Major Tamás, tasnádi
színész, rendező
Major-Maróthy Tamás, tasnádi
Született: 1910. január 26. Újpest, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1986. április 13. Budapest
Temetés: 1986. április 23. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon
Család
Sz: Major-Maróthy Gyula (†1939. jan. 4. Újpest. Temetés: 1939. jan. 7. Újpest) szénbányászati főfelügyelő, Papp Mária Rózsa Krisztina tanítónő, M. Papp Mariska néven amatőr színész és a Városi Színház ifjúsági előadásainak szervezője és rendezője. Testvére: Major Ákos (1908–1987) jogász, hadbíró, a Népbíróságok Országos Tanácsának elnöke és Major M. Gábor (1912–) bányamérnök. F: Beck Judit (1909–1985) festőművész, grafikus, keramikusművész, Beck Ö. Fülöp (1873–1945) szobrászművész leánya.
Iskola
Elemi és középiskoláit Újpesten végezte, a Könyves Kálmán Gimnáziumban éretts. (1927), a Színművészeti Akadémián színész okl. szerzett (1931), a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia szakán tanult (1931–1935).
Életút
A budapesti Nemzeti Színház ösztöndíjas tagja (1930–1931), segédszínésze, ügyelője (1931–1935), színésze (1935–1945), igazgatója (1945. febr. 13.–1962. máj. 1.), főrendezője (1962–1978), tagja (1978–1982). A budapesti Katona József Színház tagja (1982–1986). A Színház- és Filmművészeti Főiskola r. tanára (1947-től).
Az MSZMP KB tagja (1957. febr. 26.–1966. dec. 3.).
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.). Országgyűlési képviselő (Magyar Függetlenségi Népfront, budapesti lista, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Hazafias Népfront, budapesti lista, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24. és 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Budapest, 21. sz. egyéni választókerület, 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.).
A 20. század egyik jelentős magyar kultúrpolitikusa, a magyar színháztörténet korszakos alakja, egyik leghosszabb ideig regnáló színigazgatója. Több mint száz színházi és filmfőszerepet játszott, rendezőként és színházi elméleti szakíróként is fontos életművet alkotott.
Elszegényedett kisnemesi családból származott, gyermek- és ifjúkorát Újpesten töltötte. Amatőr színész édesanyja biztatására már gyermekkorában színésznek készült, középiskolásként, osztályfőnöke, a magyar–latin szakos Szetei Endre felkérésére a hivatalos iskolai ünnepségeken kezdett el verseket mondani. Érettségi után sikeresen felvételizett a Színiakadémiára, és már 1927-ben színpadra is lépett (Farkas Imre „énekes vígjátékában”, az Iglói diákokban, Petky Pál szerepében, a Városi Színházban). Tanulmányai befejezése után 1930-ban – édesanyja közbenjárására, ösztöndíjasként – a Nemzeti Színházhoz szerződött. Miután ösztöndíját nem hosszabbították meg, a család régi barátja, Németh Antal javaslatára a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara magyar–francia szakán folytatott tanulmányokat. Tanulmányai idején kisebb szerepekben, segédszínészként a Nemzeti Színház továbbra is foglalkoztatta, színészi munkája mellett az 1930-as években, Várkonyi Zoltánnal közösen lefordította Molière Tudós nők c. színdarabját. 1935-ben, édesanyja újabb közbenjárására, elnyerte Budapest székesfőváros színészeti ösztöndíját, s még ugyanebben az évben, a Nemzeti Színház új igazgatója, Németh Antal (1903–1968) minden társulati taggal új szerződést kötött. Major Tamás mint fővárosi ösztöndíjas ugyancsak a színház rendes tagja lett, ahol 1938-tól már színházi rendezői feladatokkal is megbízták. Pályája nehezen indult, első éveiben csak néhány szavas szerepeket (pl. pincér, portás, 2. lovag stb.) kapott. Első nagy sikerét Molière Tartuffe-jének címszerepében aratta (1938), majd hamarosan eljátszotta Calibant (Shakespeare: A vihar), Krogstadtot (Ibsen: Nóra), Shakespeare A velencei kalmár főszerepe (Shylock) után országosan ismert művésszé vált.
Major Tamás első mentora Sugár Károly volt, tőle tanult játéktechnikát, maszkolást és egyéb színházi trükköket. Sugár az I. világháborúban orosz hadifogságba esett, Szibériában megismerkedett a bolsevik eszmékkel, ő vette rá a pályakezdő művészt, hogy „megtekintsen” budapesti (= újpesti) munkástüntetéseket. Idővel aztán eljárt a Simplon kávéházba a baloldali művészek törzshelyére, megismerkedett Reinitz Bélával, aki Ady Endre (forradalmi) verseit zenésítette meg. Reinitz Béla (1878–1943) ismertette meg József Attila költészetével is, a radikalizálódó fiatalember aztán 1934-ben Párizsba utazott, színházi élményei hatására került kapcsolatba baloldali szervezetekkel, szakmai érdeklődése pedig a francia színház – mindekelőtt Louis Jouvet (1887–1951) művészete és a klasszikus francia komédia – felé fordult. Szociáldemokrata barátain keresztül ismerkedett meg 1939-ben Losonczy Gézával, majd Ujhelyi Szilárddal és Kállai Gyulával, utóbbi rábeszélésére ment el először a vasasokhoz egy irodalmi rendezvényre előadónak. Fellépett a Hont Ferenc által alapított Független Színpad előadásain (1938-tól). Hont Ferenccel közösen, Duda Gyuri címen lefordították, és a Népligeti Színkörben színre vitték Molière Georges Dandinjét (1942-ban), de az előadást politikai áthallásai miatt a hatóságok betiltották. A Nemzeti Színház fiatal baloldali művészeihez tartozott, legközelebbi barátai Várkonyi Zoltán, Gobbi Hilda és Olty Magda voltak. Gobbi Hilda kezdeményezésére rendszeresen fellépett baloldali munkásmozgalmi előadóesteken, a háborúból való kilépés melletti tüntetéseken. Maróthy Gábor álnéven, az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után bujkálni kényszerült, egyes adatok szerint ez év nyarán felvették az illegális kommunista pártba. Az illegalitásban Péter Gábor (1906–1993) beosztottja volt, pártutasításra röplapokat szerkesztett és nyomtatott, titkos találkozókhoz lakást szerzett.
Pest „felszabadulása” után részt vett a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete megalakításában (1945. jan.), majd a szervezet színészcsoportja vezetőjévé választották (1945. máj.). Major továbbá tagja lehetett a Budapesti Nemzeti Bizottság öttagú színművészeti bizottságának (a többi négy: Both Béla, Gobbi Hilda, Oláh Gusztáv és Várkonyi Zoltán). Ez a bizottság nevezte ki őt a Nemzeti Színház igazgatójává (1945. febr.-tól). Az új korszak első előadása, Major Tamás nagy sikere, Molière Tartuffe-je volt (még a Magyar Színház épületében, 1945. márc. 8-án), és Major rendezhette az első Bánk bánt is (1945. ápr. 25-én). Színigazgatói megbízatása idején igen nagysikerű Shakespeare- és Molière-bemutatókat rendezett. Színháztörténeti jelentőségű alakításai közül is kiemelkedett a III. Richard és a Hamlet címszerepe, valamint Jago (Shakespeare: Othello) és Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája) alakítása. Major Tamás (és Gellért Endre) Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij (1863–1938) módszerének meghonosításával a színháztörténet valamennyi nagy színművét színre vihette az új Nemzeti Színházban. Vezetői stílusát azonban igen sok bírálat érte. Rózsahegyi Kálmánt megfosztotta Nemzeti Színházi tagságától, Jávor Pált nem engedte színpadra, pártutasításra szétverte a régi barát, Várkonyi Zoltán „polgári” Művész Színházát, eltávolította Uray Tivadart, Gombaszögi Fridát és a Rajk-perrel szemben „különvéleménnyel” élő Tímár Józsefet. A Rajk-per kapcsán felvetődött Major Tamás felelőssége is, sokáig gyanúsítottként tekintettek rá, végül azonban a Nemzeti élén maradhatott, büntetésből azonban öthónapos pártiskolára küldték. A pártiskolai hónapok alatt Gellért Endrét nevezték ki a Nemzeti Színház megbízott igazgatójának, a teátrum végleges vezetését azonban Gellért Endre (1914–1960) nem vállalta el. 1950-ben Gellért Endrét nevezték ki a Nemzeti Színház főrendezőjének, mindketten több-kevesebb sikerrel ellenálltak annak a pártutasításnak, amely a szovjet szocialista realista szerzők darabjainak színrevitelét kezdeményezte. A forradalom és szabadság napjaiban a Nemzeti Színház forradalmi bizottsága (tagjai: Bessenyei Ferenc, Raksányi Gellért, Sinkovits Imre és Szörényi Éva) leváltotta posztjáról. A forradalom leverése után azonnal visszakerült a Nemzeti élére, és Gellért Endre mellé felvette második főrendezőnek Marton Endrét. Az 1956-os „megtévedése” miatt háttérbe szorított Gellért Endre helyét átvevő Marton Endre (1917–1979) és Major Tamás között nemsokára szakmai háború robbant ki, a Nemzeti társulata tkp. kettészakadt, Major pedig régi harcostársaival (pl. Gobbi Hilda) is szembekerült. A helyzetet végül is az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztálya oldotta meg, amely 1962. ápr. 10-i leiratában felmentette főigazgatói posztjából Major Tamást, mert a „gyenge igazgatás alatt” rossz légkör alakult ki.
Felmentése után főrendezőként továbbra is a Nemzeti Színház meghatározó személyisége maradt. Időskori szerepei közül kiemelkedik Moór Jenő (Csurka István: Döglött aknák), Oszip (Gogol: A revizor) és Dorante gróf (Molière: Az úrhatnám polgár), ill. újra megrendezte Shakespeare: Téli rege c. darabját, amelynek színreviteléről több írásában is foglalkozott. Major Tamás a Nemzetibe visszatért Gobbi Hildával átszerződött az induló budapesti Katona József Színházhoz. Utolsó nagy szerepét, Spiró György Az imposztor c. darabjának főhősét itt játszott el (1982-ban). Boguslawski alakját Spiró részben az idős Majorról mintázta. Major 1984-ben A vadászat c. Hobo-lemezen is szerepelt: ő sorolta a prológusban a vadászat alapelveit. Filmszerepei közül a legemlékezetesebb Albert inas (= Kovács Dezső) alakítása volt A tizedes meg a többiek (1965) groteszk tablójában, de ő volt Kölcsey Ferenc az Erkel (1952) c. filmben. Külön érdekesség, hogy ő szerepelt az első magyar televíziós játékfilmben, a Stefan Zweig Sakknovellájából készült alkotásban (dr. von Beck szerepében, a filmet rendezte: Várkonyi Zoltán; bemutató: 1959. jan. 25.).
Emlékezet
Major Tamás Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben, a Nemzeti Sírkertben nyugszik. A gyászszertartáson az MSZMP KB és a Művelődési Minisztérium nevében Vajda György művelődési miniszterhelyettes, a magyar színésztársadalom nevében Törőcsik Mari Kossuth-díjas kiváló művész, a tanítványok nevében Csiszár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas művészeti vezetője búcsúztatta. Major Tamás sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
A Nemzeti Színház parkjában lévő szobra egyik legismertebb szerepében, III. Richárdként ábrázolja (egészalakos bronz, Marton László alkotása, 2002).
Elismertség
A berlini Művészeti Akadémia l. tagja.
Elismerés
Budapest székesfőváros ösztöndíja (1935), Kossuth-díj (1948 és 1955), kiváló művész (1950), SZOT Díj (1970), Pro Arte Budapest (1975).
Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1946; ezüst, 1947),Munka Érdemrend (1954 és 1962), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1960 és 1970), Munka Érdemrend (arany, 1965), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1985).
Főbb művei
F. m.: írásai: Molière: Duda Gyuri. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. Hont Ferenccel. A rendezői utasításokkal ellátta Szendrő József. Ill. Beck Judit. (Szabad színpad. Dolgozó színjátdzók könyvtára. Bp., 1947)
A Moszkvai Művész Színház ötven éve. (Forum, 1948. 11.)
A szovjet színház szerepe a kommunista ember nevelésében. (A Magyar–Szovjet Társaság kiadványa. Bp., 1953)
Shakespeare: Coriolanus. Shakespeare színművét átd. Bertolt Brecht, ford. Vas István. Az utószót írta M. T. Ill. Szász Endre. (Bp., Magyar Helikon, 1966)
Brecht, Bertolt: Színházi tanulmányok. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta M. T. Ford. Eörsi István, Imre Katalin, Vajda György Mihály, Walkó György. (Elvek és utak. Bp., Magvető, 1969)
Téli rege – a színpadon. Shakespeare drámáját Mészöly Dezső fordította. (Műhely. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983)
Részvételem az ellenállási mozgalomban. (Ezredvég, 1992. 1.)
írásai a Kortársban: Gellért Endre. (1960. 4.)
Tímár József. (1960. 12.)
Modern művészet, mai színház. Gondolatok Az utazás rendezése közben. (1962. 8.)
József Attila szaval. (1962. 12.)
A Macbeth tragikuma. (1963. 12.)
írásai a Kritikában: M. T. felszólalása az Országgyűlés ülésszakán. (Kritika, 1968. 3.)
Bajor Gizi halálának negyedszázados évfordulójára. (Kritika, 1976. 2.)
Vidám köszöntő – Nádasdy Kálmán 75. születésnapjára. (1980. 1.)
Kádár János József Attiláról. (1986. 2.)
írásai a Nagyvilágban: Mai magyar szemmel – a mai Párizsban. (1956. 1.)
Helene Weigel hetven éves. (1970. 8.).
F. szerepei a Nemzeti Színházban: Tartuffe (Molière: Tartuffe, 1938)
Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár, 1940. febr. 13.)
Dmitrij Illarionovics Polezsajev professzor (Rahmanov, Leonyid: Viharos alkonyat, 1945. jún. 28., 1950. febr. 22., 1967. nov. 25., 1970. okt. 26.)
Cauchon Péter, beauvais-i püspök (Shaw, G. B.: Szent Johanna, 1945. okt. 19.)
Zsigmond (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt, 1946. máj. 10.)
Sganarelle (Molière: Férjek iskolája, 1946. okt. 24.)
Igazgató (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, 1946. dec. 25.)
Pavlin, pópa (Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek, 1947. febr. 7.)
Károly, bíró (Déry Tibor: Tükör, 1947. márc. 21.)
Richard, Gloucester hercege, a későbbi III. Richard (Shakespeare: III. Richard, 1947. dec. 13., 1955. nov. 4., 1959. dec. 18.)
Borbíró Mihály (Déry Tibor: Itthon, 1948. jan. 9.)
Biberach (Katona József: Bánk bán, 1948. márc. 14.)
Bannai Gábor (Szigeti József: Rang és mód, 1948. máj. 9.)
Gajev (Csehov: Cseresznyéskert, 1948. jún. 4.)
Dr. Szmuk Róbert (Illyés Gyula: Lélekbúvár, 1948. nov. 13.)
Jago (Shakespeare: Othello, 1949. febr. 18. és 1962. febr. 25.)
Zuboly, takács (Shakespeare: Szentivánéji álom, 1949. aug. 25.)
Vaszjutyin, Krím vidéki párttitkár (Pavlenko, Pjotr Andrejevics: Boldogság, 1949. dec. 21.)
Macbeth (Shakespeare: Macbeth, 1950. ápr. 22.)
Hamlet (Shakespeare: Hamlet, 1952. jan. 27.)
Asztrov Lvovics (Csehov: Ványa bácsi, 1952. ápr. 9.)
Szomov (Gorkij: Szomov és a többiek, 1953. ápr. 3.)
Arnolphe (Molière: A nők iskolája, 1953. jún. 12. és 1961. okt. 27.)
Corbaccio (Jonson, Ben: Volpone, 1953. nov. 28.)
Tartuffe (Molière: Tartuffe, 1955)
Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája, 1955. jan. 7., 1960. okt. 14., 1961. aug. 13.)
Druzsba (Benedek András–Mikszáth Kálmán: Sipsirica, 1956. jún. 9.)
Hold (García Lorca, Federico: Vérnász, 1957. ápr. 19.)
Dr. Langyos, főorvos (Nagy Ignác: Tisztújítás, 1957. máj. 24.)
Glembay Ignác, bankár (Krleza, Miroslav: A Glembay Ltd., 1958. jan. 29.)
Archie Rice (Osborne, John: A komédiás, 1958. márc. 23.)
Lohmann (Brecht: A rettegés birodalma, 1958. nov. 7.)
Formin (Darvas József: Kormos ég, 1959. márc. 29.)
James Mavor Morell, lelkész (Shaw, G. B.: Candida, 1959. okt. 2.)
Főmérnök (Mesterházi Lajos: Üzenet, 1960. máj. 7.)
Főkórusvezető (Szophoklész: Oidipusz király, 1962. márc. 16.)
Tudós, vándor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, 1962. máj. 27.)
G. B. Shaw (Kilty, Jerome: Kedves hazug, 1963. febr. 2. és 1974. szept. 19.)
Sánta (Hubay Miklós: Csend az ajtó mögött, 1963. ápr. 26.)
II. József (Németh László: II. József, 1964. febr. 7.)
Gloster gróf (Shakespeare: Lear király, 1964. máj. 22., 1967. szept. 24., 1974. szept. 28.)
1. karvezető (Aiszkhülosz: Agamemnon, 1965. febr. 26.)
Julius Robert Oppenheimer, fizikus (Kipphardt, Hainer: Az Oppenheimer-ügy, 1965. ápr. 23.)
William de Burgh Cokane (Shaw, G. B.: A szerelem ára, 1966. jan. 21.)
Dundo Maroje, dubrovniki kalmár (Drzic, Marin: Dundo Maroje, 1966. márc. 25.)
Boronkai, államtitkár (Németh László: Szörnyeteg, 1966. szept. 30.)
Bohóc (Komlós János: Az Édent bezárták, 1967. máj. 20.)
Kórus (Gyurkó László: Szerelmem, Elektra, 1968. márc. 2.)
Iván Vasziljevics Bunsa házfelügyelő és Rettegett Iván cár (Bulgakov: Iván, a rettentő, 1970. febr. 6.)
Lonovics érsek (Németh László: Széchenyi, 1970. szept.)
Molière (Bulgakov: Álszentek összeesküvése, 1970. nov. 21.)
Moór Jenő, egyeske (Csurka István: Döglött aknák, 1971. máj. 7., 1979. ápr. 6.)
Lionel Roach őrnagy, törzsparancsnok (England, Barry: Neveletlenek, 1972. febr. 25.)
Oszip (Gogol: A revizor, 1973. márc. 11.)
Mester, Orestes oktatója (Magyar Elektra, 1975. nov. 27.)
Kuruzs (Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné, 1975. nov. 27.)
Az Úr hangja (Gothe: Faust, 1977. ápr. 22.)
Marango, a tulajdonos (Wesker, Arnold: A konyha, 1979. máj. 31.)
Dorante gróf (Molière: Az úrhatnám polgár, 1979. okt. 12.)
Forlipopoli őrgróf (Goldoni, Carlo: Mirandolina, 1982. máj. 14.)
a Nemzeti Színházban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon: Ösztövér, szabó (Shakespeare: Szentivánéji álom, 1938. jún. 18.)
Duzzog, ördögfi (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, 1938. jún. 22.)
Caliban (Shakespeare: Vihar, 1939. aug. 25.)
Le Beau, (Shakespeare: Ahogy tetszik, 1939. aug. 30.)
Röselmann, pap (Schiller: Tell Vilmos, 1940. jún. 22.)
Zuboly, takács (Shakespeare: Szentivánéji álom, 1941. jún. 19.).
F. szerepei a Vígszínházban: Mefisztó (Goethe: Faust, 1961. ápr. 22.)
Író (Örkény István: Kedves Bópeer…! (1976. okt. 1.)
a Szegedi Szabadtéri Játékokon: Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája, 1962. aug. 8.)
a Magyar Állami Operaházban: Beszélő (Brecht: Mahagonny, 1967. márc. 19.)
a Mikroszkóp Színpadon: Lear (rendező is, Shakespeare: Lear király, 1967. okt. 13.)
Bánk bán (rendező is, Bánk bán a Mikroszkópban, 1968. márc. 21.)
a Szolnoki Szigligeti Színházban: Puntila, földbirtokos (Brecht: Puntila úr és szolgája, Matti, 1977. okt. 7.)
a Népszínházban: Sherlock Holmes (Hernádi Gyula: Hasfelmetsző Jack, 1979. márc. 3.)
a Miskolci Nemzeti Színházban: Lear, Britannia királya (Shakespeare: Lear király, 1981. márc. 6.)
a Katona József Színházban: Max (Pinter, Harold: Hazatérés, 1983. ápr. 15.)
Boguslawski (Spiró György: Az imposztor, 1983. okt. 28.)
Fehér főparancsnok (Bulgakov: Menekülés, 1984. ápr. 30.).
F. rendezései a Nemzeti Színházban: Racine: Andromache. – Racine: Pereskedők. (1939. dec. 16.)
Shakespeare: Sok hűhó semmiért. (1940. ápr. 18., 1946. jún. 7., 1952. okt. 10., 1960. márc. 9.)
Molière: Tudós nők. (Rádai Dénessel, 1940. máj. 20.)
Borberg, Svend: Hol az igazság? (1941. márc. 22.)
Illés Endre: Törtetők. (Németh Antallal, 1941. okt. 25.)
Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. (1941. dec. 20.)
Birabeau, André: Három mama. (1942. márc. 7.)
Bibó Lajos: Hibások. (1942. máj. 9.)
Herczeg Ferenc: A híd. (1942. szept. 24.)
Ságody József–Lavedan, Henri: Felség. (1942. okt. 3.)
Zilahy Lajos: Szépanyám. (1943. ápr. 28.)
Sarment, Jean: A 106. születésnap. (1944. febr. 19.)
Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné. (1945. márc. 1., 1953. máj. 22., 1975. nov. 27.)
Molière: Tartuffe. (1945. márc. 8., 1955)
Katona József: Bánk bán. (1945. ápr. 25.)
Háy Gyula: Tiszazug. (1945. máj. 18.)
Shaw, G. B.: Szent Johanna. (1945. okt. 19.)
Shakespeare: Antonius és Cleopatra. (1946. dec. 20., 1960. febr. 7.)
Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek. (1947. febr. 7., 1950. nov. 4., 1974. okt. 19.)
Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok. (1947. máj. 9., 1960. ápr. 11.)
Szimonov, Konsztantyin: Az orosz kérdés. (1947. okt. 31.)
Shaw, G. B.: Warrenné mestersége. (1948. máj. 4.; 1957. márc. 7.)
Shakespeare: Szentivánéji álom. (1948. jún. 11., 1949. aug. 25., 1960. jún. 10.)
Molière–Illyés Gyula: A fösvény. (1948. okt. 15., 1952. máj. 14.)
Salacrou, Armand: A gyűlölet éjszakája. (1949. jan. 6.)
Adujev, Nyikolaj Alfredovics: A dohányon vett kapitány. (Hont Ferenccel és Kertész Gyulával, 1949. jún. 9.)
Shakespeare: Ahogy tetszik. (1949. jún. 10.)
Gorkij: Ellenségek. (1949. dec. 2.)
Szabó Pál: Nyári zápor. (Marton Endrével, 1950. febr. 17.)
Lope de Vega: Donna Juana. (1950. jún. 3.)
Beaumarchais, Pierre-Augustin Caron de: Figaró házassága vagy egy bolond nap. (1950. okt. 12.)
Katona József: Bánk bán. (Vámos Lászlóval, 1951. máj. 30.)
Urbán Ernő: Tűzkeresztség. (1951. nov. 21.)
Shaw, G. B.: Warrenné mestersége. (Vadász Ilonával, 1951. dec. 1.)
Shakespeare: Hamlet. (Gellért Endrével, 1952. jan. 27.)
Visnyevszkij, Vszevolod Vitaljevics: Feledhetetlen 1919. (1952. ápr. 4.)
Kornyejcsuk, Alekszandr Jevdokimovics: Ukrajna mezőin. (1953. jan. 6.)
Illyés Gyula: Tűvé-tevők. (1953. máj. 22.)
Osztrovszkij, Alekszandr: Vihar. (Kazimir Károllyal, 1954. márc. 2.)
Shakespeare: Othello. (Nádasdy Kálmánnal, 1954. máj. 28.)
Molière–Illyés Gyula: A képzelt beteg. (1954. dec. 10.)
Molière: A versailles-i rögtönzés. (1954. dec. 10.)
Madách Imre: Az ember tragédiája. (Gellért Endrével, Hidas Frigyessel és Marton Endrével, 1955. jan. 7.)
Sándor Kálmán: A senki városa. (Kazimir Károllyal, 1955. ápr. 2.)
Gorkij: Az anya. (Gellért Endrével, 1955. jún. 15.)
Karinthy Ferenc: Ezer év. (1955. dec. 30.)
Goldoni, Carlo: Mirandolina. (1956. márc. 30.)
Racine: Phaedra. (1957. márc. 30.)
Karinthy Ferenc: Szellemidézés. (1957. okt. 25.)
Machiavelli, Niccolò: Mandragora. (1957. dec. 20.)
Trenyov, Konsztantyin Andrejevics: Ljubov Jarovaja. (1958. nov. 20.)
Shakespeare: A windsori víg nők. (1959. febr. 13.)
Goldoni, Carlo: Két úr szolgája. (1959. máj. 15., 1980. okt. 10.)
Madách Imre: Az ember tragédiája. (1960. okt. 14., 1961. aug. 13., 1964. okt. 2.)
Darvas József: Hajnali tűz. (1961. febr. 10.)
Brecht: Galilei élete. (1962. jan. 12.)
Shakespeare: Othello. (Nádasdy Kálmánnal, 1962. febr. 25.)
Németh László: Az utazás. (1962. máj. 11.)
Katona József: Bánk bán. (1962. okt. 12.)
Arisztophanész: Eiréné. Béke avagy a kútba dugott leányzó. (1963. jan. 18.)
Hubay Miklós: Csend az ajtó mögött. (Pethes Györggyel, 1963. ápr. 26.)
Shakespeare: Macbeth. (1963. okt. 18.)
Shakespeare: Coriolanus. (1965. dec. 3.)
Déry Tibor: Bécs, 1934. (1966. máj. 27.)
Németh László: Szörnyeteg. (1966. szept. 30.)
Weiss, Peter: A vizsgálat. (1967. jan. 27.)
Komlós János: Az Édent bezárták. (1967. máj. 20.)
Brecht: A vágóhidak Szent Johannája. (1968. jan. 13.)
Dobozy Imre: Eljött a tavasz. (1968. okt. 25.)
Száraz György: A vezérkari főnök. (1969. febr. 21.)
Shakespeare: Athéni Timon. (1969. okt. 10.)
Weiss, Peter: A luzitán szörny. (1970. szept. 25.)
Shakespeare: Romeo és Júlia. (1971. febr. 26.)
Brecht: A szecsuáni jólélek. (1972. jan. 7. és 1974. okt. 26.)
Molière–Illyés Gyula: Kényeskedők. – Molière: Amphitryon. (1972. ápr. 28.)
Shakespeare: Szeget szeggel. (1973. jan. 5.)
Hubay Miklós: Színház a cethal hátán. (1973. szept. 15.)
Hacks, Peter: Szép Heléna. (1974. márc. 8.)
Jonson, Ben: Bertalannapi vásár. (1975. máj. 28.)
Magyar Elektra. (1975. nov. 27.)
Shakespeare: II. Richard. (1976. márc. 12.)
Örkény István: Kulcskeresők. (1977. jan. 7.)
Shakespeare: Téli rege. (1978. jan. 12.)
Molière–Illyés Gyula: Tudós nők. (1980. jan. 11.)
F. rendezései az Ifjúsági Színházban: Fagyejev, Alekszandr Alekszandrovics: Az ifjú gárda. (1949. márc. 14.)
a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon: Shakespeare: Szentivánéji álom. (1952. jún. 28., 1953. jún. 27., 1954. júl. 3., 1955. aug. 27.)
a Szegedi Szabadtéri Játékokon: Madách Imre: Az ember tragédiája. (1960. aug. 14., 1961. aug. 13., 1962. aug. 8.)
a Mikroszkóp Színpadon: Tessék továbbmenni! Kabaré. (1969. jan. 17.)
A tetőn dolgoznak! Kabaré. (1970. febr. 19.)
az Ódry Színpadon: Molière: Amphitryon. (1971. máj. 29.)
Molière–Illyés Gyula: Kényeskedők. – Molière–Illyés Gyula: A képzelt beteg. (1982. jan. 31.)
Molière: Sganarelle, vagy a képzelt szarvak. – Molière: Kullancsok. (1985. okt. 4.)
a Miskolci Nemzeti Színházban: Molière: Tartuffe. (1980. ápr. 4.)
Goldoni, Carlo: Csetepaté Chioggiában. (1982. márc. 5.)
Shakespeare: Szeget szeggel. (1983. jan. 7.)
a Katona József Színházban: Molière–Illyés Gyula: Tudós nők. (1983. dec. 23.).
F. filmjei: A szűz és a gödölye (1941)
Különös házasság (Jezsuita, 1951)
Erkel (Kölcsey Ferenc, 1952)
Merénylet (1959)
Az életbe táncoltatott lány (A képmutogató, 1964)
Kár a benzinért (Igazgató, 1964)
Miért rosszak a magyar filmek? (Póczik, 1964)
Mit csinált a feleséged 3-tól 5-ig? (Narrátor, 1964)
A kőszívű ember fiai (Baradlay Kazimir, 1965)
A tizedes meg a többiek (Kovács Dezső, azaz Albert inas, 1965)
Nem (Lakásügyi előadó, 1965)
Egy magyar nábob (Griffard, 1966)
És akkor a pasas… (1966)
Hideg napok (Grassy, 1966)
Minden kezdet nehéz (1966)
Változó felhőzet (1966)
A múmia közbeszól (Fáraó, 1967)
Egri csillagok (Szulejmán, 1968)
Egy szerelem három éjszakája (Lajos főpincér, 1967)
Falak (Főszerkesztő, 1968)
Alfa Rómeó és Júlia (Beteg, 1969)
Az oroszlán ugrani készül (Kálmán, 1969)
Szemüvegesek (Náray, 1969)
Ítélet (Werbőczy, 1970)
Szerelmi álmok – Liszt (IX. Pius pápa, 1970)
Utazás a koponyám körül (A bajuszos levantei, 1970)
A gyilkos a házban van (Janitor, a házmester, 1971)
A magyar ugaron (1972)
Régi idők focija (Kerényi úr, 1973)
A Pendragon legenda (James Morvin, 1974)
Déryné, hol van? (Jancsó, 1975)
Ereszd el a szakállamat! (Maracskó Béla, 1975)
Zongora a levegőben (Klimperger karmester, 1976)
Szabadíts meg a gonosztól! (Igazgató úr, 1979)
Circus maximus (Bárdos, 1980)
Mephisto (Oscar Kroge, 1981)
Ripacsok (Dr. Molnár Géza elmeorvos, 1981)
Szerencsés Dániel (Nagyapa, 1982)
A csoda vége (Péter, 1983)
Hanyatt-homlok (Deák nagyapa, 1984)
Csak egy mozi (1985)
Redl ezredes (Kubinyi nagyapa, 1985)
A nagy generáció (Makay apja, 1986).
F. tv.: Sakknovella (1958)
A denevér (1965)
A helység kalapácsa (Harangláb, 1965)
Szilveszter 20 éven felülieknek (1965)
A szerelem ára (1967)
Jaguár (Általános bácsi, 1967)
Sellő a pecsétgyűrűn (Vöröskőy, 1967)
Mocorgó (Brillantin, 1968)
VII. Olivér (Saint-Germain gróf, 1969)
A frankhamisítás (1971)
Széchenyi meggyilkoltatása (1971)
Fekete macska (1972)
Férfiak mesélik (1972)
III. Richard (1973)
Ki vágta fekjbe Hudák elvtársat? (Kiss Pál, 1973)
Aranyborjú (1974)
Ficzek úr (1974)
Volpone (Volpone, 1975)
Scapin furfangjai (Geronte, 1976)
Az Isten is János (1977)
Császárlátogatás (1977)
Nők iskolája (Chrysalde, 1984).
F. rádió: Csaba (Harsányi K.: Ellák, 1935)
Don Quijote (Cervantes, 1948)
Pantalone (Goldoni, C.: A hazug, 1955)
Pathelin Péter (Ismeretlen francia szerző: Pathelin mester, 1957)
Arturo Ui (Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit, 1959)
Dr. Szmuk (Illyés Gyula: Lélekbúvár, 1966)
Euclio (Plautus: A bögre, 1969)
Pennington (Bellow, Saul: Narancsfelfújt, 1971)
Varázsló (Szabó Magda: Tündér Lala, 1974)
Kendmegh (Racine: Pereskedők, 1978)
Kofler (Mándy Iván: Lebontott világ, 1984).
F. rádiós rendezései: Pagogyin: A Kreml toronyórája (1951)
Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői (1955)
Gorkij: Az anya (1956)
Büchner, Georg: Danton halála (1956).
Irodalom
Irod.: Szabó Zoltán: A Tartuffe a Nemzeti Színház Kamaraszínházában. (Magyar Nemzet, 1943. okt. 10.)
Gyárfás Miklós: Ötven év – M. T. (Filmvilág, 1960. 3.)
M. A.: Ceruzavázlat az ötvenéves M. T.-ról. (Magyar Nemzet, 1960. jan. 27.)
Asztalos Sándor: Beszélgetések M. T.-sal a Tragédia rendezése közben. (Magyar Nemzet, 1960. aug. 14.)
Tolnai Gábor: A költő és az előadója. (Kortárs, 1961. 4.)
Pongrácz Zsuzsa: Egy „új” filmszínész: M. T. (Filmvilág, 1965. 12.)
Molnár Gál Péter: M. T. cirkusza. (M. G. P.: Rendelkezőpróba. M. T., Marton Endre és Várkonyi Zoltán műhelyében. Bp., Szépirodalmi, 1972)
Sas György: M. T. albumából. (Film, Színház, Muzsika, 1979. 52.)
Pályi András: A Tartuffe „belső cselekménye”. M. T. Molière-rendezése Miskolcon. (Színház, 1980. 6.)
Kabdebó Lóránt: „A háborúnak vége.” M. T. válaszol Kabdebó Lórántnak. (Kortárs, 1981. 4.)
Mészáros Tamás: A rövidtávfutó magányossága. M. T. Goldonija. (Színház, 1981. 2.)
György Péter: A komédiás diadala. M. T. a Mirandolinában. (Színház, 1982. 8.)
Mészáros Tamás: Nem harcolunk eléggé. Beszélgetés M. T.-sal. (Vélemények, viták. Színházművészetünkről. Szerk. Antal Gábor. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1983)
Kovács Dezső: Tanuljunk gyorsan, könnyen Shakespeare-t olvasni! M. T.: Téli rege a színpadon. (Színház, 1985. 3.)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1986. ápr. 15.)
Koltai Tamás: Szenvedélyes színház. Beszélgetés M. T.-sal. (Kritika, 1986. 12.)
Marton Frigyes: Portré öniróniával. M. T.-sal beszélget Marton Frigyes. (Kritika, 1986. 5.)
80 éve született M. T. (Színház, 1990. 1-2.)
Albert Mária: Sötétségben, fényben. Az ÁVÓ lerántotta a szobrot. Beszélgetés M. T.-ról Beck Judittal. (Kurír, 1990. okt. 4.)
Gulyás Sándor: Miért éppen Major? Halálakot, nekrológ helyett. (Színház, 1992. 10.)
Bános Tibor: Színház az ötvenes években. M. T. a hatalom csúcsán. (Magyar Nemzet, 1993. aug. 7.)
Bános Tibor: Színház az ötvenes években. Amikor Majort is majdnem menesztették… (Magyar Nemzet, 1993. szept. 11.)
Bános Tibor: Színház az ötvenes években. A Major–Hont-párviadal. (Magyar Nemzet, 1993. dec. 11.)
Blaskó Péter: M. T. 100. születésnapjára. – Molnár Gál Péter: Csokonai jegyében. Száz éve született M. T. (Criticai Lapok, 2010. 2.)
Koltai Tamás: A százéves M. T. Színházparadoxon. XLIII. (Kritika, 2010. 1.)
Ablonczy László: Major elvtárs. 1948–1949. (Hitel, 2016. 5.)
Ablonczy László: M. T. semmit sem tanult és semmit sem felejtett. 1–2. (Magyar Szemle, 2017. 5-6.–2017. 7-8.)
Ablonczy László: Élők és holtak árnyai. M. T. két évada. 1958–1960. 1–2. (Kortárs, 2017. 12.–Kortárs, 2018. 1.)
Sirató Ildikó: M. T. színházi életrajz fotóval. (Nemzeti. A Nemzeti Színház magazinja, 2018. 7.).
Irod.: Somló István: Kor- és pályatársak. Visszaemlékezések. Ill. Würtz Ádám. (Bp., Magvető, 1968)
Életem, emlékeim, találkozásaim. Válogatás a Magyar Rádió műsorsorozatának anyagából. Vál., szerk. Dorogi Zsigmond. (Bp., MRT Minerva, 1973)
Földes Anna: Shakespeare-től Brechtig, Brechttől Weissig. Beszélgetés M. T.-sal. (Szkénetéka. F. A.: A rendezőé a szó! Tizennégy beszélgetés a színházról. Bp., Népművelési Propaganda Iroda, 1974)
Antal Gábor: M. T. (Bp., Népművelési Propaganda Iroda, 1982)
Kabdebó Lóránt: A háborúnak vége lett. Interjúk. (Kozmosz Könyvek. Bp., 1983)
A színház nem szelíd intézmény. Írások M. T.-tól, M. T.-ról. Összeáll., sajtó alá rend. Antal Gábor. (Bp., Magvető, 1985)
Koltai Tamás: A Mester monológja. (Bp., Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1986)
Kocsis L. Mihály: Van itt valaki. M. T. (Bp., Minerva, 1987)
Békés Itala: Égi játszótársak. Visszaemlékezések. (Bp., Argumentum, 2012)
Szilágyi Lajos: Egy színész, aki túlélte. Visszaemlékezések. (Pomáz, 2014).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Film kislexikon. Szerk. Ábel Péter. (Bp., 1964)
Színházi kislexikon. Főszerk. Hont Ferenc szerk. Staud Géza. (Bp., 1969)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969; 2. átd. kiad. 1972; 3. átd. kiad. 1975)
Új filmlexikon. I–II. köt. Főszerk. Ábel Péter. (Bp., 1971–1973)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
„Én a komédiát lejátsztam, mulattattam, de nem mulattam.” (Bp., 1981)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben? (Bp., 1983)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Újpesti életrajzi lexikon. (Bp., 1998)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Újpest lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon. 1931–1944. (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006)
Szentendrei arcképcsarnok II. (Szentendre, 2006)
Csiffáry Gabriella: „Magyarázom a bizonyítványom…” Híres magyarok az iskolában. (Bp., 2017).
neten:
Ring Orsolya: Igazgatóváltás a Nemzeti Színházban – anno 1962:
https://archivnet.hu/politika/igazgatovaltas_a_nemzeti_szinhazban__anno_1962.html
Molnár Gál Péter: Major. Adatok egy életrajzhoz:
https://epa.oszk.hu/01300/01326/00113/MV_EPA01326_2010_03_05.htm
Sztankay Ádám: Kulissza 7. M. T., akit az ÁVH vezetője képzett ki mozgalmárnak:
https://www.origo.hu/kultura/20170625-major-tamas-portreja.html
https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/major-tamas
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPBF-SW6H?i=29 (születési anyakönyve)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020
