Kozma István kosárlabdázónak indult. Nem is akárhogyan pattintgatta a labdát: a Ganz-MÁVAG színeiben az ifjúsági válogatottságig jutott. Már elmúlt 17 éves, amikor – a legenda szerint – Keresztes Lajos, az 1928. évi amszterdami olimpia birkózóbajnoka rábeszélte arra, hogy sportpályafutását a birkózók között folytassa. A jó szemű tréner a Vajda Péter utcában szólította le a fiatalembert, aki megígérte, hogy másnap eljön egy kicsit birkózni. Kozma István másnap, természetesen a birkózóterem felé sem nézett, ám pechjére, harmadnap ismét találkozott Keresztes Lajossal, aki, ahogy felismerte, se szó, se beszéd: rögtön lekevert neki egy hatalmasat. – Az ember betartja a szavát! – harsogta dühösen a tréner. Keresztes Lajos „erőteljes rábeszélésére” a magyar kosárlabdasport sajnálatos módon elveszített egy klasszis játékost, a birkózósport viszont biztos, hogy nyert egy kétszeres olimpiai bajnok versenyzőt.

Kozma István ugyanis nem lett kosárlabdázó. Élete első birkózóversenyén, épp hatvan éve, 1957-ben, megnyerte a nehézsúlyú ifjúsági országos bajnokságot, aztán, 1959-ben, már húsz évesen, a felnőttek között sem talált legyőzőre. Az 1960-as évek elején, a 198 centi magas, közel 140 kilós Kozma „Pici” volt a világhírű magyar birkózóválogatott ifjú titánja, olyan klasszisok mellett, mint Gurics György és Polyák Imre egyszerre a legnagyobb és a legkisebb: egy sokra hivatott világklasszis, egy kedves, érzékeny melák. Már a római olimpián, a Basilica di Massenzióban is dobogós lehetett volna, mindössze a bolgár Kaszabovtól szenvedett vereséget, további mérkőzéseit azonban mind megnyerte. A sportág akkori szabályai szerint azonban a győztes is kapott hibapontot, így nagyon hamar összejött hat büntetés, azaz nem folytathatta tovább: a negyedik helyet szerezte meg, akárcsak jóbarátja, a szintén Vasasban birkózó Piti Péter (az operaénekesnő Pitti Katalin édesapjának testvére). – Az ember betartja a szavát! – harsogta aztán négy évig Kozma István, mert ő olimpiai bajnok akart lenni már itt, Rómában is.

Kozma István olimpiai bajnok lett, jóllehet a tokiói olimpia előtt néhány héttel súlyosan megsérült a térde, komolyan felvetődött, hogy a négyéves felkészülés egy ostoba sérülés miatt meghiúsul. Mikor a csapattársai útnak indultak, ő még mindig csak lábadozott. Aztán legendás küzdőszellemét és győzni akarását a birkózó világ is megcsodálhatta.

A tokiói olimpián, a Komazava-sportcsarnokban, az első fordulóban, a házigazda Szugijama Cuneharut verte meg – s hogy ne forduljon elő még egyszer az, ami négy éve Rómában: tusolta a japán fiút (tusgyőzelem után ugyanis a győztes nem kapott hibapontot). Másodikként a melbourne-i olimpiai bajnok, római (szabadfogású) bronzérmes török Hamit Kaplan következett – és Kozma István még mindig hibapont nélkül állt. A helyzet a 3. forduló után sem változott, mert a magyar óriás két remek győzelme után erőnyerő lett. A 4. fordulóban, nagy küzdelemben legyőzte a római olimpia ezüstérmesét, a német Wilfried Dietrichet, majd újabb tusgyőzelem következett: ezúttal a csehszlovák Petr Kment volt a szenvedő fél. A legnagyobb ellenfél maradt a legvégére. A római olimpián még Ivan Bogdan képviselte a szovjet színeket, most a Kozmánál hét (!) évvel idősebb Anatolij Roscsin következhetett. A döntőben már a döntetlen is elég volt, hisz mindössze Dietrich ellen szedett össze egy hibapontot… – Az ember betartja a szavát! – nyilatkozta boldogan Kozma István, majd hozzátette, hogy négy év múlva ismét olimpiai bajnok akar lenni Mexikóban is.

Kozma István ismét olimpiai bajnok lett, jóllehet a mexikói olimpia előtt néhány nappal, a versenyek megkezdése előtt, már az olimpia helyszínén, valaki rácsapta az autóbusz ajtaját a kezére; súlyosan megsérült körme gennyesedni kezdett: azonnal műteni kellett. Ezúttal ismét komolyan felvetődött, hogy a négyéves felkészülés egy ostoba sérülés miatt meghiúsul. Aztán legendás küzdőszellemét és győzni akarását a birkózó világ ismét megcsodálhatta.

A mexikói olimpiát, a Pista de Hielo Insurgentes nevű, eredetileg jégcsarnokban, fájós, alig gyógyulni kezdő kezével versenyezte végig. Az ekkor már az egész ország által csak „óriásbébinek“ becézett, rendkívül népszerű birkózó azonban „fél kézzel“ is biztos győzelmeket aratott. Simán verte román (Constantin Busoiu), japán (Iszogai Jorihide), francia (Raymond Uytterhaeghe) és bolgár (Sztefan Petrov) ellenfelét. A mexikói olimpián mintha megismétlődött volna a történelem, ismét Anatolij Roscsin következhetett, s a döntőben már a döntetlen is elég volt, hisz mindössze Busoiu ellen szedett össze egy hibapontot. Kozma még nem volt harminc éves, Roscsin már elmúlt harminchat. – Az ember betartja a szavát! – nyilatkozta boldogan Kozma István, majd hozzátette, hogy négy év múlva ismét olimpiai bajnok akar lenni, Münchenben is. Ő lehet az első háromszoros olimpiai bajnok birkózó…

Kozma István „Pici” kétszeres olimpiai bajnok birkózó, az 1960-as évek legvégén, 1969-ben, második olimpiai bajnoki címe után, megpihent egy picit. A Vasasból a Budapesti Spartacusba igazolt, s az átigazolási idő alatt birkózóedzői tanulmányait kívánta befejezni, szakdolgozatán dolgozott. Egy év múlva, 1970-ben, újra edzésbe állt, bizakodva nyilatkozott terveiről. Tavasszal sokat betegeskedett, meghűlt, több versenyt is kihagyott, így a Felszabadulási Emlékversenyt is, amelyet azért nézőként megtekintett. A verseny után, 1970. április 4-én, hazavitte autóján kedves mesterét, az őt felfedező Keresztes Lajost. Aztán újra útnak indult, a Ruttkai Éva–Latinovits Zoltán színész házaspár vendége lett volna (Ruttkai Éva legendás húslevesére) legjobb barátjával, a Budapestre látogató Roscsinnal. Nem érkezett meg: autója az Alkotmány utca–Honvéd utca kereszteződésében karambolozott egy 15-ös autóbusszal. Maga feszítette ki az autó ajtaját, majd elvesztette eszméletét. Az erőfeszítéstől és az összeütközéstől tíz bordája eltörött, és súlyosan megsérült egyik veséje is. A baleset után birkózó barátai vitték az Országos Traumatológiai Intézet kórházába az ágyát, hogy elférjen rajta. Még öt napig küzdött legendásan erős szervezete…

A müncheni olimpián, a Messegelände nevű sportcsarnokban, nehézsúlyban, egy örökifjú orosz fiatalember, Anatolij Roscsin állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. A negyven éves klasszis sportoló, győzelme után, első nyilatkozatában, első és egyetlen olimpiai aranyérmét Kozma István emlékének ajánlotta. Mikor megkérdezték, miért tett ilyet, csak annyit felelt: – Az ember betartja a szavát!

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával az 1939. november 27-én született „óriásbébire”, Kozma Istvánra emlékezett. Két év múlva lenne nyolcvan éves, de mindössze harminc évet élt…

Kék virág Kozma István, kétszeres olimpiai bajnok birkózó emlékének.

Az alábbi linkeken olvashatnak Kozma Istvánról:

http://www.nevpont.hu/view/11896

http://www.nevpont.hu/view/11897

A kép forrása:

https://telesport.cms.mtv.hu/file/sites/10/2014/11/F__PE19680910030.jpg