Jedlik Ányos
(1800. január 11. Szimő, Komárom vármegye – 1895. december 13. Győr): fizikus, egyetemi tanár, akadémikus, bencés szerzetes.
Középiskolai tanulmányai után másod-unokatestvérével, Czuczor Gergellyel belépett a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe, 1822-ben a pesti tudományegyetemen bölcsésztudori oklevelet szerzett, 1825-től a bencés rend győri líceumának, 1831-től a pozsonyi akadémiának rendes tanára. A pesti tudományegyetemen 1840-ben kinevezték a természettudományi tanszék professzorává.
A forradalom kirobbanása idején a bölcsészettudományi kar (ekkor ide tartoztak a természettudományok is) dékánja volt. Egyetemi tanári kinevezése után hozzáfogott Természettan című könyvének megírásához, amely csak 1850-ben jelenhetett meg. A szabadságharc leverése után közel tíz évvel a Magyar Tudós Társaság (azaz az MTA) művét természettudományi nagy jutalommal díjazta. Az 1858. december 15-én újra nagygyűlést tartó Akadémia azonban munkásságát máshogyan is elismerte. Csak két olyan tudós volt, akit ugyanazon a napon levelező és rendes taggá is megválasztottak: Arany János és Jedlik Ányos… Jedlik Ányos első ismert találmánya egy szódavízgyártó gép volt (1826), ennek alapján hozták létre az első magyarországi szikvízüzemet. A gép továbbfejlesztett változatát a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társulatának Nagygyűlésén mutatta be. A nevezetes előadás után hallgatóságát 1841-ben az általa készített savanyúvízzel kínálta meg.
Legjelentősebb eredményeit azonban az elektromosság területén érte el. 1827-ben ő állította elő a villamdelejes forgonyt (azaz az elektromágneses hatás alapján működő forgómotort), ezzel hat évvel előzte meg az első, gyakorlatban használt forgómotort. Később találmányát továbbfejlesztve megszerkesztette a villamos motorkocsi modelljét. Korán felismerte a villanymotor jelentőségét, a motorkocsin kívül még villamos targoncát is tervezett. Fénytani kutatásokkal az 1850-es évektől foglalkozott: különleges fényjelenségeket vizsgált. Ahhoz, hogy bemutathassa a fényelhajlás és az interferencia „tüneményeit” új optikai rácsokat tervezett. Kikísérletezte az üveglap legalkalmasabb bevonatát, megoldotta az üveg kémiai maratását. Az optikai rácsosztó gépének meghajtására fejlesztette ki egysarki villamindítóját (ezzel 1861-ben felfedezte a dinamóelektromos elvet, hat évvel előzte meg Werner von Siemens és Charles Wheatstone találmányait!). A gépet azonban nem áramfejlesztésre, hanem motornak használta – a rácsosztó gépe meghajtására… Tökéletesítette továbbá a Bunsen-elemeket: a két savat elválasztó kerámiahengert villamospapírral helyettesítette, a színelektródát platinadróttal tekercselte körül. Jedlik Ányos 1878. július 21-én vonult nyugalomba, katedrája élén utódja báró Eötvös Loránd lett. A Magyar Szabadalmi Hivatal emlékére 1996-ban Jedlik Ányos-díjat alapított.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Életút
Megjelenés: nevpont.hu 2020