Boldog emlékezetű Gizellát – akit valójában Elisabethnek hívtak – kisgyermek korától, testvéreivel, Henrikkel (a későbbi II. Szent Henrik császárral), Brunóval (a későbbi regensburgi püspökkel) és Brigittával (a későbbi regensburgi zárdavezetővel) szigorú vallásos nevelésben részesítették. Gyermek- és serdülőkorát a gandersheimi apácakolostorban töltötte, mert apja, Civakodó Henrik bajor herceg mindkét leányát apácának szánta. Géza magyar fejedelem azonban 997-ben feleségül kérte Gizellát fia, Vajk (a későbbi I. Szent István) számára. A legenda szerint Gizella lelki nevelését irányító nagynéni, Gerberga hevesen ellenezte ezt a házasságot, mert nem akarta politikai okokból kiszolgáltatni unokahúgát egy „pogány ország barbár uralkodójának.”

Boldog emlékezetű Gizella – akit Regensburgi Boldog Gizellának is hívtak – felnőtt korát testvéreitől távol, Magyarországon, Veszprémben töltötte. Gizella városának – a királynék városának – Veszprémet hívták, mert a veszprémi püspök lett az első magyar királyné gyóntatóatyja, a koronázás alkalmából pedig koronázó főpapja. Gizella építtette továbbá a veszprémi székesegyházat és az apácazárdát, valamint István megbízta a püspökök miseruhái és más felszerelési tárgyai beszerzésével, s a veszprémi apácákkal maga is részt vett a templomi ruhák varrásában és hímzésében. A legenda szerint a magyar koronázási palást Gizella munkája, az viszont már tény, hogy az első magyar királyné utódainak a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett végezniük a koronázási paláston, bizonyítván háziasszonyi erényeiket.

Boldog emlékezetű Gizellának – akit Passaui Boldog Gizellának is hívtak – és I. Szent István királyunknak, a később szintén szentté avatott Imre hercegen kívül még két, név szerint ismert gyermeke született. Első fiát, a gyermekkorában meghalt Ottót – akit I. (Nagy) Ottó német-római császárról neveztek el – még egy leány, Ágota követett. Ágota a Magyarországra menekült Száműzött Edvárd herceg felesége lett, e házasságból született Margit (a későbbi Skóciai Szent Margit), aki a római katolikus liturgián alapuló kereszténységet megismertette Skóciával. Imre herceg tragikus balesete után (1031-ben) Gizella teljesen visszavonult, a tragédiába valósággal belerokkant. A legenda szerint férje halála után Orseolo Péter, az új király megfosztotta jövedelmeitől, valójában „letartóztatták” az özvegyet, Magyarország első királynéját.

Boldog emlékezetű Gizelláról – akit Bajor Gizellának is hívtak – a korabeli források – különösen a Képes Krónika – rendkívül kedvezőtlen képet festettek. A krónikaírók elsősorban a „bajor asszonyt” tették felelőssé Vazul (akit valójában Vászolynak hívtak) megvakíttatásáért és fiai András (a későbbi I. András király), Béla (a későbbi I. Béla király) és a pogány hiten maradt Levente száműzetéséért, Magyarország német hűbérességéért. Valójában I. Szent István halála után mind Orseolo Péter német hűbéri „kísérlete”, mint Aba Sámuel pogány magyar „kísértete” kudarcot vallott. A hatalmat a Vazul-ág képviselői szerezték meg, akik folytatták a független magyar keresztény állam kiépítését. Vazult azonban István vakíttatta meg, a keresztény hitet meggyökereztető első szent uralkodó emlékével a krónikaírók sem szállhattak szembe. Gyűlöletük ezért az első királynét, Gizellát érte.

Mert a legendák már csak ilyenek…

Boldog emlékezetű Gizella, Magyarország első királynéja 1065. május 7-én hunyt el a passaui Niederburg apátságban. Az első magyar királynét a passaui kolostortemplom kápolnájában temették el, a padlóba mélyített sírkő fölé 1420 körül gótikus síremléket emeltek. Ereklyéit 1976-ban Veszprémbe hozatták. A passaui püspökség kérésére 1975-től a Szentszék engedélyezte a saját könyörgés használatát Gizella ünnepén, május 7-én.

Azon a napon, amelyen nemcsak a Boldog emlékezetű Gizella, Magyarország első királynéja, hanem I. Nagy Ottó német-római császár, (I. Szent István és Gizella elsőszülött fiának „névadója”) is elhunyt…

Mert a legendák már csak ilyenek…