Dobozy Imre és Molnár Ferenc emlékének 

 

1.

 

Megfigyelték már, hogy milyen nehéz egy színdarabot elkezdeni? Mindjárt a legelején, amikor kezdetét veszi a darab, be kell mutatni a főszereplőket. Elrajtol az előadás. A nézőtér elcsendesedik, színészek lépnek be a színpadra, és indul a kínlódás. Sokszor egy egész negyedóra is eltelik, mire a publikum megtudja, hogy ki kicsoda, milyen karakter és mit is akar? Egy csomó érdektelen dolgot kellene itt össze-vissza beszélnünk, amíg végre kiderülne, hogy kik is vagyunk. Nem volna sokkal egyszerűbb a dolgot úgy elkezdeni, hogy előállunk és bemutatkozunk?

 

Engem például Albertnek hívnak. Gazdám, Drexler báró őméltósága, aki családjával együtt három napja távozott ausztriai birtokára, mindig ezen a néven szólított. Felesége, a báróné, mon Albinnek, az ifjú báró Don Albertónak, a baronesz, bizonyára játékos szeszélyből, vén majomnak. A bátyám, aki Budán dolgozik, szintén főkomornyik. Feltétlenül el kell jutnom hozzá, itt nem maradhatok, ebben a pálházi kastélyban. Sajnálatos módon azonban az oroszok túl hamar megérkeztek, mondhatnám annyira korán, hogy a németek még el sem mentek. Úgyhogy itt maradt a Drexler-kastély a senki földjén, a front hullámzása miatt hol orosz, hol német megszállás alatt.

 

Molnár Ferenc tizedes vagyok és motoros futár. A hetedik határvadász ezred második zászlóaljának nevében lefoglaltam a kastélyt. Azt hogy lefoglaltam nekik az épületet nem azt jelenti, hogy az alakulat ide meg is fog érkezni. Különben őszintén remélem, hogy soha a büdös életben nem fogok találkozni velük. Én ugyanis náluk szolgáltam több mint két éven át, de a mai szent napon leléptem. A nálam lévő gránátokba pakoltam az ezred zsoldját és hamisított paranccsal igyekeztem a körülzárt Budára bejutni. Ez utóbbit persze nem árulom el, ezt a publikum úgyis kitalálja, illetve idővel minden kiderül. Sajnos útközben, a menekülő nyilasok feltartóztattak, és a kastélyban szolgáló rohamegységhez küldtek. Ám amikor ideértem, már csak egy Albert nevű komornyikot és néhány lógós magyar katonát találtam.

 

Doktor Gálfy Eduárd közgazdász, jelenleg tartalékos zászlós vagyok. Tegnap délelőtt odaveszett az egész szakaszom. Velünk akartak betömni egy lyukat a felszakított frontvonalon. Nem sikerült. Velem együtt mindössze hárman maradtunk: Gáspár és Fekete honvédek. Mindenki halott. De ezért a két emberért még én felelek. Úgy döntöttem, hogy elég volt a háborúból. Gondoltam megbújunk itt hárman a senki földjén, a Drexler-kastélyban, aztán kiderült, hogy mégsem vagyunk egyedül: egy különös komornyik és a szökevény motoros futár ránk talált.

 

Nos, ha már ilyen szépen megismerkedtünk, rögtön áldomást is ihatunk: a kastélyban van minden: black and white, courvoisier, scotch gin, Mária Terézia brandy, s aztán máris elkezdődhet a játék.

 

2.

 

Megfigyelték már, hogy milyen nehéz egy színdarabot folytatni? Ha mindjárt a legelején, amikor elkezdődik, bemutatjuk a főszereplőket, rögtön jelezni kell a konfliktusokat is. Van négy szökevény katona: egy tizedes, egy zászlós és két honvéd és egy furcsán viselkedő komornyik-házigazda. Egy csomó érdektelen dolgot kellene itt össze-vissza beszélniük, amíg végre kiderülne, hogy kik is ők valójában. Nem volna sokkal egyszerűbb a dolgot úgy elkezdeni, hogy rögtön előállunk a problémával és a szereplők személyiségéből bonyolítjuk tovább a cselekményeket?

 

Doktor Gálfy Eduárd közgazdász, jelenleg zászlós két éve harcol a hazájáért, mellette sorra elhullottak legjobb barátai. Szakaszából már majdnem mindenki odaveszett, és tegnap már csak hárman maradtak. De nem a maga egyéni sorsa kergette a kétségbeesésbe, hanem a letarolt ország, a kivesző nemzet, a német megszállók helyébe érkező oroszok. Mi lesz az országból? Hogy írják le cirill betűkkel azt, hogy haza? Nincs más megoldás, csak a halál. Öngyilkosság. Azzal felkapja pisztolyát, a halántékához nyomja. Nincs idő, hogy kiverjék kezéből a fegyvert, erre azonban nincs is szükség. A Frommer üresen csetten egyet. Elfelejtette, hogy rég kilőtte már minden golyóját, magának már egy sem maradt. Életben maradt.

 

Molnár Ferenc motoros futár két éve harcol a hazájáért, s azt látta, hogy egyesek megmaradnak, mások meg elpusztulnak. Nincs kivesző nemzet, mert mindig van esély arra, hogy meg lehet maradni. A legkíméletlenebb tüzérségi tűzben, a legkegyetlenebb légitámadások után is sokan felállnak, mások azonban elpusztulnak. A pusztítás azonban soha sem általános, mindig vannak és lesznek túlélők. Mi lesz az országból? Nem tudni, de ország is lesz mindig. Jönnek németek, elmennek; majd az oroszok is elmennek. Mi maradunk, megmaradunk. Azzal felkapja géppisztolyát, s beleereszt egy sorozatot a kastély klasszikus mennyezetébe. Életben kell maradni!

 

És elkezdődhet a játék a túlélésért.

 

 

A.) Ha magyar vagy német alakulat jön a kastélyba a hetedik határvadász ezred második zászlóaljának felderítő parancsnokságát adják elő.

 

Ezredlétszámú rohamegység van útban ide, a kastélyhoz (parancsnok Szomolányi alezredes úr). Amíg ide nem ér, addig itt, a Drexler-kastélyban, a dolgozószobában, a felderítőegység a központ. Van ott minden: íróasztal, írógép, telefon, telegráf, iratszekrény. Az iratszekrényben ugyan a báró tehenészete tejelési listái, valamint egyes szarvasmarhák egyéni abrakadagolási szokásai olvashatóak. Különösen érdekesek a nagy tejhozamú tejelő szarvasmarhák takarmányozási kérdéseivel kapcsolatos feljegyzések. A telefon és a telegráf azonban sajnos nem működik, nem baj, belebeszélni, sőt ordítani is lehet egy süket telefonnal – a látszat a fontos. Még egy prizmás távcső is van ott: így a félköríves, tágas ablakokon át ellátni egészen a kastély északi-északnyugati részéig, a sóderral beszórt útig, ahonnan német, magyar (noch dazu: orosz) csapatok mozgása is észlelhető. A dolgozószoba kitűnő álcázásnak bizonyul, csak éppen nagyon hideg van, amióta a báró és családja elhagyta otthonát, senki sem lakik itt; s a tehenészeti adatok iránt sincs túlzottan nagy érdeklődés. De ki hallott már olyan felderítő parancsnokságról, ahol fűtetlen szobában vacognak? Pillanatokon belül vígan pattog a tűz a kályhában néhány apró bútordarab, széttördelt széklábak és a takarmányozási feljegyzések miatt. Gálfy az egység parancsnoka, Molnár a helyettese, Fekete és Gáspár honvédek az őrszemek, Albert pedig megmarad eredeti szerepében: komornyikként ezúttal az egységet szolgálja ki.

 

B.) Ha orosz alakulat érkezik ide előbb, akkor civil ruhát öltenek, s a báró úr őméltósága hátrahagyott cselédségévé alakulnak át.

 

Századlétszámú személyzete menekült el Drexler bárónak, ám néhányat, a legbátrabbak közül (…) hátrahagyott, hogy működjön együtt a szovjet elvtársakkal. A bárói család állandóan tart nyelvtanárt, Eduárd úr perfect gentleman, ő az úrfi és a baronesz társalkodója: kitűnően beszél angolul és franciául, s megértve az idők szavát, intenzív orosz nyelvtanulásba fogott, hogy tökéletes eleganciával fogadja a felszabadító szovjet csapatokat. Fekete virágkertésznek áll: paprikát, paradicsomot, uborkát és kelkáposztát termel, az üvegházak, ágyások szakértőjévé lép elő. Gáspár azelőtt, még a civil életben, lóápoló volt, így hát lovászmesterré küzdi fel magát; nemsokára, Albert szavaiból, megismerte a báró lótartási szokásait, megtudta, hogy mely lovakat lehet homokfutóba fogni, s melyek azok, amelyek akár több kilométert is ügetnek méltóságteljesen. Albert pedig megmarad eredeti szerepében komornyikként, ezúttal helyettesével, Molnárral, a lakájjal, irányítja a hátramaradtak életét.

 

3.

 

„Die Russen sind schon in der Speisekammer!”

 

Megfigyelték már, hogy milyen nehéz egy színdarabot vagy egy felvonást befejezni? Ha mindjárt a legelején, amikor elkezdődik, bemutatjuk a főszereplőket, rögtön jelezzük a konfliktusokat is, ám a végén feltétlenül szükséges valamilyen megoldás is. Egy felvonásvéghez pedig legyen egy csattanó: legyen úgy befejezve, hogy mégse legyen vége. A publikum érdeklődése meglepő módon legyen felfüggesztve.

 

Van négy szökevény katona: egy tizedes, egy zászlós és két honvéd, valamint egy furcsán viselkedő komornyik-házigazda. Tudjuk, hogy különböző színhelyeket játszanak egy kastélyban, vajon mi lehet a megoldás?

 

A.) Miután bemutatkoztak a szereplők egymásnak, és megitták a báró italkészletének jelentős részét, rájöttek, hogy sajnos élelmiszerrel a kastély egyáltalán nem rendelkezik. Annyi élelmiszert pakoltak ugyanis a szekerekre, hogy ital már nem fért rájuk, azaz gyakorlatilag semmilyen ehető dolog sem maradt. Nem messze, az erdészházban, néhány napja azonban disznót vágtak, vélhetőleg az idős házaspár egymaga nem tudja elfogyasztani azt a hatalmas húsmennyiséget. Az erdészházat viszont megszállta egy SS-különítmény. A házba berohanó, és vadul a levegőbe lövöldöző Molnár megpróbálta elhitetni velük, hogy orosz támadás érte őket. Váratlanul igazat hazudott a tizedes: egy sebesült orosz katona tényleg elrejtőzött a házigazdák spejzében. Grisának később fontos szerepe lesz: ő lesz a bizonyíték arra, hogy a kis csapat mindig is az oroszok oldalán állt, hisz megmentették egy szovjet katona életét. Mikor aztán megérkezik a felszabadító szovjet hadsereg „megjutalmazzák” őket, megbízták a hősies ellenállókat egy partizánakció tervével…

 

B.) Miután élelmiszerrel feltöltve visszatértek a kastélyba, megtapasztalták, hogy a kastélyt elfoglalták a nyilasok, vezetőjükkel a végső győzelemben még mindig bizakodó Barokányi főhadnaggyal. Barokányi hamar kiderítette, hogy hazaáruló katonaszökevényekről van szó, és elrendelte kivégzésüket. Molnár azt is bevallotta, hogy nemcsak katonaszökevény, de ellopta az ezred zsoldját is, s azokat nem működő kézigránátokba rejtette. Miután az egyik nyilas testvér meggyőződött róla, hogy Molnár ezúttal igazat mondott, azaz tényleg százpengősöket rejtenek a tanulógránátok, a pénz győzött az eszme felett. A kivégzőosztag tagjai a kivégzendőkről megfeledkezve, egymást taposták a gránátokból kiömlő pénzfolyam után. Maradt azonban egy gránát, amelyben nem pénz, hanem éles töltet volt…

 

C.) Miután élelmiszerrel feltöltve visszatértek a kastélyba, hajnalban megtapasztalták, hogy a kastély körül erős harci cselekmények bontakoztak ki. Előbb úgy tűnt, hogy a németeknek sikerül elfoglalniuk a kastély környékét, majd az oroszok visszaverték a németek támadását: ezért előbb magyar egyenruhába, utóbb civil ruhába öltöztek. Ha az egyik jött, katonák voltak; ha a másik, akkor civilek. Mégis elvétették. A kastélyt elfoglaló oroszok, magyar egyenruhába öltözött katonákat fogtak el, akiket rögtön le is tartóztattak. Albert, a komornyik, akit szintén letartóztattak, rendkívül nyugodtan fogadta a történteket. Különös szerencse ugyanis, hogy az orosz elvtársak véletlenül a kék szalonban őrizték a szökevényeket. Ebben a szobában, a harmadik faliszekrény egy forgóajtó: ha valami baj történt, a báró és családja itt próbált meg – többnyire sikerrel – sietősen távozni. Az ajtó a pincébe vezetett, onnan pedig el lehetett jutni a majorsági házakhoz, s végül az országúthoz is. Rohantak hát, ahogy csak tudtak. Minél messzebb a senki földjétől, ettől a kastélytól, ettől a háborúból, a németektől, a nyilasoktól és az elvtársaktól…

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb, különös írása, a száz éve született Dobozy Imrére és A tizedes meg a többiek című kisregényére emlékezett.

 

A híres filmet 1965-ben mutatták be a mozik, különös módon azonban, a forgatókönyvből készült regényt később írta meg a szerző, s az így csak két évvel később, ötven éve, 1967-ben jelenhetett meg, jóval később pedig színműként is előadták. A film, a regény és a színdarab igen sok helyen eltér egymástól. Különös véletlen az is, hogy a történet főhősét, a tizedest, Molnár Ferencnek hívták; csakúgy, mint a Játék a kastélyban című – színház a színházban – darab szerzőjét. Néhány hasonlóság azonban nem a véletlen műve.

 

De ez egy másik mű, egy másik játék, egy másik kastélyban…

 

Kék virág Dobozy Imre és Molnár Ferenc emlékének, valamint mindenkinek, aki A tizedes meg a többiek című legendás magyar filmben szerepelhetett!

 

 

Dobozy Imréről az alábbi linkeken olvashatnak:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/11892

http://www.nevpont.hu/view/11893

 

A képen a tizedes (Sinkovits Imre) látható, ezúttal egyedül. A kép forrása:

 

http://static.est.hu/kepek/69/galeria/69429_galeria_tizedes_hir.jpg