Petőfi István

Született: 1825. augusztus 18. Szabadszállás, Kiskun kerület
Meghalt: 1880. április 30. Csákó, Békés vármegye
Temetés: 1880. május 2. Csákó

Család

Petőfi István nagyszülei: Petrovics Tamás (1736. okt. 3. Vagyóc, Nyitra vm.–1817. ápr. 2. Domony, Pest vm.), Salkovics Zsuzsanna (1745–1803. jan. 25.); Hrúz János (1762. ápr. 26.–1827. szept. 14. Cinkota, Pest vm.), Jarabek Zsuzsanna (1767. nov. 1.–1810?). Petőfi István szülei: Petrovics István (1791. aug. 15. Kartal, Pest vm.–1849. márc. 21. Pest) mészárosmester, Hruz Mária (1791. aug. 26. Necpál, Turóc vm.–1849. máj. 17. Pest).

 

Testvére: Petőfi Sándor (1823. jan. 1. Kiskörös, Pest vm.–1849. júl. 31. Fehéregyháza, Nagy-Küküllő vm.) író, költő, újságíró, szerkesztő. Felesége: 1863–1880: érdi és vértesi Gaylhoffer Antónia, Gaylhoffer János uradalmi gazdatiszt, dánosi birtokos és Weber Erzsébet leánya. Gyámfia: Petőfi Zoltán (1848. dec. 15. Debrecen – 1870. nov. 5. Pest. Temetés: 1870. nov. 6. Kerepesi út): költő, író, műfordító, színész, a költő fia.

Iskola

Elemi iskoláit Szabadszálláson végezte (1830–1833), a pesti (1834–1836), az aszódi evangélikus gimnáziumban tanult tovább (1836–1838). Miután édesapja csődbe ment, nem tudta mindkét fiát taníttatni: Sándort Selmecbányára küldte, István pedig maga mellé vette, saját mesterségére maga tanította.

Életút

Édesapja mellett mészáros inas (1838–1841), majd önállóan vezette apja egyik mészárszékét (Kunszentmiklóson, 1842–1845). Miután apja végleg felhagyott vállalkozásaival, Várpalotán mészáros legény (1845–1848). A forradalom kitörése után a VI. honvéd zászlóalj 3. századánál szolgált mint önkéntes (1848. szept.15-étől Ókéron); hadnaggyá (1848. okt.), főhadnaggyá (1849. jan.), végül századossá léptették elő (1849. júl.). Egységével részt vett a délvidéki harcokban és Buda visszavételében (1849. aug. 13-án, az 1. hadtesttel, Világosnál tette le a fegyvert).

A szabadságharc bukása után besorozták az osztrák hadseregbe, Tirolban és Schleswig-Holsteinban szolgált közlegényként (utóbb altisztté léptették elő). Leszerelése után Péterváradon mészáros (1851–1853). Amikor Pesten tartózkodott, sógorának, Horvát Árpádnak lakásán elfogták és letartóztatták. Egy Pataky nevű titkosügynök listáján szerepelt, mert részt vett a schleswig-holsteini katonai lázadásban. A vád koholt volt, Petőfi István semmilyen összeesküvésben nem vett részt, leszerelése után semmilyen kapcsolatot sem tartott a forradalom bukása után még osztrák zsoldban maradt egykori katonatársaival. A titkosrendőrség azonban megfigyelte, írásaiban és felbontott (!) privát leveleiben gyakran hangot adott osztrákellenességének, ill. „Petőfi” családneve is gyanússá tette a hivatal előtt. Végül is Petőfi Istvánt három évi sáncmunkára ítélték (1853. márc. 7-én; 1853–1856: Theresienstadtban és Prágában raboskodott). Szabadulása után még egy évi, utólagos katonai szolgálatra rendelték Brünnbe. Fogságában egyetlen támasza Szendrey Júlia volt, aki több, eredménytelen kérelmet is megfogalmazott, hogy sógorának büntetését engedjék el vagy csökkentsék. Júliának csupán annyit sikerült elérnie, hogy újabb katonai szolgálata előtt néhány hetet Pesten tölthetett (Horvát Árpádéknál, Júlia családja körében, 1856 ősze).

Újabb leszerelése után Pesten élt, Czimmermann Samu ügyvédi irodájában dolgozott (mint iratmásoló, 1857). Dánoson, Gaylhoffer János helyi földbirtokos családjának nevelője (két fiát, Gyulát és Mihályt tanította és 1857. szept. 25-án megismerkedett Tonival, azaz Gaylhoffer Antóniával). Szendrey Ignác, Júlia édesapja közvetítésével Geist Gáspár csákói uradalmának gazdatisztje, majd intézője (1858–1880).

Petőfi István, testvére hatására kezdett el verseket írni (első ismert műve: Sándor bátyámhoz; Kunszentmiklós, 1844). Nem tartotta magát költőnek, „hivatlan dalnoknak” tekintette magát, aki csak mulatságból verselgetett. Költeményei Petőfi Sándor hatását mutatják, kifejezéseket, képeket, fordulatokat vett át tőlük. Gyakran járt a falusiak közé, felfigyelt nótáikra, maga is szívesen énekelt velük. Legsikerültebb versei is a néhány szakaszos népies dalai, amelyek a népélet egyszerű jelenségeit, a falusi mindennapokat örökítették meg (pl. csikósok, betyárok, falusi szokások stb.). 1844-től 1848-ig rendszeresen írt, a szabadságharc bukása után, büntetése, katonai besorozása alatt újrakezdte az írást (Versek és hadjárati s úti levelek, 1851 c. füzete 53 eredeti verset, néhány kisebb írást tartalmaz, de más magyar költőktől is feljegyzett verseket ide).

Valószínűleg az 1851-be írott hazafias költeményei miatt került a titkosügynökök figyelmébe, újabb büntetését is ezeknek az írásoknak köszönhette. Antónia megismerése után több szerelmes költeményt írt, miután felesége elhagyta számos költői leveletintézett hozzá – sikertelenül próbálkozott felújítani kapcsolatát. Költemények (1858) címmel 116 versét gyűjtötte össze, s ezt a gyűjteményt élete végéig bővítgette. Életében néhány kisebb írása is megjelent ezek mind Petőfi Sándorral foglalkoztak (Levele bátyjához, Életképek, 1848. júl. 13.; Petőfi Sándor születése helyéről, Vasárnapi Ujság, 1857; Szüleimről, Vasárnapi Ujság, 1872; Petőfi Sándor arczképének kérdése, Hon, 1879. 211.). Verseit Bajza József gyűjtötte össze és adta ki (a Petőfi Könyvtár sorozatban, 1909).

Emlékezet

Petőfi István Szabadszálláson született, de édesapja, Petrovics István a kiskőrösi (1822–1824), majd a kiskunfélegyházi mészárszéket bérelte (1824–1838); a család ezért előbb Kiskőrösön, majd Kiskunfélegyházán élt (1830-ban költöztek véglegesen Szabadszállásra, jóllehet a félegyházi mészárszéket még évekig bérelték). Apja vállalkozása 1838-ban csődbe ment, újabb mészárszékeket bérelt (1841–1845: Dunavecsén, Szalkszentmártonban, Dömsödön, de valamennyi próbálkozása sikertelennek bizonyult, 1845-ben végleg visszalépett az üzlettől, 1845-től Petőfi István önálló mészáros legény, majd mester). A forradalom kitöréséig Várpalotán élt és tevékenykedett, a bukás után, miután többszörösen is letöltötte büntetését egy rövid ideig Pesten, majd Dánoson működött. Dánoson ismerte meg feleségét, Gaylhoffer Antóniát, akinek öt évig udvarolt (1863. jún.-ban volt az eljegyzés, 1863. dec.-ben, Alsónyáregyházán volt az esküvő). A házasság azonban nem sikerült, Antónia nyolc hét után elhagyta férjét, mert kiderült, hogy Petőfi István, a hosszú várakozás alatt megcsalta őt egy csákói asszonnyal, Schneider Erzsébettel. A megbántott feleség végleg távozott, soha többé nem találkoztak (jóllehet törvényesen nem váltak el!).

Petőfi István élete utolsó húsz évében Csákón élt, ahol Geist Gáspár (1817–1882) birtokát mintagazdasággá fejlesztette. A virágzó csákói uradalom országszerte ismertté tett nevét, a keresztezéssel előállított Geist-féle juh pedig meghozta számára a nemzetközi elismerést is. 1858. dec. 29-től Petőfi Zoltán gyámja. Miután a fiatalember megbukott, átvette nevelése irányítását. Kezdeményezte, hogy Zoltán Csákóra kerüljön mint gazdasági segédtiszt, úgy gondolta, hogy gyakornoki idejének letöltése után Óvárott vagy Keszthelyen tanulhatott volna. Zoltán azonban megszökött, később több vidéki városban tanult, végül azonban nem fejezte be iskoláit. Miután a könnyelmű fiú adósságokba verte magát, elzüllött, Petőfi István megvonta gyámságát tőle. Petőfi Zoltán utolsó éveiben, halálos tüdőbetegen, újra alkotni, írni kezdett; ismét szoros kapcsolat alakult ki közöttük, halála nagyon megviselte Istvánt.

Petőfi István Csákón hunyt el 1880. ápr. 30-áról máj 1-jére virradóra (halotti anyakönyvében 30-a áll), szívszélhűdésben. Csákói temetésén az uradalom összes gazdatisztje, a Geist család több tagja, a vele minden kapcsolatot megszakító felesége és a Petőfi név utolsó képviselője, Petőfi Károly vasúti tisztviselő, Petrovics István mészárosmester unokatestvére is részt vett. Az evangélikus szertartást Achim Ádám szarvasi lelkész, békési esperes tartotta. Petőfi István a csákói uradalomban nyugodott, sírját egy díszes emlékkő jelezte. Szendrey Júlia földi maradványait 1908. okt.-ben, a Kerepesi úti Temetőben közös sírba tették Petőfi Sándor szüleivel. Itt nyugszik még Petőfi Zoltán, a költő fia és ideszállították Petőfi István, a költő testvére, Petőfi Zoltán gyámja földi maradványait is. A síremlék Bory Jenő alkotása.

Elismertség

A Petőfi Társaság tagja (1878).

Szerkesztés

Írásai, életében az Életképekben (1848), a Vasárnapi Ujságban (1857, 1858, 1872), a Hölgyfutárban (1858, 1859, 1860), halála után a Függetlenségben (1880), a Pesti Hírlapban (1880), a Koszorúban (1880), a Békésmegyei Lapokban (1880) és az Alföldi Képes Ujságban (1887) jelentek meg.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019