Krompecher Ödön
orvos, patológus, bakteriológus
Született: 1870. február 15. Poprád, Szepesi kerület
Meghalt: 1926. augusztus 26. Budapest
Temetés: 1926. augusztus 28. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Régi evangélikus családból származott. Sz: Krompecher Imre (1839–1903) kereskedő, majd a Poprádi-Felkai Takarékpénztár igazgatója, Krompecher Vilma (1845–1919). Szülei unokatestvérek voltak. Testvérei: Mándy Bertalanné Krompecher Eugénia, ill. Krompecher Gyula (1872–) banki alkalmazott.
F: 1904-től Schulek Erika, Schulek Frigyes (1841–1919) építész leánya. Fia: Korompay György (1905–1991) építészmérnök, egyetemi tanár és ikerfiai: Korompay Andor (1908–1999) mérnök és Korompay Bertalan (1908–1995) etnográfus, folklorista. Leánya: Joób Olivérné Krompecher Judit (1912–2005) védőnő.
Unokája: Korompay Klára (1946–) nyelvész és Korompay H. János (1947–) irodalomtörténész.
Iskola
Középiskoláit Miskolcon (1881–1882) és Iglón (1882–1889) végezte, Iglón éretts. (1889). A budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1894), a kórszövettan és bakteriológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1902), az MTA tagja (l.: 1915. máj. 6.).
Életút
A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Kórbonctani Intézete tanársegéde, egy. adjunktusa (1893–1912) és magántanára (1902–1910). A kórszövettan és bakteriológia c. ny. rk. (1910–1912), ny. rk. (1912–1914), ny. r. tanára (1914–1926). A II. sz. Kórbonctani Intézet vezetője (1912–1914), igazgatója (1914–1926), az Orvostudományi Kar dékánja (1918–1919).
Daganatos betegségek kórtanával foglalkozott. Tanulmányai befejezése után 1894-ben került Pertik Ottó (1852–1913) II. számú Kórbonctani Intézetébe, ahol elsősorban a multiplex indirekt sejtosztódást kutatta különböző daganatos és embrionális szövetekben. 1896-ban egy 48 éves nőbeteg bal emlőbimbójából kiinduló daganat vizsgálatát végezte. Vizsgálatai derítettek fényt arra, hogy a daganat az epidermisz alsó sejtsorából származott. Felismerte, hogy hasonló daganatok fordulnak elő a legkülönbözőbb testrészeken, mindenekelőtt az arcon, a füleken, a homlokon, a szemhéjon és másutt is. Ezek a daganatok a többi, elszarusodó rákokkal szemben másképpen viselkednek. Megtartják bazalsejtes jellegüket s amellett – a többi bőrdaganattal ellentétben – a bazalsejtes karcinóma lassan terjed, kivételesen képez áttétet, és általában jól reagál a különböző terápiás eljárásokra. Nemsokára, 1901-ben, állami ösztöndíjat nyert, amely lehetővé tette számára, hogy Berlinben és Párizsban több mint egy évet töltsön el tudományos intézetekben, és folytassa Budapesten megkezdett kísérleteit. Hazatérése után 1903-ban, Jénában megjelentette Basalzellenkrebs című nagy visszhangot kiváltó művét, amelyben elsőként írta le a carcinoma basocellulare ulcus rhodens Krompecherit (azaz a később róla elnevezett bazalsejtekből keletkező laphámrákot. A rákkutatáson kívül még foglalkozott még a baktériumok elkülönítésével, a különböző gümőkóros betegségek felosztásával, és tanulmányozta a kristályosodás jelenségét. Élete utolsó éveiben a Krompecher család történetét is kutatta. Német nyelvű írásai Edmund Krompecher néven jelentek meg.
Emlékezet
Poprádon született, 1889-től Budapesten élt és tevékenykedett, 1906-tól a Ménesi út 19-ben lakott. Gyógyíthatatlan betegsége miatt levetette magát villája első emeleti ablakából. A Farkasréti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyen nyugszik. Gyászszertartásán a budapesti egyetem nevében Buday Kálmán egyetemi tanár, az MTA nevében Schaffer Károly egyetemi tanár, a debreceni egyetem nevében Huzella János egyetemi tanár, a budapesti egyetemi kórbonctani intézet nevében Puhr Lajos egyetemi adjunktus búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Emlékét őrzi az 1970-ben először átadott Krompecher Ödön-emlékdíj, ill. a Magyar Patológusok Társasága és a Magyar Onkológusok Társasága minden évben Krompecher Ödön-pályázatot ír ki orvos- és fogorvoshallgatóknak. Szobra a SOTE Elméleti Tömb aulájában látható (bronz dombormű, Hitter Magdolna alkotása, 2012).
Elismertség
A Budapesti Kir. Orvosegyesület Mészáros-díja (új daganatfajta felfedezéséért, 1903), az MTA Nagyjutalma (1925).
Főbb művei
F. m.: A többes magoszlás és mechanikája. (Orvosi Hetilap, 1893. 53.)
Die Mehrtheilung und deren Mechanik. (Zentralblatt für allgemeine Pathologie und pathologische Anatomie, 1894)
A többszörös magoszlásról. (Természettudományi Közlöny, 1894)
Die mehrfache indirekte Kernteilung. (Wiesbaden, 1895)
Über die Mitose mehrkerniger Zellen und die Beziehung zwischen Mitose und Amitose. (Virchow’s Archiv für Pathologie, pathologische Anatomie und Physiologie, 1895)
Bollinger, Otto: A kórboncztan alapvonalai, atlasszal. Ford. Minich Károllyal. (Orvosi kézi atlaszok. 3–4. Bp., 1897)
Über die Geschwülste, inbesondere die Endotheliome des Hodens. (Virchow Archiv, 1898)
Beiträge zur Lehre von den Plasmazellen. (Ziegler’s Beiträge zur pathologische Anatomie, 1898)
A heredaganatokról, főleg a here-endotheliomákról. (Magyar Orvosi Archivum, 1898)
Újabb adatok a plasmasejtek tanához. (Magyar Orvosi Archivum, 1899)
A rákbetegség egy új csoportjáról. (Természettudományi Közlöny, 1899)
Der drüsenartige Oberflächenepithelkrebs Carcinoma epitheliale adenoides. (Ziegler’s Beiträge zur pathologische Anatomie, 1900)
Erytrozytenkerne lösendes Serum. (Zentralblatt für Bakteriologie, 1900)
Recherches sur le traitment des animaux tuberculeux par la methode de Länderer et sur la virulence des bacilles tuberculeux. (Annales de l’Institut Pasteur, 1900)
Mennyiben képes az élő gümőbacillus és a magas hő által elölt gümőbacillus gümőkóros megbetegedést előidézni? (Magyar Orvosi Archivum, 1900)
Untersuchungen über das Vorkommen, metachromatischer Körnchen bei sporentragenden Bakterien und Beiträge zur Kenntnis der Babes Ernst’schen Körperchen. (Zentralblatt für Bakteriologie, 1901)
A vörösvérsejtek magvát oldó szérum. – Új szemecskék spóraképző bacilusokban. (Természettudományi Közlöny, 1901)
Kórbonctani repetitorium. Verebélÿ Tiborral. (Magyar Orvosi Vademecum. I. köt. Bp., 1902)
Über Zellteilung. (Zentralblatt für allgemeine Pathologie und pathologische Anatomie, 1902)
Der Basallzellenkrebs. Monográfia. 12 táblával. (Jena, 1903)
A basalsejtű rák. (Magyar Orvosi Archivum, 1903)
Különféle emberi gümőkóros megbetegedésekből kitenyésztett tuberculosis bacillusok virulentiájáról. Zimmermann Károllyal. (Magyar Orvosi Archivum, 1903; németül: Untersuchungen über die Virulenz der aus verschiedenen tuberkulösen Herden des Menschen reingezüchteten Tuberkulbacillen. Zentralblatt für Bakteriologie, 1903)
Die feinere Architektur der primären Hautkarcinome. Beck Somával. Az Unna-féle hamburgi nemzetközi szakmai pályadíjjal kitünetett. dolgozat. (Dermatologische Studien, 1903)
Die Entstehung der Basalzellenkrebse. (Zeitschrift für Krebsforschung, 1905)
A hám, az endothel és a kötőszövet kölcsönös viszonyáról. (Magyar Orvosi Archivum, 1905)
Kristallisation, Fermentation, Zellen und Leben. Eine biologisch-philosophische Studie. (Wiesbaden, 1907)
Zur Frage des Basalzellenkrebses. (Berlinische Klinische Wochenschriften, 1907)
Zur Histogenese und Morphologie der Mischgeschwülste der Haut, sowie der Speichel- und Schleimdrüsen. – Über die Beziehungen zwischen Epithel und Bindegewebe bei den Mischgewülsten der Haut und der Speicheldrüsen und über das Entstehen der Karcinomasarkome. (Ziegler’s Beiträge zur pathologische Anatomie, 1908)
A typhus exanthematikus kórokozója. Ángyán Jánossal és Goldzieher Miksával. (Magyar Orvosi Archivum, 1908)
Zur Anatomie, Histologie und Pathogenese des gastrischen und gastrointestinalen Sklerostenose. (Ziegler’s Beiträge zur pathologische Anatomie, 1910)
Über Oedem-Sklerose namentlich auch bei Arteriosklerose. (Zentralblatt für allgemeine Pathologie und pathologische Anatomie, 1911)
A baktériumok rendszertani helyzete. (Természettudományi Közlöny, 1911)
Zur Histogenese und Histologie des Krebses. (Zeitschrift für Krebsforschung, 1912)
Vergleichend biologisch-morphologische Studien betreffend die Fibroblasten und Makrophagen. (Ziegler’s Beiträge zur pathologische Anatomie, 1913)
Über pigmentierte Netze und Kristallimitationen in Lipoidzellen. (Virchow’s Archiv für Pathologie, pathologische Anatomie und Physiologie, 1913)
A rák kóroktanáról és morphológiájáról. (Orvosképzés, 1914)
Az emlő tömlős megbetegedéseinek és rákjának kóroktanához. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1915. nov. 15.; megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1916)
A női nemzőszervek szövettana, kórbonctana és kórszövettana. (A nőgyógyászat kézikönyve. Szerk. Tauffer Vilmos és Tóth István. I. köt. Bp., 1916)
Über die Beteilung des Endothels und des Blutes bei der Bildung Tuberkulöser und sonstiger intravaskulärer Risenzellen. (Zeitschrift für Tuberkulose, 1917)
Az adamantinoma eredetéről és szöveti szerkezetéről. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1917)
Kórbonctan. K. Ö. előadásai alapján írta Frommer Imre és Wladarczyk József. (Bp., 1921)
Madaraink éneke. (Természettudományi Közlöny, 1921)
A hám valódi metaplasiájáról. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1923)
A petefészek granulosa-sejtdaganatairól. (Magyar Orvosi Archivum, 1924)
Termel-e a kóros petefészek őspetét? (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1925)
Az elsődleges tüdőrákról. (Orvosi Hetilap, 1925. 17.)
Az emberi és az állati rák összehasonlító kórtanáról. (Orvosi Hetilap, 1925. 43.)
A Krompecher család története. 1341–1926. (Bp., 1926).
Irodalom
Irod.: Krompecher egyetemi tanár leugrott az emeletről. Halálhír. (Pesti Hírlap, 1926. aug. 27.)
Bónis István: K. Ö. (Gyógyászat, 1926)
Buday Kálmán: K. Ö. (Orvosi Hetilap, 1926)
Gergely János: K. Ö. (Gyógyászat, 1926)
Oravecz Pál: K. Ö. (Fogorvosi Szemle, 1926)
Melczer Miklós: K. Ö. alapi sejtes rákja a századfordulón és ma. (Orvosi Hetilap, 1959. 11.)
Réti Endre: K. Ö. (Élővilág, 1964)
Regöly-Mérei Gyula: K. Ö. emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1966. 33.)
Baló József: K. Ö. (A magyar orvosi iskola mesterei. Bp., 1969)
Kapronczay Károly: K. Ö. (Orvosi Hetilap, 1976. 42.)
Schneider Imre: K. Ö. professzor halálának 80. évfordulójára. (Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle, 2006).
Irod.: A magyar legújabbkor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Bartha István–Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1941)
Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Dénes és Nagy Ferenc. (Bp., 1986)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Honti József: K. Ö. (Híres magyar orvosok. II. köt. Bp., 2001)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. (Bp., 2004).
Megjegyzések
Lexikonok adataival ellentétben Krompecher Ödön nem volt Krompecher István apja!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
