Madas László
erdőmérnök
Muck László
Született: 1920. július 26. Sopron
Meghalt: 2009. december 25. Visegrád, Pest megye
Család
Régi evangélikus családból, a zömmel németek lakta cseh Szudéta-vidékről származott. Nagyapja: Muck Endre (= Muck, Andreas, 1851. máj. 14. Hennersdorf–1925. jan. 16. Sopron) erdőmérnök, Sopron főerdésze. Sz: Muck András (†1931) erdőmérnök, a soproni Tanulmányi Erdőgondnokság vezetője, Székely Gabriella. Testvére: Madas András (1917–2009) erdőmérnök, agrárpolitikus, tudománydoktor és Mollay Jánosné Madas Gabriella erdőmérnök, a soproni Tanulmányi Erdőgazdaság erdészeti vezetője. F: 1949-től Soltész Edit, Soltész László, a Pénzintézeti Központ osztályvezetője. Leánya: Madas Edit (1949–) irodalomtörténész, kodikológus, az MTA tagja, Madas Judit (1951–), Madas Csilla (1953–); fia: Madas László (1955–).
Iskola
Sopronban éretts. (1938), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán erdőmérnöki okl. szerzett (1942), a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1969).
Életút
A JNMGE soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar Út- és Vasútépítési Tanszéke tanársegéde (1942–1943), a Nagybányai Erdőigazgatóság műszaki előadója (1943), a II. világháborúban frontszolgálatot teljesített, hadifogságban volt (1943–1949). A Nagykovácsi Erdőhivatal vezetője (1949–1950), a Szentendrei Erdőgazdaság (1950–1951), a Pest megyei Erdőgazdasági Egyesülés főmérnöke (1951–1952). A Földművelésügyi Minisztériumhoz (FM) berendelt erdőmérnökként, az Észak-magyarországi Erdők Igazgatóságának főmérnöke, majd az FM Erdőművelési Osztályának vezetője (1952–1954), a Visegrádi Erdészet vezetője (1954–1968), a Pilisi Parkerdő Gazdaság (= Pilisi Állami Parkerdőgazdaság) igazgatója (1969–1983). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1962–1965).
Tudományos pályafutásának kezdetén a bükk termesztésével kapcsolatos kutatásokkal foglalkozott. Új, széles körben elterjedt módszert dolgozott ki a magyarországi bükkállomány famagasságának és törzsvastagságának alakulására. Különböző biocsoportok elkülönítésével alapvetően új eredményeket ért el egyes fák növekedési menetének és egyes faállományok állományszerkezeti tényezőinek feltárása terén. Később érdeklődése a magyarországi erdőgazdálkodással összefüggő általános kérdések felé fordult. Nevéhez fűződik a Henry Biolley (1859–1939) francia erdész által kidolgozott egyedi szálaló erdőgazdálkodás magyarországi bevezetése: az első kísérleteket Madas László Visegrádon, az Erdőanya-bükkösben, egy erre a célra kialakított kísérleti területen végezte.
Különösen értékes táj-, környezet- és természetvédelmi tevékenysége. Kezdeményezésére az Országos Természetvédelmi Hivatal tájvédelmi körzetté nyilvánította a Pilisi Állami Parkerdőt, majd javaslatára a Pilis, az UNESCO „Az ember és a bioszféra” c. programjának részévé, és a világ 240 bioszféra rezervátumának egyikévé vált. Jelentős szerepet játszott a pilisi táj fejlesztésében érdekelt valamennyi szervezet összefogásával létrejött Pilisi Táj Fejlesztési Program kialakításában.
Emlékezet
Sopronban született, régi erdész családban, 1954-től Visegrádon élt és tevékenykedett, visegrádi otthonában hunyt el, a helyi temetőben nyugszik. Halála után, a visegrádi Erdőanya-bükkösben emlékkövet állítottak tiszteletére.
Elismertség
Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) t. tagja (2001).
Elismerés
A Goethe-alapítvány Európa-díja (1973).
Bedő Albert-emlékérem (1979).
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2007).
Főbb művei
F. m.: A fakitermelés folyamatos módszere. – Szovjet villanyfűrészek fakitermeléseinkben. (Az Erdő, 1952)
Szocialista erdőgazdasági üzemszervezés. Erdőgazdasági technikumi tankönyv. Farkas Vilmossal és Magyar Jánossal. (Bp., 1953 és utánnyomások)
Fásítás a népi demokratikus országokban. (Az Erdő, 1953)
Ígéretes fákra alapított fatermesztési terv a visegrádi 77/a erdőrészben. (Az Országos Erdészeti Főigazgatóság kiadványa. Bp., 1956)
Rakodó tehergépkocsi az erdőgazdaságban. – Néhány gondolat az 1955. évi nagy tölgymakkterméssel kapcsolatban. (Az Erdő, 1956)
Közelítés és szállítás hegyvidéki erdeinkben. Pankotai Gáborral. 9 táblával. (Bp., Mezőgazdasági Kiadó, 1956; 2. kiad. 1958)
Bükkmakktermésünk jó felhasználásáért. (Az Erdő, 1958)
A visegrádi földút-stabilizáló alkalmával szerzett néhány tapasztalatról. (Az Erdő, 1959)
Néhány gondolat az erdőnevelési konferencia után. (Az Erdő, 1960)
Különös teória a faállomány folyónövedékéről. (Az Erdő, 1967)
A törzsszámváltozás hatása a visegrádi bükkösök állományszerkezetére és fatermésére. Kand. értek. (Visegrád, 1968)
A vertikális faanyag-feldolgozás gondjairól. (Az Erdő, 1969)
Közönségszolgálat parkerdőgazdaságunkban. (Az Erdő, 1971)
A Pilisi Parkerdő mint a főváros egyik kirándulási bázisa. (Városépítés, 1972)
Erdőművelés a parkerdő-gazdálkodásban. (Az Erdő, 1974)
A pilisi táj fejlesztési programjáról. Korbonits Dezsőnével. (Az Erdő, 1975)
Parkerdő fenntartás és üzemeltetése. (Zöldfelület-gazdálkodás, Településfejlesztés. Országos Szakági Konferencia. Debrecen, 1979. máj. 17–19. Előadások. A Magyar Urbanisztikai Társaág kiadványa. Bp., 1979)
Harminc év a fakitermelésben – lenn és fenn. (Az Erdő, 1983)
In memoriam Bertényi Miklós erdőmérnök. (Az Erdő, 1986)
A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság megalakulásáról. (Az Erdő, 1989)
Viszonyom a természethez. (Országépítő, 1990 és Erdészeti Lapok, 2010)
A magyar erdészetet izgató néhány kérdésről. (Erdészeti Lapok, 1991)
Erdészeti politika a piacgazdaság viszonyai között. OTKA-tanulmány. (Bp., 1999)
A természetszerű erdőről. Egy pilisi bükkösben folytatott gyakorlat tanulságai. – A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság megalakulása. (Erdészeti Lapok, 1999)
A vágásos erdőből a szálalóerdőbe. Csépányi Péterrel és Koloszár Józseffel. (Erdészeti Lapok, 2005)
Jubileum a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságban. (Erdőgazdaság és Faipar, 2009).
F. m.: ford.: Krutzsch, Hermann: Erdők megújítása. Ford. (Az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa. Bp.–Sopron, 1999)
Fuchs Frigyes: Magyarország őserdei és a legfontosabb tudnivalók az okszerű erdőgazdálkodás megítéléséről és bevezetéséről. Ford. (Erdészettörténeti Közlemények. 51. Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztálya kiadványa. Bp., 2001)
Kerner, Anton Joseph: A Duna menti országok növényvilága. A magyar Alföld és a Bihar-hegység. Szerk. Oroszi Sándor. Ford. M. L. (Erdészettörténeti Közlemények. 62. Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztály Zólyomi Bálintné Barna Piroska Alapítványa kiadványa. Bp., 2004)
Másfél évszázad növényföldrajzi gondolataiból. Szerk. Bartha Dénes és Oroszi Sándor. Ford. Király Angélával. (A Nyugat-magyarországi Egyetem kiadványa. Sopron, 2004).
Irodalom
Irod.: Jámbor Imre: M. L. „Goethe-díjas”. (Városépítés, 1973)
Csépányi Péter: M. L. emlékére. (Erdészeti Lapok, 2010)
M. L. (Nimród vadászújság, 2010)
M. L. (Országépítő, 2010)
Koncz István: M. L. emlékére. (Nimród vadászújság, 2011)
Hadifogság-történetek a nagycsaládból. M. L. Sztálingrádban. (Erdészettörténeti Közlemények, 2014)
Riedl Gyula és M. L. (Erdészeti Lapok, 2017).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
