Kiss István
szobrász
Született: 1927. június 8. Illye, Bihar vármegye
Meghalt: 1997. december 29. Szekszárd
Temetés: 1998. január 25. Budapest
Temetési hely: Fiumei út
Család
Sz: Kiss István kovácsmester, Szigethi Rozália.
Iskola
Középiskolai tanulmányait Nagyszalontán és Újpesten végezte, az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban éretts. (1946). A rákospalotai munkás szabadiskolában Kocsis András és Turáni Kovács Imre tanítványa (1946), a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond, Mikus Sándor és Pátzay Pál növendéke (1948–1953).
Életút
Újpesten, ill. Budapesten élt és alkotott (1941-től), kiállító művész (1950-től). A Magyar Képzőművészeti Főiskola oktatója (1953–1997); közben rektora (1985. júl. 15.–1990. jún. 30.).
Az MSZMP KB tagja (1975. márc. 22.–1989. okt. 7.).
A Szabadfoglalkozású Képző- és Iparművészek pártcsoportjának titkára (1972). A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke (1977–1986).
A szobrászat minden műfajában jelentőset alkotott, szobrokat, kisplasztikákat, érmeket, domborműveket, tér- és épületdíszítő-elemeket, monumentális köztéri munkákat, emlékműveket mintázott kő, bronz, alumínium, fa, krómacél anyagok használatával. Tárgyilagos és humánus, szocialista szellemiségű, expresszív formavilágú plasztikákat mintázott, dekoratív figurális kompozícióinak hősei dolgozó emberek, a jövőjét építő ifjúság, a munkásmozgalom kiemelkedő képviselői. Realista szemléletű, elkötelezett, propagandisztikus szobrokat alkotott, kisplasztikái, portrészobrai rendszerint nagyméretű munkáinak előtanulmányai. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrász volt, még főiskolásként megnyerte a Dózsa-emlékmű pályázatot (1953), amely elkészítésére később megbízást is kapott (Budapest, Dózsa tér, 1961). Főiskolai diplomamunkáját, a Békét akarunk (bronz, 1955) c. alkotást, első köztéri műveként állították fel. Az ország számos pontján találhatóak köztéri szobrai, elkészítette többek között a margitszigeti Centenáriumi emlékművet (bronz, vörösréz, 1973), A fasizmus magyar áldozatainak emlékművét (beton, Bergen–Belsen, 1974), a Generációk (bronz, Washingtoni magyar nagykövetség, 1979) c. alkotását. Több művét 1990-ben lebontották (Lenin, bronz, 1959; Kun Béla, mészkő, 1968), másokat a Budatétényi Szoborparkban helyeztek el (Tanácsköztársasági emlékmű, bronz, 1969; Zuglói felszabadulási emlékmű, kő, 1971).
Elismertség
A Szovjetunió Művészeti Akadémiájának tb. tagja (1978).
Elismerés
VIT Díj (1953), Munkácsy Mihály-díj (1956, 1962), Budapest Pro Arte Díja (1966), SZOT Díj (1968), a szófiai Nemzetközi Aszparuh-pályázat Díja (1970), érdemes művész (1972), kiváló művész (1981).
Kiállítások
F. kiállításai: önálló: Fényes Adolf-terem. Bencze Lászlóval (Budapest, 1954)
Veszprémi Vegyipari Egyetem. R. Kiss Lenkével és Csizmadia Zoltánnal (1965)
Medgyessy-terem (Hódmezővásárhely, 1971)
Pataky István Művelődési Ház. Csohány Kálmánnal (Budapest, 1971)
Csepel Galéria (Budapest, 1976)
Műcsarnok (Budapest, 1977)
Óbuda Galéria (Budapest, 1977)
Moszkva–Baku–Tbiliszi–Jereván (1977)
Uitz Terem (Dunaújváros, 1978)
TV-torony (Berlin, 1978)
Szófia–Pitesti–Bukarest–Berlin. Reich Károllyal és Csohány Kálmánnal (1978)
Varsó–Prága–Pozsony (1979)
Egyesült Izzó Ifjúsági Klub (Budapest, 1979)
Kohász Galéria (Salgótarján, 1979), Tisztiklub (Székesfehérvár, 1979), Gyermekváros (Zánka, 1979, 1980), Művelődési Ház (Harta, 1979)
Báthory Múzeum (Nyírbátor, 1979)
Művelődési Ház (Kölesd, 1981)
Megyei Művelődési Központ (Szekszárd, 1981)
Puskin Művelődési Központ (Tatabánya, 1982)
Erdei Ferenc Művelődési Központ (Kecskemét, 1982)
Városi Művelődési Központ (Bonyhád, 1982)
Városi Könyvtár (Kalocsa, 1983)
Művelődési Központ (Salgótarján, 1984)
Móra Ferenc Művelődési Központ (Kiskunfélegyháza, 1984)
József Attila Múzeum (Makó, 1984)
Művelődési Központ (Halas, 1984)
MSZMP Pest Megyei Bizottságának Székháza (Budapest, 1985)
Tungsram Irodaház (Budapest, 1985)
Városi Művelődési Központ (Bonyhád, 1986)
Tiszaparti Galéria (Szolnok, 1986)
Művelődési Ház (Császártöltés, 1986)
Kaesz Gyula Faipari Szakmunkásképző Intézet (Budapest, 1987)
Társalgó Értelmiségi Klub (Budapest, 1996)
csoportos: I–II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás (Budapest, Műcsarnok, 1950, 1951)
10 fiatal szobrász kiállítása (Budapest, Műcsarnok, 1961)
Kilencek (Budapest, Műcsarnok, 1968)
Lenin alakja a magyar szobrászatban (Magyar Nemzeti Galéria, 1970)
Új művek (Budapest, Műcsarnok, 1971)
II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennále (Budapest, Műcsarnok, 1973)
Magyar szobrászat (Budapest, Műcsarnok, 1978).
Főbb művei
F. m.: köztéren: Békét akarunk (Budapest, Kilián György út, 1955)
Lenin (Diósgyőr, 1959)
Dózsa-emlékmű (Budapest, Dózsa tér, 1961)
Janus Pannonius (Budapest, Margitsziget, 1961)
Bolyai János és Bolyai Farkas (Szeged, 1964)
Tinódi Lantos Sebestyén (Szigetvár, 1967)
Kun Béla (Budapest, Rendőrtiszti Főiskola, 1968)
Lovak (Debrecen, a DATE kertje, 1968)
Tanácsköztársasági emlékmű (Budapest, Dózsa György út, 1969)
Zuglói felszabadulási emlékműve (Budapest, Thököly út, 1971)
Centenáriumi emlékmű (Budapest, Margitsziget, 1973)
A fasizmus magyar áldozatainak emlékműve (Bergen-Belsen, 1974)
Agrárproletár-emlékmű (Endrőd, 1975)
Generációk (Washington, Magyar Nagykövetség, 1979)
Szitakötők (Budapest, Vérmező, 1979)
Béka (Zánka, Gyermekváros, 1980)
Ady Endre (Budapest, Ady-liget, 1982)
Széchenyi István (Kecskemét, Széchenyi-lakótelep, 1982)
Gábor Áron (Várpalota, 1984)
Vöröskatonák (Salgótarján, 1984)
Arany János (Nagyszalonta, 1991).
Irodalom
Irod.: Kilencek. Kat. (Bp., 1968)
Kovács Gyula: K. I. Kismonográfia. (Mai magyar művészet. Bp., 1974)
Pap Gábor: „Az igazat mondd, ne csak a valódit…” (Művészet Évkönyv 1976. Bp., 1977)
K. I. Kossuth-díjas szobrászművész kiállítása a Műcsarnokban. Kat. (Bp., 1977)
Tasnádi Attila: K. I. Monográfia. (Bp., 1982)
Szvetlov, I.: K. I. Monográfia. (Moszkva, 1978)
P. Szabó Júlia: A hite megcsalta, az ízlése becsapta. K. I. szobrászművész halálára. (Népszabadság, 1998. jan. 19.)
Szíj Rezső: K. I.-ról és művészetéről. (Bp., 2000).
Irod.: Művészeti lexikon. I–IV. köt. (Bp., 1965–1968)
Művészeti kislexikon. Szerk. Lajta Edit. (Bp., 1973)
Ki kicsoda. (3. átd. kiad. Bp., 1975)
Magyar ki kicsoda. 1990. (Bp., 1990)
Dánielisz Endre: A szalontai iskolák története. (Nagyvárad, 1998)
Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
Újpest lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
