Martin Aurél
római katolikus pap, egyháztörténész, teológus
Született: 1882. június 29. Móricföld, Temes vármegye
Meghalt: 1948. november 10. Budapest
Iskola
A temesvári papnevelő intézetben, a budapesti tudományegyetem hittudományi karán (1901–1905), az innsbrucki és a freiburgi egyetemen tanult (1905–1906); Temesvárott pappá szentelték (1905. jún. 30.), Budapesten teológiai doktori okl. (1910) és a zsidó nép története a római uralom alatt c. tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1917).
Életút
Temesrékason káplán (1905), Bakóváron plébánoshelyettes (1905–1906), Billéden (1906–1907), Makón káplán (1907–1908). A temesvári római katolikus hittudományi főiskolán a teológia r. tanára (1908–1914), a budapesti tudományegyetem hittudományi karán a teológia h. tanára és a központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője (1914–1917). A budapesti tudományegyetem (1921-től budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem) Hittudományi Kara magántanára (1917–1923), ny. r. tanára (1923. szept. 21.–1935. jún. 30.), egyúttal a budai Szent Imre Kollégium igazgatója (1918–1926) és a Hittudományi Kar dékánja (1927–1928). Kétegyházán prelátus-plébános (1935–1947), nyugdíjazták (1947. aug. 31.). A szovjetek elől Budapestre menekült (1944–1945), vádat emeltek ellene, de tekintettel korára és egészségi állapotára szabadon bocsátották (1945).
Pápai kamarás (1917), tömpösi c. apát (1924), pápai prelátus (1925).
Szentírás-tudománnyal, elsősorban az ősegyház kialakulásának körülményeivel, az ősevangéliumok első héber és arámi nyelvű forrásaival, Szent Pál apostol életével és működésével foglalkozott. Műfordítói tevékenysége is értékes.
Emlékezet
Móricföldön született, Budapesten és Kétegyházán élt és tevékenykedett. Kétegyházán megalakította a Jézus Szíve Szövetséget és a Rózsafüzér Társulatot (1939), megszervezte az Agrár Legényegyletet (Kalot, 1940) és a leányokat tömörítő Kalászt is (1941). A helyi népházban műkedvelő színielőadásokat rendezett, a Vangyel-telepi állami elemi iskola tantermében oltárfülkét építtetett, amelyet részben saját pénzéből finanszírozott. A II. világháború végén a községházán arról tájékoztatták, hogy a harci események miatt ki kell üríteni Kétegyházát. Az utolsó, Szeged felé induló vonatot Makó előtt, hídrobbantás miatt visszafordították Orosházára, ahonnan Budapestre irányították. Martin Aurél a fővárosban rekedt (1945. márc. 13-ig). Hazatérése után, az őt helyettesítő – állítólag nyilas – segédlelkészt feljelentették, majd a helyi párttitkár, Czigler Lipót kérésére, Martin Aurélt is őrizetbe vették. A vádirat szerint Martin Aurél is szellemi vezetője volt a helyi nyilasmozgalomnak (a tárgyaláson, 1946. máj. 22-én azonban kiderült, hogy a vádak koholtak voltak, végül is 1946. nov. 15-én felmentették). Nyugdíjba vonulása után Mosdóson telepedett el (1947–1948), Budapesten hunyt el (más, valószínűleg téves adatok szerint Bécs a halálozás helye).
Elismertség
A Szent István Akadémia tagja (r.: 1920).
Főbb művei
F. m.: A formális fokok elmélete. (Temesvár, 1910)
Zsoltároskönyv az első keresztény századból. (Katholikus Szemle, 1911)
A negyedik evangélium szerzője. (Temesvár, 1910)
Szent Pál. Élet- és jellemrajz. (Bp., Szent István Társulat, 1913)
A római kormányzás Júdeában Kr. u. 6–66. Monográfia. (Bp., 1917)
A német, az osztrák és a magyar internáltak Svájcban. (Bp., 1918)
XI. Pius pápa ő szentségének enciklikája Krisztus békéjéről, melyet Krisztus országában kell keresni. Ford., a bevezetést írta. (Bp., Szent István Társulat, 1923)
II. Lajos magyar követsége a wormsi birodalmi gyűlésen. Tanulmány. (Bp., Stephaneum, 1926)
Szent Ferenc igazi nagysága. – Káldi György emlékezete. (Katholikus Szemle, 1926)
Újszövetségi Szentírás a Vulgáta szerint. I–II. köt. Káldi György fordítása nyomán átd., bev. és jegyz. Székely Istvánnal. (Bp., 1944)
Renaudy, Claude: Magánosan a kanakok között. Jean Godefroy, a kannibálok apostola. Ford. (Bp., Korda, 1944).
Irodalom
Irod.: A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
A Szent István Akadémia tagajánlásai. (Bp., 1919)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Helényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. II. (Abaliget, 1994)
Pál József: „Az üldöztetés dicsősége.” Üldözött papok Csanád egyházmegyében 1945-ben. (Szeged [folyóirat], 1995)
Berzeviczy Klára: A magyar katolikus klérus elitjének képzése. 1855–1918. A Hittudományi Kar hallgatói. (Bp., 2000).
Megjegyzések
Lexikonok eltérő halálozási adata: Bécs, 1957!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
