1.

 

 

„Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini.”

(„Amit nem tettek meg a barbárok sem, az megtették a Barberinik.”

 

 

Maffeo Barberini – a későbbi VIII. Orbán pápa – kardinális korában szívesen hallgatta Galileo Galilei szellemes érveit, amikor a nagy toszkániai csillagász és matematikus nevetségessé tette a római jezsuita kollégium professzorainak érveit. Galilei heves vitába keveredett „a kollegistákkal”, akik azt vallották, hogy a világmindenség középpontjában a Föld van, akörül kering a Nap, a Nap körül pedig a többi bolygó. Az üstökösök azonban sehogy sem fértek bele ebbe a rendszerbe, talán azért mert nem is léteznek? De ha mégis léteznek, akkor hol keringenek? Barberini tisztelete jeléül egy hosszú latin nyelvű költeményt is írt Galilei védelmében, később pedig a nagy tudós első teleszkópját Barberininek mutatta meg, majd hosszasan elbeszélgettek mindazokról a különleges dolgokról, amelyeket Galilei különös új műszerével látott vagy látni vélt…

 

Galileo Galilei ugyanis az Augsburgot megjárt olasz vásárosoktól olyan híreket kapott, hogy egy holland tudós, Adriaan Metius, két lencséből egy messzelátó-szerkezetet eszkábált. A minden iránt érdeklődő, állandóan barkácsoló matematikus a beszámolók alapján maga is egy hasonló csövet szerkesztett. Előbb a velencei Campanile tornyából ejtette ámulatba a dózsét és tanácsosait, majd egy merész gondolattal új masináját éjszakánként az égre fordította: néhány hét alatt felfedezte a Jupiter holdjait, a Szaturnusz gyűrűjét, hegyeket és krátereket a Holdon, megállapította, hogy a Tejút csillagok sokaságából áll. A csodálatos találmány cáfolhatatlan bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a lengyel Kopernikusznak mégis csak igaza volt, nem a Föld, hanem a Nap mindenségünk központja, a Föld csupán csak egy, a Nap körül forgó bolygók közül!

 

VIII. Orbán pápa Galileivel folytatott hosszú beszélgetésein kifejtette, hogy az új „napközponti”, azaz heliocentrikus világrendszerről szólni és írni is lehet mint feltevésről, elképzelésről, hisz egyszerűen beilleszthető a skolasztika rendszerébe, csak éppen azt nem szabad állítani, hogy ez az egyetlen lehetséges rendszer, mert ez az állítás Isten végtelen hatalmának korlátozását jelentené. A pápai „intelem” Galilei előtt megnyitotta azt az utat, hogyan valósíthatná meg az új, kopernikuszi rendszernek mint fizikai valóságnak a bemutatását. Galilei fő műve a Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról 1632-ben jelent meg. A mű szereplői a „napközponti” Salviati és a „földhözragadt” Simplicio a két világrendszerről vitatkozott az állást nem foglaló „moderátor” Sagredo jelenlétében. A vitában senki sem győzött, Simplicio azonban többször nevetségessé vált.

 

Maffeo Barberinit, azaz VIII. Orbán pápát a jezsuita tudósok meggyőzték arról, hogy Galilei művével az egész addigi világrendet fenyegeti.

 

VIII. Orbán pápa, azaz Maffeo Barberini nem mondott igazat Galileinek. Egy 1616-os pápai dekrétum leszögezte, hogy a kopernikuszi tanokkal quovis modo, azaz semmiféle módon sem lehet foglalkozni.

 

 

A Simplicio az olasz nyelvben „együgyűt, primitívet, barbárt” jelent.

 

 

2.

 

 

„…semmiféle módon…”

 

 

Németh László 1945-től 1948-ig egy hódmezővásárhelyi gimnáziumban volt óraadó tanár, ahol magyar irodalomtörténet mellett, pedagógiai kísérletként, bármilyen tárgyat taníthatott. A neves író úgy döntött, hogy a 6. osztályban egy új tantárgyat vezet be, amely a természetismereteket tárgyalja a 17. századtól, azaz Galileitől napjainkig. Galilei tragikus karakterével aztán évekig nem foglalkozott, az egy generációval korábban élt Giordano Bruno személyével viszont igen. Németh László fordította le Giordano Bruno A gyertyaöntő című vígjátékát, különös véletlen, hogy az Állami Bábszínház (!) épp akkor döntött az alig ismert középkori vígjáték műsorra tűzéséről, amikor Benedek András, a Nemzeti Színház dramaturgja és Gellért Endre rendező megkereste az írót egy új dráma ügyében.

 

 

Németh László 1952-ben műfordítóként tevékenykedett, klasszikus művek mellett elsősorban igen gyenge szovjet „agitprop” drámákat és komédiákat tolmácsolt. Talán őt lepte meg a legjobban, hogy a klasszikus Anna Karenina és a sematikus Az úszó falu fordításáért József Attila-díjat vehetett át. Az 1952-es elismerés sokat javított Németh László helyzetén. Az író már csak klasszikus műveket vállalt, sőt Révai József népművelési miniszter „kívánságára” új drámát is írhatott, a Galileit.

 

Németh László 1953-ban készült el a Galileivel. Míg Giordano Brunót máglyán megégették, azaz életét áldozta a tudományért, addig Galileo Galilei a testi kínzások és a szellemi megaláztatások után előbb beismerte, hogy Párbeszédek című művét a kopernikuszi tanok elfogadtatásáért írta, majd megtagadta elveit: megesküdött rá, hogy a föld mozdulatlan. Galilei másképpen tragikus hős, öregkorában is élni akart, olyan „haszontalan dologért”, mint a Föld forgása vagy állása nem érdemes „feldúlatni” öreg testét. Németh László barátai a Galileiben antiklerikális darabot láttak, a frissen kitüntetett író az egyházon akart ütni, Galilei morálját saját írói moráljává emelte. Németh László bírálói a pápai állam és a sztálini igazságszolgáltatás közötti hasonlóságot emelték ki, mások viszont úgy vélték, Németh László saját magát írta meg: ő Galilei, az államvédelmi hatóság pedig az inkvizíció. A vitát az új miniszter, Darvas József döntötte el. A Galilei csak jelentős átdolgozásokkal mutatható be!

 

Németh László Galilei című drámája 1955-ben jelent meg a kor ismert irodalmi folyóiratában, a Csillagban. Az író azt hitte, hogy betiltották a lapot, ám ezúttal tévedett. A Csillagot egy nap alatt elkapkodták. Nemsokára Benedek András és Gellért Endre ismét felkereste, mert a Nemzeti Színház újra műsorára tűzte a darabot. A címszerepről Major Tamás lemondott, azt Bessenyei Ferenc vállalta el. A színészek szokatlan lelkesedéssel láttak a feladathoz, Bessenyei remeklésre készült. Március 5-én Major Tamás arról nyilatkozott, hogy április 10-én mutatják be a darabot, egy héttel később, március 12-én azonban már az utolsó olvasópróba is megtörtént, a művet betiltották. Az ismét hatalomközelbe került Rákosi Mátyás, utóbb, 1955. július 3-án, személyes kihallgatásra magához rendelte Németh Lászlót. Rákosi szerint Németh László igen jelentős író, különösen Zakrutkin Az úszó falu című „nagyszerű” szovjet szocialista realista regény fordítása kiemelkedő teljesítmény. A Galilei azonban a népi demokráciát bírálja, ezért „semmiféle módon” nem mutatható be…

 

Vitalij Alekszandrovics Zakrutkin Az úszó falu című művében egy doni halászfalu kolhoz parasztjai a micsurini-liszenkói elvek alapján, új világrendszerre készülve, új halfajtákat tenyésztettek…

 

 

3.

 

 

„…szakadjon ég, föld…”

 

 

Németh László Galilei című drámáját, Bessenyei Ferenc főszereplésével, – a Szabad Nép 1956. augusztus 5-i tudósítása szerint – a Nemzeti Színház újra műsorára tűzte, a bemutató 1956. október 20-án lesz. A délelőtti próbák alkotó csendjében minden szereplő érezte, hogy az inkvizíció elé állított Galilei pere most, ebben a robbanással fenyegető politikai pillanatban, tényleg felrobbanthatja a nézőteret, akár az országot is.

 

Galilei azért vonta vissza tanait az inkvizíció bírósága előtt, mert úgy érezte, még meg nem írott művei érdekében, életben kell maradnia. Élő, termékeny szelleme nagyobb hasznot hajthat a tudománynak, mint példaképpé nemesülő mártíriuma. De akit ragaszkodása az igazsághoz egy boldogtalan korban hazugságra kényszerít, annak nincs több megállása: újra és újra hazudnia kell.

 

Bessenyei Galileije mintha megtöpörödött volna, alacsonyabb lett, öregesen megroggyant. A föld forgása tana, a mechanikai felfedezések ismertetése nem tartalmával keltett érdeklődést, a művész fellobanó indulatai hitelesítették. A tudós szuggesztivitását a művész szuggesztivitása helyettesítette, a közönség nem igazukért tette magáévá a tanokat, hanem azért, mert Bessenyei hatása alá került.

 

Bessenyei Galileije idős ember, de új világképet formáló tudós. A dráma irodalmi veretű, súlyos gondolatokat hordozó szövegét sem elszavalni, sem elcsevegni nem lehetett. A mű szinte minden párbeszéde szorítóan aktuális volt, mintha az évszázadokkal korábban élt Salvetik és Simpliciók Párbeszédei csaptak volna újra össze, két új világrendszer végső csatája előtt. Bessenyei Ferenc majdnem zokogva, kétségbeesett bátorsággal mennydörögte az agg itáliai tudós szavait.

 

És halott csend volt a nézőtéren…

 

 

Németh László Galilei című drámáját, Bessenyei Ferenc főszereplésével, 1956. október 23-án játszották utoljára esti előadásban. Amikor újra kinyithattak a színházak, a kijárási tilalom miatt csak délután volt műsoron. Januárban aztán bezárt a színház. A Nemzeti vidéken tartott vendégelőadásokat. Vitték a teljes repertoárt.

 

A Galilei maradt.

Nem mozdult.

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával, a Galilei-per tudomány- és irodalomtörténeti érdekességeivel, a száz éve született Bessenyei Ferencre emlékezett

 

Kék virág Bessenyei Ferenc, Németh László és természetesen Galileo Galilei emlékének.

 

A Névponton az alábbi linkeken olvashatnak Bessenyei Ferencről:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/1390

http://www.nevpont.hu/view/12025

http://www.nevpont.hu/view/12067

 

A képen Galilei szerepében Bessenyei Ferenc látható.

A kép forrása A nemzet színészei című sorozatban megjelent Bessenyei portrékönyv.