(1895. november 10. Páka, Zala vármegye – 1979. szeptember 4. Budapest): pedagógus, fizikus.

Pappá szentelése után a piarista rend szegedi, tatai, váci, majd budapesti gimnáziumában tanított. Huszonöt évi középiskolai tanítás után 1946-ban elhagyta a rendet, kinevezték a budapesti műegyetem tanárképző intézetében a fizika rendes tanárává; utóbb a Budapesti Pedagógiai Főiskolán a Fizika Tanszék vezetésével bízták meg. Jóllehet 1955-ben nyugdíjba vonult, országos ismertségre és népszerűségre csak ezután tett szert.

Már az 1950-es évek elején fizikai előadásokat tartott a rádióban, az 1957-ben Magyarországon megindult televíziós közvetítésekben viszont elsőként ismerte fel a tudományos ismeretterjesztés új lehetőségeit. Már 1957-ben, az első tévéadásban, félórás fizikai bemutatót tartott, 1958-tól pedig tizenegy éven át vezette a 100 kérdés – 100 felelet című műsort (amely összesen 135 adást élt meg). A havonta megjelenő magazin hétköznapi fizikai kérdésekre adott közérthető válaszokat, az ezzel összefüggő kísérleteket egyszerű eszközökkel, szellemes stílusban mutatta be a tudományok iránt érdeklődő laikus nézőknek. Csak olyan kísérletet mutatott be, amelyet otthon bárki elvégezhetett, ugyanakkor előadásait szívesen egészítette ki sajátos gesztusaival, mimikájával, előszeretettel élt látványos színészi fogásokkal.

Kezdeményezte az általa természettudományi játszóházaknak nevezett intézmények létrehozását (az első 1970-ben nyílt meg). Megszervezte az első jelenségbemutató kiállításokat, amelyeken több százezer látogató játszott és kísérletezett, ezek voltak az első interaktív tudomány-népszerűsítő kiállítások Magyarországon. Több mint harminc népszerű tudományos kötetet adott ki (válogatott írásai Nagy Öveges-könyv címmel 1989-ben jelentek meg). Róla nevezték el a középiskolások számára évente kiírt Öveges József-fizikai tanulmányi versenyt.