Lengyel Béla, ebesfalvi vitéz
honvéd tábornok
Született: 1897. április 19. Szarvas, Békés vármegye
Meghalt: 1988. december 20. Graz, Ausztria
Család
Régi örmény eredetű, katolikus nemesi családból származott. Sz: Lengyel Sándor jogász, ügyvéd, Kontur Ilona. Unokatestvére: Lengyel Béla (1903–1990) kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja.
Iskola
A budapesti cs. és kir. gyalogsági hadapródiskolán tanult, zászlóssá avatták (1914), majd a Ludovika Akadémia tiszti továbbképző tanfolyamán, a Hadiakadémián végzett (1925).
Életút
Az I. világháborúban, a 101. gyalogezred tisztjeként, frontszolgálatot teljesített (1914–1918), olasz hadifogságban volt (1918. nov.–1919); hadnagyi (1915–1917), főhadnagyi rangban (1917–1919). Hazatérése után belépett a Nemzeti Hadseregbe (1919). A 2. honvéd gyalogezredben (1920–1925), a 3. vegyes dandár parancsnokságán és a Honvédelmi Minisztérium (HM) VI/I. Osztályán szolgált (1925– 1934); közben őrnaggyá léptették elő (1933). A varsói magyar követség katonai attaséja (1934. máj. 1.–1939. márc. 1.), a IV. hadtest (1939. júl. 1.–1940. márc. 1.) és a gyorshadtest vezérkari főnöke (1940. márc. 1.–1940. dec. 24.); alezredesi (1936–1939), ezredesi rangfokozatban (1939–1940). A HM Elnöki Osztálya (1940. dec. 24.–1941. aug. 1.) és 10. Osztályának vezetője (1941. aug. 1.–1942. augusztus 1.), a 16. könnyűhadosztály (1942. aug. 1.–1943. aug. 1.), ill. a 16. gyalogos hadosztály parancsnoka (1943. aug. 1.–1944. júl. 22.), a VIII. hadtest parancsnoka (1944. szept. 22.–1944. dec. 1.); vezérőrnaggyá (1942. nov. 1.), altábornaggyá léptették elő (1944. szept. 1.). Nem volt hajlandó letenni az esküt Szálasira, várakozási állományba helyeztette magát (1944. dec. 1.), kényszernyugdíjazták (1945. márc. 18.).
A II. világháború végén Ausztriában, amerikai hadifogságba esett (1945. ápr.); hazatérése után vizsgálati fogságban tartották (1946. febr.–nov.), bizonyíték hiányában megszüntették ellene az eljárást (1947. okt. 15.), de a honvédségtől elbocsátották. Elhagyta az országot és Ausztriában telepedett le (1948. okt.).
Az emigrációban a Keresztény Magyarok Egyesülete alapító tagja, majd részt vett az Elsősegély Magyarországnak (First Aid for Hungary) nevű segélyszervezet (1957-től) és az Európai Szabad Magyar Kongresszus nevű emigráns politikai szervezetek munkájában (1970).
Irodalom
Irod.: Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. (Bp., 1997)
Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. (Bp., 2000)
Szakály Sándor: A magyar katonai felsővezetés. 1938–1945. Lexikon és adattár. (Bp., 2001).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018
