Ilku Pál
oktatáspolitikus, honvéd tábornok, író
Született: 1912. október 8. Bulcsu, Bereg vármegye
Meghalt: 1973. július 13. Budapest
Temetés: 1973. július 18. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon
Család
Szegényparaszti családból származott. Sz: Ilku Pál, Bodnár Erzsébet. F: Czabán Piroska, Czabán Samu (1878–1942) pedagógus, a szocialista tanítómozgalom úttörőjének leánya. Fia: Ilku János (1948–); leánya: Ilku Zsuzsanna (1952–).
Iskola
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a beregszászi reálgimnáziumban éretts. (1931), a pozsonyi tanárképzőben tanítói képesítést szerzett (1935), a moszkvai Vorosilov Katonai Akadémia hallgatója (1954–1956).
Életút
A kárpátaljai Váriban, Gödényházán és Fáncsikán tanító (1932–1939), majd felfüggesztették állásából (1939). Schönherz Zoltán révén került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal, a Szlovákiai Ifjúmunkás Szövetség magyar csoportja (1932-től), a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) tagja (1937-től). Jelentős szerepet játszott a kommunista irányítás alatt álló Sarló mozgalom tevékenységében. Kárpátalja Magyarországhoz való visszacsatolása után letartóztatták (1940), bizonyítékok hiányában hamarosan szabadon bocsátották, de rendőri felügyelet alá helyezték. A II. világháború alatt tartalékos tisztként fronszolgálatot teljesített (1941–1944), megszökött, beállt a partizánok közé (1944 ősze).
A CSKP beregszászi szervezetének titkára (1944. nov.–1945. jan. 8.), az MKP hívására Magyarországra költözött, Debrecenben, Pécsett és Budapesten pártiskolai oktató (1945), az MKP Pécsi Városi Bizottságának titkára (1946. aug. 28.–1948. máj. 31.). Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztályának osztályvezető-helyettese (1948. jún. 1.–1948. nov. 30.), a Honvédelmi Minisztérium (HM) Agitációs és Propaganda Osztályának csoportfőnöke (1948. dec. 1.–1949), minden katonai előképzettség nélkül, 1950-től vezérőrnagyi rangban, a Magyar Néphadsereg (MN) politikai főcsoportfőnök-helyettese (1949–1954).
Országgyűlési képviselő (országos lajstrom, 1947. aug. 31–1949. máj. 15. és 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Vas megye, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16. és 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; Pest megye, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Székesfehérvár, 1971. ápr. 25.–1973. okt. 4.).
A forradalom és szabadságharc alatt megszakította moszkvai tanulmányait (1956. okt. 30.), fegyverrel harcolt a forradalmárok ellen (1956. okt. 30.–1956. nov. 4.). A megtorlás egyik irányítójaként a MN Katonai Tanácsának tagja, a karhatalom egyik megszervezője (1956. nov. 5-étől), a HM politikai főcsoportfőnöke (1956. nov.–1957. nov.), honvédelmi miniszterhelyettes (1957. nov.–1958. febr. 1.). Az alsó- és középfokú oktatást irányító művelődési miniszterhelyettes (1958. febr 1.–1961. szept. 13.), művelődésügyi miniszter (1961. szept. 13.–1973. júl. 13.). Az MSZMP KB póttagja (1957. jún. 29.–1958. febr. 14.), tagja (1958. febr. 14.–1973. júl. 13.), az MSZMP PB póttagja (1962. nov. 24.–1970. nov. 28.). Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága (1962–1972) és az MSZMP Ifjúsági Bizottsága tagja (1970–1973).
Kárpátaljáról származott gyermekkorát Beregszászon töltötte, ott jelentek meg első írásai is. Írónak készült, első művei ifjúsági színművek voltak, később néhány regényt jegyzett. Több kiadásban, több címen (Az osztály zendülői; Zendül az osztály) megjelent ifjúsági művét cseh, lengyel és ukrán nyelvre is lefordították, Szemes Marianne tévéfilmet rendezett belőle (1974-ben).
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB nevében Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Művelődésügyi Minisztérium nevében Gosztonyi János miniszterhelyettes búcsúztatta.
Halála után nevét vette fel a tiszadobi Ilku Pál Gyermekváros (1976. nov. 4-én).
Elismertség
Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elnöke, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke.
Elismerés
48-as Díszérem (1948), Kossuth Érdemrend (1949), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Vörös Csillag Érdemrend (1953), Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955), Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1962 és 1972), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).
A moszkvai Lomonoszov Egyetem díszdoktora (1971).
Szerkesztés
Az Új Korszak c. pedagógiai lap szerkesztője (1935-től).
Írásai az ungvári Magyar Munkásban és az ostravai Magyar Napban is megjelentek (1930-as évek).
Főbb művei
F. m.: szépirodalmi művei: A munka himnusza. Az anyaszív. Ifjúsági színművek. (A Jó Barátom Kis Könyvtára. 2. Beregszász, 1934)
Lendület. Regény. (A Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság Szépirodalmi Könyvsorozata. Pozsony, Kultúra, 1936)
Az osztály zendülői. Ifjúsági regény. A bevezetést írta Barát Endre. (Bp., Szikra, 1949; cseh nyelven: Praha, 1951; lengyelül: Warszawa, 1951; ukrán nyelven: Uzsgorod, 1971; 2. kiadása Zendül az osztály címmel. A bevezetést írta Fábry Zoltán. Pozsony, Madách, 1970).
F. m.: A hős szovjet hadsereg. I. P. előadása az MDP Pártfőiskoláján. (Az MDP Pártfőiskolájának előadásai. 16. Bp., 1952)
Oktatásügyünk továbbfejlesztéséről. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., Kossuth, 1964)
Korszerű műveltség, szocialista ember. Válogatott beszédek és cikkek. Vál., szerk. Horváth Márton. (Bp., Tankönyvkiadó, 1977).
Irodalom
Irod.: 60. I. P. hatvanéves. Minikönyv. Bibliofil kiadás. (Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács Titkársága kiadványa. Bp., 1972)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1973. júl. 14.)
Bencédy József: I. P. (Pedagógiai Szemle, 1973)
I. P. (Felsőoktatási Szemle, 1973)
I. P. (Könyvtáros, 1973)
Dobozy Imre: Búcsú helyett. (Élet és Irodalom, 1973. 29.)
Köte Sándor: I. P.: Korszerű műveltség, szocialista ember. (Magyar Pedagógia, 1977)
Szarka József: I. P.: Korszerű műveltség, szocialista ember. (Pedagógiai Szemle, 1977)
Sándor László: A Sarló írói és művészei. (Alföld, 1978)
Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és koncepciók. 1945–1990. 8. Benke Valária és I. P. (Magyar Felsőoktatás, 2003).
Irod.: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. 1918–1995. Főszerk. Fónod Zoltán. (Pozsony, 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon. (Beregszász, 2001)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
