Szabad György
történész, politikus
Született: 1924. augusztus 4. Arad, Arad vármegye
Meghalt: 2015. július 3. Budapest
Temetés: 2015. július 21. Budapest
Temetési hely: Fiumei út
Család
Zsidó polgári családból származott, családja 1932-ben költözött Erdélyből Budapestre. Dédapja: Steiner Gábor (1841–1935). Nagyszülei: Blantz Mór (1861–1942) vaskereskedő, Steiner Hermina. Steiner Hermina testvére: Sándor (Steiner) Jenő újságíró, szerkesztő, a hódmezővásárhelyi Jövendő c. polgári liberális lap szerkesztője. Nagyapja második feleségének testvére: Ormos (Spitzer) Ede (1873–1944) költő, író, szociográfus.
Sz: Schwartz Imre (1892–1941), Blantz Erzsébet (1898–1988). Édesapja kereskedelmi tevékenységet folytatott, rövid ideig a meggyesfalvi bőrgyár igazgatója is volt: a zsidótörvények miatt öngyilkos lett. Édesanyja testvére: Blantz Béla (1896. aug. 1. Elek, Békés vm.–1944. nov. Győr), a hódmezővásárhelyi Kereskedelmi Bank társigazgatója (Makai Ödönnel). Makai Ödön halála (1937) után József Etelka egy rövid időre Blantz Bélát kérte fel, hogy gyermekeinek gyámja legyen. 1944. ápr.-ban munkaszolgálatra hívták Hódmezővásárhelyre, az V. közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljhoz. Utoljára nov.-ben adott életjelet magáról; valószínűleg 1944. nov.-ben Győr határában agyonlőtték (1944. dec. 15-én holttá nyilvánították). Édesanyja további testvérei: Blantz Jenő (1902–1935), a Polgári Demokrata Párt ifjúsági szervezetének főtitkára, Blantz Sándor (1904–1943) tisztviselő, munkaszolgálatosként hunyt el a Don-kanyarban. A család távoli rokona Blancz Vilmos (1832–1906. máj. 11. Bp.) honvéd tábornok, 1896-tól szentrókusi előnévvel magyar nemességet kapott (a család két ága eltérően írta nevét).
Szabad György testvére: Szathmári Éva (1922–2004) orvos, belgyógyász, a BOTE klinikai adjunktusa. F: 1. 1945-től Szegő Judit (1923. nov. 11.–2003) könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) csoportvezetője. 2. 1982–2015: Suján Andrea (1954–) középiskolai tanár, majd a Magyar Színházi Intézet muzeológusa. Leánya: Szabad Júlia Anna (1984–).
Iskola
Elemi és polgári iskoláit Aradon kezdte meg (1930–1931), Marosvásárhelyen és Kolozsvárott folytatta (1931–1932), majd áttelepülése után, Budapesten fejezte be; a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban éretts. (1942). A numerus clausus miatt nem vették fel egyetemre, a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesület (MIKÉFE) kőbányai Keresztúri úti kertésztelepének kertésztanonca (1942–1944). Az ország német megszállása után kényszermunkára hívták be, majd munkaszolgálatos (1944–1945; 1944. okt. 15-én megszökött).
Az ELTE BTK-n történelem–levéltár szakon végzett (1950), a történelemtudományok kandidátusa (1955), doktora (1969), az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.; r.: 1998. máj. 4.).
Életút
A Magyar Országos Levéltár (MOL) gyakornoka, levéltárosa, a dualizmuskori gazdasági minisztériumok referense (1949. okt. 17.–1951), az MTA–TMB-n Andics Erzsébet, majd Lederer Emma aspiránsa (1951–1954). Az ELTE BTK Újkori Magyar Történelem Tanszéke egy. adjunktusa (1954–1956), egy. docense (1956–1970), egy. tanára (1970. júl. 1.–1994. aug. 31.), emeritusz professzora (1994. szept. 1-jétől).
Az FKgP budapesti V. kerületi szervezete tagja (1945–1946). A forradalmat megelőzően az ún. Kolhoz Kör tagja (1956. márc.-tól), majd részt vett a Petőfi Kör rendezvényein (1956 nyara) és Rajk László temetésén (1956. okt. 6.), ill. az I. Tóth Zoltán által megalapított Budapesti Történészek Egyesülete (= Magyar Történelmi Társulat Budapesti Tagozata) titkáraként tevékenykedett. A forradalom idején, az ELTE Történettudományi Kar Oktatók Ideiglenes Forradalmi Bizottságának tagja (1956. okt. 30.–1956. nov. 4.). Az első lakiteleki tanácskozás résztvevője (1987), az Ellenzéki Kerekasztal tagja (a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon az MDF delegátusa).
Az MDF alapító tagja (1987-től), a párt elnökségi tagja (1989–1994), a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) tagja (1996–1999). Országgyűlési képviselő (MDF, budapesti lista: 1990–1996; kilépett: 1996. márc. 4.; MDNP: 1996–1998), országgyűlési képviselőjelölt (1998); az MDNP-frakció h. vezetője (1997–1998). Az Országgyűlés alelnöke, mb. elnöke (1990. máj. 2.–1990. aug. 3.), elnöke (1990. aug. 3.–1994. júl. 27.). A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja (1998-tól).
Tudományos pályafutását gazdaságtörténészként kezdte, a jobbágyrendszer válságát és felszámolásának hatását vizsgálta a magyarországi agrárstruktúra átalakulására; első jelentősebb dolgozatát, kandidátusi értekezését, a tata-gesztesi Esterházy-uradalom történetéről írta. Később érdeklődése a magyarországi polgári átalakulás eseményei, megvalósításának lehetőségei, ill. az önálló államiság kérdéseinek vizsgálata felé fordult. Kossuth Lajos (1802–1894), gr. Széchenyi István (1791–1860), gr. Teleki László (1811–1861), br. Eötvös József (1813–1871) és Vajda János (1827–1897) pályaképének elemzése alapján jelentős eredményeket ért el a parlamentáris kormányzati rendszerre alapozott jogállamiság és az abszolutista törekvések konfliktusainak feltárása terén. Monográfiát írt az 1849–1867 közötti Habsburg-abszolutizmus politikatörténetéről, elsősorban az 1860-as évek elejének döntési lehetőségeiről, a forradalom utóéletének hatásáról, a kiegyezést közvetlenül megelőző politikai diskurzusról (Forradalom és kiegyezés válaszútján. 1860–1861, 1967). Különösen értékesek Kossuth Lajossal foglalkozó tudományos igényű és népszerű írásai, a Széchenyi–Kossuth-vita új szempontú megközelítései, az emigrációban élő Kossuthnak a modern polgári demokrácia szerepét ismertető elemzései.
Jelentős szerepet vállalt a rendszerváltást megelőző évek politikai küzdelmeiben: a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító elnökségi tagjaként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában és a párt delegátusaként a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon. Az MDF részéről egyik aláírója volt az alkotmányos fordulatot megalapozó részmegállapodásnak (1989. szept. 18.). Az első szabad választásokon pártja budapesti listáján szerzett mandátumot (1990. máj. 2-án az országgyűlés alelnökévé, 1990. aug. 3-án elnökévé választották meg).
Emlékezet
Aradon született, élete első hat évét töltötte ott, majd egy rövid ideig Meggyesfalván éltek, ahol édesapja a helyi bőrgyár igazgatója volt. 1932-től Budapesten élt és tevékenykedett. Budapesti egyetemi tanulmányai mellett gazdálkodott is. Első felesége, Szegő Judit családja a holokauszt áldozata, a deportálásból hazatérve megörökölte elhunyt szülei földjét, amelyek Nagykőrös és Tiszakécske határában terültek el, és művelési kötelezettség hárult rájuk. 1945-től 1949-ig gazdálkodott is ezeken a földeken, ezért nemsokára kuláklistára került. Egyetemi tanulmányai idején Domanovszky Sándor, Hajnal István, Kosáry Domokos, Sinkovics István és Szentpétery Imre óráit látogatta, majd a levéltár szakot megszervező Lederer Emma tanítványa lett (Lederer Emma vette át aspirantúráját is Andics Erzsébettől).
Gazdaságtörténésznek készült, pályáját részben befolyásolta, hogy néhány évig maga is gazdálkodott: az MTA–TMB-n a hazai kulákság történetének megírására sarkallták, ő azonban mestere, Domanovszky Sándor uradalomtörténeti feldolgozásait kívánta folytatni. Végül is az Esterházy tata-gesztesi uradalmat választhatta. Első munkahelye a Magyar Országos Levéltár (MOL) volt, innen jelentkezett az első aspirantúrára is, ahol Molnár Erik vizsgáztatta (két opponense Pach Zsigmond Pál és Szabó István voltak). A magyarországi történettudományban ő volt a második, aki tudományos fokozatát vitában védte meg (1955-ben; az első Varga János volt). Tanulmányai befejezése után az ELTE Történettudományi Kar (1957-től BTK) Újkori Magyar Történelem Tanszékén helyezkedett el (1954-től adjunktusként) – élete végéig ez az egyetlen munkahelye volt.
Budapesten (1956-ban a Szemere utcában) élt és tevékenykedett, a fővárosban is hunyt el, a Fiumei úti Temetőben nyugszik; sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2015-ben). A polgári átalakulásért címmel az ELTE BTK és a Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány emlékkonferenciát rendezett tiszteletére (2015. dec. 4-én).
Elismertség
Az MTA Történettudományi Bizottsága tagja. A Magyar–Lengyel Történész Vegyes Bizottság elnöke (1985–1990), tagja (1990-től). A Magyar Történelmi Társulat tagja (1947-től), a Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) és a Magyar Levéltárosok Egyesülete alapító tagja.
Elismerés
Munka Érdemrend (arany, 1979 és 1984), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2000).
Akadémiai Díj (1965 és 1973), Pro Merito (Európa Tanács, 1991), Hagelmayer István-díj (2000), Széchenyi-díj (2006).
Főbb művei
F. m.: Parasztságunk a Habsburg-önkényuralom korszakában. 1849–1867. S. Sándor Pállal és Vörös Antallal. Szerk., a bevezető tanulmányt írta S. Sándor Pál. (Az MTA Történettudományi Intézete kiadványa. Bp., 1951)
A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Monográfia és kand. értek. is. 5 táblával, 1 térképpel. (Bp., 1957)
Mezővárosi legelőhasználat úriszéki szabályozása, 1836-ban. Forrásközlés. (Agrártörténeti Szemle, 1957)
Egy mezővárosi céhmester tündöklése és bukása a reformkorban. (Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Historica, 1957)
A magyar jobbágyfelszabadítás. (A magyar parasztság kialakulása, története mozgalmai. 2. Bp., 1958)
A társadalmi szerkezet átalakulásának kérdései az abszolutizmus korában. (Történelmi Szemle, 1958)
Parasztságunk helyzete a szabadságharc után. (A magyar parasztság kialakulása, története mozgalmai. 3. Bp., 1959)
Kossuth 1860–1861-es politikájának jellemzéséről. 1–2. (Századok, 1959–1961 és külön, egy kötetben: Bp., 1961)
Kossuth and the British „Balance of Power” Policy. 1859–1861. (Studia Historica. 34. Bp., 1960)
Vajda János politikai elszigetelődésének történetéből. (Irodalomtörténet, 1960 és külön: Bp., 1960)
Széchenyi Döblingben. (Valóság, 1960)
Das Anwachsen der Ausgleichstendenz der Produktenpreise im Habsburgerreich um die Mitte des 19. Jahrhunderts. (Studien zur Geschichte der Österreichisch–Ungarischen Monarchie. Bp., 1961)
Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon. 1849–1867. Iratok. (Párttörténeti Közlemények, 1961)
Kossuth sui rapporti delle questioni nazionali italiana e ungherese nel 1860–1861. (Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Historica, 1963)
Nacionalizmus és patriotizmus konfliktusa az abszolutizmus korában. (A magyar nacionalizmus kialakulása és története. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Andics Erzsébet. Bp., 1964)
A hitelviszonyok. (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Szerk. Szabó István. Bp., 1965)
Die Frage der politischen Freiheitsrechte in den ungarischen Verfassungsentwürfen im Zeitalter des Absolutismus. (Studia Juridica, 1966)
A rendszeres kataszteri munkálatok agrártörténeti értékesítésével foglalkozó kísérletek célkitűzéseiről. – Barta István. (Agrártörténeti Szemle, 1966)
A Szegénylegények és a történetiség. (Filmkultúra, 1966)
Forradalom és kiegyezés válaszútján. 1860–1861. Monográfia és doktori értek. is. (Bp., 1967)
Az újkori magyar történet periodizációjáról. (Művészettörténeti Értesítő, 1967)
Szabó István, a történész köszöntése. (Kortárs, 1968)
Szabó István. (Századok, 1970)
Eötvös József, a politika útjain. (Századok, 1971 és külön: Bp., 1971)
A helytörténet és az országos történet viszonyáról. A levéltárak tudományos dolgozói számára, 1971. nov. 4-én tartott előadás rövidített szövege. (Levéltári Szemle, 1973)
A levéltáros és történetíró Jakab Elek pályaképéhez. (Levéltári Közlemények, 1973/74)
Madách „politikai hitvallása.” (Irodalomtörténeti Közlemények, 1973 és külön: Bp., 1973; Madách-tanulmányok. Szerk. Horváth Károly. Bp., 1978)
Kossuth on the Political System of the United States of America. (Studia Historica. 106. Bp., 1975)
Hungarian Political Trends between the Revolution and the Compromise. 1849–1867. (Studia Historica. 128. Bp., 1977)
Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről. (Századok, 1975 és külön: Bp., 1975)
Molnár József. (Agrártörténeti Szemle, 1975)
Deák Ferenc és a reformkori Széchenyi–Kossuth-vita. (Zalai gyűjtemény. 5. Tanulmányok Deák Ferencről. Szerk. Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1976)
Deák Ferenc három politikai korszaka. (Magyar Tudomány, 1976)
A polgári átalakulás megalapozása 1848–1849-ben. Sz. Gy. előadása a negyvennyolcas forradalom 125. évfordulója alkalmából rendezett akadémiai ülésszakon, 1973. dec. 13-án. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 77. Bp., 1976)
Kossuth politikai pályája. Ismert és ismeretlen politikai megnyilatkozásai tükrében. Kismonográfia. 8 táblával. (Bp., 1977)
Kossuth Lajos születésének 175. évfordulóján. (Honismeret, 1977)
A tanyára telepedés feudalizmus kori korlátai és felszámolásuk. (A tanyarendszer múltja. Tanulmányok. Szerk. is. Pölöskei Ferenccel. Bp., 1980)
A pénzügy alkotmányos kezelésének igénye a reformkorban. (A Történelem Segédtudományai Tanszék kiadványai. 3. Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk. Bertényi Iván. Bp., 1980)
Hungary’s Recognition of Croatia’s Self-Determination in 1848 and Its Immediate Antecedents. (Gedenkschrift Endre Arató. Szerk. Balogh Sándor. Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Historica, 1981)
A kisnemesség társadalmi és politikai állása a reformkorban. (A Nógrád megyei múzeumok évkönyve, 1981)
A nagyszentmiklósi Bartók-ház tudatformáló hagyományai. (História, 1981)
Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán. (Századok, 1982 és külön: Bp., 1982)
A polgári jogegyenlőség elleni támadás és kudarca a század végi Magyarországon. (Társadalmi Szemle, 1982)
A történelmi helyzettudat formálója. Illyés Gyula 80 éves. („Bátrabb igazságokért!” Az ELTE XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke, az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság rendezésében, a 80 éves Illyés Gyula életművéről tartott tudományos ülésszak előadásai. Szerk. Fráter Zoltán. és Életünk, 1982)
A magyar reformkori művelődéspolitikai törekvések előzményeiről és indítékairól. (Balassagyarmati Honismereti Híradó, 1982)
Szemelvények a magyar reformkor és 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc tanulmányozásához. Az integrált történelem és társadalomismeret kísérleti osztályai számára. Olvasókönyv a magyar reformkor és az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc tanulmányozásához. Szerk. (Bp., 1983)
Madách politikai hovatartozása a reformkorban. (Műhely, 1983)
A Habsburg Birodalom kórbonctani lelete. Jászi Oszkár könyvéről. (Kortárs, 1983)
Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1983. márc. 4.; megjelent: Értekezések, emlékezések. Bp., 1986)
Military Reform Efforts in Hungary Prior to 1848. – Hungary’s Recognition of Croatia’s Self Determination in 1848 and Its Immediate Antecedents. (East Central European Society and War in the Era of Revolutions. 1775–1856. Szerk. Király Béla. New York, 1984)
Miért halt meg Teleki László? (Labirintus. Bp., 1985)
Madách nógrádi társadalmi-politikai közege. (Palócföld, 1986)
Történelmi úttévesztésünk értelmezője. Bibó István válogatott tanulmányai. (Kortárs, 1986)
Az önkényuralom kora. 1849–1867. (Magyarország története. 1848–1890. Főszerk. Kovács Endre. 2. jav. kiad. Bp., 1987)
A zsellérilletmény. (Agrártörténeti Szemle, 1987 és Agrárnépesség, agrártársadalom Magyarországon a Mária Terézia kori úrbérrendezés és 1945 között. Szerk. Kávássy Sándor. Nyíregyháza, 1987)
Batthyány Kázmér és Magyarország gazdaságpolitikai önrendelkezésének ügye. (Batthyány Kázmér emlékére. Az 1987. jún. 5-én tartott B. K. Emlékülés előadásai, megemlékezései, megnyitó beszédei. Szerk. Perics Péter. A Siklós Vár- és Múzeumbaráti Kör kiadványa. Siklós, 1987)
Kossuth nemzetiségpolitikai irányadása a kiegyezés után. (Levéltári Közlemények, 1987)
A szubjektív hang a reformkor politikai életében. (Ars Hungarica, 1987)
Nézetek Magyarország és Erdély államjogi viszonyának rendezéséről a polgári átalakulás korában. (Tanulmányok Erdély történetéről. Szakmai konferencia. Debrecen, 1987. okt. 9–10. Szerk. Rácz István. Ill. Szacsvay Imre. Debrecen, 1988)
A helyzettudat analógiái, a következtetések eltérései az újkori lengyel és magyar politikában. (Lengyelország újra Európa térképén. Tudományos ülésszak. 1988. nov. 10–11. Előadások. A Lengyel Tájékoztatási és Kulturális Központ és a Magyar–Lengyel Baráti Kör kiadványa. Szerk. Olszanski, Tadeusz és Hermann Péter. Bp., 1988)
Kossuth Európa egységéről. (História, 1989)
A polgárosodás útján. Tanulmányok Magyarország társadalmának átrétegeződéséhez a polgári átalakulás korában. Szerk. (Bp., 1990)
A francia forradalom hatása a magyar alkotmányos törekvésekre. (A francia forradalomról – 200 év múltán. Az 1989. máj. 16-án, az ELTE BTK Új- és Legújabbkori Történeti Tanszéke által szervezett tudományos ülés előadásai. Szerk. Vadász Sándor. Bp., 1990)
Szakadékokról és áthidalóikról a „népi-urbánus ellentét” kapcsán. (Századvég, 1990)
Kölcsey, az érdekegyesítő. („A mag kikél.” Előadások Kölcsey Ferencről. Szerk. Taxner-Tóth Ernő. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Kölcsey Táraság kiadványa. Bp.–Füzesgyarmat, 1990)
Nagy György, a leghívebb republikánus. (Tiszatáj, 1991)
Biblische Berufungen im Argumentensystem der jüdischen Assimilation in Ungarn im Reformzeitalter. (Gedenkschrift István Hahn. Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Historica.)
Az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. Göncz Árpáddal. (Acta Humana. Emberi jogi közlemények, 1993)
Kossuth Lajos üzenetei. Vál., szerk., az előszót írta Bibliofil kiadványa. (Bp., 1994)
Az 1994. évi V. törvény az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet módosításáról. Göncz Árpáddal. (Ügyvédek Lapja, 1994)
Magyarság és Európaiság. Kossuth Lajos Európához tartozásunkról. – Mit akart Kossuth? (Rubicon, 1995)
A Szent Szövetség szorításában. A Szent Szövetség válságának hatása Magyarországra. (Rubicon, 1996)
Hallgatóból pályatárs. – Az ismeretlen Antall József. (Magyar Szemle, 1996)
Wesselényi és Kölcsey. (Előadások és tanulmányok Wesselényi Miklósról. Szerk. Takács Péter. Debrecen, 1997)
A kormány parlamenti felelősségének kérdése. (A magyar országgyűlés 1848–1849-ben. Szerk. is. Bp., 1998)
A jobbágyfelszabadítás hatása a magyar társadalom szerkezetének átalakulására. (Agrártörténeti Szemle, 1998)
Kísérletek a faúsztatás szabályozására. (Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Kiss András, Kovács Kiss György, Pozsony Ferenc. Kolozsvár, 1999)
A parlamentáris kormányzati rendszer megteremtése, védelmezése és kockáztatása Magyarországon. 1848–1867. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1998. dec. 14.; megjelent: Székfoglalók. 1995–1998. III. köt. Bp., 2000)
A népképviseleti országgyűlés első ülése Debrecenben. (Debreceni Szemle, 1999)
The Conceptualization of a Danubian Federation. (Bp., 1999)
A Függetlenségi Nyilatkozat az európai és a regionális együttműködésről. (A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc tiszteletére. Főszerk. Gergely Jenő. Szerk. Csapó Csaba, Dobszay Tamás, Zeidler Miklós. Bp., 2000)
A nagynevű „ismeretlen”. Az első magyar miniszterelnök iratainak gyűjteményéről. (Magyar Tudomány, 2000)
A magyar 1848–1849 európaisága. (Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv, 2000)
A román forradalom és Magyarország. (História, 2000)
Emléksorok Révész Lászlóról. (Forrás, 2000)
Mi a teendő vereség esetén? (Magyar Szemle, 2000)
A polgári nemzetté válást szorgalmazó Vörösmarty Mihály. (Gazdaság- és társadalomtörténeti kötetek. 1. Gazdaságtörténet – könyvtártörténet. Emlékkönyv Berlász Jenő 90. születésnapjára. Szerk. Búza János. Bp., 2001)
Magyarország polgári átalakulásának megalapozása a reformkorban és 1848–1849-ben. (A magyar államiság ezer éve. Kultúra és tudomány a magyar államiság ezer évében. A Budapesten, 2000. nov. 23–24-én, az ELTE-n rendezett tudományos ülésszak előadásai. Szerk. Gergely Jenő és Izsák Lajos. Bp., 2001)
Kossuth Lajos. 1802–2002. Szerk., a képeket vál. Cs. Lengyel Beatrix, a bevezető tanulmányt írta Sz. Gy. (Bp., 2002)
Kossuth irányadása. Kismonográfia. (Bp., 2002)
Kossuth a „honoratiorok” esélyeiről. 1833–1843. (Levéltári Közlemények, 2002)
Kossuth bibliai példázata a felelősségről newarki beszédében. (Evangélikus gyűjteményi kiadványok. Kossuth és az egyházak. Tanulmányok. Szerk. Kertész Botond. Bp., 2004)
A reformert erősítő élmény. (Monumenta Historica Budapestinensia. 14. Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Szerk. Erdei Gyöngyi és Nagy Balázs. A Budapesti Történeti Múzeum és az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszéke kiadványa. Bp., 2004)
Egy történész „aforizmáiból”. (Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Pál Judit és Sipos Gábor. Kolozsvár, 2004)
I. Tóth Zoltán. (Magyar Szemle, 2007)
Varga János. (Magyar Tudomány, 2008)
Aradtól az Országgyűlésig. Visszaemlékezések. Pavlovits Miklós életútinterjúja Sz. Gy.-gyel, az Országgyűlés elnökével. 1991–1992. Szerk., a szöveget gondozta, a jegyzeteket írta Csorba László. (Tények és tanúk. Bp., 2017).
a Blantz családról a neten:
https://www.geni.com/people/Erzs%C3%A9bet-Blantz/6000000003099169784
https://library.hungaricana.hu/hu/view/CSOM_Sk_2014_ViharEsVeszKozepette/?pg=40&layout=s
Irodalom
Irod.: Szabolcs Ottó: Sz. Gy. A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra c. kandidátusi disszertációjának nyilvános vitája. (Századok, 1956)
Kosáry Domokos: Sz. Gy.: A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. (Agrártörténeti Szemle, 1957)
Sándor Pál: Sz. Gy.: A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. (Közgazdasági Szemle, 1957)
Wellmann Imre: Sz. Gy.: A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. (Századok, 1960)
Rigó László: Sz. Gy.: Forradalom és kiegyezés válaszútján. 1860–1861. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1961)
Veliky János: Kossuth politikai pályája. Ismert és ismeretlen politikai megnyilatkozásai tükrében. (Alföld, 1978)
Rigó László: Sz. Gy.: A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Sz. Gy. 60. születésnapjára. Szerk. Dénes Iván Zoltán, Gergely András, Pajkossy Gábor. (Bp., 1984)
Oláh András: Sz. Gy.: Miért halt meg Teleki László? (Szabolcs-szatmári Szemle, 1986)
Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században Magyarországon. Tanulmányok Sz. Gy. 70. születésnapjára. Szerk. Orosz István és Pölöskei Ferenc. Dobszay Tamás közreműködésével. (Bp., 1994)
Mink András–Neményi László: A demokrata és a patrióta „magot vet a jövőnek.” Interjú Sz. Gy.-gyel. (Beszélő, 1998)
Rosonczy Ildikó: A katedrán és a közéletben azonos célokért. Interjú Sz. Gy.-gyel. (Magyar Napló, 1999)
Granasztói György: Mindig tenni kell valamit valamiért vagy valami ellen. Sz. Gy.-nek megadatott, hogy történészi kutatásait politikusként hasznosíthassa. (Magyar Nemzet, 2000. aug. 29.)
Kulin Ferenc: Az időszerű Kossuth. Gondolatok Sz. Gy. Kossuth irányadása c. könyvéről. (Magyar Szemle, 2002)
Pályaválasztásom néhány mozzanatáról. (Korall, 2005)
Csorba László: Sz. Gy. (Rubicon, 2015)
Murányi Gábor: Sz. Gy. dilemmája a címervitában: kiegyezett a nemmel. (Heti VG, 2015. 28.)
Pelle János: Sz. Gy. (Hetek, 2015. 28.)
A polgári átalakulásért. Emlékkötet Sz. Gy. tiszteletére. A Sz. Gy.-emlékkonferencia előadásai. Szerk. Gerő András. (Bp., 2016)
Borsi Kálmán Béla: Sz. Gy. „problémaérzékenysége” egy témaválasztás tükrében. Emlékfoszlányok egy iskolateremtő történészprofesszor alakjáról. (Korunk, 2016).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Az 1990-ben megválasztott országgyűlés almanachja. Főszerk. Kiss József. (Bp., 1992)
Az 1994-ben megválasztott országgyűlés almanachja. Főszerk. Kiss József. (Bp., 1996)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Jónás Károly–Villám Judit: A magyar országgyűlés elnökei. 1848–2002. (Bp., 2002)
Who is who Magyarországon. Kiegészítő kötet. (2. kiad. Zug, 2004)
„Vedd ezeket az iratokat…” Jubileumi kötet az ELTE levéltár szak alapításának hatvanadik évfordulójára. Szerk. Mihalik Béla és Zarnóczki Áron. (Bp., 2010).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2017
