1.

 

 

A szentgyörgyi Horváth család a 18. század elején telepedett le Magyarországon. A Horvátországból érkező, igen kiterjedt, kapcsolatait ügyesen építő és „célirányosan” házasodó família tagjai egyre jelentősebb megyei és országos hivatalokat nyertek el. A család birtokai a század végén már 120 000 holdon folytak szét, s az Esterházyak után a szentgyörgyi Horváthok lettek Magyarország leggazdagabb urai. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond – ezen a néven a családban már a második – azonban eltért a családi hagyományoktól: nem folytatta a család célirányos házasodási szokásait. Zsigmond az egész gőgös rokonság megdöbbenésére feleségül vett egy újonnan nemessé vált család leányát Csillagh Trézsit (azaz Teréziát). Az öreg Zsigmond dühösen fogadta fia párválasztását, s magából kikelve közölt, hogy amíg az ő nevét viseli, nem veheti el ezt a „jöttment” újnemes kisasszonyt. Több sem kellett az ifjabb Zsigmondnak, olyan szerelmes volt, hogy még a nevét is megváltoztatta: a család birtokában lévő Hugonnáról Hugonai Zsigmondnak hívatta magát. A tehetséges ifjú Zsigmond idővel még a grófi címet is megszerezte, a családi béke helyreállítása érdekében azonban a szentgyörgyi előnevet megtartotta…

 

Hugonnai Kálmán, apja romantikus szenvedélyét örökölte. Az egyes huszárok délceg kapitánya egy átmulatott temesvári bál után megkérte a gyönyörű Pfanzelt Riza (azaz szintén Terézia) kezét. A sors különös módon ismételte önmagát. Pfanzelt Riza szintén újnemes volt, valójában egy egyszerű polgárleány. A már nem annyira ifjú Zsigmond, ugyanúgy járt el Kálmánnal szemben, ahogy jó harminc éve az idősebb Zsigmond tette ezt meg vele. „Ifjú” Zsigmond azonban hiába fenyegetőzött, Kálmán az édesapjára hasonlított. Feleségül vette szerelmét, sőt még a nevét is megváltoztatta egy – kicsit. Ő már Hugonnai Kálmánnak hívatta magát. A szentgyörgyi grófi előnevet azonban ő is megtartotta…

 

A Pfanzeltek a 18. században telepedtek le Baranya megyében, Pécs közelében, s a család tagjai mind üvegfúvó mesterek voltak. Pfanzelt Antal (Pfanzelt Terézia édesapja) különösen ügyes és szerencsés vállalkozó volt: idővel, Krassó-Szörény vármegyében, üveggyárat alapított, bányatulajdonos és erdőbirtokos lett. A tamásdi üveggyár megalapításával magyar nemesi címet is szerzett tomesti (a kistelepülés német neve után) előnévvel. A magyarul alig tudó, de magyar érzelmű nemes polgár utóbb családnevét is Pánczélyra módosította.

 

A családja által kitagadott Hugonnai Kálmán a szép szőke Pánczély Teréziát a Hugonnai család tétényi kastélyába vitte, amelyet még egyik anyai dédapja, báró Száraz György építtetett Savoyai Jenő egyik francia mesterével. A szerelmes fiatalember a kertbe különös fákat, díszes cserjéket telepített, s a gyönyörű allé egyenest a Dunához vezetett. Ebben a csodálatos környezetben született meg a házaspár hatodik, legkisebb gyermeke, történetünk főhőse, Hugonnai Vilma, az első magyar doktorasszony.

 

 

2.

 

 

Hugonnai Vilma hatesztendős volt, amikor édesanyját halálos kór támadta meg. Egy téli napon tűz ütött ki a tétényi kastély egyik szárnyán, s a vörös lángok riadalma az udvarra kergette ki a fiatal grófnét. Pánczély Riza megfázott, magas láz gyötörte, majd egyre súlyosabb köhögési rohamok törtek rá. Nemsokára gyógyíthatatlan tüdőbaj alakult ki fiatal szervezetében. A kórtól igyekezett megóvni családtagjait, elzárkózott előlük, egy számára kialakított különleges szobába vonult vissza, s az orvos engedélyére, naponta tíz-tíz percre láthatta csak gyermekeit. Vilma, a legkisebb leány, édesanyja betegségére különös módon kezdett el viselkedni. Hirtelen megunta azt a sok-sok szép babát, amellyel az évek során szülei meglepték, viszont a padláson felfedezte a Hugonnai család nőtagjai által „agyonjátszott” babákat. Egyiküknek a keze törött le, másikuknak a ruhája szakadozott. Vilma kórházat játszott: babákat „gyógyított”, kisruhákat varrt. – Talán, ha „meggyógyítom” a babákat, édesanyám is jobban lesz majd – gondolta a kicsi leány.

 

Gróf szentgyörgyi Hugonnai Vilma kisgyermekként házitanító mellett tanulhatott, majd felkerült Pestre, ahol a Pröbstl-féle leánynevelő intézetben „nevelődött” tovább. Az iskola ugyan kiváló volt, azonban érettségit az 1860-as években leányoknak még nem adhatott. Vilma viszont nemsokára férjhez ment a lovas bravúrjairól országszerte ismertté vált földbirtokoshoz, szilasi és pilisi Szilassy Györgyhöz. Szilassy húsz évvel volt idősebb Hugonnai Vilmánál, a szóbeszéd szerint a lovak jobban érdekelték, mint a nők, olvasni pedig egyáltalán nem szeretett, jóllehet a Szilassy-kastélyhoz egy igen nagy könyvtárterem is tartozott. Szilassy azonban kemény és konok ember volt, nem tudott udvarolni, nem tudott holdvilágnál szép szavakat mondani. Asszonyt akart magának, azt azonban minden csepp vérével, minden idegével akarta. Szilassy azonban mulatós ember is volt: névnapokat, születésnapokat ünnepelt, ilyenkor összegyűltek a rokonok, a jóbarátok, s napokig húzatta a cigány. Szilassy azonban a kártyát és a lovakat sem vetette meg, újabb és újabb adósságokba verte magát: egy-egy átdorbézolt éjszaka és heves fejfájás után lelkiismeret-furdalást is érzett, ilyenkor ékszerekkel halmozta el feleségét.

 

Szilassy Györgyné családi életében nem lelte örömét, idővel lemondott arról, hogy valóságos társa legyen férjének. Barátnőkhöz járt „komissióba”, ahol a beszélgetések állandóan a konyha, az éléskamra, a befőttek, a szorgos vagy a mihaszna cselédek tevékenysége, esetleg a divat izgalmasabb változásai körül forogtak. Vilmát azonban nem elégítette ki ez az „asszonybeszéd”, könyvekre, betűkre vágyott, hamar kiolvasta a könyvtár francia és német nyelvű lektűrjeit. Vilma nemsokára – a Szilassy család legnagyobb megdöbbenésére – latin és német nyelvű orvosi könyveket rendelt magának. A Szilassyak között egy sem akadt, aki ilyen, könyveket olvasott volna, maga Szilassy György talán egy könyvet sem olvasott végig. Szilassy azonban igyekezett tájékozott lenni, a napilapok társasági híreit el nem mulasztotta volna. Az egyik szokásos házastársi veszekedés után (amelynek témája „természetesen” Vilma tudálékossága volt) Szilassy dühösen vetette oda Vilmának, hogy A Hon legújabb száma szerint a zürichi egyetemen már orvosnőket is avatnak. – Ha olyan nagy boldogság ez magának, menjen oda és legyen doktor! Én azonban egy fillérrel sem támogatom hóbortjait! Vilma azonnal elfogadta az ajánlatot, Szilassy pedig konok és szavatartó ember volt. Vilmának azonban nem volt szüksége pénzre: férjétől kapott „vezeklési” ékszerei fedezték zürichi tanulmányait…

 

 

3.

 

 

Madame Gräfin Szilassy Hugonnait hatévi tanulás után, 1879. február 3-án doktorrá avatták a zürichi orvosi egyetemen (orvostudori értekezése a zürichi kórház első száz gégemetszésének az elemzése volt). Edmund Rose professzor szerint a grófnő a legszorgalmasabb hallgató volt, s nem csak azért, mert minden vizsgáját jeles eredménnyel tette le, hanem azért is, mert egészen különleges kutatói és gyógyítói tehetséget árult el. Rose professzor – a végzett női hallgatók közül elsőként – meghívta klinikájára asszisztensek a fiatal doktorasszonyt, akinek igen nagy kutatói karriert jósolt.

 

Szilassy Györgyné azonban hazatért, megtanult görögül (!), hogy 1881. március 31-én, a budapesti II. kerületi királyi főgimnáziumban sikeres érettségi vizsgálatot tegyen. Oklevele honosításához ugyanis feltétlenül szükséges volt az érettségi, a matúrához pedig elengedhetetlenül szükséges volt a klasszikus görög nyelv ismerete, Hugonnai Vilma azonban soha nem tanult görögül. A sikeres vizsgák után azonban sikertelenül próbálkozott doktori oklevele elismertetésével. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az akkori törvények értelmében elutasította a honosítást, mivel az orvosi oklevelét nem az Osztrák–Magyar Monarchia országaiban szerezte meg (ott azonban nem is szerezhette meg, hisz nők az orvosi egyetemeken ekkor ott még nem tanulhattak!)

 

Dr. Hugonnai Vilma érettségi vizsgálatokra kötelezett orvostudor sikeresen elvégezte a bábaképző tanfolyamot, sőt rendkívüli hallgatóként (mint képzett bába!) a budapesti tudományegyetemen orvosi előadásokat is hallgathatott. A doktorasszony oklevelét azonban továbbra sem honosították, sőt a szigorlatok újra letételét sem engedélyezték. Vilma 1882. december 26-án, Őfelségéhez írott „felségfolyamodványát” az uralkodó ugyanis „teljesíthetőnek nem találtatta.” Hugonnai Vilma okleveles szülészasszony megkezdte rendelését új pesti otthonában, ahol a cégtábla alatt, titokban, orvosi tevékenységet is folytatott.

 

Szilassy Györgyéletmódja miatt elúszott a birtok, oda lett a vagyon, a doktorasszony feleség viszont azt remélte, hogy orvosként tud majd segíteni anyagi helyzetükön, azonban minden erőfeszítése kudarcot vallott. Szilassy György viszont igazolni látta ellenszenvét a tudós nők iránt: úgy vélte, hogy Vilma értelmetlenül tanult hosszú éveket Zürichben, hisz hazatérve semmit sem hasznosíthatott nagy tudományából. Tudományos tevékenysége nincs, gyógyító ténykedése pedig lényegében annyit ér, mint egy egyszerű, tudatlan falusi bábasszony tudománya. A kényszeredett együttlét idővel elkeseredett veszekedésekké fajult, amelyet kiegészített az, hogy Vilma valójában csak illegálisan gyógyíthatott, s az állandó feljelentések miatt szakmai élete is ellehetetlenült.

 

Dr. Hugonnai Vilmaorvostudor és okleveles szülészasszony hosszú ideig kezelte Heussi Zsófiát, Wartha Vince műegyetemi professzor nagybeteg feleségét, akikről az orvosok már lemondtak. A doktorasszony sem tudott segíteni, de szenvedéseit enyhítette, utolsó hónapjait megkönnyítette. A két magányos ember, idővel jóbarát lett, hisz mindketten Svájcban végeztek (Wartha Vince ott ismerte meg első feleségét is). A budapesti Kálvin téri református templomban tartották meg az esküvőt (1887. szeptember 9-én), nemsokára Vilma látszólag feladta a harcot oklevele elismertetéséért, szülésznői rendelőintézetét és illegális orvosi praxisát is – közel tíz évig – szüneteltette. Ferenc József azonban 1895. november 18-án – Erzsébet királyné névnapjának előestéjén! – Magyarországon is engedélyezte a nők egyetemi tanulmányait (a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerészeti karokon).

 

Wartha Vincéné dr. Hugonnai Vilma orvostudor és szülésznő oklevelét azonban továbbra sem ismerték el, jóllehet akkor már a zürichi egyetemi hat év után, a budapesti tudományegyetemen, mint rendkívüli hallgató, 1880–1882-ben újra végighallgatta az egész orvosi tananyagot! Vilma doktorasszonynak viszont harmadszor már nem kellett újra előadásokat hallgatnia, csupán a szigorlatok vártak rá ismét.

 

Wartha Vincéné dr. Hugonnai Vilma orvostudor és szülésznőt tizennyolc évvel „első doktorátusa” után, ötven évesen, 1897. május 14-én ismét doktorrá avatták.

 

Wartha Vince 1897. július 17-én ünnepelte 53. születésnapját. A népszerű vegyész professzor ezúttal szokatlanul nagy társaságot hívott meg tisztviselőtelepi otthonába, a Szabóky Adolf utcába. A barátok, rokonok, kollégák nem nagyon értették a rendkívül puritán, minden ünnepléstől elzárkózó professzor döntését. Néhány éve, Wartha Vince még azt is megtiltotta, hogy az általa felfedezett aranyszínű – utóbb eozinnak elnevezett – kerámiamázt róla nevezzék el. Most pedig, 53. születésnapján, saját magát ünnepeltetné – ennek biztos valami nagyon különös oka lehet.

 

Wartha Vince 1897. július 17-én nem saját magát ünnepelte. Úgy gondolta, hogy két hónappal orvostudori oklevele után, ezúttal nem magának jár az elismerés. A barátok, rokonok, kollégák szokatlanul nagy számban összegyűlve ezúttal Hugonnai Vilmát, az első magyarországi doktorasszonyt köszöntötték.

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása, tiszteletben tartva a gentleman férj, Wartha Vince több mint százhúsz éves akaratát, a professzor születésnapján ezúttal Hugonnai Vilmára, az első magyar orvosnőre emlékezett.

 

Kék virág gróf szentgyörgyi Hugonnai Vilma és Wartha Vince emlékének.

 

 

 

Az alábbi linkeken olvashatnak Hugonnai Vilmáról:

 

https://nevpont.hu/palyakep/hugonnai-vilma-531d2

https://nevpont.hu/tanulmany/hugonnai-vilma-az-elso-orvosno-3f632

https://nevpont.hu/tanulmany/hugonnai-vilma-szentgyorgyi-grof-37912