Horváth Ede
politikus, gazdasági vezető
Született: 1924. szeptember 18. Szombathely
Meghalt: 1998. szeptember 23. Győr
Család
Sz: Horváth Ede, id. autószerelő, Führinger Borbála.
Iskola
Szombathelyen nyolc elemi osztályt végzett (1938), Győrött vasesztergályos segédlevelet szerzett (1941).
Életút
A győri Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. vasesztergályos tanonca (1938–1941), az autó-összeszerlő üzem esztergályossegéde (1941–1944), az ország hadszíntérré válása után a gyár korábban áttelepített részlegében, a büki repülőgép-javítóban, ill. a kőbányai sörgyárban berendezett telepén dolgozott (1944. ápr.–1944. dec.).
A II. világháború után a Csepel Autógyár győri gyáregységének (= Győri Autógyár) esztergályosa (1945–1949), az üzem műszaki vezetője (1949–1951), a Győri Szerszámgépgyár igazgatója (1951–1963. dec.). A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár és a Győri Szerszámgépgyár egyesítése után létrejött Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója (1964. jan. 1.–1989. dec. 18.).
Az MDP (1949-től), az MSZMP tagja (1956-tól). Az MSZMP KB póttagja (1957. jún. 29.–1966. dec. 3.), az MSZMP KB tagja (1970. nov. 28.–1989. okt. 7.). Az MSZMP KB Gazdaságstratégiai Munkabizottsága tagja (1988. júl. 14.–1989. okt. 7.).
Országgyűlési képviselő (Magyar Függetlenségi Népfront/Hazafias Népfront, Győr-Sopron megyei lista, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.).
Szombathelyen született, gyermekkorában azonban családja Győrbe költözött. Elemi iskoláit ezért Szombathelyen, egy bentlakásos iskolában végezte. Tanulmányai befejezése után Győrött kezdett el dolgozni, mint vasesztergályos tanonc. Országosan ismertté a neve 1949-ben lett, amikor az MDP és a Szaktanács az 1848/49-es forradalom és szabadságharc centenáriumának tiszteletére – szovjet tapasztalatok alapján – az első nagy országos munkaversenyt kezdeményezte. A Weiss Manfréd Művek vezetése munkaversenyre hívta ki a többi üzem dolgozóit, a versenyben a legjobb egyéni eredményt a győri sztahanovisták érték el (Horváth Edén kívül Baranyai András, Jakab Sándor, Kék Zoltán és Nyitrai Jenő). A Sztálin 70. születésnapja tiszteletére rendezett újabb munkaverseny keretében Horváth Ede a vasiparban 1949. nov. 25-én először érte el az 1000% feletti teljesítményt. Horváth Ede ekkor még nem volt párttag, még csak tagjelölt sem. A megyei napilap úgy számolt be e nevezetes eseményről: Horváth Ede tagjelölt akar lenni, ajánlója 1152%. Horváth Edét háromheti tagjelöltség után vették fel a pártba (a kötelező hat hónapos „kivárási idő helyett”, a verseny végeredménye pedig 3050% lett…). 1950. márciusban megosztva a Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki a gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért eredményeiért.
A nagy sztálini munkaversenyek után Horváth Edét is – akárcsak a sztahanovisták többségét – levették a munkagépről, és irányítói feladatokkal bízták meg. 1951-ben kinevezték a Győri Szerszámgépgyár igazgatójának. A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárat, valamint az általa vezetett szerszámgépgyárat 1963-ban egyesítették, és 1964. januárban Horváth Edét nevezték ki a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár nevet felvett új nagyüzem vezérigazgatójának. Szakmai tekintélyét, politikai támogatottságát felhasználva, a gazdasági észszerűségek figyelembe vételével, kapitalista menedzserszemlélettel – ellenségei szerint nem egyszer vezetői hatalmával is visszaélve – egészen 1989. évi nyugdíjazásáig vezette a hazai közúti járműgyártásban és mezőgazdasági gépgyártásban meghatározó szerepet játszó szocialista nagyvállalatot.
Emlékezet
Horváth Ede Győrött élt és tevékenykedett, Győrött is hunyt el. Hamvait 1998. okt. 3-án – végakaratának megfelelően – családtagjai jelenlétében a Mosoni-Duna Rába-gyárat érintő szakaszán repülőgépről hullámsírba szórták. Győr-ménfőcsanaki lakóházán emléktáblát helyeztek el (2004. szept. 28-án). Emlékét őrzi a győri Horváth Ede-alapítvány (2005) amely tiszteletére Horváth Ede-ösztöndíjat alapított.
Elismerés
A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1953), a Szocialista Munka Hőse (1953), Munka Érdemrend (arany, 1965, 1969, 1974), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1987).
Kossuth-díj (a gyorsvágás terén elért kiemelkedő eredményeiért, 1950), Állami Díj (a járműipar központi fejlesztési programja megvalósításában végzett munkásságáért, 1980).
Irodalom
Irod.: Mozgalommá szélesedik a gyorsvágás az autószakmában is. (Autó, 1949. 22.)
A szovjet sztahanovisták példája nyomán így érnek el magas munkateljesítményt a Győri Vagon dolgozói. (Népszava, 1949. nov. 25.)
Sztahanovisták követői között a versenylázban égő Győri Vagonban. (Szabad Nép, 1949. nov. 25.)
Péntek délután 2 órakor a Győri Vagon hangszórója kihirdette: Jakab Sándor 1038, H. E. 1152 százalék. (Friss Ujság, 1949. nov. 26.)
H. E. és Kék Zoltán bemutatták Budapesten a gyorsvágást. (Friss Ujság, 1949. dec. 6.)
„H. E. megfogadja.” Egy sztálini felajánlás története. A 200 százaléktól a 3050 százalékos csúcsteljesítményig. (Népszava, 1949. dec. 21.)
Kántor László: A nagy műszak. Ifj. H. E. útja a Kossuth-díjig. (Példaképeink. Bp., Hungária, 1950)
Kettesben H. E.-vel. Szilágyi János rádióinterjúja. (Valóság, 1973. 11.)
Bossányi Katalin: A versenyképesség stratégiája. Beszélgetés H. E.-vel, a Rába vezérigazgatójával. (Társadalmi Szemle, 1978. 11.)
Marafkó László–Szántó Péter: Gazdasági vezetők. (Bp., Kossuth Kiadó, 1978)
Földesi József: Kicsoda Ön H. E.? (Új Tükör, 1987. 14.)
Emőd Pál: H. E.-t hétfőn felmenti a vállalati tanács. (Magyar Nemzet, 1989. dec. 16.)
Én volnék a vörös báró? Cserhalmi Imre interjúi alapján. (Bp., Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1990)
Miklós Gábor: Se nem vörös, se nem báró? Beszélgetés H. E.-vel. (Népszabadság, 1990. szept. 5.)
Bihari István: Látogatóban egy „arisztokratánál”. H. E.-ről. (Népszabadság, 1995. jún. 6.)
Koloszár Tamás: Elhunyt H. E. Egy ellentmondásos kor nagy egyénisége volt. (Kisalföld, 1998. szept. 26.)
Dusza András: A birodalom végnapjai. Így láttam H. E.-t. (Győr, 2003)
Fábián György: Medvelepke. Kis történetek egy nagy emberről. H. E.-mesék. (Győr, 2013)
Csiszka Antal: Egy vezérigazgató hagyatéka. (Széchenyi Alumni Magazin, 2013. 23.).
Irod.: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969; 2. átd. kiad. 1972; 3. átd. kiad. 1975)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999; 2. átd. kiad. Győr, 2003)
neten:
Tischler János: A „győri csata”. 1965. (Beszélő, 2005. 5.):
http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-%E2%80%9Egyori-csata%E2%80%9D-%E2%80%93-1965
Honvári János: A H. E. eltávolításáért küzdő akcióbizottság. (Korall, 2015):
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00052/pdf/EPA00414_korall_61_111-139.pdf
Honvári János–Torda Csaba: Munkatársi akciók H. E. eltávolítására. 1960–1964. Archívnet, 2015. 5.:
https://archivnet.hu/politika/munkatarsi_akciok_horvath_ede_eltavolitasara_19601964.html
Honvári János: Győri sztahanovisták. H. E. útja a hatalomhoz. (Levéltári Szemle, 2017. 3.:
http://epa.oszk.hu/03000/03048/00007/pdf/EPA03048_leveltari_2017_3_061-082.pdf
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020
