(1835. október 1. Alberti, Pest vármegye – 1920. augusztus 10. Bécs): orvos, fül-orr-gégész, egyetemi tanár.

A modern fülészet egyik megalapítója Bécsben végezte orvosi tanulmányait, s már egyetemi hallgató korában kísérleteket végzett a fül fiziológiai működésével kapcsolatban. 1860-ban elsőként bizonyította a musculus tensor tympani (dobhártya feszítőizom) és a musculus stapedius (kengyelizom) kapcsolatát az V. és a VII. agyidegekkel. 1861-ben tanulmányutat tett a legnagyobb európai fülészeti kinikákon: Würzburgban, Heidelbergben, Párizsban és Londonban. Heidelbergben megismerkedett Ludwig von Helmholtzcal, Párizsban Prosper Menière-rel, Londonban Joseph Toynbee-vel. Hazatérése után a bécsi egyetem első fülész magántanára lett, 1862-ben kinevezték Bécs város szegényházának orvosává, 1871-ben pedig Joseph Gruberrel társprofesszorként megbízták az első bécsi fülészeti klinika vezetésével (ez volt a világ első fülklinikája!).

Politzer Ádám elsők között vizsgálta post mortem a hallószervet, majd megkezdte híres preparátumainak készítését. Elsőként írta le – többek között – az otoszklerózist, a parotitiszt és a labirintus-gennyedést, nevéhez fűződik – a később róla elnevezett – ballonnal történő légbefúvás, amellyel a nagyothallás bizonyos fajtáit lehetett gyógyítani. Kiváló festőművész és első rangú műgyűjtő is volt. Szakmai könyveit maga illusztrálta: A dobhártya betegségeinek atlaszához közel négyszáz litográfiát készített. Politzer Ádám azonban nemcsak műalkotásokat gyűjtött. Élete végéig adatolta a fülészet történetét, több évtizedes kutatómunkája után jelentette meg élete fő művét A fülészet története című kétkötetes monográfiáját (Geschichte der Ohrenheilkunde, 1907–1913) amely kitért a szakterület legjelentősebb tudósainak életrajzaira is.