Soós Imre

Született: 1930. február 12. Balmazújváros, Hajdú vármegye
Meghalt: 1957. június 20. Budapest
Temetés: 1957. június 25. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Balmazújvárosi szegényparaszti családból származott, nyolcan voltak testvérek. F: 1957. máj.–jún. 20.: Perjési Hedvig orvos, a Szent János Kórház neurológus szakorvosa.

Iskola

Elemi és polgári iskoláit Balmazújvárosban végezte, mielőtt megkezdte volna színi tanulmányait érettségi vizsgát tett, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színész okl. szerzett (1952).

Életút

A Debreceni Nemzeti Színház, ill. a debreceni Csokonai Színház (1952–1955), a budapesti Madách Színház tagja (1955–1957).

A 20. századi magyar színházművészet egyik nagyhatású képviselője, jellegzetes, kissé fátyolosan rekedt hangja, ízes, magyaros beszéde, öröké nyugtalan, mégis, mindezek ellenére természetes stílusa, kitűnő arcjátéka jellemezte színpadi játékát és filmszerepet, ahol igen gyakran hiteles paraszti karaktereket alakított.

A balmazújvárosi tanyavilágból érkezett, s valósággal berobbant a magyar kulturális közéletbe. Az otthonról hozott tapasztalataiból merítve jól ismerte a paraszti világ minden ízét, zseniális őstehetségével igen hiteles paraszti ábrázolásokkal tűnt fel. Már tizennyolc évesen, a Talpalatnyi földben (1948) kapott egy kisebb filmszerepet (a lakodalmi rigmust kántáló legényt alakította). Epizód szerepéére felfigyeltek tanárai Olty Magda és Vámos László; elsősorban az ő ajánlásukra megkapta Fazekas Mihály halhatatlan komédiájának, a Lúdas Matyinak (Ludas Matyi, 1949) főszerepét (a filmet egy másik tanára, Nádasdy Kálmán rendezte). Az első magyar színes mozifilmben, a leleményes népi hős népmesei erejű alakításával, a mindössze tizenkilenc éves főiskolai hallgató országosan ismertté vált – sőt, a film a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját is elnyerte (1951). Még 1949-ben, Szergej Tyulenyin szerepében (Fagyejev: Ifjú gárda, Nemzeti Színház), a színpadon is bemutatkozhatott. Az 1950-es évek elején, még mindig főiskolai hallgatóként, sorra kapta a korszak ideológiájának megfelelő, ám rendkívül népszerű filmek (Dalolva szép az élet, 1950; Civil a pályán, 1951) főszerepeit. Az új korszak új pozitív hőst igényelt, általában öntudatos, a szocializmus végső győzelmében feltétlenül bízó, ám ezen a hosszú úton gyakran megbotló fiatalembert. Soós Imre gyakran alakított fiatal munkást, aki sokat hibázott, mert nem ismerte fel időben az ellenséget; a sűrű önkritika után azonban a jó végül győzedelmeskedett. Az egyszerű történetek mégis nagyon sikeresek voltak, nem utolsó sorban Soós Imre szenzációs, rögtönzésekkel teletűzdelt játéka miatt.

 

A főiskola után, a már több filmben bizonyított művésznek nem sikerült Budapestre szerződnie. A legenda szerint, néhány pohár bor mellett/után Szirtes Ádámmal rendszerellenes kijelentéseket tettek (…) A két végzős színészt egy „fültanú” feljelentette – Szirtes Ádámot Miskolcra, Soós Imrét Debrecenbe száműzték. A debreceni társulatnál nem volt népszerű, bizalmatlanul fogadták a már főiskolásként befutottnak számító művészt, a helyiek nem értették, hogy vajon miért Debrecenbe szerződött a „reklámparaszt”? Az első években nem is kapott jelentősebb szerepeket (a kortárs szovjet sematikus darabok és a hazai vígjátékok nem is arattak sikert a cívisvárosban). Aztán Illyés Gyula Fáklyalángja (1953) meghozta a debreceni áttörést is, majd Vámos László (egykori tanára) merészen rábízta a Romeo főszerepét (Shakespeare: Romeo és Júlia, 1954). Az előadások bevonultak a 20. századi magyar színháztörténetbe. Valamennyi jelenete szenvedélyessé vált, vulkanikus erővel hatott – manapság elképzelhetetlen hatást keltett.

 

Három év után végre Budapestre, a Madách Színházhoz szerződhetett, ahol Sarkadi Imre Szeptember c. drámájában (Pali szerepében, 1954) és Móricz Zsigmond Sári bírójában (Jóska alakításával) igen jelentős sikert aratott. Az 1955-ös évben forgatta továbbá a Körhintát, Fábri Zoltán kultikus filmjét. A magyar film volt az 1956. évi cannes-i filmfesztivál szenzációja, a film fiatal szerelmespár főszereplője a bemutató után nemzetközi hírnévre tett szert (jóllehet a fesztiválra „politikai okokból” sem Törőcsik Marit, sem Soós Imrét Magyarország nem vitte ki!) Soós Imre legendás szerepében, Bíró Mátéként, a Körhintában, a megalázottak méltóságával és konokságával harcolt szerelméért, egy copfos barna lányért, Pataki Mariért (Törőcsik Mari). Mari kislányos bája, méltóságának szépsége, Máté világgal szembeni dacos izzása, kettőjük szerelmének líraisága állt szemben a gazdag kérő (Farkas Sándor, azaz Szirtes Ádám) szilajságával és az idős apa (Pataki István, azaz Barsy Béla) ridegségével. Az 1956-os év végén magánélete súlyos válságba került: szerelme Ferrari Violetta, a forradalom után külföldre távozott. Az ötvenes évek állandó stresszhelyzete, paraszti származása, valamint színészkollégáival szemben kialakult kisebbségi érzését kompenzáló bizonyítani akarása miatt már évek óta gyógyszereken élt, majd alkoholfüggő lett. Az 1957-es év elején sikertelen öngyilkosságot követett el. A Szent János-kórházban gyógyították, ahol Perjési Hedvig neurológus szakorvos betege lett. A két érzékeny fiatal első látásra egymásba szeretett, s 1957 májusában összeházasodtak. Soós Imre úgy döntött, hogy végleg leszokik az alkoholról: egy rövid időre abba is hagyta az ivást, sajnos azonban élete utolsó napjaiban újra kezdte. Máig sem lehet tudni, hogy valójában mi is történt azon a végzetes napon, 1957. jún. 20-án. Valószínűleg feleségével együtt öngyilkosok lettek, bár ezt a nyomozás során elkövetett véletlen vagy szándékolt hibák utóbb kétségessé tették.

Emlékezet

Balmazújvárosban született, a helyi Semsey Andor Múzeumban állandó emlékkiállítás őrzi emlékét (1974. okt. 1-jétől). Budapesten hunyt el, feleségével együtt közös sírban, a Farkasréti Temetőben nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). A Körhinta c. híres filmje ihlette szobrát Párkányi Raab Péter szobrászművész készítette (egészalakos, bronz, Nemzeti Színház parkja, 2002. márc. 15.). Balmazújváros városközpontjában bronz mellszobra látható (Freund Éva szobrászművész alkotása, Batthyány utca, 2012. nov. 30.). A MASZK Országos Színészegyesület és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma emlékére Soós Imre-díjat alapított (azon tehetséges fiatal művészek számára, akik legfeljebb öt éve vannak a pályán, kiemelkedő művészi teljesítményt nyújtanak, s egyéb művészeti díjat még nem kaptak; először 2001-ben adták át).

Elismerés

A Karlovy Vary-i filmfesztivál legjobb férfialakítás díja (a Ludas Matyiért, 1951), Jászai Mari-díj (1954).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018