Egy szelíd fegyver

 

 

„A legtökéletesebb gyógytudomány sohasem fog annyi embert meggyógyítani, amennyit a legtökéletesebb háború elpusztít.”

(Aszlányi Károly, 1936)

 

1.

 

 

Philippe Brandan háborús gázok előállításával foglalkozott, elsősorban a harci gázok tökéletesítése, olcsóbbá tétele, a gázszállítás veszélytelenítése, a gázzal elárasztott területek elkülönítése érdekelte. Mr. Brandan találmányaira a legfelsőbb brit körök, mindenekelőtt a brit hadügyminisztérium és a titkosszolgálatok elöljárói igen nagy figyelmet szenteltek, a fiatal feltaláló Kensington Road 9. alatti otthona állandó megfigyelés alatt állt: csavargó kinézésű detektívek nyolc óránként jelentést tettek a házban történt eseményekről. Mr. Brandan találmányai ugyanakkor a legnagyobb ellenérzést váltották ki a helyi Pacifista Klub vezetőjéből, Mr. Woodleby úrból, akinek háborúellenes frázisaival és túlhajtott békevágyával volt tele a helyi sajtó. Mr. Brandan ugyanakkor igen nagy figyelmet szentelt Miss Joanra, aki sajnálatos módon Woodleby úr egyetlen leánygyermeke volt. Mr. Woodleby, a helyi Pacifista Klub vezetője azonban hallani sem akart arról, hogy egy mérgesgáz-előállító vegyészmérnök legyen a veje, s ennek az elutasításnak beláthatatlan következményei lettek…

 

Philippe Brandan rendes körülmények között is rendkívül ingerlékeny fiatalember volt, ismételten eredménytelen leánykérése azonban végleg kihozta sodrából. A kiakolbólítás után beszállt legújabb Fordjába és hazahajtott. Felment a szigorú megfigyelés alatt tartott otthonában lévő laboratóriumába, magára húzta a védősisakot, és úgy döntött, hogy azonnal, a megfelelő óvintézkedések megtétele nélkül, befejezi élete fő művét, a minden eddiginél veszélyesebb, halálos gázt. Íróasztalán már készen álltak a halálosan pontos számítások, úgy vélte, hogy az eddigi mérgesgázok megfelelő mennyiségű keverékével akár egész városokat el lehet pusztítani. Ha már Joan nem lehet az övé, ne legyen senkié sem! Pusztuljon el mindenki, mindenekelőtt Mr. Woodleby, a helyi Pacifista Klub vezetője, ezt megelőzően azonban a laboratóriumában tartózkodó négy kísérleti állat: a nyúl, a vipera, a vércse és a görény. Mr. Brandan négy csövön, egyidőben vezette be a halálos gázt a kisállatoknak, ám azok órákkal később is életben maradtak. Mr. Brandan megdöbbenve tapasztalta, hogy a nyúl két lábra állt és a fejét ingatta, a vipera békésen elnyújtózott és barátsággal tekintett rá, a vércse nagyokat csuklott és rendkívül vidámnak tűnt, a görény viszont kifejezetten „röhögött”. Mr. Brandan újra dühöngeni kezdett: átkozott nap volt ez a mai, Joan sem lehet az övé, a négy kisállat is túlélte minden idők leghalálosabb harci gázát, első dühében levette magáról a védőmaszkot s ennek beláthatatlan következményei lettek…

 

Philippe Brandan, a háborús gázok előállításával foglalkozó, rendkívül ingerlékeny fiatalember véletlenül magába szívta az áthatóan édes harcigázt, s lassan különös, mély szelídség fogta el, ami idővel egész idegrendszerét hatalmába kerítette. Szegény kicsi állatok, nem akartalak titeket bántani – gondolta – és egyenként elnézést kért a gyülekezettől: előbb a nyúltól, aztán a viperától, majd a vércsétől, végül a görénytől is, akik egyre jobban érezték magukat. Mr. Brandan úgy gondolta, hogy megkeresi Joant is és mindenkit, akit bántott, vagy akit szándékában állt megbántani, mindenekelőtt Mr. Woodleby-t, a helyi Pacifista Klub vezetőjét.

 

Philippe Brandan mérgesgáz-előállító vegyészmérnök elméje azonban huszonnégy óra múlva kitisztult, s így már pontosan látta, hogy milyen hatalmas jelentőségű felfedezést tett. Mr. Brandan ugyanis nem mérgesgázt talált fel, az általa felfedezett harcigázok elegyéből minden idők legveszélyesebb fegyverét sikerült előállítania: a békegázt, a mesterséges jóság erőszakkal szelídíthető szerét. Mr. Brandan úgy vélte, hogy a gáz állandó élvezete döntő hatással lehet az ember szervezetére. Egy tonna békegázzal egy egész hadsereget lehet megszelídíteni, amelyik államnak módjában áll a békegázt besorolni a fegyvernemei közé, az eleve megnyer minden háborút: a katonákon úrrá lesz a szelídség és a jóság, s azonnal eldobják fegyvereiket. Ez ellen nincsen védekezés, s ennek beláthatatlan következményei lehetnek…

 

 

2.

 

 

A Pacifista Kör helyi, dorkingi rendezvényén különös dolgok történtek. Mr. Woodleby lendületes beszédében vak dühvel ostorozta a brit kormány erőfeszítéseit, dühöngött a háborús düh miatt, előadása végére azonban egyre jobban belezavarodott mondanivalójába, végül mindenkitől bocsánatot kért és sírva fakadt. A gyűlés tagjaira a különös jelenet azonban rendkívüli hatást gyakorolt: sorra bocsánatot kértek egymástól ismeretlen emberek, idővel a túlzott érzékenység átterjedt az egész teremre. Mindenki igyekezett jóvátenni addigi vétkeit, az emberek ajándékokkal molesztálták egymást, sírtak és nevettek, és elhatározták, hogy új életet fognak kezdeni. Egy csavargó kinézésű ember sírva utasította vissza a számára összegyűjtött értéktárgyakat, őszintén bevallotta, hogy ő valójában titkosrendőr, s az a feladata, hogy az ilyen pacifista gyűlésekről beszámoljon. A gyűlés tagjai azonban megbocsátottak neki is, maguk közé fogadták a titkait felfedő titkosrendőrt, s a gyűlés a legnagyobb szeretetben szétoszlott. Alig telt el azonban egy nap, a pacifista gyűlés tagjai feljelentették egymást lopásért, a lapokat rágalmazásért, a rendőrséget a beépített ügynökért, valamint visszakövetelték azt, amit elajándékoztak. Senki sem értette azt, hogy mi történhetett, mindenki igyekezett jóvátenni azt, amit egy napja, saját érdekei ellen vétett. Mr. Woodleby sem értette azt, hogy mi történt vele aznap este, amikor Mr. Brandan látogatást tett náluk, Dorkingban…

 

Kensingtonban, London előkelő kerületében, különös dolgok történtek. Az emberek egymás iránti érdeklődése túlzott módon megnövekedett. Ismeretlen emberek állították meg egymást és bocsátottak meg egymásnak, számukra ismeretlen vétkeik miatt. Gazdag kereskedők váratlanul betörtek az árvaházba, és szétosztották egymás között a gyermekeket. A templomok megteltek izgatottan bűnbocsánatot kérőkkel, sok esetben azonban a tisztelendő atyák gyónták meg vétkeiket. A fogházigazgató rengeteg bűnözőt akart szabadon engedni, különös módon azonban a rabok úgy döntöttek, hogy ők bűnözők és mégis maradnak inkább. Sokan jelentkeztek a rendőrségen, hogy bevallják bűneiket, ám a rendőrök nem voltak hajlandóak a bűneiket bevalló embereket letartóztatni. A jóság, a szelídség és az önfeláldozás járványa tört ki, a jó emberek még jobbak lettek, a gonoszak megjavultak, egymást ölelgette boldog-boldogtalan, mindenkit mámorító érzés fogott el, valami megmagyarázhatatlan boldogságfelhő lepte el az egész városrészt. Alig telt el azonban egy nap, a gazdag kereskedők ismét betörtek az árvaházba és visszavitték a gyermekeket, a tegnapi jólelkűek egymásnak estek és visszakövetelték ajándékaikat, a bűnözők ki akartak szökni a fogházból, a rendőrök azonban ezt nem engedték meg nekik, viszont számtalan eljárást indítottak derék és becsületes polgárok ellen, akik érthetetlen módon feljelentették magukat. Mr. Brandan pontosan értette, hogy mi történt aznap, amikor lakóhelyét valami különös boldogságfelhő lepte el…

 

London német invázióját különös módon nem előzte meg hadüzenet. Ezt utólag azzal magyarázta a támadó fél, hogy hadüzenet csak háborút előzhet meg, erről azonban ezúttal szó sincs, hisz a békegáz bevetése humánus akció. A békegáz minden állam számára biztosítja a békét, a nyugalmat és a fejlődést, a német csapatok csupán a világbéke érdekében érkeztek meg. A London felett feltűnt Zeppelinek óriási bombákat dobtak a városra, ám ezek nem robbantak: a leesés pillanatában hirtelen, a föld felett kinyíltak, és különös édes gázt szórtak szerteszét. Nemsokára százezrek lepték el a brit főváros legnagyobb tereit, határtalan boldogságban egymást ölelgették, simogatták ismeretlen emberek, a szelídség feltartóztathatatlanul terjedt mind a polgári lakosság, mind a kaszárnyák népe között. Hamarosan, London légterében, újabb Zeppelinek bukkantak fel, és az egész német hadsereg békegázmaszkokkal megindult London felé, tudván, hogy egyetlen brit katona sem fog nyúlni fegyveréhez.

London német inváziója különös módon ért véget. Kezdetben a német nehézgyalogság gázmaszkokban, sűrű sorokban, fegyveresen menetelt. Nemsokára azonban a katonás léptek meglágyultak, a zárt sorok lazulni kezdtek, lassan felbomlottak. A német katonák előbb gázmaszkjaiktól váltak meg, majd fegyvereiket is eldobták, végül elvegyültek a békésen menetelő londoni lakosok között. Hamarosan a fegyvertelen német katonák és a békés brit tüntetők teljesen összeolvadtak, valóságos „békemeneteket” alkottak. A barátságos helyiek ingyen vendégül látták a német „megszállókat”, akik aztán megtanulták az angol himnuszt és más hazafias dalokkal együtt vidáman énekelték, majd mindenkit megfertőzött egyfajta különös ajándékozási láz, az angolok német, a németek angol civil és polgári ruhákba bújva nyilvánították ki mérhetetlen béke- és szeretetvágyukat.

 

 

3.

 

A titokzatos dorkingi, kensingtoni eseményekről és a különös londoni invázióról teljes hírzárlatot rendeltek el. A mindenre kiterjedő rendkívüli titkos vizsgálat kiderítette, hogy Philippe Brandan vegyészmérnök, apósa, John Woodleby békeharcos ismeretségei révén, a világbéke érdekében, eladta a békegáz előállítási jogát valamennyi európai államnak, valamint az Egyesült Államoknak és Japánnak, továbbá eladta egy olyan új gázmaszk szabadalmát is a fenti államoknak, amely természetesen nem véd meg a békegáz szelídítő hatásától. Így a békegáz és a békegáz ellen hatástalan gázmaszk együttesen biztosíthatja a nemzetek közötti békés fejlődést és kölcsönös megértést.

A titokzatos dorkingi, kensingtoni események és a különös londoni invázió után a nemzetek megkötötték az amszterdami egyezményt, amelynek lényege, hogy az aláíró államok kötelezik magukat a békegáz és a békegáz elleni hatástalan gázmaszk gyártásának a megszüntetésére, s az egyezmény ratifikálásának napját Nemzetközi Békenapnak fogják nyilvánítani. Az egyezmény leszögezte továbbá, hogy az egymással konfliktusba keveredett államok nem vethetnek be egymás ellen szelídítő erejű békegázt, így a világbéke érdekében továbbra is a hagyományos harci cselekményekkel küzdhetnek meg egymással. Az amszterdami egyezménnyel ismét helyreállt a nemzetek közötti egyensúly, a közösen óhajtott világbéke érdekében elhárult minden akadály egy újabb nagy háború előtt…

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása, Özöngáz című szatírája részleteivel, az 1908. április 22-én született humanista íróra, a 20. század szinte teljesen elfelejtett novellistájára, Rejtő Jenő jó barátjára és példaképére, Aszlányi Károlyra emlékezett.

 

 

Kék virág Aszlányi Károly emlékének, aki írásaiban először írta le a második világháború kifejezést!

 

Aszlányi Károlyról az alábbi linkeken olvashatnak:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/376

http://www.nevpont.hu/view/11963

http://www.nevpont.hu/view/11964

 

A kép forrása:

 

 

https://www.pagony.hu/aszlanyi-karoly