Major Sándor
állatorvos, honvéd tábornok
Született: 1890. április 13. Sárvár, Vas vármegye
Meghalt: 1964. november 12. Budapest
Temetés: 1964. november 16. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr
Család
Régi evangélikus családból származott. Sz: Major Sándor szitásmester, Bundschuch Erzsébet. F: 1918-tól Prelich Ilona.
Iskola
Elemi iskoláit Sárvárott végezte, a soproni evangélilus líceumban – Manninger Rezső osztálytársaként – éretts. (1908), honvéd állatorvos ösztöndíjasként az Állatorvosi Főiskolán állatorvosi okl. szerzett és hadnaggyá avatták a m. kir. 1. honvéd huszárezredhez (1912), állatorvos-doktori okl. (1916), a hátasló alkata tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1935).
Alállatorvos (1912. okt. 1-jétől), állatorvos (1916. máj. 1-jétől), főállatorvos (1919. nov. 1-jétől), törzsállatorvos (= állatorvos-őrnagy, 1929. máj. 1-jétől), főtörzsállatorvos (= állatorvos-alezredes, II. oszt. 1935. nov. 1-jétől; = állatorvos-ezredes, I. oszt. 1940. szept. 1-jétől), állatorvos vezérőrnagy (1943. aug. 1-jétől).
Életút
Az Állatorvosi Főiskola Belgyógyászati Klinikáján Marek József tanársegéde (1913–1914), a m. kir. 8. honvéd huszárezred állatorvosa (1914–1916), főállatorvosa (1916–1918), a m. kir. Állami Bakteriológiai Intézet főállatorvosa (1918. jan. 15.–1918. nov. 15.), a Honvédelmi Minisztérium (HM) II. Osztályának előadója (1918–1921). A Honvéd Ludovika Akadémia vezető állatorvosa (1921. máj. 1.–1941. aug. 1.), a honvédségi lóvásárlő bizottság állatorvosa (1941–1942). A 2. hadsereg vezető állatorvosa (1942. ápr. 14.–1942. dec. 24.), az I. hadtest vezető állatorvosa (1943. febr. 1.–1943. aug. 1.), a honvéd állatorvosi tiszti kar főnöke (1943. aug. 1.–1945. márc. 31.). A Szálasi-kormány, hatalomra jutása után elrendelte a honvéd ösztöndíjas állatorvos hallgatók Nyugatra telepítését. Major Sándor állatorvos vezérőrnagy igazolással látta el valamennyi hallgatót, ezzel ideiglenesen sikerült megállítania elhurcoltatásukat (1944. okt. 12-én).
Csörötneken, Szentgotthárd mellett, orosz fogságba esett, Focsani-ban (1945. márc. 29.), majd a Moszkva környéki krasznodarszki ún. tábornoki fogolytáborba került (eljárást nem indítottak ellen; 1948. júl. 24-én hazatérhetett). A Honvédelmi Minisztérium korábbi rendfokozatát igazolta, de elbocsátották (1949). A dióspusztai ménes állatorvosa (1949–1952), egy tömeges vetéléssel kapcsolatban felmerült szabotázs gyanúja miatt lemondatták, Budapesten „piaci” állatorvos (1952–1955).
Kutatóként hippológiával, a katonalovak anatómiájával, katonai állategészségüggyel foglalkozott.
Emlékezet
Sárvárott született, Budapesten élt és tevékenykedett, Soroksáron lakott (lakcíme: Kölcsey utca 2.). Budapesten hunyt el, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben nyugszik. 2000-ben, ismeretlen helyről előkerült zubbonya, egyéb apróbb tárgyaival együtt. A restaurált katonai állatorvosi zubbony az eredeti rendfokozati jelzéssel rendkívül ritka, különösen értékes.
Főbb művei
F. m.: A pata mechanizmusáról. (Állatorvosi Lapok, 1911)
Miért nem mutatható ki néha az epefesték icterusos lovak vizeletéből? Állatorvos-doktori értek. is. (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1916 németül is)
Adatok és észleletek a havivakságról. (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1928)
A magyar ló. (Búvár, 1937).
Irodalom
Irod.: M. S. állatorvos vezérőrnagy, a honvéd állatorvosi tisztikar főnöke. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1944. 7.)
Halálhír. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1964. 12.)
Szakály Sándor: A magyar katonai felsővezetés. 1938–1945. Lexikon és adattár. (Bp., 2001)
Perlaki Emil: M. S., m. kir állatorvos vezérőrnagy, egyetemi magántanár. (Magyar Állatorvosok Lapja, 2002)
Mészáros M. János: Az állatorvosképzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai. (Bp., 2007)
Perlaki Emil: Honvéd állatorvosok a kiegyezéstől napjainkig. I–III. köt. (Bp., 2008).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
