Zöld Sándor

Született: 1913. május 19. Nagyvárad, Bihar vármegye
Meghalt: 1951. április 20. Budapest
Temetés: 1957. június 1. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Sz: Zöld Sándor cipész, kőműves, Kubányi Anna. Nagybátyja: Kubányi Ferenc, a Tanácsköztársaság idején a Diósgyőri Vasgyár munkástanácsának tagja, Kun Béla és Hirossik János utasítására politikai megbízottként dolgozott. F: 1942-től Vékony Rózsa zöldkeresztes nővér. Fia: Zöld Sándor (1943–1951); leánya: Zöld Anna (1945–1951).

Iskola

Családja a trianoni békeszerződés után Berettyóújfaluba költözött. Elemi és polgári iskoláit Berettyóújfaluban, középiskoláit Karcagon és Kecskeméten végezte (1931-ben Kecskeméten éretts.), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1939).

Életút

Az illegális KMP tagja (1932-től). A Márciusi Front debreceni csoportjának alapító tagja, a Tovább c. folyóirat három számának szerkesztője (1937). A Berettyóújfalui Kórház Belgyógyászati Osztálya szigorló orvosa (1940. okt. 23.–1942. nov. 19.), segédorvosa (1942. nov. 19.–1944. márc. 27.), alorvosa (1944. márc. 27.–1944. okt. 19.), a nyilas puccs után illegalitásba vonult.

 

A II. világháború után Bihar vármegye főispánja (1944. nov. 18.–1944. dec. 23.). Az MKP Bihar Vármegyei Bizottsága alapító tagja és titkára (1944. nov. 27.–1944. dec. 1.). Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a Belügyminisztérium (BM) politikai államtitkára (1944. dec. 23.–1945. júl. 15.), az MKP KV Közigazgatási Osztálya (1945. ápr. 15.–1945. dec.), az MKP KV Közigazgatási és Közgazdasági Osztálya vezetője (1945. márc.–1946. nov.). Az MKP, ill. az MDP Nagy-Szegedi Bizottsága titkára (1946. nov.–1948. okt.). A BM adminisztratív államtitkára (1948. okt. 30.–1950. jún. 23.), belügyminiszter (1950. jún. 23.–1951. ápr. 20.). Az MDP KV póttagja (1948. jún. 14.–1949. szept. 3.), tagja (1949. szept. 3.–1951. ápr. 20.). Az MDP PB tagja (1950. máj. 31.–1951. ápr. 20.).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Berettyóújfalu, 1944. dec. 1.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési képviselő (Hajdú és Bihar vármegyék Debrecen törvényhatósági jogú várossal, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Csongrád és Csanád vármegyék Szeged és Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú várossal, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Magyar Függetlenségi Népfront, Hajdú-Bihar megyei lista, 1949. máj. 15.–1951. ápr. 20.).

A magyar munkásmozgalom-történet egyik jelentős, tragikus sorsú személyisége. Kállai Gyula (1910–1996) szervezte be az illegális KMP-be, ahol előbb baloldali szimpatizánscsoportokat alapított, majd bekapcsolódott a korabeli hivatalos ifjúsági mozgalmakba: a Bihar vármegyei Egyetemi Kör titkárává (1933), az orvostanhallgatók Csaba Bajtársi Egyesülete vezetőjévé választotta (1934). Kezdeményezésére az Egyetemi Kör az úgynevezett II. Debreceni Diétán (1936), majd a Márciusi Front helyi szervezetének egyetemi ifjaival együtt a földosztásról és a demokratikus jogok szélesítéséről országos igényű reformprogramot fogalmazott meg (1937). 1938-ban a szervezet Tovább című folyóiratát szerkesztette (a lapot azonban három szám megjelenése után betiltották.) Politikai tevékenysége miatt az egyetem rektorától szigorú megrovás büntetést kapott (orvosdoktori oklevelét ezért csak 1939-ben szerezhette meg.)

 

A II. világháború után mint Bihar vármegye főispánja jelentős szerepet játszott a helyi államigazgatás újjászervezésében, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a Belügyminisztérium (BM) politikai államtitkárává nevezték ki. Pártközi alku részeként – a gyömrői kommunisták által elkövetett politikai gyilkosságok kivizsgálásának nem nevesített felelőseként – államtitkári megbízatásából 1945. júl. 15-én felmentették. A két munkáspárt egyesítésekor visszakerült a BM-be (adminisztratív államtitkárként, 1948. okt.-ben). Új beosztásában elsősorban az ő nevéhez fűződik a tanácstörvény megalkotása és a tanácsok létrehozása. A Rajk-perben történt letartóztatások miatt megüresedett egyik helyre tagként kooptálták az MDP PB-be, majd Kádár János utódaként belügyminiszterré nevezték ki (1950. jún. 23-án).

 

Az MDP PB 1951. ápr. 19-i ülésén erőteljes politikai támadást intéztek ellene. Rákosi Mátyás és Farkas Mihály kifogásolták, hogy az 1950. okt. 22-én tartott tanácsválasztásokon több helyen volt horthysta tisztviselőket is beválasztottak a testületekbe. Bírálták azért is, mert a belügyi dolgozók összetétele nem a kívánt mértékben változott, és a minisztériumi munka színvonala sem javult. Bűnéül rótták fel továbbá, hogy a Márciusi Front korábban már őrizetbe vett tagjaival (Donáth Ferenc, Losonczy Géza) szoros baráti kapcsolatban állt. A vélhető letartóztatás elől az öngyilkosságba menekült, de előtte édesanyját, feleségét és két gyermekét is agyonlőtte. Más vélemények szerint szembeszállt az elfogására érkező államvédelmisekkel. Halálának körülményei máig sem tisztázottak.

Emlékezet

Az MDP KV halálának nyilvánosságra hozatala előtt megfosztotta minden párttisztségétől, és visszavonta belügyminiszteri megbízatását. Politikai rehabilitálására 1957-ben került sor. A Berettyóújfalui Kórház központi épületén emléktábláját helyezték el (1965). Nevét vette fel a Berettyóújfalui III. sz. Általános Iskola (1966), és róla nevezték el a berettyóújfalui Zöld Sándor Kórházat (1972. nov. 4-én). Szegeden (1977) és Debrecenben utcát neveztek el róla. Írásai egy része Kubányi András álnéven jelent meg.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1948).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020