„… kisded az egész, mert a cenzura… a legszentebb igazságokat is megkeresztezé. Nehéz és gyászos kereszt ez… mely alatt nyög az igazság.“

(Gegő Elek saját egyházi beszédeiről, 1834)

Gegő Elek római katolikus pap, ferences szerzetes, a reformkor egyik legjelentősebb hitszónoka volt, aki elsősorban magyar nyelvű, hazafias szónoklatai miatt vált országszerte ismertté. Magyar nyelvű prédikációi nagy feltűnést keltettek, mert elsők között szóltak a vallási hitéleti kérdéseken túl a magánélet kérdéseiről, valamint aktuális közéleti problémákról. Szentbeszédeit gyakran betiltották, nyomtatásban kiadott egyházi és történeti írásait cenzúrázták. A 1832–1836. évi pozsonyi országgyűlés idején pesti szószékéről támogatta a liberális törekvéseket. A cenzori „jobbítás“ következtében 1834-ben megjelent egyházi írásai közé azonban csak politikamentes beszélyei, az erkölcsös, józan, dolgos életre, a magyar nyelv ápolására és a nemzeti műveltség emelésére buzdító szózatai kerülhettek. Amikor Kossuth Lajost 1837 májusában fogságba vetették, Gegő Elek tiltakozott a hatalom önkénye ellen. Az egyházi „megintés“ következtében az ekkor már Pesten tanítóként is tevékenykedő szerzetesnek azonnal el kellett hagynia a pesti rendházat: Szombathelyre száműzték.

„Bármily’ ékesen beszéljek valamely tárgyról tanítványomnak, ha értetlen szavakkal adom elő, felbuzduland-e annak lénye akármily’ szép, jó és hasznos kedvelésére? Soha sem!“

(Gegő Elek írása, Tudományos Gyűjtemény, 1835)

Gegő Elek római katolikus pap, ferences szerzetes, a reformkor egyik legjelentősebb pedagógusa, a nemzeti nőnevelés úttörője volt, aki az angolkisasszonyok intézetében kizárólag magyar nyelven tartott előadásokat. Magyar nyelven írt, „vezérül szolgáló“ kézikönyvei ritkán jelentek meg, a cenzori „jobbítás“ elkerülése érdekében gyakran csak kéziratban másolták. 1834-ben javaslatára – a magyar nyelvtan tanítása mellett – az intézet bevezette a magyar történelem tanítását is, természetesen szintén magyar nyelven. A „gyöngéd nem“ taníttatására nemzeti történelemkönyvet és nemzeti nyelvkönyvet is kiadott, illetve saját költségén ki is nyomtattatott. Az intézet egy-egy tanév végén „próbatételeket“ is tartott, a magyar nyelvű „vizsgálatok“ az 1830-as évek jelentős közéleti eseményeivé váltak, amelyekről a lapok rendszeresen beszámoltak.

„A moldvai kicsinyke faluk – úgymint Tamásfalva, Dsidafalva, Domafalva, Lakosfalva s. a. t. – nyelv-, öltözet- és minden szokásaikra nézve igen oláhosodnak, minek egyik fő oka a magyar papok hiánya, mert jelenleg is a románi kerületben kebelezett magyar plébániákban olasz misszionáriusok lelkészkednek.“

(Gegő Elek: A moldvai magyar telepekről, 1838)

Gegő Elek római katolikus pap, ferences szerzetes, a reformkor egyik legjelentősebb utazója volt, aki elsősorban moldvai utazásáról és a csángó magyarok első leírásáról vált ismertté. A ferences szerzetes 1824-ben Kolozsvárott, az épp ott tartózkodó Pap Sándor tartosi plébánostól hallott először a moldvai „csámborgó“ magyarokról. Néhány évvel később, 1831-ben már értekezést írt a titokzatos magyar nyelvű nemzettöredékről, dolgozata azonban nem maradt fenn; ki tudja, talán a cenzori „jobbító törekvések“ áldozata lett ez is. Újabb néhány év elteltével, 1836-ban, a Magyar Tudós Társaság (azaz az MTA) elé terjesztette útitervét: Székelyföldre, szülőhelyére készül, s ezen útján moldvai testvéreinket is meglátogatná. Végül is 1836. augusztus 9-én indult el Pestről, s az év októberét–novemberét töltötte el a moldvai kicsiny települések és nagyobbacska városok vendégeként. A moldvai magyar telepekről 180 éve írt (de csak 1838-ban megjelent) írása részletesen elemezte az idegen földön „szállásolt“ magyar nemzetiség kétségbeejtő sorsát, iskolái és papjai hiányát. Az MTA utasításainak megfelelően népdalokat, -mondákat és -szokásokat is gyűjtött a több száz tájszó mellett. Beszámolója valóságos szenzációnak számított, művének megjelenésével, illetve annak fogadtatásával keletkezett a tudományos igényű magyarországi Moldva-kutatás, a csángók „felfedezésével“ kivívta a kortársak elismerését, Vörösmarty Mihály korunk Julián barátjának nevezte el.

Gegő Elek római katolikus pap, ferences szerzetes, a reformkor egyik legjelentősebb utazója, élete utolsó éveiben a szombathelyi ferences kolostorban élt s a rend főiskoláján, a magyar nyelv és irodalom rendes tanáraként működött. Moldvai könyve sikere után tervbe vette a besszarábiai és a törökországi magyar nyelvtöredékek tanulmányozását is, ezért a rend isztambuli ferences kolostorába készült a keleti nyelvek tanulmányozására. A magyar nyelven „izgató szentbeszédeit“ tovább folytató, akkor már állandó megfigyelés alatt álló szerzetes kérését a rend elöljárói – vélhetően külső nyomásra – megtagadták. Gegő Elek válaszul kilépett a rendből és a Zichy grófok segítségével Pozsonyban helyezkedett el; az óváros melletti Szent Szalvátor jezsuita templomban magyar nyelven prédikálhatott még az újabb országgyűlés alatt is. Nagy terveinek rövid, titokzatos betegsége utáni váratlan halála vetett véget. Negyven évet sem élhetett…

„Béke legyen porodon, melyet, bár távol anyádtól

Hinte magyar kéz rád, s öntözte honfi könyű.

Itt sírod, ott bölcsőd ölelik karnyújtva hazádat,

Mint élvén öleléd azt kebeledre magad.“

(Czuczor Gergely: Gegő Elek emléke, 1844)

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával egyik legelső írását szerkesztette újra. A Névpont ezúttal ismét az 1805. március 25-én született székely hazafira, Gegő Elekre és 180 éve írt nagy munkájára emlékezett.

Gyimesbükk, a gyimesi csángók központja, itt volt a határ a történeti Erdély és Románia (azaz a történeti Moldva) között. Gyimesbükkön, Erdély legkeletibb településén, még a 20. század elején is megemlékeztek Gegő Elekről, „a csángók apostoláról”. Gyimesbükkön, minden év márciusában, még a 20. század elején is, a forradalom és szabadságharc székely mártírjaiért és az 1844-ben elhunyt Gegő Elekért is szólt a harang és érte is prédikált magyar nyelven a helyi csángó páter.

Kék virág a rejtélyes körülmények között elhunyt, alig ismert, méltatlanul elfeledett Gegő Elek emlékének.

A Névponton az alábbi linkeken olvashatnak Gegő Elekről:

http://www.nevpont.hu/view/10678

http://www.nevpont.hu/view/11826

A képen Gegő Elek egyetlen fennmaradt portréja látható. A kép forrása: D. Mátai Mária: Gegő Elek című kismonográfiája. (Budapest, 1990).