Kossa István
politikus, szakszervezeti vezető, író
1952-ig Kósa István
Született: 1904. március 31. Balatonlelle, Somogy vármegye
Meghalt: 1965. április 9. Budapest
Temetés: 1965. április 14. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon
Család
Sz: Kossa Mária. Szülei napszámosok voltak. Házasságon kívül született gyermek volt, négyéves korában árvaságra jutott, és lelencházba került.
Iskola
A keszthelyi premontrei gimnáziumban éretts. (1922).
Életút
A Neues Politisches Volksblatt újságírógyakornoka (1922), majd a BSZKRT villamoskalauza, villamosvezetője (1922–1942). A Villamos és Helyi Érdekű Vasúti Alkalmazottak Országos Szövetsége tagja (1928-tól) és titkára (1933–1940), az MSZDP tagja (1932-től), egyúttal a pesterzsébeti eszperantista csoport tagjaként kapcsolatba került Demény Pál nem moszkvai irányítás alatt álló kommunista mozgalmával. A II. világháború idején behívták katonának, a szakszervezeti vezetőkből és kommunistákból álló 401-es különleges munkaszolgálatos büntetőszázadba sorozták, Ukrajnába vezényelték (1942), ahol átszökött a szovjet csapatokhoz (1943. jan.). A krasznogorszki antifasiszta iskola elvégzése után ugyanott oktatóként tevékenykedett (1943–1944).
A KMP moszkvai vezetőinek megbízásából tért vissza Magyarországra, Szeged érintésével érkzetett meg a körülzárt Budapestre (1944. nov.). Az MKP KB, ill. az MDP KV tagja (1945. jan. 19.–1950. ápr. 25.) az MKP KB titkára (1945. jan. 26.–1945. febr. 22.). Az MKP, ill. az MDP PB tagja (1945. máj. 22.–1950. ápr. 25.). Az MDP KV póttagja (1951. márc. 1.–1956. okt. 31.). Az MSZMP KB tagja (1957. febr. 26.–1965. ápr. 9.). – Iparügyi miniszter (1948. aug. 5.–1949. jún. 11.), pénzügyminiszter (1949. jún. 11.–1950. febr. 25.). Az Országos Munkaügyi Bizottság elnöke (1950. febr. 25.–1950. dec. 16.), a kohó- és gépipari miniszter első helyettese (1950. dec. 16.–1951. máj. 8.), az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke (1951. máj. 8.–1952. jan. 5.), kohó- és gépipari miniszter (1952. jan. 5.–1952. dec. 6.), általános gépipari miniszter (1952. dec. 6.–1953. júl. 4.). A Munkaerő Tartalékok Hivatala elnöke (1953. júl. 4.–1954. dec. 30.), az Országos Tervhivatal (OT) elnökének első helyettese (1954. dec. 30.–1956. okt. 25.).
A forradalom és szabadságharc idején a Nagy Imre-kormány pénzügyminisztere (1956. okt. 27.–1956. nov. 3.), a szovjet intervenció megindulásakor csatlakozott a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormányhoz, a kormány tagjaként a pénzügyek vezetője (1956. nov. 12.–1957. máj. 9.), közlekedés- és postaügyi miniszter (1957. máj. 9.–1963. dec. 7.).
A Szakszervezeti Tanács főtitkára (1945. febr. 7.–1948. aug. 5.) és a Szakszervezeti Világszövetség VB tagja (1945–1948). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nagy-Budapest, 1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési képviselő (Győr-Moson és Sopron vármegyék Győr és Sopron törvényhatóságú városokkal, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.) és a Nemzetgyűlés alelnöke (1945. nov. 29.–1947. júl. 25.). Országgyűlési képviselő (Veszprém vármegye, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Veszprém vármegye, ill. Veszprém megye, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Veszprém megye, 1953. máj. 17–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1965. ápr. 9.).
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Kerepesi úti (= Mező Imre úti) Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB nevében Apró Antal, az MSZMP PB tagja, a SZOT nevében Brutyó János főtitkára, a Partizán Szövetség nevében Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter búcsúztatta.
Emlékére a Magyar Sakkszövetség Kossa István-emlékversenyt rendezett.
Elismertség
A Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége (MADOS) elnöke (1945–1953).
A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége (MABÉOSZ) elnöke.
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), Kossuth Érdemrend (1948), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950 és 1951), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1955), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), Munka Érdemrend (arany, 1964).
Főbb művei
F. m.: visszaemlékezései és szépirodalmi művei: Dunától a Donig. Visszaemlékezések. (1–2. kiad. Bp., Athenaeum, 1948; 2. bőv. kiad. 1960; 3. kiad. 1984; cseh nyelven: Praha, 1950; szlovákul: Bratislava, 1951)
Nehéz ébredés. Önéletrajzi regény. (Bp., Szépirodalmi, 1957), Bakonyi vihar. Elbeszélés. (Élet és Irodalom, 1958. 14.)
Át a fronton. (Kortárs, 1964)
Luk a házoldalban. Elbeszélés. (Élet és Irodalom, 1964. 29.)
Vissza a Dunához. Önéletrajzi regény. Az előszót írta Barabás Tibor. (Bp., Szépirodalmi, 1965)
Razziában. (Kortárs, 1965).
F. m.: A szakszervezetek mai feladatai. (A Szakszervezeti Tanács Könyvtára. 1. Bp., 1946)
Értemiségiek és a szakszervezet. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1946)
A prágai szakszervezeti kongresszusról. – Ipari vagy szakmai szakszervezet? (Társadalmi Szemle, 1946)
A magyar szakszervezeti mozgalom története. K. I. előadása (A Magyar Kommunista Párt Politikai Akadémiája. 15. Bp., 1947)
A szakszervezeti mozgalom kérdései. (A Munka Könyvtára. 1. Bp., 1947)
Az értelmiség és a szakszervezetek. (A Munka Könyvtára. 6. Bp., 1947)
Üzemi bizottságok kézikönyve. Főszerk. Szakasits Árpáddal. (Bp., 1947)
A magyar szakszervezetek új feladatai. (A Munka Könyvtára. 10. Bp., 1948)
Fordulat a szakszervezeti mozgalomban. K. I. referátuma a Szakszervezeti Vezetők I. Országos Értekezletén. (Bp., 1948)
A technikai minimumokról. (A Kohó- és Gépipari Minisztérium Szakoktatási Zsebkönyvtára. 1. Bp., 1951)
K. I. kohó- és gépipari miniszter megnyitó beszéde a Kohászati Kongresszuson, 1952. szept. 26-án. (Kohászati Lapok, 1952)
A vasút problémái. Közlekedésünk időszerű kérdései. (Vasút, 1958)
A magyar közlekedéspolitika időszerű kérdései. (Bp., Kossuth, 1962)
Az idegenforgalom helye a politikában és a gazdaságban. (Kortárs, 1965).
Irodalom
Irod.: Fahidy József: K. I.: A Dunától a Donig. (Könyvtáros, 1960)
Sárközi Sándor: A párt futára. K. I. (Párttörténeti Közlemények, 1961)
Halálhír. (Népszabadság, 1965. ápr. 10.)
Elhunyt K. I. (Népszabadság, 1965. ápr. 11.)
Kiss István: K. I.: Vissza a Dunához. (Kortárs, 1967)
Ozsváth András: Hetvenöt éve született K. I. A MADOS elnökének emlékére. (Magyar Sakkélet, 1979).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Somogyi életrajzi kislexikon. (2. bőv. kiad. Kaposvár, 1981)
Életutak. Szakszervezeti vezetők életrajza. Szerk. Strassenreiter Erzsébet. (Bp., 1988)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
Óvári József: Kaposvár, 1956. A Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács – 1956. október 30. – emlékére. (Bp., 2005).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
