Szobek András

Született: 1894. december 14. Békéscsaba
Meghalt: 1986. december 3. Budapest
Temetés: 1986. december 11. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon

Család

Sz: Szobek András (†1907. febr. 21.) uradalmi béres, majd kubikos, Slimbarszky Mária. Hat testvére élte meg a felnőttkort. F: 1923-tól Svecz Ilona (1901–1976), Svecz Mihály napszámos és Rongyos Ilona leánya. Nevelt leánya: Szobek Magdolna (1927–).

Iskola

Elemi iskoláit Békéscsabán végezte, ahol ács segédlevelet is szerzett (1910).

Életút

Az MSZDP és a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) tagja (1910. aug. 18-ától). Az I. világháborúban az orosz (1914–1916) és az olasz fronton harcolt (1916–1918). Az őszirózsás forradalom után hazatért Békéscsabára, a Károlyi-kormány alatt a békéscsabai nemzeti tanács tagja (1918. nov.–1919. márc.), a Tanácsköztársaság idején a Vörös Őrség századparancsnoka (1919. márc.– aug.). A bukás után letartóztatták (1919. aug. 3.). Újszászra internálták, majd a nyíregyházi gyűjtőtáborba vitték (1921. febr.-ban szabadult), a Borsodi Szénbányák bányaácsa (1921–1923). Az amnesztia után visszatért Békéscsabára, az MSZDP, ill. az SZDP békéscsabai titkára (1923–1944), egyúttal a KMP legális szervezetének szánt Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagja (1925–1928). A békéscsabai képviselő-testület (1925-től), ill. egy ideig a Békés vármegyei törvényhatósági bizottság tagja. Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után ismét internálták, majd büntetőszázadba osztották, megszökött (1944. okt.-ben tért vissza az akkor már „felszabadított” Békéscsabára).

 

A II. világháború után az MKP tagja, az MKP Békés vármegyei titkára (1944. okt. 14.–1945. márc. 12.). Békés vármegye főispánja (1945. jan. 6.–1945. szept. 23.), egyúttal egy rövid ideig a szlovák ajkúak áttelepítési kormánybiztosa (1945. szept.), és részt vett a magyarországi németek kitelepítésének a megszervezésében is. A Közellátásügyi Minisztérium (1945. szept. 23.–1947. nov. 15.), a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára (1947. nov. 15.–1949. szept. 17.), egyúttal az Országos Közellátási Hivatal főtitkára is (1947. dec. 31.–1949. okt. 4.). A Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete (1949. szept. 26.–1950. máj. 22.). Külkereskedelmi miniszter (1950. máj. 30.–1953. júl. 4.), bel- és külkereskedelmi miniszterhelyettes (1953. júl. 4.–1953. dec. 1.). A Magyar Népköztársaság pekingi nagykövete (1953. dec. 4.–1954. júl. 6.), begyűjtési miniszter (1954. júl. 6.–1956. okt. 27.). A forradalom és szabadságharc idején a pártőrség tagja (1956. okt. 24.–1956. okt. 31.), Jurij Vlagyimirovics Andropov szovjet nagykövet segítségével a tököli szovjet katonai bázisra menekült (1956. okt. 31.). A forradalom leverése után részt vett az MSZMP II. kerületi szervezetének megalapításában (1956. nov. 4.–1957. jan. 1.). Nyugdíjasként a Mezőgazdasági Építő- és Tervező Vállalat tanácsadójaként tevékenykedett.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Békéscsaba, 1944. dec. 17.–1945. nov. 4.), nemzetgyűlési képviselő (Országos lista, 1945. bov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Országos lista, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerület, ill. Pest megye, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Békés megye, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.).

 

Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1945. máj. 21.–1956. okt. 31.), az MKP PB póttagja (1946. máj. 19.–1948. jún. 12.). Az Elnöki Tanács tagja (1957. máj. 9.– 1967. ápr. 14.).

Emlékezet

Békéscsabán született, 1946-tól Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) nevében Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának (TOT) főtitkára, a barátok és a család nevében Forrás János, a vésztői Körösmenti Mgtsz elnöke búcsúztatta.

Elismerés

A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti és középkeresztje (mindkettő: 1947), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950 és 1954); Munka Érdemrend (arany, 1967, 1968), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1979).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019