Horváth Márton

Született: 1906. október 8. Budapest
Meghalt: 1987. június 7. Budapest
Temetés: 1987. július 9. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)

Család

Sz: Schiller Jenő régiségkereskedő, Steiner Katalin. F: 1. 1947-től Rostás Gabriella. Fia: Horváth Iván (1948–) irodalomtörténész, egyetemi tanár és Horváth Bálint (1954–) újságíró, szerkesztő; leánya: Horváth Mária (1952–) filmkészítő. Elvált. 2. Mágori Erzsébet újságíró.

Iskola

A József Műegyetem Építészeti Osztályán tanult (1926–1932), internálása miatt nem fejezhette be tanulmányait (1932).

Életút

Az illegális KMP tagja (1931), egy lakbérsztrájk szervezése miatt letartóztatták, néhány hónapig vizsgálati fogságban volt, majd internálták (1932). A Vasas c. szakszervezeti ellenzéki lap szerkesztőjeként ismét letartóztatták (1935), tizenkét év börtönre ítélték, amit apja közbenjárására öt évre mérsékeltek (1937), a Margit körúti fegyházban raboskodott (1935–1940). Szabadulása után (1940) kitiltották a fővárosból, így hamis papírokkal élt Budapesten. Antifasiszta röpiratokat nyomtatott, a Szabad Nép munkatársa, az illegális pártnyomda egyik vezetője (1941–1942), újra letartóztatták, ismét tizenkét évre ítélték (1942), színlelt betegsége miatt büntetését félbeszakították (1944. márc.). Bekapcsolódott a Békepárt munkájába, az illegális KB tagjaként ő tartotta a kapcsolatot a párt Katonai Bizottságával (1944 ősze). Az ország német megszállása után a fegyveres nemzeti ellenállás résztvevője, katonai és szabotázsakciókat szervezett (1944. okt.), a nyilasok elfogták, Németországba akarták hurcolni, de a vonatról sikerült megszöknie (1944. nov.).

A II. világháború után az MKP, ill. az MDP KV tagja (1945. jan. 19.–1956. okt. 31.), az MKP PB tagja (1945. máj. 21.–1946. okt. 1.), az MKP/MDP PB póttagja (1946. okt. 1.–1949. szept. 3.), ismét az MDP PB tagja (1949. szept. 3.–1953. jún. 28.), az MDP Szervező Bizottsága tagja (1950. máj. 31.–1953. jún. 28.). A Magyar Munkásmozgalmi Intézet munkatársa (1956–1957), a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója (1957–1960 és 1963–1966); közben a Hunnia Filmgyártó Vállalat vezetője (1960–1963).

 

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nagy-Budapest, 1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési képviselő (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyék, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Nagy-Budapest, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Budapest, 1949. máj. 15.–1953.máj. 17.; 1953. máj. 17.–1957. máj. 9.). Az Elnöki Tanács tagja (1949. aug. 23.–1953. aug. 3.). Az MKP KB Propaganda Osztályának vezetője (1945. jan. 22.–1945. febr. 22.), a Szabad Nép felelős szerkesztője (1945. márc. 25.–1950. jún. 3.) és a szerkesztőbizottság vezetője (1954. júl.–1956. okt.). Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztálya vezetője (1950. ápr. 12.–1954. júl. 3.).

A Rákosi-korszak egyik meghatározó kultúrpolitikusa, Révai Józseffel (1898–1959) a kor hivatalos ideológiájának kidolgozója, és Révai mellett fontos szerepet játszott a kor jellemző sematikus irodalom- és művészetpolitikájának kidolgozásában. Nevéhez fűződik a korszak ideológiai alapművének tekinthető Lobogónk: Petőfi c. cikkgyűjtemény összeállítása (1950). A párt politikai fordulata idején ingadozott Rákosi és Nagy Imre irányvonala között (1953. jún.). Az SZKP XX. kongresszusa (1956. febr. 14–25.) után támogatta a Rákosi megbuktatására irányuló kísérleteket. Az 1956. évi forradalom kirobbanásakor, a KV éjszakai ülésén, egyedül ő szállt szembe Gerő Ernőnek az eseményeket „ellenforradalomként” megbélyegző véleményével. Elsőként javasolta Gerő leváltását, és egyedül ő szólalt fel a szovjet csapatok behívása ellen. Később ő fogalmazta meg a Nagy Imre-kormány megalakulását bejelentő 26-i nyilatkozatot (amelyből azonban a KV törölte azt, hogy az új kormány haladéktalanul kérni fogja a szovjet csapatok kivonását). Az egypártrendszer okt. 30-i megszüntetése után megalakuló MSZMP alapító nyilatkozatát, a Nagy Imre-kormány nemsokára meginduló új lapjának, a Népszabadságnak felelős szerkesztőjével, Haraszti Sándorral (1897–1982) közösen Horváth Márton fogalmazta meg. A forradalom leverése után Kádár felajánlotta, hogy Haraszti Sándor helyett szerkessze ő az új pártlapot, ezt visszautasította (végül a kompromisszumkész Fehér Lajos vállalta a megbízást). Később az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága felkérte az 1956 őszi „események” „tárgyszerű és objektív” feldolgozására. A magyarországi helyzet értékeléséhez c. tanulmánya azonban csak részben készülhetett el. A dolgozatban úgy vélte, hogy a forradalomnak jogos követelései voltak, a kialakuló munkástanácsok célja pedig egy új típusú szocialista demokrácia megteremtésének a lehetősége volt. Mindezek után az MSZMP IIB 1957. jan.-ban visszavonta Horváth Márton megbízását, és elutasította felvételét az MSZMP-be. Élete utolsó éveiben távol tartotta magát a kádári politikától, szépirodalommal foglalkozott. Esszéregényében (Holttengeri tekercsek, 1970) és más, kisebb prózai írásaiban saját történeti felelősségét vizsgálta.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend I. (1949) és II. fokozata (1950), Munka Érdemrend (arany, 1952), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1956).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019