Tömpe András

Született: 1913. november 14. Budapest
Meghalt: 1971. december 15. Budapest
Temetés: 1971. december 20. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon

Család

Sz: Tömpe Benő postai tisztviselő, a Postás labdarúgója és a futballszakosztály titkára, majd Az Est Lapok munkatársa, Sugár Jolán. Testvére: Tömpe Ferenc a Diósgyőri Papírgyár főmérnöke és Tömpe István (1909–1988) politikus, az MSZMP KB tagja

Iskola

A budapesti Fáy András Gimnáziumban éretts. (1931), a brünni (= Brno, Csehszlovákia) műszaki főiskolán gépészmérnöki okl. szerzett (1937).

Életút

Budapesten, az Erőátviteli és Világítási Rt. segédmunkása (1931–1932), közben Madzsar József szemináriumait látogatta és jó barátságba került József Attilával is. A Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) tagja (1931–1934), röplapok terjesztése miatt rendőri felügyelet alá helyezték (1931–1932). Az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja (1934-től); közben főiskolai tanulmányai idején részt vett a csehszlovákiai munkásmozgalomban is, a magyarországi diákok szervezete (EFESZ) vezetője és Egységfront c. lapjuk szerkesztője (Barna Péter néven). Felsőfokú tanulmányainak befejezése után önkéntesként, főhadnagyi rangban a XIII. Nemzetközi Brigád 5. zászlóalja soraiban a köztársaságiak oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban (1937–1939), századparancsnokként szerelt le (1939). A köztársasági csapatok veresége után Franciaországba menekült, ahol internálták (Münnich Ferenccel, Rajk Lászlóval, Tömpe Istvánnal és másokkal a gurs-i és a Le Vernet-i tábor foglya, 1939–1941), hazatérése érdekében a németországi dessaui Junkers Művek mérnöke (1941). Részt vett a nemzetközi munkásmozgalom hetven magyar tagja hazatérésének a megszervezésében, végül maga is hazatért, és felvette a kapcsolatot a magyarországi kommunista vezetőkkel. Magyarországon egy rövid ideig a Müller és Társa cég mérnöke (1942–1943), nemsokára kommunista szervezkedés vádjával letartóztatták, de a katonai bíróság bizonyítékok hiányában felmentette, majd behívták munkaszolgálatra (1943. aug.), a fronton átszökött a szovjet csapatokhoz (1944. júl.). Ejtőernyős kiképzése után Nógrádi Sándor partizáncsoportjának politikai biztosaként a Felvidéken és Salgótarján környékén harcolt (1944. okt.–1944. dec.).

 

A II. világháború után Erdei Ferencnek, az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszterének megbízásából, rendőrfőrtanácsosként hozzákezdett az új politikai rendőrség szervezéséhez (1945. jan.-tól). A Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Osztályának vezetője (1945. jan.–1945. máj.), a Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának (PRO) vezetője rendőr ezredesként (1945. máj.–1945. szept.). A Hazahozatali Kormánybiztosság helyettes vezetője (1945. szept. 1.–1947. máj. 31.); közben rendőr vezérőrnaggyá léptették elő (1946. júl. 22-étől). Buenos Airesben a szovjet hírszerzés ún. rezidense (1947–1959; fedőfoglalkozása nagykereskedő volt). Hazatérése után a BM II/3. Osztály (= Állambiztonsági Szolgálat) osztályvezetője (1959. máj. 8.–1961. márc. 9.), a BM Politikai Nyomozó Főosztály főosztályvezető-helyettese (1961. márc. 9.–1962. febr. 15.). az MSZMP KB Adminisztratív Osztályának vezetője (1962. febr. 15.–1962. nov. 30.). A Corvina Idegen Nyelvű Kiadó igazgatója (1963. jan. 1.–1967. jún. 15.), a Külügyminisztérium állományába vették (1967. jún. 15-étől). A Magyar Népköztársaság berlini nagykövete (1967. szept. 15.– 1968. aug. 24.). Nem értett egyet a csehszlovákiai bevonulással, lemondott nagyköveti tisztéről. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) elnöke (1970–1971).

Már budapesti gimnazistaként kapcsolatba került a munkásmozgalom eszméivel: Madzsar József szemináriumait hallgatta, röpcédulákat terjesztett, tüntetéseken vett részt, és a Szocialista Munkásblokk mellett kampányolt. Első elméleti írásai Barna Péter néven jelentek meg a Társadalmi Szemlében (később ugyanezt a nevet használta illegális tevékenysége során is). Brünni főiskolai hallgatóként kapcsolatba került a csehszlovákiai kommunistákkal is, 1935-ben belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, ill. a nyári szünidőkben az MSZDP szervezeteiben is tevékenykedett. Tanulmányai befejezése után Spanyolországban a köztársasági kormányt támogató Nemzetközi Brigádok önkénteseként részt vett az extremadurai, az aragóniai, az ebrói és a katalóniai harcokban (1938-ban belépett a Spanyol Kommunista Pártba is). A köztársaságiak veresége után Franciaországba került, ahol különböző internálótáborokban tartották fogva. 1941-ben Németországban, a dessaui Junkers-gyárban vállalt munkát mint mérnök. Nyolc hónapig dolgozott ott, majd okt.-ben Bécsen át hazaszökött Magyarországra.

 

Magyarországon bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalom vezetésébe, pártutasításra kapcsolatot épített a szociáldemokrata mérnökök csoporjtával. Letartóztatása után a budapesti Margit körúti fogházban raboskodott négy hónapig, majd a katonai bíróság bizonyítékok hiányában felmentette. Az illegális párt jóváhagyásával 1944. júl.-ban átszökött a szovjet csapatokhoz. Moszkvában jelentkezett az emigráns pártvezetés tagjainál, akik tőle tudták meg a hazai kommunista párt feloszlatásának és a Békepárt megalakításának hírét. Rákosi Mátyás személyes utasítására csatlakozott Nógrádi Sándor partizán alakulatához, hazatérése után Gerő Ernő közölte vele, hogy a politikai rendőrség vezetésével bízták meg. Budapesten azonban Péter Gábor már megkezdte a politikai rendőrség szervezését, végül Tömpe András a Péter Gáborral való személyes rivalizálásban alulmaradt. Tömpét a Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának vezetésével bízták meg, és kinevezték a Hazahozatali Kormánybiztosság helyettes vezetőjének. Posztja megszűnésével kikerült a Belügyminisztérium állományából és a magyar pártvezetésen belül is elszigetelődött.

A szovjet állambiztonság kikérte a magyar társszervektől, Buenos Airesbe telepítette. Több mint tíz évig (1947–1958) élt Argentínában, ottani tevékenysége még feltáratlan. Az időközben Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven újjáalakult magyar állampárt Tömpe Andrásra bízta – szovjet tapasztalatai alapján – a magyarországi hírszerzés kiépítését, intézményrendszerének megszervezését.  Munkájának fontos része volt az 1948 utáni munkásmozgalmi személyekkel szemben elkövetett törvénysértések lezárása, az ártatlanul meghurcolt kommunista vezetők rehabilitációja. Az ezzel foglalkozó felülvizsgáló bizottság tagjaként többször is sikertelenül tiltakozott egykori államvédelmi tisztek vezető fukcióban maradása miatt. Többször is levelet írt Kádár Jánosnak, amelyekben elhatárolódott a bizottság hivatalos jelentésétől, mert az nem tért ki a párthű kommunisták felelősségére, akik hagyták a törvénysértések eluralkodását, ugyanakkor enyhíteni igyekeztek a Rákosi-klikk tagjainak bűnösségét. Végül minden pártfunkciójáról lemondott, és nyugdíjazását kérte a pártvezetéstől (1962. dec.).

A pártvezetés 1967-ben reaktiválta, átkerült a Külügyminisztérium állományába, és a Magyar Népköztársaság kelet-berlini nagyköveteként szolgált. A Varsói Szerződés hadseregeinek 1968. aug.-i csehszlovákiai bevonulása után Tömpe András levelet írt az MSZMP Központi Bizottságához. Ebben helytelenítésének adott hangot, mondván, Csehszlovákiában ellenforradalmi helyzet nem állt fenn, az ottani párt végig kézben tartotta a folyamatokat. A keletnémet vezetést súlyos vádakkal illette, szerinte ők erőltették rá a többi kelet-európai vezetőre álláspontjukat. Negatív következményeket jósolt a magyar párt számára is, amiért rábólintott a megszállásban való részvételre. Az MSZMP vezetése Tömpe András leváltásával reagált a levélre, amit hivatalosan egészségi állapotának megromlásával magyarázott. Utolsó munkahelyén mint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete elnöke dolgozott. 1970-ben elbocsátotta egyik beosztottját, aki az egyesület párttitkárának teendőit is ellátta. Az illető a döntést tudomásul vette, később mégis pártfegyelmi vizsgálatot kezdeményezett volt főnöke ellen a kerületi pártbizottságon. Mivel Tömpe András – korábbi szereplései miatt – addigra már a pártellenzék egyik meghatározó személyiségének számított, a fegyelmi túlnőtt egy egyszerű munkahelyi ügy keretein. A fővárosi fegyelmi bizottság az elbocsátott párttitkár vádjait rágalomnak minősítette ugyan, ám mégsem tisztázta teljes mértékben Tömpe Andrást, aki újabb vizsgálatot kért önmaga ellen. Az önmaga ellen kért újabb vizsgálat már Tömpe Andrásra nézve elmarasztaló ítéletet hozott (ebben bizonyosan közrejátszott a Tömpével szembekerült MSZMP KB „keményvonalas” vezetőinek bosszúhadjárata is). A Tömpe Andrást elmarasztaló ítéletet a budapesti V. kerületi Vörösmarty tér 1. sz. alatti kultúrpalotában tartott vállalati gyűlésen akarták felolvasni. Tömpe András a rendezvény kezdete előtt néhány perccel kis türelmet kért, és felment a tizedik emeleti szobájába, ahol főbe lőtte magát.

Emlékezet

 

Tömpe Andrást a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága nevében Borbándi János, az MSZMP KB tagja, a Magyar Partizán Szövetség és a régi harcostársak nevében Sebes György, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) tagja búcsúztatta. A tragikus eset után az MSZMP KEB vizsgálatot indított, amelynek eredményeként súlyosan elmarasztalta az MSZMP fővárosi szerveit, és posztumusz rehabilitálta Tömpe Andrást. A törvénytelenségek kapcsán Kádár Jánoshoz írott levelei, valamint az MSZMP KB-hoz a csehszlovákiai események kapcsán intézett tiltakozása azonban csak a rendszerváltás után vált ismertté.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), 48-as Díszérem (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1950), Magyar Partizán Emlékérem, Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1960).

 

Németország Fölött Aratott Győzelemért a Nagy Honvédő Háborúban 1941–1945 Érdemérem (szovjet, 1946), Budapest Bevételéért Érem (szovjet, 1947).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020