Csák Ibolya

Született: 1915. január 6. Budapest
Meghalt: 2006. február 9. Budapest

Család

Sz: Csák József, Zóna Irma. F: 1935-től Kádár Lajos (1909–1996). Leánya: Kádár Ibolya (1940–); fia: Kádár Attila (1942–). 

Iskola

Budapesten 4 polgárit végzett.

Életút

A Pénzjegynyomda telefonközpontja (1936–1970), orvosi rendelője munkatársa (1970–1993). 

A Nemzeti Torna Egylet (NTE) tornásza (1929–1932), atlétája; magasugró, távolugró (1933–1939); tornaedzője Keresztessy József, atlétaedzője Balogh Lajos.

 

Magasugrásban olimpiai bajnok (1936: 1,60 m; a magyar női atlétika első, a magyar sport második női olimpiai bajnoka). Európa-bajnok (1938: 1,64 m; a magyar női atlétika első Európa-bajnoka). Magasugrásban hétszeres magyar bajnok (1933: 1,45 m; 1934: 1,48 m; 1935: 1,52 m; 1936: 1,55 m; 1937: 1,60 m; 1938: 1,55 m és 1939: 1,55 m). Távolugrásban kétszeres magyar bajnok (1937: 5,11 m és 1939: 5,35 m): Nyolcszoros országos csúcstartó, csúcsai: magasugrás: 1933: 1,49 m; 1934: 1,54 m, 1,55 m; 1935: 1,56 m; 1936: 1,61 m az első magyar magasugrónő, aki 1,60 métert ugrott!; 1937: 1,63 m; 1938: 1,64 m, ez utóbbi csúcsa 23 évig állt fenn!; távolugrás: 1937: 5,31 m.

Sportpályafutását az NTE-ben kezdte, mint tornász (1929-től), első edzője Keresztessy József, az 1912-es stockholmi olimpián a 2. helyen végzett csapat tagja volt. A 1,67 méteres magasságú, ideális súlyú – 57–58 kg – „tornásznő” első magasugróversenyére 1933. március 25-én került sor, az NTE Szentkirályi utcai csarnokában. Új magasugró-csillag született, írta róla a korabeli sportlap, talán túlzott (?) derűlátással, első 1,35 méteres eredménye után. Első nyílt versenyén már 1,44 méterig jutott, erre már többen is felfigyeltek. Következő győzelme, már egyúttal a magyar bajnoki címet is jelentette számára, s még ebben az 1933-as évben, egészen pontosan szeptember 17-én, Debrecenben, első országos csúcsjavítására is sor került, Vértessy Katalin 1,48 méteres rekordját 1,49 méterre „helyesbítette.” Kis túlzással versenyről versenyre javította az országos csúcsot, 1934-ben 1,54 méterre, 1,55 méterre, 1935-ben 1,56 méterre, „növelte”, s ez utóbbi eredményével az évet a világranglista 5. helyén zárta. 1936 júniusában, 1,61 méteres újabb csúcsával már a berlini olimpia esélyesévé lépett elő.

 

Csák Ibolya eredményeinek látványos javulása atlétaedzőjének, Balogh Lajosnak (1903–1986), ill. Balogh „biofizikai érdeklődésének“ köszönhető, aki ekkor már évek óta foglalkozott a különböző mozgásfázisok elemzésével, modellezésével. A magasugrás két lényeges fázisába, a felugrásba és a légmunkába Balogh Lajos új elemeket vezetett be. A felugró mozgás javítására, Balogh Lajos javaslatára, Csák Ibolya alkalmazta először a lendületes nekifutásból végrehajtott fékező kitámasztást. A légmunka javítására, Csák Ibolya használta először a léc felett, a mozgás síkjára merőleges ollót, amely a csípőtájék kifejezett emelését, és a súlypont igen kedvező mozgását tette lehetővé. – A berlini olimpián Csák Ibolya talán legnagyobb ellenfele Margaret (= Gretel) Bergmann (1914–) volt/lehetett volna, akinek a házigazdák még származását is „elnézték“. Közismert, hogy a náci Németország az ötkarikás versenyeket (a berlini nyári és a garmisch-partenkircheni téli olimpiát is) igyekezett minél hatékonyabban saját, náci politikája népszerűsítésére felhasználni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1931-es bécsi kongresszusán Németország kötelezettséget vállalt (= valójában csak egy gyenge ígéretet tett) arra, hogy az 1936-os berlini játékokon minden sportolójuk elindulhat – származásra való tekintet nélkül. Ez az atlétikai versenyek közül elsősorban a női magasugrást érintette. Gretel Bergmannt, az egyik legjobb német magasugrónőt Hitler hatalomra jutása után, zsidó származása miatt kizárták sportegyesületéből, sőt azt is megtiltották, hogy németországi versenyeken elinduljon. Gretel családja Londonba küldte leányát, aki azonban továbbra is német színekben versenyzett; méghozzá annyira eredményesen, hogy az 1934. évi nyílt brit bajnokságot is megnyerte. Bergmann az olimpia évében ismét Németországban versenyezhetett, sőt 1936. június 30-án 1,60 méterre javította a német csúcsot (ennél nagyobbat, mint láttuk csak Csák ugrott…).

 

A női magasugrás 17 indulója között azonban nem volt ott Margaret Bergmann; Németországot Dora Ratjen és Elfriede Kaun, Angliát Dorothy Odam, Franciaországot Marguerite Nicolas, az Egyesült Államokat Annette Rogers, Alice Arden és Kathlyn Kelley, Hollandiát Fanny Koen (Blankers-Koen néven, tizenkét évvel később négy olimpiai bajnokságot nyer Londonban) képviselte. Miután a birodalmi sportvezetés arról értesült, hogy az Egyesült Államok végleg elutasította a berlini olimpiai bojkottot, sőt az amerikai versenyzők (a három magasugrónővel) már hajóra is szálltak, Gretelt a német sportvezetés „váratlan formahanyatlás“ miatt kihagyta a csapatból, utóbb országos csúcsától is megfosztották… 1936. augusztus 9-ére, a női magasugrás döntőjére, a magyar éremremények szépen leapadtak. A magyar atlétika két első Európa-bajnoka, Kovács József és Szabó Miklós nagy csalódásra nem ért el helyezést, s a férfiak mindössze két 6. hellyel vették ki a részüket, az olimpiai éremtermésből. A versenyen az 1,60 méterig öten jutottak el. A német Kaun elsőre leverte, az angol Odam átjutott rajta. A szintén német Ratjen és a francia Nicolas is leverte. A magasság Csáknak sem sikerült elsőre, másodikra azonban átjutott rajta. Kaun harmadikra jutott tovább, Ratjen és Nicolas kiesett. Az 1,62 métert valamennyien leverték. A szabályok szerint a holtversenyt újabb ugrás döntötte el. A német és az angol lánynak nem sikerült az újabb kísérlet, Csák Ibolya ellenben tisztán, magasan átugorta az 1,62 métert. Csák Ibolya, Bauer Rudolf után a második magyar atlétikai olimpiai bajnok lett. A tudósításban nem szerepelhető, a versenyt az állóhelyről (!) végigtekintő Gretel, elsők között gratulált a magyar lánynak, akivel itt és ekkor találkozott életében először és utoljára. A tudósításban szerepelt, s végül is a 4. helyen végzett német Dora Ratjen (1918–2008) volt az egyetlen, aki sportpályafutása alatt legyőzte Csák Ibolyát. Illetve ő sem… 

 

Az 1930-as évek másik tragikus szereplője Dora/Heinz Ratjen volt. Az első magyar olimpiai bajnok atlétanő Bécsben, 1938-ban, az első női atlétikai Európa-bajnokságon is a magasugróverseny esélyesének számított. Bécsben mégsem győzött, jóllehet az országos csúcsot 1,64 méterre javította! Ezzel a szenzációs eredménnyel szerezte meg a második helyet Dora Ratjen mögött, aki 1,70 méteres fantasztikus világcsúccsal győzött. A fiús mozgású, nyurga baritonról különös pletykák terjedtek, s egy év múlva kiderült, hogy Dora férfi! Így a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) megfosztotta bajnoki címétől és világcsúcsától a „hölgyet“, (aki valójában interszexuális volt), s győztesnek a második helyezett Csák Ibolyát nyilvánította. Egyes vélemények szerint a birodalmi sportvezetés tudott Ratjen különleges nemiségéről, s azért nézte ezt el, mert biztos volt abban, hogy a női mezőnyben egy „férfi“ biztosan megszerzi a házigazdáknak az aranyérmet. Ebben olyannyira biztosak voltak, hogy a Ratjennél lényegesen nagyobb esélyes Bergmannt csak „csaliként“ használták fel, hogy sportdiplomáciailag biztosítsák az amerikai sportolók részvételét. Ha volt is ilyen terve a németeknek, az látványosan összeomlott: Csák Ibolya szenzációs versenyzésével mind az olimpiát, mind az Európa-bajnokságot megnyerte – Németország pedig mindkét bajnokságot elbukta! A történetnek a legnagyobb vesztese Gretel volt, aki sohasem versenyezhetett Csák Ibolyával… 

Emlékezet

Budapesten született, Pesthidegkúton, majd ismét a fővárosban élt. Budapesti lakóhelyei: XII. kerület, Krisztinaváros, Városmajor utca, majd 1962-től haláláig XII. kerület, Hegyvidék, Böszörményi út 18/a. Utolsó lakhelyét emléktáblával jelölték meg (2009-ben). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). 

Elismertség

Az NTE tb. elnöke (1990-től). 

Elismerés

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995).

 

Toldi-aranyérem (1936), A Halhatatlanok Klubjának tagja (1993), Mező Ferenc-emlékérem (1994), Olimpiai Érdemérem (1994), Mező Ferenc-emlékgyűrű (1998), Csik Ferenc-díj (2001), a Nemzetközi Fair Play Bizottság életműdíja (2006). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016