Pozsgay Imre
politikus
Született: 1933. november 26. Kóny, Győr, Moson és Pozsony vármegye
Meghalt: 2016. március 25. Budapest
Temetés: 2016. április 15. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Pozsgay Imre (†1938) férfiszabómester, Lénárt Rozália. Édesapja halála után két kisebb testvérével együtt édesanyja szülőfalujába, Nagybozsokra költöztek. Ott nevelte fel őt édesanyja, anyai nagyanyja támogatásával. Öccse: Pozsgay Béla, a Balatonbozsoki Állami Gazdaság munkatársa, húga: Pozsgay Teréz, Zámolyon tanítónő. F: 1956–2016: Győrik Ilona, a kecskeméti Katona József Gimnázium, majd a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet tanára. Fia: Pozsgay András (1959–); leánya: Pozsgay Csilla (1960–).
Iskola
Elemi iskoláit Balatonbozsokon (1940–1944), a négy polgári osztályt Enyingen végezte (1944–1948), az eszterházi (= fertődi) Kertészeti Középiskolában tanult (1948–1952), kertész képesítést szerzett és éretts. (1952). Az ELTE Lenin Intézetben történelem szakos középiskolai tanári és marxizmus-leninizmus szakos oktatói okl. szerzett (1957), a filozófiai tudományok kandidátusa (1970).
Életút
A DISZ és az MDP (1950–1956) az MSZMP tagja (1956–1989). Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága politikai munkatársaként az 5 hónapos Pártiskola és a MLEE igazgatója (1956. okt. 15.–1965), a Propaganda és Művelődési Osztálya vezetője (1965–1968), az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága ideológiai titkára (1968–1969). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1962–1965).
Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály Sajtó Alosztálya vezetője (1969–1971), az MSZMP KB elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese (1971–1975) és a szerkesztőbizottság tagja (1971–1980). Kulturális miniszterhelyettes (1975. júl. 1.–1976. júl. 22.), kulturális miniszter (1976. júl. 22.–1980. jún. 27.), művelődési miniszter (1980. jún. 27.–1982. jún. 25.), államminiszter (1988. jún. 29.–1990. máj. 23.). Az MSZMP KB tagja (1980. márc. 27.–1989. okt. 7.), az MSZMP PB tagja (1988. máj. 22.–1989. jún. 24.) és az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága (PIB) tagja (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.). Az MSZMP Elnöksége tagja (1989. jún. 24.–1989. okt. 7.). A Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottsága (1988) és a Minisztertanács Tájékoztatáspolitikai Kollégiuma elnöke (1989–1990). Az Ellenzéki Kerekasztal képviselőivel folytatott nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon az MSZMP küldöttségének vezetője (1989 nyara). – Az MSZP alapító tagja (1989. okt.-től). Az MSZP Országos Elnöksége tagja (1989. okt. 9.–1990. nov. 7.) és az MSZP alelnöke (1990. máj. 26.–1990. nov. 27.). A Nemzeti Demokrata Szövetség (NDSZ) ügyvivője (1991. máj. 17.–1991. dec. 20.), az NDSZ elnöke (1991. dec. 20.–1996. jan. 20.).
A Hazafias Népfront Országos Tanácsa (HNF OT) főtitkára (1982. jún. 24.–1988. júl. 4.). Országgyűlési képviselő (Budapest 41. sz. egyéni választókerület, 1983. márc. 24.–1985. jún. 8.; HNF országos lista, 1985. jún. 8.–1990. máj. 2.). Az MSZP országgyűlési képviselője (Bács-Kiskun megyei lista, 1990. máj. 2.–1994. jún. 28.). Az NDSZ (országos lista, 1994) és az MDF szakértője (1997-től) és a párt országgyűlési képviselőjelöltje (Sárbogárd [Fejér megye 6. sz. egyéni választókerület], 1998).
A kései Kádár-korszak és a rendszerváltás egyik legjelentősebb, emblematikus politikusa, aki meghatározó szerepet vállalt az állampárt leépítésében és az új magyar polgári demokrácia kialakításában. Pozsgay Imre középiskolai éveiben kapcsolódott be az ifjúsági mozgalmi munkába, 1951-ben alapszervi párttitkár lett (Nagybozsokon), s még ugyanezen év őszén megválasztották járási pártbizottsági tagnak (Kaposvárott). Egyetemi évei alatt különböző beosztásokban ifjúsági és pártmunkát végzett. Az ELTE Lenin Intézet Tudományos Diáktanácsának tagjaként rendszeresen részt vett tudományos diákkonferenciákon. Mint egyetemi hallgatót 1956. okt. elején felmentették az előadások látogatása alól, és a vizsgakötelezettség fenntartása mellett megbízták a Kecskeméten megalakuló Esti Egyetem (= a későbbi MLEE) vezetésével. A forradalom idején az ELTE Lenin Intézetében tartózkodott, nov. 8-án tért vissza Kecskemétre. Amíg nem volt mód a pártoktatás újraindítására visszarendelték Budapestre, hogy fejezze be a tanulmányait, és hogy kapcsolódjon be a megalakuló MSZMP szervezőmunkáiba, valamint azért, hogy részt vegyen „az ellenforradalom egyetemi maradványainak hatékony felszámolásában”. Feleségével együtt 1957. márc.-ig az ÉM 31. sz. Építőipari Vállalatánál dolgozott Budapesten, visszatért az egyetemi pártszervezéshez (1957. júl.-ban fejezte be tanulmányait).
Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottság MLEE igazgatójaként 1957. júl. 15-e óta dolgozott (az 1956. okt. 15-i igazgatói kinevezését azonban folyamatosnak ismerték el); egyúttal 1960. febr. 1-jétől 1961. júl. 31-ig másodállású oktatóként a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézetben filozófiát is tanított. 1960 őszén jelentkezett az ELTE BTK filozófia kiegészítő szakára, tanulmányait azonban abbahagyta, mert a megyei pártvezetés 1961. júl. 1-jétől az 5 hónapos pártiskola igazgatójává is kinevezte. Filozófiai-ideológiai aspirantúrára először 1959. ápr. 7-én jelentkezett, az MTA–TMB azonban nem javasolta felvételét, mert a bizottság előtti feleletei „nem ütötték meg a kívánt mértéket. Szükséges, hogy tárgyi tudását alaposabbá tegye.” 1965-től a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályát vezette, 1968-tól pedig már a pártbizottság ideológiai titkára volt. Második aspirantúrája témája az egységes paraszti osztály kialakulásának ideológiai problémái voltak, a téma azonban többször is módosult, végül A szocialista demokrácia és politikai rendszerünk továbbfejlesztésének néhány kérdése című filozófiai (szociológiai) kandidátusi értekezését 1969. október 9-én védte meg.
Az 1970-es években Aczél György támogatásával Budapestre helyezték, és megbízták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya Sajtó Alosztálya vezetésével és a Társadalmi Szemle c. ideológiai folyóirat szerkesztésével. 1976-ban kulturális miniszterré nevezték ki, majd az MSZMP 1980. márc. 24–27-i XII. kongresszusán bekerült a KB soraiba. A kongresszus utolsó napján Fehér Lajos javasolta PB-taggá és KB-titkárrá választását, a váratlan jelölést Kádár János azonban még túl korainak minősítette. 1980. jún.-ban – a kulturális és oktatási tárca összevonása után – művelődési miniszter lett. 1982. jún.-ban a felettesének számító Aczél György miniszterelnök-helyettessel, korábbi pártfogójával való nézetkülönbségei miatt (elsősorban a nemzetfelfogás kérdésében tért el a véleményük) menesztették tárcája éléről, s a Hazafias Népfront Országos Tanácsa (HNF OT) főtitkárává nevezték ki. Irányítása alatt a HNF több alternatív társadalmi és civil kezdeményezésnek és helyi mozgalomnak is otthont adott, jó kapcsolatokat alakított ki a párttal elégedetlen, háttérbe kényszerített vidéki vezetőkkel.
Az 1980-as években jelentős szerepet játszott az MSZMP-n belül létrejött reformkörök összefogásában, irányításában. A HNF OT főtitkáraként (1982–1988) részt vett az ellenzéki mozgalmak népi szárnya által szervezett lakiteleki találkozón (1987. szept. 27.), majd a Magyar Nemzetben megjelent interjújában közzétette a Lakiteleken életre hívott Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító nyilatkozatát (1987. nov. 14.), emiatt 1988. febr.-ban írásbeli megrovásban részesítették. Az 1956. évi forradalmat és szabadságharcot egy rádióinterjúban az addigi ellenforradalmi minősítés helyett a pártállami vezetők közül először nevezte népfelkelésnek (1989. jan. 28.). Valójában az MSZMP KB Tudománypolitikai Munkaközössége és a KB által kiküldött munkabizottság Történelmi utunk címen közzétett jelentése visszatért 1956 eredeti értelmezéséhez és ismét „népfelkeléssé” nyilvánította az 1956-os forradalmat. Ezt a belső információt az MSZMP-n belüli harc miatt a KB beleegyezése nélkül osztotta meg a nyilvánossággal. Grósz Károly és Németh Miklós kormányának államminisztereként feladata a nemzetiségekkel összefüggő kormányzati munka koordinálása, a tudománypolitika állami feladatainak összehangolása, a külföldre irányuló tájékoztatással foglalkozó szervek munkájának irányítása volt. A KB 1989. jún. 23–24-i ülésén az MSZMP akkor felállított négyfős Elnökségének és a PB helyébe életre hívott PIB-nak tagja. Az Ellenzéki Kerekasztal képviselőivel folytatott nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon – amelyen megállapodtak a demokráciába vivő békés átmenet politikai és jogi feltételeiről – az MSZMP küldöttségét Pozsgay Imre vezette (1989 nyara).
Az állampárt megszűnésekor csatlakozott a jogutód MSZP-hez, az új szocialista párt elnökségi tagja, alelnöke. A politikai egyeztető tárgyalásokon megszületett megállapodás értelmében tervezett egyszeri közvetlen köztársaságielnök-választáson – az ország egyik legnépszerűbb politikusaként – ő lett volna az MSZP jelöltje, de a többi ellenzéki párt (SZDSZ, Fidesz, FKGP, MSZDP) által kezdeményezett népszavazáson 1989. nov. 26-án az ország lakossága kis többséggel (50,07%), de úgy döntött, hogy köztársasági elnököt csak az első szabad parlamenti választások után válasszanak, s ezzel meghiúsultak Pozsgay Imre államfői reményei. Az 1990. márc.–ápr.-i első szabad parlamenti választásokon képviselővé választották (jóllehet egyéni választókerületében [Sopron, Győr-Sopron megye 7. sz. egyéni választókerület] csak a 2. helyen végzett Szájer József [FIDESZ] mögött). Rövid ideig az MSZP országgyűlési frakcióvezetője, miután kilépett pártjából, Nemzeti Demokrata Szövetség néven új pártot alapított (1991. máj. 17-én, a pártnak ügyvivője, majd önfeloszlatásig elnöke). A politikai színtéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület tagja lett. A 2010-es országgyűlési választások után a kétharmados többséggel megválasztott Orbán Viktor régi-új miniszterelnök – többek között – őt is felkérte Magyarország új alaptörvényének kidolgozására.
Elismertség
C. egy. tanár. A KLTE, ill. a Debreceni Egyetem Politológiai Tanszéke egy. tanára (1991–2003). A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem egy. tanára (2003-tól). A Szent László Akadémia rektora (1995–2000).
A Demokratikus Magyarországért Mozgalom (1989-től) és a Magyar Egységért Mozgalom elnöke (1995–1996). A Magyar–Finn Társaság elnöke (1989-től).
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem (1960), Munka Érdemend (arany 1968 és 1974), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1985).
Magyar Örökség Díj (2003), Magyar Szabadságért Díj (2006), Hildebrandt-érem (2010), Szent István-díj (2015).
Szerkesztés
A Stádium c. kulturális folyóirat főszerkesztője (2012-től).
Főbb művei
F. m.: A régi világ rothadt gyümölcse. Gondolatok a nacionalizmusról. (Petőfi Népe, 1957. nov. 10.)
Forradalom vagy ellenforradalom? (Petőfi Népe, 1957. dec. 15.)
A társadalmi struktúra megváltozásának problémái Magyarországon. (Kiskunság, Antológia, 1965)
A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája. (Társadalmi Szemle, 1968)
Az ember és a munkamegosztás a tudományos-technikai forradalom korában. (Kiskunság, Antológia, 1968)
A szocialista demokrácia és politikai rendszerünk továbbfejlesztésének néhány kérdése. Kand. értek. (Bp., 1969)
Demokrácia, érdek és közélet a szocializmusban. (A Hazafias Népfront Országos Tanácsa kiadványa. Bp., 1973)
Szövetség a politikával – szövetség a haladással. P. I. hozzászólása a filmvitához. (Kortárs, 1974)
A film és a közművelődés. (Filmkultúra, 1974)
A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után. (Magyar Filozófiai Szemle, 1975)
Szocialista demokrácia, közvélemény, tájékoztatás. (Rádió és Televízió Szemle, 1975)
The Scope and Limits of Legislating on Culture. – Nation and Mankind. (The New Hungarian Quarterly, 1977)
P. I. ünnepi beszéde a soproni jubileumi ünnepségek megnyitóján, 1977. ápr. 1. (Soproni Szemle, 1977)
Szocialista társadalom és humanizmus. P. I. előadása az MSZMP KB Politikai Akadémiáján. (Bp., Kossuth, 1978)
Socialist Society and Humanism. (The New Hungarian Quarterly, 1978)
The Interaction of Economics and Politics. (The New Hungarian Quarterly, 1979)
Demokrácia és kultúra. Beszédek, írások. (Bp., Kossuth, 1980)
A magyar társadalom és kultúra a hetvenes években. (A felsőoktatási intézmények vezetőinek tanácskozása. Bp., 1980. szept. 23–24. Előadások. Szerk. Balaton Gyula és Klement Tamás. Bp., 1981)
Gondolatok a párt vezető szerepéről politikai rendszerünkben. (Politikatudományi tanulmányok. Szerk. Polgár Tibor. Bp., 1981)
A könyvtárügy helyzete. Visszatekintés a két konferencia közötti időszakra. (Könyvtáros, 1981; 2. átd. és bőv. kiad. 1982)
Beszámoló a közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény végrehajtásáról. (A Művelődési Minisztérium kiadványa. Bp., 1982)
Történelmi emlékhely Vésztő-Mágoron. (Új Auróra, 1982)
Politológiai és politikai tézisek a Hazafias Népfront helyzetének, feladatainak vizsgálatához. (Társadalomkutatás. Az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya folyóirata, 1983)
A szocialista demokrácia – demokratizálás a párt irányításával. (Vélemények, viták a demokráciáról. Válogatás KISZ-vezetőknek és propagandistáknak. Bp., 1983)
Alkotmány és környezetvédelem. (Búvár, 1983)
A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája. (Gondolatok a szocialista demokráciáról. Válogatás KISZ-vezetőknek és propagandistáknak. Bp., 1984)
A társadalmi szervezetek szerepe a kelet-nyugati együttműködésben. (Külpolitika, 1984)
Közösség a nagyvárosban. (Budapest [folyóirat], 1984)
Ezer év. Arcképek a magyar történelemből. Főszerk. P. I. A szekresztőbizottság elnöke Kállai Gyula, szerk. Mód Aladárné. (A Hazafias Népfront kiadványa. Bp., 1985)
A honismereti mozgalom feladatai a nemzeti tudat elmélyítésében. (Honismeret, 1985)
A falu jövőjéről. (A falu [folyóirat], 1985)
Bajcsy-Zsilinszky Endre és a népfrontpolitika. (Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886–1986. Tudományos tanácskozás születésének centenáriuma alkalmából. Bp., 1986. jún. 3. Előadások. Szerk. Pintér István. Bp., 1986)
Helytállás Magyarországért. (Forrás, 1986)
National Unity, Socialism, Democracy. (The New Hungarian Quarterly, 1986)
A városi televízió és a helyi közélet. (Jel–Kép, 1987)
P. I. beszéde a népfőiskolások találkozóján, 1983. márc. 17-én. (Kultúra és Közösség, 1987)
Mi a haza ma? (Honismeret, 1987)
Esélyünk a reform. Beszédek, írások. (A HNF Győr-Sopron megyei Bizottsága kiadványa. Győr, 1988)
Kloss Andor–N. Magyar Tibor: Politikai kultúra és szocialista demokrácia. Interjú P. I.-vel. (Jelen, múlt, jövő. Műhelybeszélgetések. Szerk. Horváth Lilla. Győr, 1988)
Life and Politics. (The New Hungarian Quarterly, 1988)
A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat. (Honismeret, 1988)
A politikai intézményrendszer helyi reformja és a nyilvánosság. (Városépítés, 1988)
Hazánk gondjai és az egyház feladata. (Confessio, 1988)
Nyilvánosság, reform, nemzeti közmegegyezés. (A Művelődés és gazdaság szabadegyetem előadásai. Szerk. Tóth Imre László. Leninváros, 1989)
A New Constitutional Basis for a Pluralistic Society. – Hungary at the Barbican. (The New Hungarian Quarterly, 1989)
P. I. beszéde Márton Áron emlékezetére. (Vigilia, 1989)
A magyarság helye Európában. (Honismeret, 1989)
1989 – sorsdöntő lépés a demokrácia felé. (Magyarország politikai évkönyve, 1990)
1990 – a nemzet magára maradt? (Magyarország politikai évkönyve, 1991)
Merre Magyarország? Zászlót bontott a Nemzeti Demokrata Szövetség. P. I. és Bíró Zoltán programbeszéde az 1991. máj. 17-én megtartott alakuló gyűlésen. Hozzászólások, dokumentumok. (Bp., Püski, 1991)
1989. Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban. Visszaemlékezések. (Bp., Püski, 1993)
Pozsgay Imre: A vesztesek újrahitelesítése. (Népszabadság, 1994. júl. 8.)
Kiindulópontok egy összetalálkozáshoz. (Magyar Szemle, 1995)
A magyarság és a világ magyarságának szellemi kapcsolatai. (Honismeret, 1995)
A nemzettudat napjaink politikájában. (Honismeret, 1996)
Természet és társadalom. (Honismeret, 1997)
Koronatanú és tettestárs. Visszaemlékezések. (Bp., Korona Kiadó, 1998)
Széljegyzet a rendszerváltás vélt vagy valós titkaihoz. (Magyarország politikai évkönyve, 1998)
A rendszerváltás (k)ára. Nyílt párbeszéd a sorsfordító évtizedről. Polgár Tiborral. (Bp., Kossuth, 2003)
Milyen örökséggel birkózunk? (Kísérő múlt. A kommunizmus utóélete Közép-Kelet-Európában. Konferenciák a Hamvas Intézetben. A szöveget gondozta Csapó Mária. Bp., 2004)
A késő Kádár-korszak és az MSZMP. (Rubicon, 2004)
Omlanak már Trianon falai. (Hitel, 2005)
A rendszerváltás közelről. (Hitel, 2006)
A magyar „bal” természetrajza. (Miskolci Keresztény Szemle, 2007)
Irodalom és rendszerváltozás. (Miskolci Keresztény Szemle, 2014).
F. m.: írásai a Társadalmi Szemlében: A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája. (1968. 10.)
Gondolatok a pártszervezetek döntési módszereiről. (1970. 3.)
Gazdaságirányítási rendszerünk és a pártszervezetek erkölcsi-politikai munkája. (1970. 11.)
A párt és az össztársadalmi érdek. (1972. 1.)
A haladás ára. (1972. 5.)
Eszme – szervezés – mozgalom. (1972. 11.)
Gazdaság és politika. (1973. 11.)
Napi politikai döntések és a távlatok. (1974. 7.)
A szocialista demokrácia – demokratizálás a párt irányában. (1978. 5.)
Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat. (1979. 6.)
A párt szövetségi politikájáról. (1980. 2.)
Felelős történelmi elemzés alapján továbblépni. (1983. 2.)
A szocialista nemzeti egység jegyében. (1985. 4.)
Nemzeti egység, közmegegyezés, demokrácia. (1985. 10.)
A politikai intézmények és a társadalmi fejlődés. (1987. 3.)
Az egész néppel folytassunk párbeszédet! (1988. 6.)
A magyarság esélyei. A lakiteleki tanácskozás jegyzőkönyvéből. 1987. szept. 27. P. I. referátuma. (1991. 2.)
Sorsfordító hónapok. Részlet a Reng a föld c. kötetből. (1993. 5.).
F. m.: írásai a Stádiumban: A magyar társadalom mai megosztottsága. (2012. 1.)
56 még egyszer! (2012. 3.)
Történelmi fordulatok és értékválság. (2013. 7.)
Értelmiségiek a vidékért. Csoóri Sándorral és Nikházy Gáborral. (2015. 3.).
Irodalom
Irod.: Lázár István: Mit akar ez a minisztérium? Interjú P. I.-vel. (L. I.: Vélemények és vallomások. Bp., 1978)
Földes Anna: A család és a társadalom. Beszélgetés P. I. kulturális miniszterrel. (F. A.: Családi kör. Bp., 1979)
Tóth Gábor: A közmegegyezés hajszálerei. P. I. az állampolgári öntevékenységről, egyesületekről – a lakiteleki találkozóról. (Magyar Nemzet, 1987. nov. 14.)
Októberi kérdések. P. I.-vel beszélget Bíró Zoltán. (Bp., Eötvös Kiadó–Püski, 1988)
Fejér Gyula: Mi magyarul vagyunk emberek. Beszélgetések a magyarságtudatról itthon és a nagyvilágban. (Bp., 1989)
Egy év után, választás előtt. Bíró Zoltán második beszélgetése P. I.-vel. (Bp., Püski, 1990)
Dorogi Zsigmond: Nyitott nemzetben gondolkodom. Beszélgetés P. I.-vel. (Új Horizont, 1991)
Csizmadia Ervin: Az óvatos duhaj. P. I. a demokratikus ellenzék viszonyáról. (Mozgó Világ, 1992)
Fellegi Tamás: „Valóban a damaszkuszi úton közlekedtem.” Beszélgetés P. I.-vel. (Magyar Sajtó, 1992)
Földesi József: A felelősségből is részt kívánunk vállani. Beszélgetés P. I.-vel. (Ring, 1992)
Pozsgai, Joseph: Valahol megint utat vesztettünk. P. I. a pártok őszinteségéről, a gazdasági lobbiról és a nép hangulatáról. (Magyar Nemzet, 1992. dec. 28.)
Példák és idézetek. Moldova György beszélgetés P. I.-vel. (Népszabadság, 1993. febr. 6.)
Kormos Valéria: Én elvégeztem saját önvizsgálatomat, vezekeltem. P. I. a történelmi szerepekről, szerepzavarról, a számonkérésről – és európai igyekezetünkről. (Magyar Nemzet, 1993. máj. 22.)
Orosz József: Arcok és ál-arcok. P. I. Politikus portré. (Népszava, 1993. jún. 24.)
Miklós Gábor: Szárszó nem a pártszövetségek helye. Interjú P. I.-vel. (Népszabadság, 1993. aug. 30.)
Pogonyi Lajos: A múlt rendszer a stílusával büntet. Ünneprontó kérdések a 60 éves P. I.-hez. (Népszabadság, 1993. nov. 26.)
Filep Tibor: „Hiszem, hogy lesz még dolgom e hazában.” Beszélgetés P. I.-vel. (Hitel, 1994)
Pogonyi Lajos: Nem tudni, mikor kezdődik a matrózlázadás. P. I., az NDSZ elnöke arról, hogy miért szenvedett vereséget. (Népszabadság, 1994. júl. 5.)
Kormos Valéria: Ámulva nézem az előttünk folyó történelemhamisítást. P. I. a tévedéséről, a társadalmi kontrollról és az egyetemi ifjúságról. (Magyar Nemzet, 1994. szept. 3.)
Franka Tibor: Minél rosszabbul megy az ember sora, annál nyitottabb lesz a szeme. Beszélgetés P. I.-vel. (Új Magyarország, 1994. szept. 8.)
Kurcz Béla: Aki lerántotta az ellenforradalmi leplet: P. I. A hála nem politikai kategória. (Magyar Nemzet, 1994. okt. 22.)
Rácz T. János: Egy vendégprofesszor öröksége. Debreceni beszélgetés P. I.-vel. (Népszabadság, 1995. febr. 17.)
Kurcz Béla: Kivel fog kezet P. I.? „Katasztrófaelhárító politikára vagyok vevő.” (Magyar Nemzet, 1995. ápr. 8.)
Mucsányi Marianna: Nem vagyok válságspekuláns. Beszélgetés P. I.-vel. (Népszava, 1995. aug. 19.)
Nagy N. Péter: A felkeléstől a forradalomig. P. I. és Földes György párbeszéde ötvenhat kihasznált emlékéről, a baloldal zavaráról és a jobboldal tévedéséről. (Népszava, 1995. okt. 21.)
Kéri J. Tibor: Nekem volt múltam, de magam mögött hagytam. Interjú P. I.-vel, az MDF képviselőjelöltjével. (Népszabadság, 1998. jan. 16.)
Csontos János: Nem puccsista – magányos merénylő voltam. P. I. a tíz évvel ezelőtti „forradalmi” rádiónyilatkozat hátteréről. (Magyar Nemzet, 1999. jan. 28.)
Bába Iván: Lehetett volna jobban csinálni. Interjú P. I.-vel. A Demokratikus Átalakulásért Intézet által 2006 nov.-ben készített videointerjú szerkesztett változata. (Felgyorsult történelem. 18 beszélgetés a szocializmus bukásáról. Szerk. Bába Iván. Bp., 2010)
A tiszteletbeli köztársasági elnök. P. I.-vel beszélget Mezei Károly. (Magyarnak lenni. Bp., Kairosz, 2011)
Tarics Péter: „Magyarnak lenni nem Isten csapása, hanem óriási lehetőség.” Beszélgetés P. I. egyetemi tanárral, a rendszerváltás meghatározó személyiségével. (Stádium, 2013. 5.)
„Soha nem vonom vissza!” Papp Endre és Temesi László Attila kérdéseire a nyolcvanéves P. I. válaszol. (Hitel, 2013. 12.)
Pohlmüller Tamás: Egy politikus a rendszerváltás előtt, közben és után. Egy. szakdolgozat. (Bp., ELTE ÁJTK, 2001)
Friss Róbert: Elhunyt P. I. (Népszava, 2016. márc. 26.)
N. Kósa Judit: P. I. halálára. (Népszabadság, 2016. márc. 26.)
Szerető Szabolcs: Történelmi életút hiányérzettel. A változások ösztönzője. Elhunyt P. I. (Magyar Nemzet, 2016. márc. 26.).
Irod.: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. (3. átd. kiad. 1975)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Az 1990-ben megválasztott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Kiss József. (Bp., 1992)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 2000. (Bp., 1999)
Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 2001)
Biográf Ki kicsoda. 2004. I–II. köt. (Bp., 2003)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020
