Keéky István, nánási
író, újságíró, szerkesztő, jogász
Kéky István Béla
Született: 1885. március 10. Nyírbogát, Szabolcs vármegye
Meghalt: 1959. január 15. Budapest
Család
Sz: Keéky László (†1928. szept. 28. Nyírbogát. Temetés: 1928. szept. 30. Nyírbogát, Református Temető) jogász, Nyírbogát jegyzője, dalmi Erdélyi Terézia, dalmi Erdélyi Miklós leánya. Testvére: ipolybaloghi Baloghy Lászlóné Keéky Mária és sziliczei Várady Sándorné Keéky Etelka. F: Seress Anna, Seress József főjegyző leánya. Leánya: Papp Sándorné Keéky Erzsébet.
Iskola
A szatmárnémeti gimnáziumban éretts. (1903), a sárospataki jogi akadémián és a kolozsvári tudományegyetemen tanult (1903–1910?), Kolozsvárott jogtudományi doktori okl. szerzett, majd ügyvédi vizsgát tett (1913).
Életút
Nagykállón ügyvéd, egyúttal a Nagykálló és Vidéke c. lap szerkesztője (1913–1917), a Nyírbátori járás szolgabírója (1917–1919), a Tanácsköztársaság idején is helyén maradt, közelebbről nem ismert okok miatt, a bukás után elbocsátották (1919). Nyíregyházán ügyvéd és fővárosi lapok tudósítója (1920–1938), a Magyar Nemzet munkatársa (1938–1944).
Első versei a Nyírvidék c. lapban jelentek meg (1903-tól), majd az 1910-es évektől, az Ellenzék c. kolozsvári lap munkatársa és álnéven a Borsszem Jankó közölte humoros elbeszélései (Sokorópátkai levelei Patacsi Déneshez; Homér Rossz Dalok). A Tanácsköztársaság bukása után Nyíregyházán telepedett le, írásait a helyi lapokban jegyezte, ill. Rézkígyó címmel önálló folyóiratot adott ki. Fővárosi lapok nyíregyházi tudósítója volt, írásaira felfigyeltek az új konzervatív napilap, a Magyar Nemzet szerkesztői. A lapba elbeszéléseket, publicisztikákat és szociográfiákat írt. A nemzeti ellenállás tagja, Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) közeli munkatársa.
Emlékezet
Nyírbogáton született, régi református családban. Tanulmányai befejezése után Nagykállón telepedett le, 1920-tól Nyíregyházán élt (a család egykori lakóházában, a nagyszüleiről elnevezett ún. Király-házban, Dózsa György utca 7.). Budapestre költözött (1938), amikor értesült az ország német megszállásáról dührohamot kapott: kezére és lábára, mindkét oldalán megbénult, utolsó tizenöt évét így élte le. A gyógyíthatatlan betegek budapesti Csengery utcai kórházában hunyt el, Nyírbogáton, családi sírban nyugszik. Verseit, írásait a Szabolcsi Múzeumban gyűjtötték össze. Kéki István Béla néven született, írásai Keéky István néven jelentek meg.
A család tudatosan megkülönböztette magát a távoli rokon nánási Kéky família tagjaitól…
Főbb művei
F. m.: Első violák. (Kolozsvár, 1910?)
Próféták szaporasága. (Korunk szava népkönyvtára. Bp., 1937).
Irodalom
Irod.: Elfelejtett író és újságíró. Elhunyt K. I. (Magyar Nemzet, 1959. jan. 25.)
Margócsy József: További vonások K. I. arcképéhez. (Magyar Nemzet, 1985. szept. 16.)
Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája. II. Ajaktól Zsurkig. (Nyíregyháza, 1996).
Megjegyzések
Gulyás nyomán a lexikonok téves adata: nánási Keéky István (1885–1959) nem volt Kéky Lajos (1879–1946) irodalomtörténész, akadémikus testvére!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019