Martics Pál
politikus, honvéd tábornok
Született: 1920. november 3. Dunavecse, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1997. május 23. Budapest
Temetés: 1997. június 11. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Martics Pál gazdasági cseléd, földműves, Járosi Erzsébet.
Iskola
Hat elemi és egy polgári osztályt végzett. A II. világháború után – minden katonai előképzettség nélkül – alosztály-parancsnoki tanfolyamot (1950), nyolc hónapos (1951), egyéves magasabb parancsnoki tanfolyamot (1954), moszkvai Vorosilov Vezérkari Akadémián végzett (1960).
Életút
Napszámosként dolgozott (1929–1941), majd a 3. gépkocsizó gyalogezrednél frontszolgálatot teljesített (1941–1944), szovjet hadifogságban volt (1944. nov. 20.–1945. dec.). Hazatérése után belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP, 1946), az MDP tagja (1948-tól). A Magyar Néphadsereg (MN) alkalmazta (1950-től őrnagyi rangban), a 32. (marcali) lövészezred zászlóaljparancsnoka (1951–1952), a 35. (tabi) lövész hadosztály hadosztályparancsnoka (1952. jún. 1.–1953. okt. 31.), tanulmányai befejezése után a 9. (debreceni) hadtest hadtestparancsnok-helyettese (1954. okt. 26.–1955. dec. 16.); alezredesi (1951. máj.), ezredesi rangban (1955. nov.). A 17. (kaposvári) hadosztály hadosztályparancsnoka (1955. dec. 16.–1957. márc. 23.), a 9. (kaposvári) gépkocsizó lövészhadosztály hadosztályparancsnoka (1957. márc. 23.–1958. aug. 16.). A MN Kiképző Csoportfőnökség csoportfőnök-helyettese (1960. júl. 25.–1961. aug. 1.), vezérőrnagyi rangfokozatban az 5. (budapesti) hadsereg parancsnokának általános helyettese (1961. aug. 1.–1967. júl. 31.), kiképzési helyettese (1967. júl. 31.–1969. okt. 1.), a Magyar Néphadsereg Vezérkara (MNVK) 2. (Felderítő) Csoportfőnökségén ún. személyi tartalékállományba helyezték (1969–1971), fegyelmivel nyugdíjazták (1971. jan.). Az Ásványolaj-forgalmi Vállalat (ÁFOR) gazdasági-műszaki tanácsadója (1971-től).
Az MSZMP alapító tagja (1956. nov.-től), az MSZMP Somogy Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága tagja (1956. nov.–1957. jún.).
Az MSZMP KB póttagja (1957. jún. 29.–1962. nov. 24.).
A forradalom és szabadságharc idején Somogy megyében repülőgépek és fegyverek bevetésével szétverte a tüntetéseket, és katonai erővel lépett fel a forradalmi szervek működése ellen. A Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács elmozdította beosztásából (1956. okt. 30.) és letartóztatta (1956. okt. 31.; a szovjet csapatok szabadították ki: 1956. nov. 4.). A forradalom leverése után a katonai vezetők közül elsők között csatlakozott az új vezetéshez, jelentős szerepet játszott a megtorlást végrehajtó karhatalom vidéki (Somogy megyei) szervezésében és vezetésében. Az MSZMP 1957. jún.-i országos értekezletén a KB póttagjai közé választották, majd a Szovjetunióba küldték a Vezérkari Akadémiára. Legfelsőbb katonai tanulmányai befejezése után vezérőnagyi rangban hadtestparancsnok-helyettessé nevezték ki. Ismeretlen okokból tartalékállományba helyezték, majd fegyelmivel nyugdíjazták.
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1951), Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1953 és 1955), Vörös Csillag Érdemrend (1956 és 1965), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).
Főbb művei
F. m.: A tiszthelyettesek és tisztesek feladatai. (Katonai Szemle, 1957. 1.)
A törzsek szerepe az alegységek kiképzésének irányításában és az ellenőrzések módszere. (Katonai Szemle, 1958. 1.)
A tisztesek kiképzésének néhány alapvető kérdése. (Honvédségi Szemle, 1960. 12.)
Fokozottabb követelmények – állandó harckészültség. (Honvédségi Szemle, 1963. 1.).
Irodalom
Irod.: Gyors ütemben készülnek a harckiképzés korszerű segédeszközei. Szerkesztőségi interjú M. P. vezérőrnaggyal. (Honvédségi Szemle, 1969. 5.)
Dvorák Ede: Napszámos fiúból tábornok. M. P. vezérőrnagy. (MHSZ Élet, 1986. 4.)
Halálhír. (Népszabadság, 1997. máj. 31.)
M. Szabó Miklós: Adalékok a Magyar Néphadsereg 1960–1962. évi történetéhez. (Honvédségi Szemle, 2007. 9.).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020
