1.

 

 

Majdhogynem az Állatkertben, mégis kicsit idébb születtem, éppen Krúdy Gyula bácsi sörkerti asztala fölött, felejthetetlen emlékű nagyapám, Gundel Károly vendéglőjében, ebédszünetben, fél egykor. A munka és a tisztesség házának falinaptárán, 1931. szeptember 9-ét jegyeztek. … Mamikám, Gundel Katalin, miután apám rögtön születésem után elhagyta, itt maradt a városligeti Gundel-házban, szülei és testvérei között, ahol élete virágjában, huszonegy éves korában indult el velem a lemondás és az önlegyőzés ösvényein.

(Latinovits Zoltán: Ködszurkáló)

 

 

2.

 

 

A ciszterci rend budai Szent Imre Gimnáziumának utolsó tanéve 1948 szeptemberében kezdődött. A tanév kezdetén, egy demokratikus választás eredményeképpen, még utoljára megválasztották a Diákszövetséget. Hogy, hogy nem, a vezetőség három tagja a végzős „a” osztály három tagja lett. Elnök: Abody Béla, Abody Előd műegyetemi professzor fia, később ismert író, humorista, zenekritikus; főtitkár: Tomasz Sándor, Tomasz Jenő klasszika-filológus, az Eötvös Kollégium aligazgatója fia, később mikrobiológus professzor az Egyesült Államokban; kultúrtitkár: Vajda Miklós, Bajor Gizi keresztfia, később ismert író, szerkesztő műfordító.

 

A ciszterci rend budai Szent Imre Gimnáziuma utolsó diákszövetségi kortesbeszédében, a lomha mozgású, közel kétméteres, szelíden bumfordi elnökjelölt, Abody Béla, „kampányában” megígérte, hogy az érettségiző osztályok diákjai, a húszperces nagyszünetben, a kijelölt helyiségekben dohányozhatnak a folyósokon; a hangszórókból, a szünetekben komolyzene lesz hallható; a szokásos Szent Imre Kultúrhét pedig idén igazi szenzáció lehet. A tavalyi, 1947-es évben, Bánk bánt adták elő a „ciszteres” diákok – természetesen Abodyval a főszerepben, ez a siker nagy mértékben növelte Abody elnöki ambícióit – az idei, 1948-as év attrakciója Sárközi György Dózsa című három felvonásos történelmi drámájának ősbemutatója lesz. A meghívott vendégek között szerepel Sárközi Márta, az író özvegye, Molnár Ferenc leánya és Bajor Gizi is.

 

A ciszterci rend budai Szent Imre Gimnáziuma utolsó Diákszövetségének elnöke, Abody Béla, operaénekesnek készült; a főtitkár Tomasz Sándor, a természettudományokban tűnt ki; Vajda Miklós, író vagy legalábbis irodalomtörténész szeretett volna lenni. Titokban azonban mindhárom vezetőségi tag abban bízott, hogy a Szent Imre Kultúrhéten bemutatandó Dózsa-premier hatalmas sikere hatására végre a beavatatlanok is megismerhetik legtitkosabb szándékaikat: a nagy közönség is láthatja, hogy mindannyiuk igazi hivatása valójában a színházművészet, a teátrumok világa, ahol tragédia és komédia kéz a kézben jár. Nem kell többé rejtőzködniük, Magyarország legnagyobb színésze, Bajor Gizi majd eldönti, hogy hármójuk közül melyikőjük a legtehetségesebb?

 

Sajnálatos módon, a ciszterci rend budai Szent Imre Gimnáziuma utolsó Diákszövetségének vezetőségi tagjai már a próbák idején többször összevesztek.

Sajnálatos módon a Dózsa című történelmi drámához csak egy főszereplőre és egy rendezőre volt szükség, a Diákszövetség vezetőségének viszont három tagja volt…

Szerencsére a Dózsa című történelmi dráma három felvonásból állt. A Diákszövetség vezetőségi tagjai önként (…) lemondtak a főszerepről, viszont mindannyiuk rendezhetett egy-egy felvonást!

 

 

Bajor Gizi, a bemutató után, az öltözőben, kedvesen mosolygott mindenkire, megsimogatta keresztfiát, bemutatkozott a két másik rendezőnek.

Bajor Gizi, a bemutató után, az öltözőben, hosszasan kereste az egyik mellékszereplőt, akinek mindössze néhány mondat jutott a drámában.

Bajor Gizi miután megtalálta a három diákszövetségi tag egyik osztálytársát, a zavart fiatalember elé lépett, mosolytalanul de határozottan néhány szót mondott neki:

 

–– Maga színész! Tanuljon tovább!

 

A három diákszövetségi vezető kínosan érezte magát. Nem értették, hogy egy ilyen nagy művész, hogy tévedhet ekkorát?

Telegdi István, kincstáros szerepében, az osztály eminens tanulója, Latinovits Zoltán mondott néhány mondatot…

 

 

3.

 

 

Váratlan volt Bajor Gizi üzenete, soha nem tudtam, mi legyek, pedig már mindenki döntött az osztálytársaim közül. Ők évek óta készültek az Életre, amit én csak homályosan éreztem magamban. Önfeledten, mégis dühösen fociztam, mintha az egyetlen elérhető és beveendő cél a kapu lenne. Fociztam, kosárlabdáztam, nyáron vitorláztam a Balatonon, ahol csak a szél volt, a víz és az ég és a mólók védő karjai. Olyannak tűnt az Élet, mint a nagyvíz. Amikor a hajó elindul, elhagyja a móló megnyugtató anyai simogatását, és az emberre hirtelen rátör az út hossza, az idő múlása, valami más irányú és változó szél, a tarajos hullámok, az ismeretlen.

(Latinovits Zoltán: Ködszurkáló)

 

 

4.

 

 

Latinovits Zoltán még nem lett színész. Édesanyja kérésére a Műszaki Egyetemre jelentkezett, oda azonban „egyéb származása” miatt két évig nem vehették fel. Az első évben Blaha István (!) műbútorasztalos mesternél tanonckodott, a második évben, a MÁVAG Boráros téri Hídépítés Kirendeltségénél segédmunkás, utóbb előrajzoló volt.

 

 

Latinovits Zoltán mégis színésznek készült. Az első évben, tanoncévei alatt, Galamb Sándor, a Színiakadémia egykori esztétika és dramaturgia tanára; a második évben, hídépítő munkásként, Lehotay Árpád, a Színiakadémia egykori drámai gyakorlat tanára foglalkozott vele.

 

 

Latinovits Zoltán, 1951-ben, sikeres felvételi vizsgát tett az Építőipari Műszaki Egyetem – a Budapesti Műszaki Egyetemi akkori neve – Építészmérnöki Karán. A kiválóan rajzoló fiatalember ekkor már két éve a MÁVAG Színjátszó Csoport tagja volt, egyetemi évei alatt azonban rendszeresen fellépett az Építőipari Műszaki Egyetem és a Népművészeti Intézet amatőr együtteseiben is.

 

 

Latinovits Zoltán, 1955-ben, négyévi tanulás után, az egyetem Középülettervezési Tanszékén, elkészítette első tervrajzát a belvárosi Engels téri telek (ma: Erzsébet tér, Kempinski Szálloda) beépítésére. A fiatal mérnökjelölt úgy gondolta, hogy a Hősök terétől induló egykori Sugár út (akkor: Népköztársaság útja; ma: Andrássy út) lezárása lehetne egy új, modern irodaépület…

 

 

Miután elkészült a tanárai által is figyelemre méltónak talált első mérnöki tervével úgy döntött, hogy befejezi egyetemi tanulmányait és mégis színész lesz!

 

 

5.

 

 

Én kívántam, hogy végezze el a Műegyetemet, legyen szakma a kezében, mert attól féltem, középszerű művész lesz és emiatt sokat fog szenvedni, nélkülözni. Ha van „tisztes polgári foglalkozása”, abba bele tud kapaszkodni, bármi is érje, helyt tud állni az életben. … Nem sejtettem, hogy ilyen elhivatott emberré válik.

(Gundel Katalin, az Édesanya visszaemlékezése)

 

Maminak, születésnapjára.

Édes, Jó Anyám!

Születésnapodra azt adom ajándékul, hogy ígérem, befejezem egyetemi tanulmányaimat – ahogy sikerül.

Hálás fiad, Piki.

(Latinovits Zoltán, azaz „Piki” levele Édesanyjához, 1955. május 2.)

 

 

Latinovits Zoltán, negyedéves mérnökhallgató összeomlott. Talán úgy érezte, hogy mérnökként már nem lesz sem lehetősége, sem alkalma arra, hogy színész legyen.

 

Keres Emil, a szolnoki társulat igazgatója nem szerződtette, mondván, hogy előbb szerezze meg a diplomát; ugyanakkor nem tudta megígérni, hogy diplomával a kezében alkalmazza őt.

 

Versényi Ida, a Nemzeti Színház segédrendezője, a MÁVAG színjátszó csoportjának vezetője nem szerződtette, mondván, hogy előbb szerezze meg a diplomát; ugyanakkor megígérte, ha diplomával a kezében jelentkezik nála, ő huszonnégy órán belül kerít neki színházi szerződést.

 

Latinovits Zoltán, 1956-ban vörös diplomával végzett az Építőipari Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Egy nappal az államvizsgája után meghallgatáson vett részt a Fészek Művészklubban.

 

Téri Árpád, a debreceni Csokonai Színház igazgatója hosszan szavaltatta az ifjú mérnököt, majd különböző helyzetgyakorlatokat kért tőle. A népszerű vidéki rendező megdöbbent, elmondása szerint még soha ilyen tehetséges tanítványa nem volt. Azonnal aláíratott vele egy szerződést, ugyanakkor megígérte, hogy egy évig minden korábbinál intenzívebb színészi tanulás vár rá.

 

 

1957. augusztus 17-én, Latinovits Zoltán segédszínész, a debreceni Csokonai Színház évadnyitó előadásán, Jakobi Viktor Leányvásár című operettjének második felvonásában debütált.

 

 

–– A hajó indul – mondta Latinovits Zoltán segédszínész, mint hajóskapitány, a jacht tulajdonosának.

 

 

És a hajó elindult…

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásában – Abody Béla és Vajda Miklós visszaemlékezései, valamint a színész önéletrajzi írásai alapján az 1976. június 4-én elhunyt Latinovits Zoltán pályakezdésére emlékeztünk.

 

A Névpont nemsokára visszatér az életút legfontosabb eseményeire.

 

 

Kék virág Latinovits Zoltán emlékének.

 

 

A Névponton az alábbi linkeken olvashatnak Latinovits Zoltánról:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/12139 és

http://www.nevpont.hu/view/12140

 

 

A képen Latinovits Zoltán érettségi tablóképe (1949) látható, a kép forrása Hegyi Béla Latinovits. Legenda, valóság, emlékezet című könyve.