„Jaj, de aranyos kislány! A copfja nagyobb, mint az ütője!“

„Igazán kedves a rendezőktől, hogy a labdaszedő kislány is elindulhat a versenyen!“

1.

Ilyen, és ehhez hasonló kiáltások fogadták a tizenhárom és fél éves kislányt a Budapesti Lawn-Tennis és Korcsolya Egylet (BLKE) budai tenisztelepén, 1938-ban, egy idénynyitó versenyen. Székely Körmöczy Zsuzsi azonban nemcsak copfokba rendezett hajviseletével aratott feltűnést. Az épp Magyarországon versenyző amerikai Gracyn Wheeler – az aktuális világranglista 3. helyezettje – rögtön az első fordulóban „megismerkedhetett“ a pöttöm tehetséggel. Nos, a mérkőzésen nem Zsuzsi volt a labdaszedő…

A legendák szerint az apró leányka futballistának készült. Órákig rugdosta a labdát nagyapja balatonföldvári nyaralójában, fájdalom azonban az 1920-as–1930-as években női futball Magyarországon még nem létezett. A szomszéd házban viszont három teniszpálya is működött. Nyaranta, öt órakor kezdődött a földvári páros parti, amelyet az időközben futballista álmainak búcsút mondó fruska a világért sem mulasztott volna el. Nos, az egyik páros mérkőzésen, egy nap, a duó egyik tagja nem érkezett meg, Zsuzsi ezúttal nem néző volt…

Tizenhatodik születésnapján, 1940. augusztus 25-én, a magyar bajnokság döntőjében, legyőzte a korszak legendás játékosát, Somogyi Klárit. A bakfis már sportos rövid hajat viselt, a teniszshortot csinos rakottszoknyára cserélte. Rakett és rakott, ez volt akkortájt a teniszhölgydivat. Zsuzsi nagyszerű játékával a magyar válogatott a Közép-európai Kupa elődöntőjében 3:2-re legyőzte a címvédő Olaszországot, a németországi döntőn azonban a legjobb magyar teniszező „útlevélnehézségek“ miatt nem vehetett részt! Nos, elárulhatjuk, a döntő mérkőzésről Zsuzsi származása miatt és nem útlevele okán maradt távol…

A legjobb magyar teniszezőnő az 1940-es években nemhogy versenyeken nem indulhatott, de klubedzéseken sem vehetett részt! Bármily furcsa, a régi szerelem, a futball segített. Az FTC „származásilag korrekt“ labdarúgói a velük baráti sportkapcsolatot tartó, lassan felnőtté váló ifjú hölgyet egy-egy külföldi mérkőzésük után teniszlabdákkal látták el, sőt a klubvezetés azt is megengedte, hogy néhanap Sárosival, Toldival teniszezzen is egy kicsit! Toldi Gézát lenyűgözte a kislány gömbérzéke: Zsuzsi egy kis teniszlabdával úgy dekázott, hogy az egy profi fradista NB I-es játékosnak is becsületére vált volna. Arról nem is szólva, hogy Zsuzsi, természetesen teniszben, jól elverte az egyébként kiválóan játszó zöld-fehér focistákat is. Nos, idővel aztán ennek is vége lett, Zsuzsi a német megszállás idején „Pintér Klára“ álnéven élete legnehezebb mérkőzését is megnyerte…

„Jaj, de aranyos kislány! A copfja nagyobb, mint az ütője!“

„Kedves kislány, úgy nézegesse ezeket a díjakat, hogy egyszer talán még a tornagyőztesnek járó aranykancsót is hazaviheti!“

2.

Ilyen, és ehhez hasonló kedves üdvözlettel fogadta Vladimir Landau, a monte-carlói teniszklub igazgatója, 1939-ban, a mindössze tizenöt éves Székely-Körmöczy Zsuzsit, első külföldi nagy nemzetközi versenyén. Az orosz származású Landau, a magyar teniszezők régi barátja, a monacói vitrin előtt, kedvesen elmagyarázta a kicsit megilletődött fiatal lánynak, hogy annyira tehetséges, hogy talán egyszer, még az aranykancsót is megszerezheti. Igen, egyszer még el is nyerheti a kancsót, ám a díj „végleges birtokba vételéhez” három elsőség szükséges, ám az felettébb valószínűtlen, hogy valaki örökre elvigye ezt a monacói nagydíjat. Nos, két elsőség után, maga Landau úr gondoskodik arról, hogy harmadszor olyan erős mezőny jöjjön össze, hogy a harmadik tornagyőzelemre esélye se legyen a már duplázó favoritnak.

A kupa örökre Monacóban marad.

A legendák szerint az apró leányka jól megjegyezte Vladimir Landau büszke szavait. Tizenöt évesen még hamar kiesett a versenyből, majd hosszú évekre fel kellett adnia bajnoki álmait. Közel tíz év után, Körmöczy Zsuzsa (már ezen a néven versenyzett) 1948-ban, újra versenybe szállt a monacói hercegség legnagyobb teniszdíjáért, amelyet magabiztos játékkal, nagy fölénnyel nyert meg. Landau úr lelkesen gratulált. Közel tizenöt év után, 1952-ben, ismét megnyerte az aranykancsót. Nos, Landau úr már kevéssé lelkesen köszöntötte őt.

Harmincnegyedik születésnapja előtt, 1958-ban, Vladimir Landau, a monte-carlói teniszklub igazgatója és a verseny rendezője, minden addiginál hatalmasabb mezőnnyel fogadta a triplázásra készülő magyar világklasszist. A világranglista legjobb játékosai közül szinte mindenki elidult: Dorothy Knode és Mimi Arnold Amerikából, Yola Ramirez és Rosie Reyes Mexikóból voltak a legnagyobb nevek, s akkor még meg sem említettük a házigazda francia és a mindig esélyes brit hölgyeket. Landau úr állta a szavát, szinte wimbledoni erősségű mezőnyt toborzott, ráadásul a világranglista 2. helyén álló magyar versenyzőt csak nyolcadikként emelte ki! Körmöczy Zsuzsi utólag csak jót nevetett ezen a rendezői fortélyon, hisz aki a végső győzelemre tör, annak mindegy, hogy milyen sorrendben győzi le a kihívóit. A magyar hölgy élete legjobb formájában játszott, jóllehet a Mimi Arnold elleni döntő előtt még a foga is begyulladt. Nos a kisebb műtét után, egy foggal szegényebben, a döntő után viszont egy trófeával gazdagabban távozott.

A kupa mégsem maradt örökre Monte-Carlóban.

A kupa azonban mégis visszatért Monacóba. Körmöczy Zsuzsi Landau kérésére visszavitte az aranykancsót, amelyet aztán még háromszor elnyert…

A legjobb magyar teniszezőnő 1958-ban azonban nemcsak a monacói nagydíjat nyerte meg, hanem egy kivétellel valamennyi egyéb versenyét is. Első magyar nőként, egyesben, győzni tudott a nem hivatalos salakpályás tenisz világbajnokságnak számító francia nemzetközi bajnokságon, megnyerte a magyar bajnokságot, a magyar nemzetközi bajnokságot, győzött Cannes-ban, Nizzában és még számos nagy nemzetközi versenyen, egyedül a wimbledoni bajnokság elődöntőjében szenvedett vereséget. Ilyen sorozatot azóta sem produkált talán egyetlen magyar versenyző sem. Az év végén a magyar sportújságírók először szavazhattak az év legjobb sportolóira. Nos, kitalálják ugye, hogy kié lett az első elsődíj?

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása – hatvan évvel ezelőtti nagy sikereit felidézve – Körmöczy Zsuzsára emlékezett.

Kék virág Körmöczy Zsuzsa emlékének.

Körmöczy Zsuzsáról az alábbi linkeken olvashatnak:

http://www.nevpont.hu/view/11998

http://www.nevpont.hu/view/11999

A kép Bojár Sándor (MTI) felvétele, a kép forrása:

https://www.m4sport.hu/2014/08/25/megemlekezes-kormoczy-zsuzsa-szuletesenek-90-evfordulojan/