1.

 

 

Giuseppe Marastoni katonaként szolgált a Velencei Köztársaság idején, majd annak bukása (1797) után megjárta Napóleon ármádiáját is. Giuseppe, egyetlen fiúgyermekét, a kis Giacomót is katonának szánta, nehezen viselte a kisfiú korán ébredező művészi ambíciót. Mert bizony Giacomo mindent és mindenkit lerajzolt: a szüleit, testvéreit, velencei épületeket igyekezett minél pontosabban megörökíteni, majd amikor már elfogyott a környéken a rajzolnivaló, a fiatalember gondolt egy nagyot, és 1820-ban beiratkozott a velencei művészeti akadémiára. Giuseppe Marastoni indulatos ember volt, s miután Giacomo, atyai tiltása ellenére megkezdte művészi tanulmányait, minden támogatását megvonta „a tékozló fiútól”.

 

 

Giacomo Marastoni azonban rendkívüli tehetséges művészjelöltnek bizonyult, hisz már az első évben, a növendékek bemutatkozó kiállításain, számos kitüntetést és elismerő oklevelet gyűjtött be, néhány év múlva azonban hazatért, s úgy gondolta, hogy ott folytatja, ahol annak idején abbahagyta. Mert bizony Giacomo mindent és mindenkit lefestett: olajfestményeket készített a szüleiről, testvéreiről, velencei épületekről. Giuseppe Marastoni indulatos ember volt, ám amikor meglátta a fiatalember újabb munkáit úgy döntött, hogy magára vállalja Giacomo további taníttatása költségeit.

 

 

Giacomo Marastoni nem lett katona, viszont tíz évig tanult Velencében, a lagúnák városában, majd még egy évig Rómában, az örök városban. Tizenkét évig tanult hát „pitturát”, képeivel huszonkét nagy művészeti díjat nyert; megnősült, feleségül vette Giovanna Bianchit, egy gazdag velencei patrícius gyönyörű leányát. Nem tudjuk miért, de úgy döntött, hogy elbúcsúzik a szüleitől, testvéreitől, Itáliától és Ausztriában telepedik le.

 

 

2.

 

 

Jakob Maraston vándorfestő Görzben és Klagenfurtban élt, majd 1833-ban Bécsbe érkezett. A fiatal művész egyre bővülő családját alkalmi megrendelésekből igyekezett eltartani. Nem sok sikerrel járt, a bécsi előkelőségek bizalmatlanok voltak az Itáliából érkezett idegennel szemben, a Birodalom főnemesei Johann Endert, a kor népszerű művészét bízták meg arcképeik, miniatúráik elkészítésével. József nádornak azonban más volt a véleménye. A „legmagyarabb Habsburg” felfigyelt az olasz művész különös, biedermeier portréira, s azt javasolta neki, hogy tegye át székhelyét Pozsonyba.

 

 

Jakob Maraston festő három évig élt Pozsonyban, ahol műtermet is nyitott. A festőművészek hozzátartoztak a reformkori magyar országgyűlésekhez, a diétára látogató magyar főurak azonban bizalmatlanok voltak az ausztriai „udvari piktorokkal” szemben. A magyarosodó arisztokraták viszont szívesen áldoztak akár nagyobb összegeket is arra, hogy ügyes és jónevű képírókkal megörökítsék arcvonásaikat, esetleg magyaros ruhában, egészalakos kompozíciókat is rendeltek. Különösen így volt ez az 1832–1836. évi országgyűlésen. Mert bizony nevezetes döntés született ezen a diétán: több évtizedes küzdelem után, az 1836. évi III. törvénycikk elfogadásával, a magyar lett az ország (egyik) hivatalos nyelve. Marastoni Jakab festőművész is úgy döntött, hogy a diéta után, 1836-ban, végleg Pesten telepedik le…

 

 

3.

 

 

„Oly’ élethíven és meglepő pontossággal láttuk néhány ismerősünket e modorban a szó legteljesb’ értelmében hajszálnyiig lemásolva, miképp’ eddig még a legművészibb ecsetnek sem sikerült.”

(Pesti Hírlap, 1841. július 3., az első dagerrotípiákról)

 

 

Marastoni Jakab képíró huszonöt arcképével és néhány kisebb kompozíciójával nagy feltűnést keltett a Pesti Műegylet első, 1840. évi kiállításán. A néhány éve Pesten élő művész – a szintén Pesten otthonra lelt Barabás Miklós mellett – ekkor már az egyik legismertebb arcképfestő volt. A József téren (ma: József nádor tér–Apáczai Csere János utca), a Kehrer-ház második emeletén lévő műterme csakhamar igen sűrűn látogatottá, a kor híres „politikai találkahelyévé” vált. A lassan magyarrá váló Marastoni, 1841-ben aztán igazi szenzációval szolgált. Mert bizony a Pesti Műegylet második, 1841. évi kiállításán egészen különleges művekkel jelentkezett. Dagerrotípiákkal…

 

 

Marastoni Jakab fényképíró, a legendák szerint, még a kiállítás előtt, Louis Daguerre-t is meglátogatta, hogy megismerhesse a legújabb „fényképészeti apparátusokat”. A néhány éve Pesten élő művész lehet, hogy csak Daguerre párizsi, drezdai és bécsi követőit látogatta meg, az azonban bizonyos, hogy rendkívüli jártasságra tett szert a fényképészet terén. Nemsokára fizetett hirdetésében közhírré tette, hogy egyes személyekről és társaságokról akár napos időben, akár „boruláskor” nyolc másodperc alatt „villámképeket” készít. A Felső Duna-soron (ma: Széchenyi tér), a Nákó-házban, Pest első első fényképészeti műtermében készítette el az első magyarországi dagerrotíp sorozatokat. Mert bizony az ő alkotása a Petőfi Sándor ősfényképe utáni legismertebb magyar dagerrotípia (az, amelyik Kossuth Lajost ábrázolta…)

 

 

Marastoni Jakab arcképfestő és fényképíró mestert, addigi elképzelhetetlen sikerei után, a Pesti Műegylet megbízta kiállításai megrendezésével. A magyarrá váló művész rendezőként arra törekedett, hogy az Alsó Duna-soron, a Redoute-ban (azaz a mai Vigadóban), minél több hazai alkotó mutatkozhasson be: 1845-ben, a kiállító művészek negyede; 1846-ban, már harmada volt magyar nemzetiségű. A magyar művészek azonban – kevés kivételtől eltekintve – lényegesen képzetlenebbek voltak osztrák és német „kollégáiknál”. Marastoni bizony az éves műkiállítások alkalmából, többször megállapította, hogy honi alkotóink elmaradottságának oka a magyar művészképzés megoldatlansága volt. Pontosabban az, hogy Magyarországban egyáltalán nem volt semmilyen intézményes művészképzés.

 

 

Marastoni Jakab, „festész és fényképész” 1845. július 15-én kérelmet nyújtott be a Helytartótanácshoz egy, a velencei művészeti akadémia mintájára megnyíló Első Magyar Festészeti Akadémia megalapítására. A népszerű pesti képíró mester nemsokára Itáliába utazott, több ezer forint értékben vásárolt műtermi felszereléseket (bonctani rajzokat, festmény- és szobormásolatokat). A növendékek – a mester elképzelései szerint – négy évig tanultak művészi rajzot, szobrászatot és művészettörténetet, de az Akadémián, „kicsiny gyermekeknek” is szervezett órákat, ipari tanulókat is oktatott, sőt az érdeklődők a fényképezés alapelemeit is elsajátíthatták. Az első tanévben, 1846/47-ben, 39 növendék járt az órákra, ám ezek közül csak 10 fizetett tandíjat. Marastoni mester bizony a Nagy-Híd utcai (ma: Deák Ferenc utca) Akadémiáján, legtöbb diákját ingyen taníttatta!

 

 

4.

 

 

„Művész, ki hazát hagyál az új honért,

Egy álomért küzdöttél, magyar művészetért,

Pihenj nyugodtan magyar föld alatt,

Ha már álmaid megvalósultanak.“

(Marastoni Jakab sírfelirata, 1860)

 

 

Az Első Magyar Festészeti Akadémia 1846-tól 1848-ig zavartalanul működött. Marastoni mester olyan művészeket tanított meg az ecsetkezelésre mint Lotz Károly, Szemlér Mihály vagy Zichy Mihály, de a festőnek készülő Jókai Mór és Petőfi Sándor unokatestvére, az ifjú Orlai Petrich Soma is megfordult a Nagy-Híd utcai műteremben.

 

 

Az Első Magyar Festészeti Akadémia a szabadságharc bukása után, 1850-ben, újra megnyitotta kapuit. Marastoni mester, hogy a folyamatosságot biztosítsa, 1850. szeptember 15-én, az elmúlt évek „növendéki rajzolataiból” nyilvános kiállítást tartott: a bemutató az abszolutizmus egyik első, nagy nemzeti kulturális eseménye lett.

 

 

Az Első Magyar Festészeti Akadémia működése azonban az 1850-es években lassan mégis ellehetetlenült. Marastoni mester, hogy az anyagi támogatást biztosítsa, a pártoló tagok adományain kívül képsorsolásokat tartott, évente kiállításokat rendezett növendékei munkáiból, az érdeklődés azonban lassan megszűnt, végül már csak néhány tanítvány látogatta a foglalkozásokat.

 

 

Marastoni Jakab, a magyarrá lett „festészeti főtanító” még megélhette, hogy 1860. április 11-én megszűnt az iskola működése. A minden vagyonát elvesztő Marastoni Jakab utolsó hónapjait vakon és elborult elmével a budai irgalmasok kórházában töltötte, ott is hunyt el a tanoda megszűnte után pontosan két hónap múlva, 1860. június 11-én.

 

 

A Névpont legújabb írása Marastoni Jakab arcképfestő és fényképíró művészre és az Első Magyar Festészeti Akadémiára emlékezett.

 

 

Kék virág Marastoni Jakab és növendékei emlékének.

 

 

 

A Névponton az alábbi linkeken olvashatnak Marastoni Jakabról:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/11654

http://www.nevpont.hu/view/12095

http://www.nevpont.hu/view/12096

 

A képen Marastoni mester látható, az alkotó Marastoni József, a mester festőművész fia. A kép forrása Péter Kornélia monográfiája (1936):