Urbán Ernő
író, ifjúsági író, újságíró, szerkesztő
Urbán Zsigmond Ernő
Született: 1918. szeptember 4. Sárvár, Vas vármegye
Meghalt: 1974. szeptember 15. Balatonfüred, Veszprém megye
Temetés: 1974. szeptember 26. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Urbán Lajos újságíró, szerkesztő, a Tanácsköztársaság idején a sárvári direktórium vezetője. Testvére: Urbán László könyvtáros, a Sárvári Könyvtár vezetője.
Iskola
Elemi (1924–1928) és polgári iskoláit Sárvárott végezte (1928–1931), a Kőszegi Gimnáziumban tanult tovább (1931–1936, 1936-ban éretts.), majd a pannomhalmi bencés gimnáziumban novícius (1936–1937). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–francia szakon tanult (1937–1941), polgári iskolai tanítói alapvizsgát tett (1941).
Életút
Tanulmányai megszakítása Budapesten házitanítóskodott, könyvügynökként dolgozott, majd a May Kiadó lektoraként tevékenykedett (1941–1943). Katonai szolgálatot teljesített (Vácott híradósként, Pécsett katonai rádiósként működött, 1943–1944), a nyilas hatalomátvétel után megszökött a hadseregből, hamis papírokkal, szülővárosában bujkált (1944–1945). Az összeomlás után belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), a párt sárvári járási szervezetének titkáraként (1945–1946), részt vett az MKP első budapesti kongresszusán (1945. máj.). Az MKP Központi Vezetősége (KV) Propaganda Osztályának munkatársa (1945–1946), kiváló szónoki tehetségére felfigyeltek, majd megbízták a párt agitációs kiadványainak és brosúráinak szerkesztésével. A Szabad Föld hetilap újságírója (1946–1947), főmunkatársa (1947–1950), agitatív írásainak sikere miatt a Szabad Nép külső munkatársa (1947–1950), főmunkatársa (1950–1956), egyúttal a Csillag c. folyóirat szerkesztőségének tagja (1953–1956). A Népszabadság főmunkatársa (1958–1959), a Falusi Vasárnap c. hetilap főszerkesztője (1959–1960). A Művészeti Alap Irodalmi Szakosztályának elnöke.
Országgyűlési képviselő (Sárvár, 1953. máj. 17.–1962. nov. 5.).
Papnak, teológusnak készült, jóllehet már gyerekkora óta írt meséket, történeteket, verseket. Első írása, az Ambrus bá’ tehene a Sárvári Élet c. lapban jelent meg (1935), utóbb írásait több-kevesebb rendszerességgel közölte a Pester Lloyd , a Napkelet, a Híd, a Sorsunk. Első verseskötete, Ének a Dunakorzón címmel jelent meg (különösebb visszhang nélkül, 1942-ben). A II. világháború után, a kommunista pártban felfigyeltek kiváló szónoki képességeire és agitációs erejű, mozgósító képességére. Kezdetben mozgalmi kiadványokat szerkesztett, majd a Szabad Föld munkatársaként jelentős ismeretterjesztő tevékenységet fejtett ki (a kor népszerű kiadványait, a Szabad Föld Téli Esték c. sorozatot szerkesztette, ahol sorra jelentette meg ideológiai célú tanulmányait). Nemsokára mesékkel, ifjúsági történetekkel jelentkezett, utóbb a kornak megfelelő szocialista realista színműveket, elbeszéléseket írt (a Gál Anna diadala c. vígjátéka igen nagy sikert aratott, 1951-ben). Több sikeres forgatókönyvet is jegyzett (Tűzkeresztség, Vihar, Hintónjáró szerelem; ez utóbbi a fiatalon elhunyt Soós Imre szereplése miatt országosan népszerűvé tette az írót is). Tűzkeresztség c. filmje a Karlovy Vary Filmfesztivál Munka Díját is elnyerte, a film alapjául szolgáló színművét (amiért Kossuth-díjat is kapott…) tucatnyi nyelvre (köztük kínaira is!) lefordították. Írásaiban, riportjaiban a falu és a város átalakulásával foglalkozott, stílusát humorral fűszerezett, adomázó, népies nyelvezet jellemzi.
Művészileg is értékes novelláit riporteri tapasztalatai alapján írta. A Szabad Föld szerkesztőjeként járta az országot, gyűjtötte a megváltozott élet apróbb történeteit: Kemény dió (1953) és Terefere (1955) c. kötetei realisztikusan számolnak be a falusi mindennapok konfliktusairól, igyekszik elszakadni a szocialista realizmus által erőszakolt valóságszemlélettől. Történeteik általában egy-egy anekdota köré épülnek, úgy gondolta, hogy egy-egy anekdotába rejtve hitelesebben képes ábrázolni a való problémákat, sokszor azonban az így, anekdotába bújtatott, kreált elbeszélés épp az élét, a fennálló rendszerrel kapcsolatos kritikája hitelességét veszítette el. Állandó karaktere egy paraszti figura, aki különös konfliktusokba kerül a szocialista államhatalommal, a szövetkezettel, a lélektelen bürokratával, aki ostobasága révén megakadályozza, hogy a politikai vezetés helyes döntést hozzon.
Valójában novelláinak „folytatása” az Uborkafa (1954) c. politikai szatíra, ami korszakos jelentőségű a magyar drámairodalom történetében. A mű volt a tervgazdálkodásos szocializmus első, gyilkos bírálója magyar színpadon. Sántha Cézárt, a Szőrgyűjtő Nemzeti Vállalat (SZŐRNEVÁL) Ecsellő mezővárosi kirendeltségének szőrszakértőjét, egy félreértés révén kinevezték az ecsellői kirendeltség termelési vezetőjévé. Az egykori parádéskocsis természetesen nem értett a szőrbegyűjtéshez, A Nemezgyárban azonban szerszámgépek készültek, a szerszámgépekhez nemezgyűrű szükséges, a nemezgyűrűk tömítéséhez azonban szőr kellett, sok-sok szőr. Szőr azonban nem volt, nemsokára leállhatnak a gépek. Ezért Sántha Cézár, a pártkongresszus legutóbbi irányelveinek megfelelően – Előre a szőrgyűjtés sikeréért! – úgy döntött, hogy a szőr gyűjtéséről áttérnek a szőr termelésére. Eddig paraszti ország voltunk, mostantól ipari ország vagyunk, ahol a szőrt is nagyüzemi keretek között termeljük. Az újonnan kinevezett vezető elrendelte, hogy a kisváros valamennyi jószágát nyírják meg. A rendelet hatálya alá esett minden olyan marha, disznó, kecske, azonfelül kutya is, amelynek szőre, sertéje, bundája meghaladja a két centimétert. Ezenfelül, prémiumképpen, a tulajdonos haját is megnyírják – ingyen. Ecsellő mezőváros férfilakossága a szüreti mulatság napján vidáman iszogatott, kicsit megemelte a poharat, ám miután kijózanodott, másnap döbbenten látta, hogy valaki a község valamennyi állatát megnyírta. Sántha Cézár nem tudta, hogyha a jószágok (pl. disznó) szőrét megnyírják, az állatok megférgesednek. A kisváros felháborodottan tüntetett a helyi hozzánemértő vezetők ellen, akik azonban a felelősséget telejs egészében Sánta Cézár termelési igazgatóra hárították. Az elégedetlenkedők részben elfogadták ezt, ám büntetésből valamennyi vezetőt kopaszra nyírtak, a pártkongresszus értelmében: – Előre a szőrgyűjtés sikeréért! Különleges bátorság kellett ahhoz, hogy 1954-ben a szerző jellemekben, jellegzetes típusokban és abszurd helyzetekben megejelnítse a személyi kultuszt (s egy közismerten kopasz kedves vezetőre is gondolhattak a nézők…) A dráma igen nagy vihart kavart, a legenda szerint Urbán többször átírta a művet mire közölhetővé vált, ám a botrány így sem úszhatta meg. Korabeli kritikusok szerint a szocialista realista dráma ezúttal szocialista szürrealista szatírává „nemesedett”.
A riporteri indításnak meghatározó szerepet játszott Urbán Ernő írói fejlődésében. Fáradhatatlanul kutató és tevékeny megfigyelő volt, a különleges, mégis mindennapos esetek érdekelték: az emberi sorsok és az emberi fordulatok. Későbbi írásaiban Urbán Ernő az irodalmi riport magasabb szintre emelésére, a riportregény új műfajára tett kísérletet. Az anekdotákba rendeződő történeteket felváltotta egy-egy eset, különös ügy, részletekbe hajló, már-már szociografikus-lélektani kibontása. Talán legismertebb műve az Írott malaszt (1967) egy riporteri nyomozás története. Tombácz Imre ismert színpadi szerző egy riportútja tapasztalatairól, s az ezzel összefüggő nyomozásairól számol be. A szerző megismerkedik Fodornével, egy világmegváltó szándékú naiv asszonnyal, akinek jobbító elképzeléseit a bürokrácia, a közöny, a féltékenység és az irigység tönkreteszi. Az épülő (?) szocialista társadalom újabb és újabb konfliktusairól Urbán Ernő egy oknyomozó riporter (jóllehet a fogalmat még nem ismerhette) kívánt beszámolni. A riportregény sajátos műfaj, hisz a riport csak felszínes jelenségeket tudott bemutatni, a regény azonban ennél jóval mélyebbre ásna. Urbán Ernő a két sajátos műfajt próbálta meg ötvözni valós karakterek, tényleges konfliktusaival: A krónikás tollával (1964), Nemcsak kenyérrel – Az 1001. kilométer (posztumusz, 1976).
Emlékezet
Sárvárott született, első írásai is helyi lapokban jelentek meg. Sárvári emlékei gyakran felbukkannak későbbi írásaiban, prózai és színpadi műveiben (mindenekelőtt Pirkadás c. öméletrajzi regényében). Budapesten élt és tevékenykedett, Balatonfüreden hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Temetésén Simon István, a Magyar Írószövetség főtitkárhelyettese, Jovánovics Miklós, az Új Írás főszerkesztője és László Gyula, a Művészeti Alap irodalmi szakosztályvezetője búcsúztatta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti bizottság védetté nyilvánította (2002-ben).
Elismerés
Kossuth-díj (1952), SZOT-díj (1969), József Attila-díj (1971).
Főbb művei
F. m.: Ének a Dunakorzón. Versek. (Bp., 1942)
Tündérmajor. Elbeszélő költemény. (Bp., 1950; 2. átd. kiad. 1956)
Gál Anna diadala. Vígjáték 3 felvonásban, 5 képben. Ill. Gara Anna. (Népi színjátszás. 5. Bp., 1951)
Tűzkeresztség. Filmforgatókönyv. (Bp., 1951)
Pálfordulás. Elbeszélések. (Békebizottságok Kiskönyvtára. Az Országos Béketanács kiadványa. Bp., 1952)
Csete István igazsága. Elbeszélés. Ill. Ferenczy Béni. (Új magyar elbeszélések. Az Országos Béketanács kiadványa. Bp., 1952)
Vihar. Filmforgatókönyv. (Bp., 1952)
Tűzkeresztség. Színmű. Ill. Varga Mátyás. (Bp., 1952; cseh nyelven: Praha, 1953; oroszul: Moszkva, 1953; lengyelül: Warszawa, 1954)
Kemény dió. Elbeszélések. Ill. Szőnyi Gyula. (Bp., 1953; 2. kiad. 1955)
Uborkafa. Szatíra 3 felvonásban. (Bp., 1954)
Hintónjáró szerelem. Filmforgatókönyv. (Bp., 1954)
Tere-fere. Elbeszélések. Ill. Szőnyi Gyula. (Bp., 1955)
Pirkadás. Önéletrajzi regény. Ill. Szőnyi Gyula. (Bp., 1955; 2. átd. kiad. 1965; Kozmosz Könyvek. 3. kiad. 1974; oroszul: Moszkva, 1979)
Három film: Tűzkeresztség. – Vihar. – Hintónjáró szerelem. Forgatókönyvek. (Bp., 1956)
Kutyaszorító. Regény. (A Szabad Föld Kiskönyvtára. 9. Bp., 1957; oroszul: Moszkva, 1957; kínai nyelven: Sanghaj, 1958; lett nyelven: Riga, 1957; ukránul: Kijev, 1957; üzbég nyelven: Taskent, 1961)
Forgószél. Regény. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1958)
Szamba hercegnő. Szatirikus regény, elbeszélések. Réber László rajtaival. (Vidám Könyvek. Bp., 1958)
Földközelben. Riportok. A bevezetést írta Dobi István. (Bp., 1959)
Aranyfüst. Regény. Az utószót írta Illés Lajos. Ill. Szőnyi Gyula. (Kincses Könyvek. Bp., 1960)
Jó mulatást! Vidámságok könyve. Kisregény, karcolatok, anekdoták. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1959)
Árnyak és sugarak. – Vargabetű. Filmregények. (Bp., 1961)
A nagy kaland. Regény. (Bp., 1963; Kozmosz Könyvek. 2. kiad. Bp., 1969)
Színe és visszája, avagy a levágott ujjak esete. Az utószót írta Horváth Zsigmond. Ill. Vincze Lajos. Regény. (Kincses Könyvek. Bp., 1964)
A krónikás tollával. Úti jegyzetek, tárcák, riportok. (Bp., 1964)
Menyasszonytánc. Filmregény. (Bp., 1965)
Írott malaszt. Regény. Ill. Szőnyi Gyula. (Bp., 1967; Magvető Zsebkönyvtár. 2. kiad. 1974)
A láthatatlan barikád. Regény. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1968)
Bumeráng. Regény. Ill. Szőnyi Gyula. (Bp., 1969)
A Szahara szíve. Útleírás. Fényképezte Mátyás László. 28 táblával és térképmelléklettel. (Világjárók. 67. Bp., 1969)
Pörben a világgal. Elbeszélések, karcolatok. Ill. Kass János. (Bp., 1970)
Évforduló. (Körkép. 1971. Huszonöt mai magyar elbeszélés. Szerk. Szalontay Mihály. Bp., 1971)
Világunk varázsa. Riportok. (Bp., 1974)
Eleven történelem. Riportok. (Bp., 1975; oroszul: Bp., 1975)
Nemcsak kenyérrel. – Az 1001. kilométer. Két kisregény. (Bp., 1976)
Írott malaszt. – Nemcsak kenyérrel. – Az 1001. kilométer. Három regény. (30 év. Bp., 1977)
Decrescendo. Hátrahagyott és kötetbe fel nem vett versek és műfordítások. Vál., szerk. Urbán László. (Sárvár, 1981).
F. m.: ford.: Gyakonov, N. M.: Házasság hozománnyal. Zenés vígjáték 3 felvonásban, 6 képben. Ford. Takács Tildával. (Népi színjátszás. 4. Bp., 1951)
Visnyevszkij, Vszevolod Vitaljevics: A feledhetetlen 1919. Színmű 3 felvonásban, előjátékkal, utójátékkal. Ford. U. E. (Szovjet Színpad. Bp., 1952)
A valóság és annak megismerése az újságírói munkában. (Újságírók szakmai előadásai és vitái. 10. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége kiadványa. Bp., 1954).
F. m.: tanulmányai: Népdal és népköltészet. (Szabad Föld Téli Esték Könyvei. 9. Bp., 1947)
Móricz Zsigmond. (Szabad Föld Téli Esték Könyvei. 10. Bp., 1947)
Falusi propaganda. (Szemináriumi füzetek. Bp., 1947)
Csillag a Rábán. Elbeszélések. (Falusi Könyvtár. 3. Bp., 1948)
Díszparasztok árulása. (Szabad Föld Téli Esték Könyvei. 23. Bp., 1948)
A magyar nép eredete. (Szabad Föld Téli Esték Könyvei. 36. Bp., 1948).
F. m.: ifjúsági művei: Bikk-Makk Matyi. Verses mese. Ill. Bakó Vilmos. (Bp., 1942)
Verses mese. (Bp., 1942)
Kikelet. Verses elbeszélés gyermekeknek. Rajzolta Mallász Gitta. (Bp., 1946)
A piros csillag meséje. Rajzolta Mallász Gitta. (Bp., 1945; 2. kiad. 1948)
Mindentudó kicsi könyv. Mesék, versek gyermekeknek. (1–2. kiad. Bp., 1948)
Tuskó Dani. Verses mese. Köpeczi Bócz István rajzaival. (Bp., 1950)
Ezüstkard. Verses mese Mitru apó elbeszélése alapján. Ill. Róna Emy. (Bp., 1951)
Falun, Kifestőkönyv verses szöveggel. (Bp., 1951)
Az igazmondó Nepomuk. Falusi történet. Ill. Zórád Ernő. (1–2. kiad. Bp., 1952)
Szén Szulimán és a három pajtás kalandjai. Verses mese gyermekeknek. Ill. Sinkó Károly. (Bp., 1952)
A kazamaták titka. Ifjúsági regény. Ill. Győry Miklós. (Bp., 1967; 2. kiad. 1972; németül: Das Geheimnis des Kastells. Berlin, 1976)
a Szabad Földben megjelent írásai: A félkarú énekmondó. Történet Tinódi Lantos Sebestyénről. (1946. 4.)
A garabonciás. Igaz mese Petőfi Sándorról. (1946. 6.)
Az öreg kertész. (1946. 8.)
Andris, a libapásztor. (1946. 9.)
Március 15. (1946. 10.)
Első a szabadság. (1946. 12.)
Bodzafavirág. (1946. 13.)
Hogyan született meg a könyv? (1946. 14.)
Jó tettért jót várj! (1946. 15.)
a Pajtásban megjelent írásai: A rákosi vásár. (1947. 6.)
Az árvízi hajós. (1947. 7.)
Máté kardot szerez. (1947. 10.)
Dani meg a lászlónapi búcsú. (1947. 14.)
Üvölt a farkas. Történet Esze Tamásról. (1947. 15.)
Az aradi 13. (1947. 19.)
Esküszünk, hogy tovább rabok nem leszünk. (1948. 6.)
Magyarok Bécsben. (1948. 7.)
Jancsi hazatér. (1948. 8.)
Vagyok én olyan legény, mint te! (1948. 13.)
Oszlanak a felhők. (1948. 15.)
Aki utoljára nevet. (1948. 18.)
Mi anyánk a Föld. (1948. 19.)
Egységben az erő. (1948. 20.)
Pocok, azt ördögmotoros. 1–15. (1974).
F. m.: színművei: Gál Anna diadala. Vígjáték 3 felvonásban és 5 képben. (Vidám Színpad, 1951. ápr. 4.)
Tűzkeresztség. Színmű 3 felvonásban és 7 képben. (Nemzeti Színház, 1951. nov. 21.; Szegedi Nemzeti Színház, 1952. jan. 11.; Debreceni Csokonai Színház, 1952. jan. 15.; Miskolci Nemzeti Színház, 1952. jan. 18.; Szolnoki Szigligeti Színház, 1952. jan. 30.; Állami Faluszínház, Monor, 1952. márc. 20.; Pécsi Nemzeti Színház, 1952. máj. 1.; Kecskeméti Katona József Színház, 1952. okt. 24.; Győri Kisfaludy Színház, 1953. ápr. 28.)
Uborkafa. Szatíra 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1953. nov. 25.; Szegedi Nemzeti Színház, 1982. márc. 5.)
Párviadal. Színmű 1 felvonásban. (Katona József Színház, 1954. máj. 29.)
A nagy baklövés. Zenés komédia 3 felvonásban. (Fővárosi Kis Színpad, 1968. jan. 19.)
Fő a csomagolás! Szatíra 3 felvonásban. (Vidám Színpad, 1971. febr. 12.).
F. m.: filmjei, filmforgatókönyvei: Csillagosok. (Ranódy László, 1950; nem mutatták be!)
Tűzkeresztség. (Bán Frigyes, 1952)
Vihar (Fábri Zoltán, 1952)
Hintónjáró szerelem. (Ranódy László, 1955)
Vargabetű. (Zsurzs Éva, tv, 1971)
A kazamaták titka. (Fejér Tamás, tv. 1972)
Az 1001. kilométer. (Szőnyi G. Sándor, tv, 1973)
Pocok, az ördögmotoros.
Irodalom
Irod.: Ribinszki Károly: U. E.: Tűzkeresztség. (Irodalomtörténet, 1952)
Bodnár György: Uborkafa. U. E. új darabja és a szatíra kérdései. (Társadalmi Szemle, 1954)
Fülöp János: U. E.: Forgószél. (Élet és Irodalom, 1958. 43.)
Kispéter András: U. E.: Forgószél. (Kortárs, 1959)
Faragó Vilmos: U. E.: Földközelben. – Gondos Ernő: U. E.: Aranyfüst. (Kortárs, 1960)
Csák Gyula: Földközelben. U. E. riportkönyvéről. (Élet és Irodalom, 1960. 1.)
Mesterházi Lajos: Megjegyzések az „életességről”. U. E.: Aranyfüst. (Élet és Irodalom, 1960. 34.)
Ordas Iván: U. E. (Jelenkor, 1961)
B. Nagy László: U. E.: Árnyak és sugarak. (Kortárs, 1962)
Kovács Sándor Iván: U. E.: A nagy kaland. (Kortárs, 1963)
Simon Zoltán: U. E.: Írott malaszt. (Kritika, 1968. 4.)
Eöry Éva: U. E.: A láthatatlan barikád. (Kritika, 1968. 10.)
Baróti Géza: U. E.: Az 1001. kilométer. (Filmvilág, 1973)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1974. szept. 20.)
Baróti Géza: U. E.: Írott malaszt. (Filmvilág, 1974)
Simon István: Interjú U. E.-vel. (S. I.: Írószobák. Bp., 1976)
Batki Jenőné: U. E. mondatszerkesztésének néhány jellemző vonása. (Magyar nyelvőr, 1977)
Mátyás István: Emlékezés U. E.-re. (Kritika, 1978)
Kőházi Zsolt: Igazságkeresőben. U. E.-ről. (Életünk, 1978)
Batki Jenőné: U. E. nyelvéről. (Vasi Szemle, 1979)
U. E. Bibliográfia. Összeáll. Tilcsikné Pásztor Ágnes. (Vasi életrajzi bibliográfiák. A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár kiadványa. Szombathely, 1984)
Fülöp László: Az irodalmi névadás U. E. regényeiben. (Vasi Szemle, 1984).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969)
SZOT-díjasok. Szerk. Kulcsár Ödön. (Bp., 1981)
A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára. Összeáll. Berkó Pál és Legányi Norbert. (Pannonhalma, 1987)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Életutak. Sárvár és Sárvár környéki személyek életrajzgyűjteménye. Szerk. Sulyokné Matócza Eleonóra. (Sárvár, 1993)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. I–II. köt. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005).
neten:
http://nadasdymuzeum.hu/tartalom.php?tart=554
Megjegyzések
Lexikonok téves halálozási adata: 1974. szept. 19. Budapest! Urbán László közlése szerint Balatonfüreden hunyt el, 1974. szept. 15-én, szívrohamban!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018
