A Névpont második nyárvégi képtelen története egy, az ellenséggel kollaboráló egykori liberális grófról, egy ezzel összefüggő végzetes névcseréről, valamint egy mindent tudó mesemondóról szól.

 

 

1.

 

„Legidősebb fiam, Ödön, maradjon a szentpétervári udvarnál. Most még csak követségi titkár, idővel magasabbra lesz hivatva. A természet … sok rajongást oltott szívébe, ami fajunkat nem idvezíti. Ott kigyógyítják mindabból. Az orosz udvar jó iskola. Ott megtanulja ismerni a különbséget az emberek között, akik jogosan születnek – és jogtalanul világra jönnek. Ott megtanulja, hogyan kell a magasban megállni és a földre le nem szédülni. Ott megismeri, mi értéke van egy nőnek és egy férfinak egymás ellenében. Ott majd elfásul a rajongása, s midőn visszatér, mint egész ember veheti kezébe a kormányrudat, amit én elbocsátok kezemből.

„Harmadik fiam, a legifjabb, Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy a legjobban szerettem őt mind a három között. Ő nem fogja azt soha tudni. Mert hiszen úgy bántam vele, mintha mostohája volnék. … Maradjon Bécsben, és szolgáljon a hivatalban, és tanulja magát fokrul fokra felküzdeni. Tanuljon minden lépést ésszel és kedéllyel mások előtt elnyerni. Legyen mindig kényszerítve arra, hogy kedvében járjon azoknak, akiket ismét mint lépcsőket fog felhasználni, hogy magasabbra emelkedjék. … Ápolni kell benne a nagyravágyást; fenntartani és felkerestetni vele az ismeretséget nagy nevekkel és hatalmas befolyásokkal, mik családi összeköttetésre vezethetnek – a költői ábrándok követése nélkül.”

(Baradlay Kazimir végrendeletéből. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, 1869)

 

A megözvegyült gróf zichi és vásonkeöi Zichy Ferenc főpohárnokmester idős korában újra megnősült, feleségül vette a nála negyven (!) évvel fiatalabb, dallamos nevű Maria Dominika Lodron-Laterano Castelromano grófnőt. Második házasságából három gyermeke született a főpohárnokmesternek: Zichy Domokos, Zichy Eugén Ödön és Zichy Edmund Jenő. Utolsó, legkedvesebb gyermekének születésekor, Zichy Ferenc már nagyon öreg volt, nemsokára el is halálozott, végrendeletében azonban, régi családi hagyomány szerint el is döntötte, hogy a három fiút milyen pályára szánná: a legidősebb fiút, Domokost, pappá szentelték, a középsőt, Eugén Ödönt, a császári hivatalnoki szervezet várta, a legkisebből, Edmund Jenőből, idővel katonatiszt lett.

 

Zichy Eugén Ödön közéleti pályafutását jurátusként kezdte, de már az 1832–1836. évi reform országgyűlésen mágnás barátaival Pozsonyban tartózkodott. Az 1839–1840. évi országgyűlésen a főrendi belső ellenzék egyik meghatározó személyisége volt. Felszólalásaiban számos alkalommal hangsúlyozta a törvényességet és az alkotmányosságot: kárhoztatta az udvar vám- és gazdaságpolitikáját, támogatta az új váltótörvény tervezetét, a nem nemesek személyi és vagyonbiztonságát. A rendi sérelmi feliratot támogatta a jezsuiták bejövetelével kapcsolatban is, szerinte ugyanis a szerzetesrend tagjai „vallási üldözést, a gyűlölség és titkos elvek veszélyes lelkét fuvallták szét” az emberek között. Minden erejével igyekezett a Deák Ferenc vezette alsótáblai ellenzék érdekeit védeni a főrendi táblán túlsúlyban lévő konzervatív egyházi és világi főméltóságokkal szemben. Ellenzékiségéhez és abszolutizmus ellenességéhez nem férhetett kétség, gr. Batthyány Lajos és gr. Széchenyi István nézeteivel értett egyet. Bizonyos határok között elfogadta, és magáévá tette a polgári reformokat, a mérsékelt szabadelvűség gondolatát is, de ezt csakis a demokratikus nézetek ellenében, az arisztokrácia vezetésével tudta elképzelni.

 

Zichy Eugén Ödön közéleti pályafutásának döntő fordulatát Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának 1841. évi indulása váltotta ki. A liberális mágnásellenzék azon vezetői közé tartozott, aki a lap stílusát a „leglázítóbb modorú” provokációnak tartotta. Két év múlva, az újabb országgyűlés Fejér megyei követválasztó gyűlésen, már a konzervatív helyi mágnás kör vezéralakjává vált. A közgyűlési jegyzőkönyv szerint, a gyűlésen a botrány akkor robbant ki, amikor gr. Cziráky Antal főispán megtagadta az ellenzéki Salamon József jelölését (1843. május 3-án), s a „tettleges nyomulás és megrohanás által” a főispán kénytelen volt elhagyni székét, majd a „rendes katonaság közbejötte a közbátorság s a nyugodtan tanácskozó nemességnek mindkét részrőli személy biztosítása tekintetéből elkerülhetetlen szükségessé vált”. A katonai akció országszerte felháborodást váltott ki, maga a Fejér vármegyei biztos rendelt el vizsgálatot: Zichy Eugén Ödönnek a nyilvánoság előtt kellett védekeznie. Nem titkolta, hogy radikálisan lépett fel a kisnemesség „tudatlan sokaságával” szemben, de a katonaság bevetését tagadta és elutasította; egyúttal megtámadta a helyi ellenzéki vezetőket, mert azok a törvényen és a megyei közigazgatáson felülinek tekintik magukat. Máig nem tudni, hogy Zichy milyen szerepet játszott az erőszakos cselekményekben, azonban ellentmondásos nyilatkozatai miatt a korábban még liberálisnak számított mágnás megítélése megváltozott, a májusi katonai incidens idővel „ráégett” politikai pályaképére.

 

Zichy Eugén Ödön az 1843–1844. évi országgyűlésen végleg szakított korábbi elvbarátaival: komoly összetűzésbe került gr. Széchenyi Istvánnal, amikor élesen kikelt a közteherviselés ellen, elutasította továbbá a nem nemesek hivatalviselését, nem támogatta a rendek ellenzéki üzeneteit és a főrendi tábla ellenzéki állásfoglalásait. Határozott kormánypárti fellépésével és korábbi megyei közgyűlési szereplésével, valamint az igen kiterjedt, aulikus Zichy család – mindenekelőtt testvére Zichy Domokos majdani püspök – befolyásával kiérdemelte adminisztrátori (azaz megyei helytartói) kinevezését. A rend és feltehetően a bosszú iránti vágy eltökélt adminisztrátorrá tette, hivatala pedig már meghatározta a korábbi harcostársakkal való szembehelyezkedést, s a konzervatív pártban való szerepvállalást. Korábbi liberális arisztokratikus nézetei kormánypárti konzervativizmussá változtak, amelyek egy szerencsétlen véletlen folytán tragédiához vezettek.

 

Zichy Eugén Ödön, a forradalom idején, amikor Jellasics bevonult Székesfehérvárra, épp a városban tartózkodott. A konzervatív gróf, hogy eljuthasson uradalmi központjába, Kálózra, menlevelet kért Jellasicstól. Cserébe vállalta, hogy a délszlávokat a magyar kormány ellen lázító kiáltványokat és Jellasics kinevezését hirdető proklamációkat is magával viszi a menlevéllel együtt. Zichy Eugén Ödönt Soponya határában megállították a Hunyadi-szabadcsapat katonái (1848. szeptember 29-én). Miután csomagjai átvizsgálásakor megtalálták a Jellasicstól származó iratokat, a kialakuló lincshangulat miatt a grófot előbb Adonyba, majd a csepel-szigeteki Lórévbe vitték, ahol a Görgey Artúr által felállított hadbíróság Zichy Eugén Ödönt „honárulás” bűntettéért halálra ítélte, és kivégezte. Görgey Artúrnak, mint egy harcoló testület parancsnokának, a korabeli jogértelmezés szerint, joga volt egy hadműveleti területen elfogott személyt hadbíróság elé állítani, s a bizonyítékok erejével, hazaárulás vétségében elítélni. Görgey nem kockáztatta meg a foglyok Pestre szállítását: azt is csak nehezen tudta megakadályozni, hogy a népharag a helyszínen végezzen Zichy Eugén Ödönnel, akinek adminisztrátori tevékenységével szemben ekkorra már igen erős gyűlölet alakult ki. Görgey határozott fellépése erőteljesen befolyásolta a fiatal tiszt karrierjét, ezzel magára vonta a forradalmi közvélemény, a politikai véleményformáló elit és mindenek előtt Kossuth Lajos figyelmét.

 

2.

 

„Gróf Zichy Ödön, Fehér megye volt administratora, 1848. September hó 30-án, Csepel szigetén, rögtön ítélő hadi törvényszék által, mint a haza ellenségeivel szövetkező honáruló, kötél által, ½ 9-kor kivégeztetett.”

(Görgey Arthur: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben, 1852)

 

„A Görgey Arthur által halára ítélt Zichy gróf neve hibásan lett Eugenből Ödönre fordítva, mert az Jenő! Ödön gróf derék, jó hazafi volt, apja a tudós és utazó képviselő Jenőnek.”

(Jókai Mór hátrahagyott írásai, 1894)

 

Az Eugén görög név, az Eugenész elemeinek (eu + genea) jelentése ‘jó’ + ‘születni’, azaz jó helyre született, vagyis ‘előkelő származású, nemes’. Az Eugenész változatból alakult ki a név latin Eugenius alakja, amely a német nyelvben Eugenné rövidült. A magyar nyelvben az Eugén alak honosodott meg, amely a 19. század eleji névmagyarosítás idején, a szókezdő Eu alak miatt Ögyénné, ill. Ödönné alakult. (Az Eu alak Ö hanggá válása nem egyedi, példa erre egy másik, ritkán előforduló utónevünk az Özséb, ami az Euszébiosz vagy Eusebius változata.) Az eu- ‘jó’ görög előtag a magyar nyelvben meghonosodott idegen szavaknál is igen gyakori: a 20. században igen rossz emlékű eugenika vagy eugenetika ‘fajnemesítés, azaz az öröklést célszerűen befolyásoló tudomány’ szó részelemei megegyeznek Eugén utónevünk elemeivel, akár azt is mondhatjuk, hogy az eugenika kis eugén ‘előkelő származású’ egyéneket kívánt célszerűen előállítani…

 

Az Edmund vagy Edmond régi germán név, elemeinek (Ed + Mond) jelentése ‘birtok, vagyon’ + ‘védelem’, vagyis ‘vagyonos, védett birtokú személy’, érdekes módon jelentése nem áll messze az Eugén név jelentésétől. Az Ed- ‘birtok, vagyon’ rendkívül gyakori a régi germán (ószász, ónémet, óangol stb.) nevekben, ez az előtag fordul elő – többek között – az Edgár, Edvard (Edward, Eduárd) neveknél, de etimológiailag ezzel az elemmel függnek össze az Od- és Ot- ‘birtok, vagyon’ kezdetű utóneveink is: Odiló, Odó, Otmár, Ottó, Ottokár stb. Magyarországon az Edmund (és Edgar) neveket Shakespeare tette ismertté. Lear király című népszerű drámájának egyik főszereplőjét, Gloster gróf törvénytelen fiát hívták Edmundnak (a másik fiúnak Edgar volt a neve). A Lear királyt Magyarországon már 1812-ben előadták…

 

A Jenő régi török eredetű személynév, a honfoglaló magyar törzsek (Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján Jenő, Kér, Keszi) egyikét hívták így. A név eredetének megfejtésére több elképzelés is született, a legvalószínűbb az, hogy a yeni török szóval függ össze, ez esetben a jelentése a magyar Győző névvel azonos. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a János név kicsinyítőképzős változatának, a Janónak volt egy Jenő változata is (akárcsak pl. a Damjánnak a Demjén, a Bankónak a Benkő stb.). A Vas megyei Gyanafalva nevű települést (ma: Jennersdorf néven burgenlandi kisváros) középkori okleveleink Janófalvának, Janafalvának és Jenőfalvának is említették, Sándor István, az első magyar bibliográfus Sokféle című folyóiratában viszont Jena városát akarta Jenőnek nevezni…

 

A megözvegyült, ám idős korában újranősült gróf zichi és vásonkeöi Zichy Ferenc főpohárnokmester második gyermekét Eugénnek, a legkisebbet pedig Edmundnak nevezte el. A magyarul alig beszélő gróf aligha sejtette, hogy ezzel a két, mindennapos német utónévvel, egy klasszikus magyar regény ihletője lesz, egyúttal igen nagy keveredést idéz elő a magyar történeti irodalomban. A magyarul utóbb kiválóan megtanuló Zichy Eugén, azaz Zichy „Ögyén” Ödön liberális mágnásból konzervatív adminisztrátor lett, a legkedvesebb legkisebb fiú, azaz Zichy Edmund Jenő hamar szakított a közélettel, idővel csak műgyűjteményével foglalkozott (részben ebből a gyűjteményből alakult meg 1872-ben a budapesti Iparművészeti Múzeum).

 

Zichy Eugén születésének idejében, az Eugén nevet még Ödönnek fordították; amikor a tragikus sorsú gróf politikai pályára lépett, még Zichy Ödön néven tette meg, Edmund pedig Jenőre „magyarosított”. Eugént Zichy Ödön néven ítélték halálra, ám amikor Jókai Mór, 1848-ban, a kivégzett gróf nevével találkozott, először úgy vélte, hogy tévedés történt: véletlenül az ártatlan Edmundot, azaz Jenőt ítélték halálra (akit Jókai már Ödön néven ismert). Mikor meggyőződött róla, hogy Eugént végezték ki, úgy vélte, hogy a hadbíróság az Eugén nevet hibásan fordította le Ödönnek! A két név, a két Zichy, gyakran felbukkant Jókai írásaiban, a vélt tragikus névcserére épült végül is A kőszívű ember fiai (1869) drámai tévedése és Baradlay Eugén Jenő hősiessége is!

 

Zichy Edmund Jenő, Zichy Eugén Ödön műgyűjtő testvére, jóllehet életében már többször elhatárolódott megyei adminisztrátor bátyja tetteitől, sohasem heverte ki testvére kivégzését. A legenda szerint, 1837-ben született, szintén Eugénnak nevezett fiát, a tragédia után nem engedte Ödönnek nevezni! Zichy Eugén Jenő tudós akadémikus lett, három expedíciót is vezetett a magyarság eredetének felkutatására. Harmadik expedíciójával Tifliszen (azaz Tbiliszin) és Irkutszkon át Pekingbe is eljutott, hazafelé, Mongóliában, a székely rovásírásra emlékeztető sírfeliratokat is talált…

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb, idénynyitó írásai – akárcsak tavaly és tavalyelőtt – ezúttal is nyár végén, ősz elején néhány „képtelen“ történetet mesélnek el. „Képtelen“ történetet, mert a szereplők többségéről nincsenek képeink, sőt hőseink többségének munkássága már rég feledésbe merült. Tevékenységük talán mégis jelentős lehet az elmúlt kétszáz év magyarországi művelődéstörténetében meghatározó szerepet játszott személyek néhány különös sorseseményének kiderítésében.

 

 

A Jenő és az Ödön nevek különös szerepet játszottak Jókai Mór életében.

 

Kék virág a nagy mesemondó emlékének!

 

 

A Zichy grófokról az alábbi linkeken olvashatnak:

http://www.nevpont.hu/view/7736

http://www.nevpont.hu/view/7737

http://www.nevpont.hu/view/11864

http://www.nevpont.hu/view/11867

 

 

A képen Baradlay Eugén Jenő (Tordy Géza) és Plankenhorst Alfonsine (Béres Ilona) látható, a kép forrása:

 

http://media.port-network.com/picture/instance_0/364623_0.jpg