Grósz Károly
politikus, miniszterelnök
Született: 1930. augusztus 1. Miskolc
Meghalt: 1996. január 7. Gödöllő, Pest megye
Temetés: 1996. január 20. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Grósz Károly, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa, Szikora Margit nyomdai berakónő.
Iskola
Miskolcon négy elemit és négy polgárit végzett, majd nyomdásznak tanult (1945–1949), a Honvéd Petőfi Politikai Tisztképző Intézetben végzett (alhadnaggyá avatták, 1951), MSZMP Pártfőiskolát végzett (1961), az ELTE BTK-n tudományos szocializmus szakos előadói okl. szerzett (1967).
Életút
A Diósgyőri Gépgyár lakatosinasa (1944–1945), a miskolci Borsodi Nyomda nyomdászinasa, -segéde (1945–1949). Az MKP tagja (1945-től), a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ) Abaúj vármegyei titkára (Szikszón, 1948–1949), az MDP központi apparátusának politikai munkatársa (1949–1950), az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály Információs Alosztályának politikai munkatársa (1950–1951), Kaposvárott és Marcaliban hivatásos honvédtiszt, a kiskunfélegyházi 37. lövészezred zászlóalj politikai tisztje (1951–1954), főhadnagyként szerelt le (1954). Az MDP, ill. az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője (1954. nov.–1958. aug.).
A forradalom és szabadságharc alatt, 1956. okt. 24-én, az MDP hivatalos képviselőjeként részt vett a miskolci egyetemi diáktanácskozáson, ahol az ifjúság által követelt 13 pontból 11 továbbítását vállalta (nem értett egyet a szovjet csapatok kivonásával és a Varsói Szerződésből való kilépéssel). 1956 nov. 4-én a bevonuló szovjet csapatok rövid időre letartóztatták, szabadulása után az ötfős megyei Forradalmi Munkás–Paraszt Bizottság tagjaként a helyi karhatalom egyik megszervezője. Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei titkára (1956. nov. 24.–1956. dec. eleje), „az ellenforradalmárokkal szembeni túlzott engedékenysége miatt” leváltották (1956. dec.).
Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársa (1961–1962), a Magyar Rádió és Televízió munkahelyi párttitkára (1962–1967). Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának h. vezetője (1968. jan. 1.–1973. okt. 9.), osztályvezetője (1974. jún. 20.–1979. dec. 6.). Az MSZMP KB Fejér Megyei bizottsága (1973. okt. 10.–1974. aug. 1.), majd a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottsága első titkára (1979. dec. 6.–1984. dec. 7.). Az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára (1984. dec. 7.–1987. jún. 23.). Az MSZMP KB (1980. márc. 27.–1989. okt. 7.), az MSZMP PB tagja (1985. márc. 28.–1989. jún. 24.).
Magyarország miniszterelnöke (= a Minisztertanács elnöke, 1987. jún. 25.–1988. nov. 24.), Kádár János eltávolítása után az MSZMP KB főtitkára (1988. máj. 22.–1989. okt. 7.). Az MSZMP Elnöksége tagja (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.). Az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága (PIB) tagja (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.).
Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja (1975–1989). A Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) tagja (1988–1989). Országgyűlési képviselő (HNF országos lista, 1988. okt. 5.–1990. máj. 2.) és az MSZMP képviselőcsoportjának vezetője.
Miniszterelnökként a hatalmas külföldi adóssággal (16 millárd dollár) terhelt magyar gazdaságban a piacgazdaság irányába mutató ellentmondásos reformokat kezdeményezett, ill. fogadott el (pl. a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó [áfa] bevezetése, gazdasági társaságok alapításának joga, nyugati befektetők támogatása stb.). Ellátogatott az Egyesült Államokba, találkozott emigráns szervezetekkel is, de következetesen elutasította Nagy Imre rehabilitálását. 1988. aug. 28-án Aradon eredménytelenül tárgyalt Nicolae Ceauşescu román pártfőtitkárral a tervezett erdélyi falurombolásról és a nemzetiségi kérdésről.
A politikai reformok terén – bár meghirdette a párbeszédet a megalakuló ellenzéki mozgalmakkal és szervezetekkel – viszont nem volt hajlandó tényleges engedményekre, kitartott az MSZMP vezető szerepe mellett. Az állampárt szétesésének megindulásával egy időben politikai befolyása is jelentősen csökkent, Németh Miklós (1948–) miniszterelnök, Nyers Rezső (1923–2018) és Pozsgai Imre (1933–2016) államminiszterek mellett a párt újonnan felállított elnöksége (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.) és a PB helyett létrehozott, nagyobb létszámú PIB tagja (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.), pártfőtitkárként ettől kezdve hatásköre már csak az apparátus működésének irányítására terjedt ki. Az MSZMP XIV. kongresszusán ellenezte a párt feloszlatását és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) megalakítását (1989. okt. 6–7.). A jogfolytonosnak nyilvánított, tkp. újraalapított MSZMP KB tagja (1989. dec. 17.–1990. okt. 6.), majd párttagságát megtartva visszavonult a politikától.
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1957), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Munka Érdemrend (ezüst, 1964 és arany, 1970 és 1978), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983).
Szerkesztés
Az Északmagyarország c. megyei lap felelős szerkesztője (1958. szept.–1959. szept.). A Pártélet szerkesztőbizottságának tagja (1970–1975).
Főbb művei
F. m.: Gondolatcserét minden emberrel! (Társadalmi Szemle, 1970)
Tömegpolitikai munkánk feladatai a X. kongresszus után. (Bp., Kossuth, 1971)
A politikai agitáció rendszere, helye, szerepe és pártirányítása. (Az MSZMP KB Politikai Főiskola Pártépítés Tanszéke kiadványa. Bp., 1971)
A párt szövetségi politikája és tömegkapcsolata. (Pártépítés. A párt- és tömegszervezeti munka kérdései. Bp., 1976)
Leghatásosabb fegyverünk a marxizmus-leninizmus. (Az ideológiai munka nagyobb hatékonyságáért. Ideológiai tanácskozás a Magyar Néphadseregben. 1977. júl. 1. (Bp., Zrínyi, 1977)
A pártpropaganda időszerű feladatai. (Valóság és tudat. Agitációs és propagandatanácskozás. Balatonaliga, 1977. Előadások. Bp., 1978)
Egy évvel a XII. kongresszus után. (Borsodi Szemle, 1981)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye közrendjéről, közbiztonságáról. (Belügyi Szemle, 1982)
Szervezeti forma és gazdálkodási rend. (Jel-Kép, 1983)
A budapesti kommunisták véleménye. (Társadalmi Szemle, 1985)
Szocialista fejlődésünk és a marxista társadalomelmélet. (Társadalomelmélet, szocialista fejlődés. Elméleti tanácskozás az ELTE alapításának 350. jubileuma és a tudományos szocializmus szakoktatás 25. évfordulója alkalmából. 1985. nov. 15. Előadások. Szerk. Benkes Mihály és Illényi Domonkos. Bp., 1986)
Szocializmus és korszerűség. Nemzeti és történelmi felelősség. Beszédek, interjúk. 1981–1987. (Bp., Kossuth, 1987)
A kölcsönös megértés szellemében. (Magyar Tudomány, 1988)
Nyivánosság és demokrácia. (Jel-Kép, 1988)
Érdemi változtatásokra, a párt megújítására van szükség. – A holnapért felelős pártmozgalom. G. K. előadása az MSZMP KB Politikai Főiskolája tanévnyitóján. (Társadalmi Szemle, 1988)
A Major and Unprecedented Enterprise. – A Policy of Renewal. (The New Hungarian Quarterly, 1988)
Kiállni a politikáért, tenni az országért! G. K. beszéde a budapesti pártaktíván. 1988. nov. 29. (Bp., Kossuth, 1988)
Nemzeti összefogással a reformok sikeréért! G. K. beszéde a Csongrád megyei pártértekezleten. 1988. dec. 10. (Bp., Kossuth, 1989).
Irodalom
Irod.: Szocialista hazánk jelképe. Korompay János interjúja G. K.-lyal, az MSZMP PB tagjával, a Budapesti Pártbizottság első titkárával. (Budapest [folyóirat], 1986. 10.)
Sorshelyzetek. Emlékezések az ötvenes évekre. Szerk. Vámos György. (Bp., RTV-Minerva, 1986)
Eleven, mozgalmi pártot! Borbély Gábor, a Népszabadság főszerkesztője és Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese interjúja G. K.-lyal, az MSZMP főtitkárával. Szerk. Lánczos Vera. (Bp., Kossuth, 1988). Szemben a Conducatorral. G. K. nyilatkozata az 1988-as aradi találkozóról. Közli Hovanyecz László. (Társadalmi Szemle, 1991)
Tévedni mindig lehet. Orosz József interjúja G. K.-lyal. (Népszava, 1993. aug. 19.)
Az utolsó elsőember. 1–2. Franka Tibor interjúja G. K.-lyal. (Új Magyarország, 1994. aug. 25–26.)
Az utolsó főtitkár. Bokor Péter interjúja G. K.-lyal. (Mozgó Világ, 1995. 6.)
Kádár János túl óvatos volt, Horn Gyula viszont kapkod. Alapszerződés nem épülhet reményekre. Franka Tibor interjúja G. K.-lyal. (Új Magyarország, 1995. márc. 2.)
Elhunyt G. K. (Népszabadság, 1996. jan. 9.)
A modellváltás híve volt. Elhunyt G. K. (Magyar Nemzet, 1996. jan. 9.)
„A rögös úton mi indultunk el.” Bartha Szabó József interjúja G. K.-lyal. (Népszava, 1996. jan. 11.)
A baloldai erők csak téli álmukat alusszák. Egy „félretett” számvetés. Kurcz Béla interjúja G. K.-lyal. (Magyar Nemzet, 1996. jan. 20.)
G. K. a rendszerváltás hátteréről. Levélváltás 1994-ben. Tőkés Rudolf. (Társadami Szemle, 1998)
Medgyesi Konstantin: Tizenhét perc, ami megtörte G. K. karrierjét. (Betekintő, 2019).
Irod.: Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1996. (Bp., 1991–1995)
Magyarország miniszterelnökei. 1848–1990. (Bp., 1993)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Tőkés Rudolf: A kialkudott forradalom. Gazdasági reform, táradalmi átalakulása és politikai hatalomutódlás. 1957–1990. (Bp., 1998)
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. (Bp., 2000; 2. bőv. és jav. kiad. 2006)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Miskolci életrajzi lexikon. (Miskolc, 2008)
Sárközy Tamás: Magyarország kormányzása. 1978–2012. (Bp., 2012).
neten:
http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2019_3_medgyesi.pdf
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
