Törőcsik Anna
jogász, ügyész, pszichológus
Horváth Józsefné; Almási Ferencné
Született: 1925. július 25. Gádoros, Békés vármegye
Meghalt: 2007. április 5. Várpalota, Veszprém megye
Iskola
Jászberényben négy elemi iskolát és négy polgári osztály (1931–1939), Orosházán kereskedelmi iskolát végzett (1939–1943). A II. világháború után Bírói és Ügyészi Akadémián tanult (1949–1950), majd az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1951). Az MLEE általános tagozatán (1959) és pedagógiai szakosító tagozatán (1964), és az ELTE BTK-n pszichológus szakon is végzett (1967).
Életút
Az Orosházi Kisbirtokosok Kereskedelmi Rt. alkalmi munkása (1943–1944), elbocsátották (1944). A szovjet csapatok bevonulása után a nagyszénási elemi iskola tanítónője (1944. okt.–1945. júl.). A békéscsabai 57. honvéd kiegészítő parancsnokság igazolóbizottság jegyzőkönyvvezetője (1945. júl.–1945. nov.), az MKP Békés Megyei Bizottsága pártalkalmazottja (1945. nov.–1946. ápr.), a Belügyminisztérium (BM) Népgondozó Osztálya munkatársa és a budapesti központi nyomozócsoport gépírónője, irodai segédtisztje (1946. ápr. 15.–1946. okt.), a BM Személyzeti Osztálya irodai tisztje, irodavezetője (1946. okt. 16.–1949. szept.).
A hadbírói tanfolyam elvégzése után a Budapesti Katonai Ügyészség rendőrcsoportjának ügyésze (rendőrszázadosi rendfokozatban, 1950. okt. 16.–1953. okt. 15.), majd a Magyar Néphadsereg (MN) állományába került (a Budapesti Katonai Ügyészséghez, ugyanabban a beosztásban és szintén századosként, 1953. okt. 15.–1957. febr. 28.). „Létszámcsökkentés” címén tartalékos állományba helyezték és kinevezték a Fővárosi Ügyészség Politikai Osztályára (ügyésznek, 1957. márc. 1.–1957. dec. 31.; kérésére visszahelyezték korábbi beosztási helyére: 1958. jan. 1.). A forradalom és szabadságharc után ügyészként a Fehér István és társai pere ügyészségi szakaszának ügyésze (1957. ápr. 2.–1957. jún. 8.). A Budapesti Katonai Ügyészség ügyésze (1958. jan. 1.–1962. márc. 23.); őrnaggyá léptették elő (1958. nov. 7-én). A Katonai Főügyészség főügyésze (1962. márc. 23.–1980. júl. 31.); alezredesi rendfokozatban (1964. nov. 7-étől), nyugállományba helyezték (1980. aug. 1.).
Ügyészként feladata az elsőfokú katonai ügyészségek bírói felügyeleti tevékenységének felülvizsgálata, az elsőfokú bírósági ítéletek elemzése volt. Pszichológusként a sajátos katonai környezet és a hatalom konfliktusaival, a katonai alkalmasság pszichológiai elemzésével foglalkozott.
Elismerés
Centenáriumi Díszérem (1948), Közbiztonsági Érdemérem bronz fokozata (1951), Haza Szolgálatáért Emlékérem (arany, 1961 és 1968; ezüst, 1965), Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1963; 15 év után, 1965; 20 év után 1967; 25 év után, 1972; 30 év után, 1977; 35 év után, 1979), az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1974).
Szerkesztés
A Katonai Jog és Igazságszolgáltatás (a Katonai Igazságügyi Szervek belső kiadványa) című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: A sorkatonák nemi erkölcs elleni bűncselekményeinek néhány jellemzője. A katonák megismerésének, értékelésének pszichológiai kérdései. (Katonai Jog és Igazságszolgáltatás. A katonai igazságügyi szervek belső kiadványa, 1980)
Fegyelmi nevelés és közösségi élet az alegységben. Szerk. Molnár Károly. Bp., Zrínyi, 1982)
Hatalom és konfliktus a katonai környezetben. Koósné Vajna Ildikóval. (Honvédelem, 1990).
Irodalom
Irod.:
neten:
https://perek56.hu/ords/f?p=1051:15:12819556718356::NO:RP,15:P15_SZEMELY_ID:76618
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020