Karády Katalin

Született: 1910. december 8. Budapest
Meghalt: 1990. február 8. New York
Temetés: 1990. február 19. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Sz: Kanczler Ferenc (†1926. okt. 1.) cipészmester, Lőrincz Rozália (†1954. márc. 18. Rákóczifalva. Nagyszénáson nyugszik). Heten voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Testvérei: Kanczler Róza, Kanczler Anna; Kanczler Ferenc, Kanczler János, Kanczler József, Kanczler Géza.

F: 1930–1933: Varga András Rezső (1892. máj. 25. Zilah) adótiszt. 

Iskola

A budapesti, kőbányai (X. kerület) Százados úti elemi népiskolában tanult (1916–1923); közben az Országos Gyermekvédő Liga gyermeküdültetési akciója keretében három hónapot a svájci St. Gallenben (1921. szept. 5.–dec. 1.), majd egy hónapot Hollandiában töltött (1923. febr. 25.–márc. 21.). A Százados úti községi háztartási népiskolában (1923–1926) és a budapesti kereskedelmi iskolában tanult tovább (1929–1931); házasságkötése után abbahagyta tanulmányait.

Színészmesterséget Tarnay Ernőnél és Bárdos Artúrnál tanult (1936), majd Cs. Aczél Ilona magánnövendéke (1938). Műkedvelő előadásokon szerepelt, majd Egyed Zoltán fedezte fel (elsősorban a film, a mozi számára). 

Életút

A Pesti Színház és a Vígszínház (1939–1941), a Vígszínház művésze (1943–1944), ill. kisebb szerepekben, a Fővárosi Operettszínházban és másutt is fellépett (alkalmanként, 1943–1944). Az ország német megszállása után a Gestapo letartóztatta (1944. ápr. 18.). Az angolok javára történő kémkedéssel, „a birodalom elárulásával” vádolták, de letartóztatásának és fogva tartásának – három hónapot töltött magánzárkában, ahol bántalmazták, megkínozták – oka valószínűleg Ujszászy István tábornokhoz fűződő kapcsolata volt. – A II. világháború után a Fővárosi Operettszínház (1945–1946; 1948), a Pesti Színház tagja (1947), egyúttal rendszeresen fellépett az Arizona Irodalmi Varietében (1945), a Vígszínházban (1948) és a Royal Revüszínházban is (1949). Budapesten utoljára a Vígszínház Békehajó c. revüjében szerepelt, majd Lantos Olivér énekessel Szombathelyen adott koncertet (1951. febr. 19.), s még aznap Ausztriába érkezett. Salzburgban élt (1951–1952), Svájcba költözött, majd Brüsszelben telepedett le (1952–1953). Brazíliában, Sao Paulóban, a divatszakmában helyezkedett el (1953–1968). Miután megkapta az amerikai vízumot az Egyesült Államokba, New Yorkba költözött, ahol barátnőjével, Frank Irmával kalapszalont nyitott (1968–1990). Amerikában először 1969-ben, a New York-i Hunter College Assembly Hallban lépett fel, néhány szereplés után azonban végleg visszavonult a színészi, énekesi pályától. 

A két világháború közötti magyar film első és legnagyobb női sztárja volt, népszerűsége csak Jávor Páléhoz (1902–1959) mérhető. Énekesként indult, első sikereit dalaival aratta; igazi területe mindig is inkább a rádió, a hanglemez maradt. Sajátos, mély, kissé férfias hangjával énekelt dalai közül nagyon sok (Ez lett a vesztünk, Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Hamvadó cigarettavég, Valahol Oroszországban stb.) slágerré vált. Színpadon és filmen szinte egy időben jelent meg, egyaránt óriási sikerrel. Igazi népszerűségét filmjeivel – amelyekben kivétel nélkül mindig énekelt – aratta. Első filmjével, a Zilahy Lajos regényéből forgatott Halálos tavasszal szinte berobbant a köztudatba, sztár lett, divatot teremtett. Hangjával, dekoratív, erotikus légkört árasztó megjelenésével – az addigi lányos külsejű, hamvas, ártatlan szőkékkel szemben – a magyar filmben megteremtette a kacér, férfiakat megszédítő végzet asszonyát. Zilahy Lajos több művének nőalakját is rendkívül szuggesztíven formálta meg. Jávor Pállal hét filmben voltak partnerek (pl. a Makrancos hölgyben is). Népszerűsége, távollétében sem csökkent, annak ellenére, hogy filmjeit Magyarországon kb. harminc évig nem vetítették, dalait nem sugározták, nem írtak róla. „Újrafelfedezése” 1979-ben, lemezének kiadásával indult meg, a budapesti Filmmúzeumban vetített filmjeit százezrek nézték meg. Jelensége, élete, titkai, azóta is foglalkoztatják a sajtót, a közvéleményt.

 

Jávor Pálhoz hasonlóan élesen szemben állt az 1930-as–1940-es évek fasizálódó kurzusával és közbeszédével, ezért szélsőjobboldali politikai körök és azokhoz közelálló nyilas lapok rendszeresen támadták, a legszélsőségesebb, útszéli hangnemben „zsidóbérencnek”, kommunistának nevezték. Már 1942-ben feljelentették, a zsidótörvény megsértésével vádolták, mivel értelmiségi munkakörben – titkárként – alkalmazta Réti Györgyöt, és meg is büntették (a zsidótörvény megszegéséért 4000 pengő büntetésre ítélték, 1942. ápr. 14-én). Az ország német megszállását követően a Magyar Rádióban betiltották dalainak sugárzását, mert azok „lélekrombolóak” voltak és nem buzdítottak kellőképpen a végső győzelemre. 

A legenda szerint gyermekkora nagy sztárja, a fiatalon elhunyt Lábass Juci (1896–1932) hatására érdeklődése a színház, az operett felé fordult. Már iskolás korában szívesen szavalt és énekelt, amatőr előadásokban lépett fel. Tanulmányait megszakítva feladta színészi ambícióit, férjhez ment, ám válása és Lábass Juci halála után ismét elhatározta, hogy színész lesz: Tarnay Ernőnél és Bárdos Artúrnál tanult. Egyed Zoltánnal (1894–1947) egy társaságban ismerkedett meg: a korszak egyik jelentős színházi írója, kritikusa, a Színházi Élet munkatársa, a Film, Színház, Irodalom későbbi szerkesztője azonnal felismerte a fiatal nő tehetségét, elsőként fedezte fel, hogy Karády Katalin (nevét is ő találta ki) személyében új karakter született meg. Egyed Zoltán sajtókampányt indított a Színházi Életben és A Reggel c. napilapban új felfedezettje érdekében, ill. a népszerű író, színigazgató, Csathó Kálmán feleségénél, Aczél Ilonánál (1884–1940) taníttatta Karádyt, mint „magánnövendék“. Kezdeményezte, hogy a Vígszínház (és kamaraszínháza, a Pesti Színház) három éves szerződést kössön „a legújabb magyar sztárral“. A kampány hatására a Pesti Színházban megkapta élete első színházi szerepét William Sommerset Maugham és Zoë Akins színművének főszerepét (Lady Elizabeth, Az asszony és az ördög, Básti Lajossal és Greguss Zoltánnal; 1939. febr. 4.). Betty, azaz lady Elizabeth, a londoni előkelő társaság kedvence, kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan bálvány, akibe minden férfi szerelmes. Istenítik, udvarolnak neki, csak éppen megközelíteni, netán feleségül kérni nem merik, mert félnek a kudarctól, és attól, hogy ez a végzetes kisugárzású nő halálra perzseli őket. Csak egy valaki nem fél megérinteni: a tolakodó, brutális férfierőt árasztó Albert, az inas, aki Betty titkos szeretője lesz. Végül a nem kívánt gyermekáldás elé néző Elizabeth feleségül megy az alkoholista, hisztérikus fiatalemberhez. A könnyelműen megkötött, érzelem nélküli házasság tragédiával, a fiatal férj öngyilkosságával végződik… A hatalmas kampány ellenére a színmű csak mérsékelt sikert aratott: Karádynak nem voltak színházi tapasztalatai, ügyetlenül, esetlenül mozgott, ám elegáns megjelenésére a szakma és a közönség is felfigyelt, s a végzet asszonya karaktere már első színházi szerepében feltűnt!

 

Igazi átütő sikert, országos visszhangot azonban első és mind a mai napig leggyakrabban emlegetett filmje főszereplőjeként aratott. Zilahy Lajos (1891–1974) Halálos tavasz c. regényének bemutatója a Fórum moziban volt (1939. dec. 21-én). A film témája a két nő között választani nem tudó, de a jóval szemben végzetesen a rosszhoz vonzódó, majd öngyilkosságba sodródó és feloldozást nem nyerő férfi tragédiája új női karakter megszületését jelentette a magyar hangosfilm történetében. A filmből ismertté váló dal az Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte… kezdetű sláger (szöveg: Nadányi Zoltán, zene: Polgár Tibor) ennek az új stílusnak lett a himnusza. Jávor Pál hozta az akkor már tőle megszokott és elvárt figurát, a siker így elsősorban Karády Katalinnak köszönhető, aki a szenvedélyes, de felelőtlen és romlott női főhőst, egy egészen új stílust, egy új szexszimbólumot, egy „femme fatale-t“ alakított, aki ölni tud, akiért ölni képesek, aki mindent felperzsel maga körül, de maga is elég ebben a végzetes szenvedélyben. Lélegzetelállítóan hatott akkoriban, ebben a filmben, ahogy Jávor Pál ült a zongoránál és elhangzott a legendássá vált dal: Ez lett a vesztünk… Az erotikus hangulatban a tánc során Karády Katalin fokozatosan megszabadul ruháitól, amit a főhős, Jávor Pál, egy, a zongorán hagyott mézeskalács szív tükréből figyel. Karády aztán felöltözik a dal végére, a kor ízlésének megfelelően. Valójában a film mindent csak sejtet, tkp. semmi sem történt. Valójában minden megváltozott, a hagyományos nőideál: az ártatlan szende, hamvas, romlatlan babanő és az esetlen, lompos romlatlan „strapanő“ megszűnt, egy szemvillanás alatt összetört, mint egy mézeskalács tükör szíve. – Karády Katalin rövid pályafutása alatt összesen huszonkét filmet forgatott, amelyek többségében az erotikus végzet asszonyát alakította. A filmek kapcsán Magyarország egyik legismertebb női személyisége lett, köréje alakult ki az első magyar női sztárkultusz, amelyhez hozzátartozott az az elegancia, amelynek ruháiról a híres tervező, szabómester Gergely Pál és különleges kalapjai, amelyekről testi-lelki jó barátnője, Frank Irma gondoskodott. Új stílusú ruhakölteményei, cipői, egyedi tervezésű táskái és kiegészítői szenzációszámba mentek, a rövid Karády-frizura a negyvenes évek tipikus hajviselete lett. A lapok társasági rovatának állandó témája volt: sportolt, golfozni járt, jótékonysági koncerteken szerepelt, képeket dedikált, levelekre válaszolt, boldog-boldogtalannak fényképezkedett. Rajongói rövid idő alatt több mint háromszáz klubot alapítottak. Karády Katalin személyisége, a világháborúban keletkezett, általa keltett tömeghisztéria mind a mai napig, a 20. századi magyar kultúr- és művelődéstörténet megfejthetetlen talánya. 

Emlékezet

Budapesten, Kőbányán született (X. kerület, Kerepesi út 15.), a Rózsák terén, az Árpádházi Szent Erzsébet plébániatemplomban keresztelték meg (1910. dec. 12-én). Édesapja Kanczler Ferenc cipészsegéd, majd gázgyári óratöltő, édesanyja Lőrincz Rozália, a családban csak Katinka néven hívott leány volt a legkisebb. Szülei Nagyszénáson kötöttek házasságot (édesanyja ott is nyugszik). Családja 1912-ben a kőbányai Százados úti lakótelepre költözött, ott végezte elemi és polgári iskoláit, közben néhány hónapot Svájcban és Hollandiában tanult. Édesapja híres volt durvaságáról: gyermekeit gyakran és minden ok nélkül verte, az apai terror elől egy korai házasságba menekült, a fiatal pár a Horthy Miklós körúton (ma: Bartók Béla út) egy kétszobás lakást bérelt. A szerelem nélküli kapcsolat hamar zátonyra futott, elsősorban a fiatalasszony „túlköltései“ miatt elváltak. Kezdő színésznőként a Lipótvárosban (Budapest V. kerület, Molnár utca 30.) bérelt lakást (1939. febr.–szept.), majd a Belvárosba (akkor: Budapest IV. kerület Kaas Ivor utca [ma: Nyáry Pál utca] 9-be költözött. A Halálos tavasz hatalmas sikere után Egyed Zoltán új szerződést kötött Karády Katalinnal, amelynek lényege, hogy a színésznő minden „megnyilvánulását” menedzsere, Egyed Zoltán intézi, és felfedezője 20% jutalékra is igényt tart Karády bevételeiből. Ez a szerződés végletesen megterhelte kapcsolatukat, Karády igyekezett megszabadulni jótevőjétől, aki egyre jobban eluralta magánéletét. Egyed minden ellenséges támadástól megvédelmezte, de makacsul ragaszkodott a szerződésben kikötött feltételekhez: még párbajozott is Vörösvári Istvánnal, a Pesti Újság szerkesztőjével (a Fodor Testnevelő és Vívó Intézetben, 1940. ápr.-ban; a párbaj Egyed vereségével ért véget). Filmjei sikerei miatt, magánélete gyakorlatilag a nyilvánosság előtt zajlott: rendszeresen témát adott kora színikritikusainak és publicistáinak. Országszerte klubok és asztaltársaságok alakultak a színésznő népszerűsítésére, majd Kádár István elnökletével elkészült a Karády Katalint Kedvelők Klubjának alapszabálya (Kolozsvárott, 1942. febr. 28-án; egy évvel később, 1943-ban már 136 klub működött szerte az országban).

 

Karády Katalin népszerűsége és elszigetelődése is fokozatosan erősödött (ez utóbbi elsősorban a szélsőjobboldal előretörésével függött össze. Új filmjei és színházi premierjei idején, rendszeresen tüntettek ellene nyilasok és a kormányzó Horthy Miklóssal is elégedetlen konzervatív körök, akik elsősorban Ujszászy István (1894–1948) személyével szemben voltak bizalmatlanok. Ujszászy a második világháború alatt a magyar hírszerzést és kémelhárítást irányított Horthy vezérkarában, s feladatai közé tartozott többek közt az akkori bal- és jobboldali megmozdulások szemmel tartatása is. Később, 1944-ben, amikor Horthy Miklós a német szövetségből való kiugrást szervezte, Ujszászy szerepe megnőtt, hisz a kormányzó közvetítői feladatokkal bízta meg. Horthy kénytelen volt tudomásul venni, hogy a nyugati hatalmak helyett csakis a megszálló szovjet hadsereg vezetőivel tárgyalhat, s az ezzel kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseket Ujszászy István, Karády Katalin vőlegénye irányította: Ujszászy teremtett kapcsolatot az illegális kommunista Rajk László és ifj. Horthy Miklós között. Az ország német megszállása idején Karádynak már három otthona is volt: az egyiket, a budai Művész utca 6. alatti házat Ujszászy vásárolta neki – ajándékba. Ujszászy maga is részt vett a nemzeti ellenállásba a németek, majd a nyilasok elől a Felső Zöldmáli út 29. sz. alatti másik villájában rejtőzködött (a harmadik lakóhelye a Nyáry Pál utcai lakás volt). Mindegyik otthonában üldözötteket (zsidókat, politikai ellenállókat, kommunistákat, katonaszökevényeket stb.) bujtatott. A Gestapo 1944. ápr. 18-án letartóztatta, ez után a Gazdátlan asszony c. film forgatását leállították, majd Karády jeleneteit Simor Erzsivel újraforgatták, egyúttal a Magyar Rádió (MR) is beszüntette dalai sugárzását. Karády Katalint előbb a Melinda Szálló harmadik emeletén hallgatta ki Gerhard Clages SS Hauptsturmführer, majd a Zrínyi utcai rendőr-főkapitányság 200-as cellájába hurcolták. Fogságában brutálisan bántalmazták, ütötték-verték, megalázták, megerőszakolták, de nem tudták rábizonyítani azt, hogy kémkedett volna, a „szovjetnek”, ill. Ujszászyról sem tudott semmilyen információval szolgálni. Miután szabadon engedték, rendőri felügyelet alá helyezték: keddenként jelentkeznie kellett a Mosonyi utcai toloncházban. A nyilas hatalomátvételt követően (1944. márc.) a legkeresettebb személyek közé tartozott; Budapest ostromának kezdete előtt a nyilasok megtalálták egy belvárosi (Budapest IV. kerület Galamb utca 7.) ház legfelső emeletén. Elhurcolták, de sikerült elmenekülnie. Belvárosi lakását ugyanakkor többször kifosztották, végül bombatalálat érte. A főváros ostromát a Magyar Vöröskereszt Szentkirályi utcai házában élte át.

 

A II. világháború után a Lepke utca 26. sz. alatti villában élt (amelyet 1947. júl. 24-én megvásárolt, háztartását barátnője, Mohácsi Ilona varrónő vezette.) A meginduló „demokratikus” filmgyártás teljesen megfeledkezett az előző korszak sztárjáról, és színházi szerepet is alig-alig kapott, egyúttal hiányzott az a professzionális menedzsment – mindenekelőtt Egyed Zoltán – aki Karády mögött volt, és intézte médiaszerepléseit. Az új korszak új típusú nőideált kívánt: nem volt már szükség a démoni, erotikus vampra, megjelent a neorealista és a szocialista realista film, amely másfajta női szerepet igényelt. Karády néhány szerepben még fellépett a Fővárosi Operettszínházban és néhány zenés-táncos revüben. Utolsó nagy sikerét Ábrahám Pál Bál a Savoyban cím operettjében aratta (La Tangolita szerepében, 1948. jan. 16-án), majd 1950-től végleg megszűntek a színészi feladatai (csak esztrádműsorokban kapott lehetőséget, valamint éjszakai szórakozóhelyeken lépett fel alkalmanként). Visszaemlékezései szerint, 1951. febr. 19-én, délelőtt még Budapesten Lantos Olivérrel szerepelt, majd este Szombathelyre utaztak. Éjjel, Narda és Felsőcsatár között, a csémi erdőn át, együtt lépték át az osztrák–magyar határt, Polyák Jenő, egy nardai származású embercsempész segítségével (velük tartott Mohácsi Ilona, Karády Katalin házvezetőnője és egy ismeretlen nardai személy; a szökést Frank Irma, Karády Katalin barátnője készítette elő, aki már 1950 őszén elhagyta az országot.) – Ausztriában, Salzburgban (1951. febr.–1952. jan.), Belgiumban, Brüsszelben (Rue St. Georges, 1952. jan.–szept.) élt, de nem kapott amerikai letelepedési engedélyt, ezért Sao Paulóban telepedett le (1952. szept. 9-én, a Largo Santa Cecilia 62. sz. alatt). Több mint 15 év után, Varga László (1910–2003) politikus, jogász, ügyvéd összeköttetései révén sikerül New Yorkban letelepednie (1968-tól barátnőivel, Frank Irmával és Mohácsi Ilonával, az 57. utca 300. sz. alatt, a VIII. emeleten béreltek egy nagy lakást; 1973. aug. 8-án felvette az amerikai állampolgárságot is). New Yorkban még néhány alkalommal fellépett, kisebb szerepeket vállalt, valamint az amerikai magyarság jótékonysági rendezvényeinek állandó szereplője lett. Bár többször megfontolta, hogy véglegesen hazatelepedjen, ám mindig meggondolta magát. Rövid kórházi ápolás után, áttétes tumor következtében a New Yorki Lennox Hospitalban hunyt el 1990. febr. 7-én, 20 óra 50 perckor (közép-európai idő szerint, 1990. febr.8-án, hajnali 2 óra 50 perckor). Budapesten, a Szent István-bazilikában ravatalozták fel, a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Síremléke Fekete Tamás szobrászművész alkotása (felavatták: 1991. szept. 7-én). Nyáry Pál utcai lakását emléktábla jelöli (1991-től).

 

Karády Katalin életrajzát először felfedezője, Egyed Zoltán írta meg (Karády Katalin neve alatt, Hogyan lettem színésznő? címmel, 1941-ben). Később Egyed Zoltán regénysorozatba kezdett A szerelem elfárad címmel (a Film, Színház, Irodalom c. lapjában, 1942-ben). A történet kettejük viharos kapcsolatát örökítette meg, álnevek alatt. A Magyar Országos Sajtókamara tiltakozására a sorozat a harmadik rész után abbamaradt (könyv alakban 1943-ban jelent meg). A II. világháború után évtizedekig nem játszották filmjeit, nem sugározták dalait. A Halálos tavaszt újra-először a Filmmúzeum tűzte műsorára (1978. nov. 17-én), ezzel megkezdődött a díva újrafelfedezése és a Karády-jelenség tudományos vizsgálata. A Hungaroton lemezkiadó gondozásában újra kiadták legismertebb dalait (a 18 dal 1979. dec.-ben jelent meg); Karády Katalin úgy döntött, hogy a hazai lemezek és kották jogdíjából származó bevételeit az Ódry Árpád és a Jászai Mari Színészotthon támogatására ajánlja fel. Az első tudományos igényű életrajzát Kelecsényi László (1947–) filmtörténész állította össze: ő derítette ki a színésznő pontos anyakönyvi adatait (a Karády Katalin c. kötet 1. kiadása 1983-ban jelent meg, sok utánnyomás után 1989-ben jelent meg a 2., 2010-ben Karády születésének centenáriumán a 3. bővített és átdolgozott kiadás). A Karády-jelenséget először Hankiss Ágnes (1950–), majd Király Jenő (1943–2017) vizsgálta. Karády önéletírása 1989-ben újra megjelent, az új kiadáshoz Mezei András (1930–2008) és Gách Marianne (1916–1989) készített interjút az éppen Magyarországra látogató színésznővel. Az utóbbi években Pusztaszeri László (1942–) írt monográfiát Karády Katalinról és Ujszászy Istvánról (Karády és Ujszászy. Párhuzamos életrajz történelmi háttérrel, 2008) és Karády Katalin és Kőbánya kapcsolatáról szóló helytörténeti monográfia is megjelent (Karády Katalin és Kőbánya. Retrospektív monográfia – nyilvánossága került új tényekkel címmel, 2016-ban).

 

Emlékét őrzi – többek között – a Karády Katalin-alapítvány (2008-tól), nevét vette fel a Lövőház utca 16/b alatt működő Karády Katalin Múzeum Kávéház (2011. júl. 27-étől). A Színházi Világnap alkalmából a Magyar Posta bélyeget adott ki emlékére (Orosz Iván grafikusművész tervezésében, 2012-ben). Emlékére először önálló estet a tragikus sorsú Jobba Gabi (1947­1983) állított össze (1980-ban). Életéről szól Bacsó Péter (1928–2009) filmje, a Hamvadó cigarettavég (2001). 

Elismerés

A Világ Igaza (Righteous Among The Nations, 2004). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2017