Mihalik Sándor, 1914-től hernádszurdoki
művészettörténész
Született: 1900. február 18. Budapest
Meghalt: 1969. január 13. Budapest
Temetés: 1969. január 22. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás előtti búcsúztatás)
Család
Sz: Mihalik József (1860–1925) művészettörténész, muzeológus, az MTA tagja, Edelénÿ Olga. Nagybátyja: Mihalik Sándor (1869–1940) helytörténész
Testvérei: Mihalik József (1883. aug. 27. Kassa–1959. Bp.) újságíró, szerkesztő, eszperantó szakíró, Mihalik Zoltán (1895–1968. febr. 27. Bp. Temetés: 1968. márc. 5. Farkasrét), Mihalik Ferenc, ill. Lengyel Gyuláné Mihalik Irén (1884–1932. dec. Temetés: 1932. dec. 7. Farkasrét), Szakmány Lászlóné Mihalik Blanka (1893–1966. okt. 18. Bp. Temetés: 1966. okt. 25. Farkasrét) és Spolarich Lászlóné Mihalik Edit (1898–1973. aug. 8. Bp. Temetés, hamvai búcsúztatása: 1973. szept. 22. Farkasrét). Mihalik Zoltán leánya, Mihalik Sándor unokahúga: Székács Vera (= Székács Jánosné, majd Réz Ádámné Mihalik Veronika [1937–2018]) műfordító.
F: Dutka Mária (1906–1973) művészettörténész, művészetkritikus, Dutka Ákos (1881–1972) költő leánya.
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1926), az iparművészet története tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1945), a művészettörténeti tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1968).
Életút
A római Magyar Történeti Intézet ösztöndíjas tud. munkatársa (1926–1929), az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyakornoka (1929–1930), múzeumi segédtisztje (1930–1939); közben a berlini Magyar Collegium ösztöndíjasa (1933). A kassai Felsőmagyarországi Múzeum igazgatója (1939–1945), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgató-helyettese (1946–1965), tud. főmunkatársa (1965–1969), egyúttal az Iparművészeti Múzeum főigazgatója is (1949–1951). A forradalom és szabadságharc centenáriumi jubileumi kiállításának rendezője (1948–1949).
Középkori és kora újkori művészettörténettel, elsősorban a magyarországi ötvösművészet történetével, 15–17. századi magyar és magyar származású ötvösmesterek életrajzával foglalkozott, feldolgozta a magyarországi kerámiaművesség és a pest-budai ónöntés történetét. Számos, Mátyás királynak tulajdonított tárgyat sikerült felkutatnia és azonosítania. Bebizonyította a régi magyar fajanszgyártás olaszországi kapcsolatait. Jelentős eredményeket ért el Kassa művészettörténetének és művészi múltjának kutatása terén, a kassai várostörténeti múzeum kialakítójaként számos középkori kassai épületet is restaurált.
Emlékezet
Hernádszurdoki előnévvel 1914-ben nemesi rangra emelt régi kassai családból származott. Tudományos pályafutása kezdetén írásait Hernádszurdoki Mihalik Sándor néven jegyezte megkülönböztetésül nagybátyjától, Mihalik Sándor (1869–1940) helytörténésztől. Francia nyelvű tudományos dolgozatai Alexandre Mihalik néven jelentek meg.
Budapesten (utolsó címe: VI. kerület Gorkij fasor 12.) élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. A gyászszertartáson Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, Genthon István, az MTA Művészettörténeti Bizottsága tagja, Weiner Mihályné az Iparművészeti Múzeum főigazgatója és Entz Géza művészettörténész, egyetemi tanár. az Országos Műemlék Felügyelőség (OMF) vezetője búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben).
Elismertség
A sienai Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja (1927-től).
Elismerés
Ipolyi Arnold-emlékérem (1948 és 1960), Olaszország Risorgimento Érme (az olaszországi Risorgimento nagy nemzeti emlékkiállítás szervezéséért, 1960).
Munka Érdemrend (1965), Szocialista Kultúráért (1966).
Főbb művei
F. m.: A rimaszombati ötvöscéh. Magyar iparművészeti forrástanulmány. Hernádszurdoki Mihalik Sándor néven. (Bp., 1919)
Le coppe ungheresi del Duomo di Rieti Roma. (Pubblicazioni dell’Istituto Storico Ungherese di Roma. Roma, 1928)
I maestri orafi Pietro e Niccolo Gallicus di Siena, in Ungheria. (Bulletino Senese di Storia Patria. Siena, 1928)
Egy magyar család Rietiben. (Turul, 1928)
Az Iparművészeti Múzeum egyházművészeti kiállítása. (Magyar Művészet, 1930)
Csonka-Magyarország egyházművészeti kincsei. (Magyar Iparművészet, 1930)
Régi magyar ötvöscéhpecsétek. (Turul, 1930)
Tesori ungheresi smariti della Santa Casa di Loreto. (Corvina, Bp., 1931)
L’origine dello smarto filogranato. 33 táblával. (Pubblicazioni della R. Accademia d’Ungheria di Roma. Roma, 1933)
A magyarországi református templomok műkincsei. (Magyar Iparművészet, 1934)
Régi kis-ázsiai szőnyegek kiállítása. Leíró lajstrom. Összeáll. Csernyánszky Máriával és Layer Károllyal. (Bp., 1935)
Adatok a felvidéki ötvösség történetéhez. A lőcsei eredetű Novoszády család svédországi szereplése. (A Felvidéki Tudományos Társaság Kiadványai. I. 3. Pécs, 1935)
A Rákóczi-kor műkincsei. – Régi kis-ázsiai szőnyegek. (Magyar Iparművészet, 1935)
Régi perzsa szőnyegek kiállítása. Leíró lajstrom. Összeáll. Csernyánszky Máriával és Layer Károllyal. (Bp., 1936)
Gioielli di Santa Elisabetta d’Ungheria a Udine ed a Cividale. 8 táblával. (Pubblicazioni della R. Accademia d’Ungheria di Roma. Roma, 1936)
La relazioni italiane della maiolica ungherese di Holics. 4 táblával. (Pubblicazioni della R. Accademia d’Ungheria di Roma. Roma, 1936)
A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1936)
Lakatos Arthur új szőnyegei. (Magyar Iparművészet, 1936)
Les peintures murales du pavillon hongrois de l’Exposition de Paris. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1937)
Eleventh Century Crowns. (The Hungarian Quarterly, 1938)
Les maitres français de la faiance hongroise. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1938)
A Budapesti Olasz Könyvkiállítás. (Magyar Könyvszemle, 1939)
Gasparo Germano faenzai magyar keramikus. (Történetírás, 1939)
Pest-budai ónműves emlékek. 4 táblával. (Tanulmányok Budapest és környéke múltjából, 1939 és külön: Bp., 1940)
Hol állott Szent Szabina templom? A kőérbereki romok rövid története. (Tanulmányok Budapest múltjából. III. Bp., 1941)
Maioliche italo–ungheresi di Holics. (Corvina, Bp., 1941)
A Miklós-börtön. 24 táblával. (A Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum kiadványa. Kassa, 1942)
A regéci porcellán. 4 táblával. (Gerevich-emlékkönyv. Bp., 1942 és külön: Bp., 1942)
A kassai múzeum újabb Rákóczi-ereklyéi. (Új Magyar Múzeum, 1942)
Öt év műemlékvédelme és múzeumi munkája. 1938–1943. (A Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum kiadványa. Kassa, 1943)
Benczur Kassán. (A Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum kiadványa. Kassa, 1944)
Régi pest-budai ezüstművesség. (Budapest [folyóirat], 1946)
Az újjáépülő Nemzeti Múzeum. (Budapest [folyóirat], 1947)
1848–1948. Centenáris kiállítás. 16 táblával. Szerk. Sinkovics István. A kiállítás rendezte M. S. (Bp., 1948)
Kerámiatörténeti előadások. (Az Iparművészeti Főiskola kiadványa. Bp., 1951)
Szentpéteri József ötvösmester élete, önéletírása, művei. 21 táblával. (Bp., 1954)
A magyar porcellángyártás kezdetei. (Folia Archaeologica, 1954)
A városlődi régi kerámia. (Folia Archaeologica, 1955)
Pivirotti kőedénygyára. (Folia Archaeologica, 1956)
Ötvösségünk új útjai. (Szabad Művészet, 1956)
Adatok a regéci porcellángyártás történetéhez. (A Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, 1957)
Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások. (Folia Archaeologica, 1957)
Denkmäler und Schulen des ungarisches Drahtemailes im Ausland. (Acta Historiae Artium, 1958)
A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka. (Folia Archaeologica, 1958)
Die ungarischen Beziehungen des Glockenblümenpokals. – The Hungarian Cup of the Kremlin. (Acta Historiae Artium, 1959)
Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért. (Folia Archaeologica, 1959)
A református harangvirágserleg úrasztalpoharak. (Egyháztörténet, 1959)
A kassai második kőedénygyár. (Folia Archaeologica, 1960)
Adatok a régi magyar kerámiagyárak történetéhez. (Történeti Szemle, 1960)
A magyar zománcművészet. 24 táblával. (Bp., Corvina, 1961; német, francia és angol nyelven is)
Versuch einer Zentralisierung des ungarischen Punzierungswesens im 18. Jahrhundert. (Acta Historiae Artium, 1961)
A magyar kőedény-kereskedelem és -készítés harca a XVIII. század végén. (Folia Archaeologica, 1961)
A hermányi kőedénygyár. (Folia Archaeologica, 1962)
Stingl Vince herendi kerámiaműhelye. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1963)
A pápai kőedény- és porcelán-kísérletek. (Folia Archaeologica, 1963)
Magyar zománcművészeti törekvések. (Művészettörténeti Értesítő, 1963)
Problematik der Rekonstruktion der Monomachos-Krone. (Acta Historiae Artium, 1963)
Adalékok a régi magyar művészi kerámiagyártás történetéhez. (Folia Archaeologica, 1964)
Problems Concerning the Altar of Elizabeth, Queen of Hungary. (Acta Historiae Artium, 1964)
Stingl Vince herendi keramikus családja. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1964)
A Windschügel család szerepe a magyar kerámiagyártásban. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1965)
A herendi gyár alapítója. (Folia Archaeologica, 1965)
Magyar ötvösművek Amerikában. (Művészettörténeti Értesítő, 1965)
Dunántúli keramikus családok. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1966)
Brandenburgi Katalin gyöngy főkötője. (Múzeumi Magazin, 1967)
Hann Sebestyén, ötvös. Doktori értek. (Bp., 1966; megjelent németül 1970)
Stingl Vince, „soproni nemtelen plebejus” a herendi gyár alapítója. (Soproni Szemle, 1968)
Magyar ötvösművészek Svédországban. (Acta Sueco–Hungarica. 1. Bp.–Stockholm, 1968)
Der Goldschmied Sebastian Hann. (Acta Historiae Artium, 1970).
F. kiállításai: a magyar művészet emlékeit bemutató kiállítások: Neuchatel (1965)
Párizs (1966)
London (1967)
Belgrád–Zágráb (1968).
Irodalom
Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Ruffy Péter: Meghalt M. S. művészettörténész. (Magyar Nemzet, 1969. jan. 14.)
Molnár László: M. S. (Művészettörténeti Értesítő, 1970)
Cennerné Wilhelmb Gizella: M. S. (Művészettörténeti Értesítő, 1971)
M. S. emlékezete. (Magyar Nemzet, 1975. febr. 18.)
Németh Annamária: Emlékezés M. S.-ra. (Folia Historica, 1980)
Görcsös Mihály: M. S., a kassai helytörténeti múzeum alapítója. (Honismeret, 1990)
Magyar múzeumi arcképcsarnok. Szerk. Bodó Sándor és Viga Gyula. (Bp., 2002).
Megjegyzések
MÉL III.: téves születési hely Kassa!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020
