1.

 

 

Posztupiczi Kostka László egy felvidéki kisváros, Kisszeben megbecsült polgáraként, tudós gyógyszerészeként tevékenykedett. A derék patikárius fontos szerepet játszott a helyi közéletben, a szebeni tűzoltó-egyesület vezetőjeként is működött, s mivel ügyes keze volt, szabadidejében különböző titokzatos vegyületekkel biztató kísérleteket is folytatott. Kostka Lászlónak tíz gyermeke született, legidősebb leányát, Annát azonban tizenhárom éves korában elvesztette. A kislány a Kisszebenben pusztító tűzvész áldozata lett, amikor felrobbantak a pincéjükben tárolt, a gyógyszerész kísérleteihez gyűjtött vegyületek és a tűzijátékokhoz használt rakéták; miközben az édesapa, mint önkéntes „tűzőr-parancsnok” a lángokkal küzdött. A tragédia után Kostka László talán egy belső sugallat, egy „kinyilatkoztatás” hatására úgy döntött, hogy megszerzi az orvostudori oklevelet is.

 

 

Kostka Mihály Tivadar a családi hagyományokat folytatva gyógyszerésznek készült. Pályája kezdetén édesapja tudatosan készítette fel a gyógyszerész mesterségre: gyermekkorában megtanulta és felismerte a különös növényeket, gyűjtötte a gyógynövényeket, Eperjesen, a szakmához feltétlenül szükséges alapvető kereskedelmi ismereteket sajátította el; Léván, gyakornokként, már általános gyógyszerkönyvet írt. Budapesten, a tudományegyetemen, „górcsői tanulmányokat“ is folytatott, de behatóan foglalkozott az ásvány- és földtannal, valamint a vegyészettel is (különösen az ismeretlen vegyületek meghatározásában tűnt ki). Apja rábeszélésére orvosi tanulmányokat is folytatott: Kostka László úgy gondolta, hogy ő körorvosként tevékenykedik, rendkívül tehetséges fia pedig átveszi majd gyógyszertára vezetését, ehhez azonban orvosi, „chemiai” és gazdasági ismeretek is „szükségeltettek”.

 

 

2.

 

 

Kosztka Tivadar – nevét tudatosan, már a családi hagyományoktól eltérően írta és Mihály utónevét is elhagyta – iglói gyógyszerészsegéd, egy különösen meleg októberi napon, délidőben, a patikával szemközt, megpillantott egy békésen pihenő ökrös szekeret. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezébe adta a rajzónt, s a fiatalember egy vénycédula hátoldalára lerajzolta a nem különösebben érdekes látványt. Főnöke észrevette, amint rajzolgatott, s ámultan felkiáltott: „Mit csinált, hisz maga festőnek született!“ A fiatalember csak ekkor eszmélt, s ahogy a kezében lévő rajzot megtekintette, valami felfoghatatlan boldog érzés kerítette hatalmába. A rajzot nadrágja oldalzsebébe dugta, s a világ legboldogabb emberének érezte magát. Ahogy principálisa távozott, kilépett az utcára, újra elővette a rajzot, s ahogy a rajzban gyönyörködött, egy háromszögletű kis fekete magot pillantott meg bal kezében. Ekkor egy hangot is hallott: „Te leszel a világ legnagyobb festője, nagyobb még Raffaelnél is!“ A hallucináció után Kosztka Tivadar egy belső sugallat, egy „kinyilatkoztatás” hatására úgy döntött, hogy festőművész lesz, rajzolni és festeni kezdett, jóllehet korábban semmilyen művészi ambíciója nem volt, és semmilyen rajztehetséget sem árult el.

 

 

Kosztka Tivadar egy felvidéki kisváros, Gács megbecsült polgáraként, tudós gyógyszerészeként tevékenykedett. A derék patikárius fontos szerepet játszott a helyi közéletben, szisztematikus szervezői munkával és igen képzett gyógyszerészi ismeretekkel sikerült egy gazdaságosan működő gyógyszertárat megszerveznie. Tíz éves szorgalmas munkájával a helyi értelmiség ismert személyiségévé vált: kertes házat épített, szakmai és közéleti írásokat közölt (Csontosy álnéven, a Losoncz és Vidéke című lapba és a Gyógyszerészi Hírlapba). Kosztka Tivadar azonban tudatosan készült a festőművész mesterségre, jóllehet kisebb vagyont is gyűjtött, mégsem kívánt megházasodni, nem kívánt végleg Gácson letelepedni: értékeit családja legnagyobb megdöbbenésére festőművészi tanulmányaira és ezzel összefüggő utazásaira költötte.

 

 

Kostka László, a gyógyszerész édesapa, egy korábbi családi tragédia hatására úgy döntött, hogy orvostudor lesz; tanulmányait 1880-ban kezdte meg a budapesti orvosi egyetemen. Kostka Lászlót 1884-ben, a budapesti orvosi egyetemen orvostudorrá avatták.

 

66 éves volt ekkor.

 

Még húsz évet élt.

 

 

Kosztka Tivadar, a gyógyszerészsegéd fiú, egy misztikus élmény hatására, 1880-ban elhatározta, hogy festőművész lesz. Kosztka Tivadar gyógyszerész 1884-ben, Gácson, gyógyszertárat alapított, és tíz éven át gyűjtötte kis vagyonkáját, hogy 1894-ben, megkezdhesse tanulmányait Münchenben, Hollósy Simon iskolájában.

 

41 éves volt ekkor.

 

Még huszonöt évet élt.

 

66 éves korában halt meg…

 

 

3.

 

 

A koszt (oroszul: koszty) a legtöbb szláv nyelvben ‘csontot’, a kosztka (oroszul: kosztocska) ‘csontocskát, kicsiny magot, magocskát’ jelent. Kosztka Tivadar elhívásélményénél, amikor első rajzát nézegette, bal tenyerében egy kicsiny, háromszögletű magot fedezett fel, s amikor ezt tanulmányozta, akkor figyelmes lett egy felülről jövő hangra. Ez a hang figyelmeztette őt arra, hogy a világ legnagyobb festőművésze lesz majd.

 

A mag szimbólum, a fejlődés, a növekedés jelképe, amely idővel dús lombú fává, még később akár hatalmas cédrussá fejlődhet. Ahogy a mag fává sarjad, így lesz majd maga is nagy művésszé az elhívás értelmében. A gácsi patikus víziója hatására nemcsak rajzolni, hanem írni is kezdett. Írásait Csontosy Tivadar, képeit pedig 1900-tól Csontváry Kosztka Tivadar néven jegyezte.

 

Így lett Kosztka Tivadarból Csontváry, a látomásos művész, az életében meg nem értett festőgéniusz, akinek gyönyörű képei sokáig ismeretlenül rejtőztek, mígnem aztán, akárcsak a libanoni cédrusok, csodálatos fává fejlődtek.

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával az 1883. július 5-én született és 1919. június 20-án elhunyt misztikus művészre, Csontváry Kosztka Tivadarra emlékezett.

 

 

Kék virág Csontváry Kosztka Tivadar emlékének.

 

A Névponton, az alábbi linken olvasható a művész részletes életrajza:

http://www.nevpont.hu/view/11972

 

A képen legismertebb önarcképe látható, a kép forrása:

 

 

http://cultura.hu/kultura/csontvary-onarckepe/