Bíró Lajos
író, újságíró, szerkesztő, forgatókönyvíró
1897-ig Blau Lajos; Blau, Ludwig
Született: 1880. augusztus 22. Bécs
Meghalt: 1948. szeptember 9. London, Nagy-Britannia
Család
Szülei: Blau Péter, Löffler Rozina.
Testvérei: Bíró János Jenő (Blau, Eugen, 1882. ápr. 9. Bécs–1954. aug. 4. New York) újságíró, az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője és Révész Imréné, majd Sándor Dénesné Bíró Irma (1885. márc. 2. Heves–1944. jún. 29. Auschwitz) fotóművész. Bíró Irma 1. férje: Révész-Bíró Imre (1889. nov. 8. Veszprém–1975. New York) 2. férje: Sándor Dénes (1882. dec. 9. Arad–1944. jún. 29. Auschwitz).
Felesége: 1906. márc. 17.–1948. szept. 9.: Vészi Jolán (1886. okt. 29. Bp.–1974. szept. London), Vészi József (= 1884-ig Weiss József, 1858. nov. 6. Arad–1940. jan. 23. Bp.) újságíró, szerkesztő, laptulajdonos és Keményfi/Keményffi Ferike (= 1883-ig Hartmann Franciska, 1866. máj. 22.–1945. máj. 22. Bp.) leánya.
Vészi Jolán testvérei: Molnár Ferencné Vészi Margit (1885. ápr. 27. Bp.–1961. júl. 11. Alicante, Spanyolország) festőművész, grafikus; Márkus Andorné Vészi Lenke (1890. aug. 25. Bp.–1969. jan. 11. London); Balkányi Kálmánné Vészi Edit (1892. ápr. 28. Bp.–1979. nov. 2. Párizs), ill. Vészi Gyula (1888. jún. 29. Nagymaros–1918. nov. 1. Bp.) orvos, egyetemi tanár és Vészi Gábor (1900. máj. 6. Bp.–1980. aug. 1. London) fizikus.
Leánya: Holländer Sándorné Bíró Vera költő, nevelt leánya: Vészi Bíró Éva (1914–) forgatókönyvíró (édesszülei a fiatalon, a spanyolnáthajárvány áldozata lett Vészi Gyula és felesége voltak).
Iskola
Középiskolai tanulmányait az egri állami reáliskolában (1890–1894) és a budapesti kereskedelmi akadémián végezte (1894–1896).
Életút
A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank segédtisztviselője (1896–1897), a Függetlenség c. lapnál ún. fizetés nélküli volontőr, majd segédszerkesztő (1897–1898), a lap szerkesztőjével, Székely Bélával Párizsban járt (1898–1899), fél év múlva tüdőbetegséggel tért haza Hevesre (1899). Néhány hétig a Magyar Távirati Iroda (MTI) segédszerkesztője (1900 jan.–1900. márc.), a nagyváradi Szabadság c. napilap belmunkatársa, segédszerkesztője, szerkesztője (1900. márc. 20.–1904. júl. 1.), felelős szerkesztője (1904. júl. 2.–1904. dec. 31.). A fővárosba költözött, a Budapesti Napló belmunkatársa (1905. jan. 1.–1905. okt. 25.), helyettes szerkesztője (1905. okt. 25.–1907. okt. 30.), Az Újság belmunkatársa (1907–1913), berlini tudósítója (1908–1909). A Világ belmunkatársa, rövid ideig mb. főszerkesztője és az I. világháborúban haditudósítója is (1913–1918).
Az Országos Polgári Radikális Párt alapító tagja (1914. jún. 6.–1919. márc. 22.). A Magyar Nemzeti Tanács alapító tagja (1918. okt. 29-étől), a Károlyi-kormány külügyi államtitkára (1918. nov. 21.–1918. dec. 18.). A Tanácsköztársaság alatt a Szocialista Irodalmi, Művészeti és Tudományos Társaság (1919. márc. 24.–1919. jún.) és az Írói Direktórium tagja (1919. ápr. 19.–1919. jún.), az Írók Szakszervezete elnöke (1919. máj. 13.–1919. jún.).
A bukás után emigrációba kényszerült, Bécsben telepedett le (1919. aug. 4-étől), ahol a Sascha Filmindustrie nevű osztrák filmvállalat forgatókönyvírója (1920–1924), a műveiből készült filmek váratlan sikere után kivándorolt az Egyesült Államokba (1924). A Paramount és a First National c. nagyvállalatok forgatókönyvírója és producere (1924–1932), de néhány filmet Németországban is készített. A Korda testvérek hívására Londonba költözött, a London Films Production alapító tagja, forgatókönyvírója, dramaturgja és producere (Korda Sándorral, 1932–1948).
Bíró Lajos Bécsben született, a család – ismeretlen okokból – az 1880-as években néhány évet a császárvárosban töltött (itt született az író öccse Bíró János Jenő is). Elemi és reáliskolai tanulmányait Egerben végezte, majd a budapesti kereskedelmi akadémián tanult tovább (1894–1896-ig). Hevesi gyermekkorának állít emléket a Kunszállási emberek (1912) c. novelláskötete. Első írásai – még név nélkül – az Üstökös és a Magyar Figaro c. lapokban jelentek meg. 1897-től Budapesten, 1900-tól 1904-ig Nagyváradon élt (1905. jan. 1-jétől visszaköltözött a fővárosba). Már Nagyváradon kirítt a környezetéből életmódjából. Adynak ugyan a legjobb barátja volt, ám nem vett részt a költő mulatozásaiban; gyorsírást és nyelveket tanult (angolul, németül, franciául tudott, később az olasz és a spanyol nyelvet is elsajátította), tudatosan készült pályájára. Jóllehet Bíró Lajos már 1898-ban, ismeretlenül megkereste Vészi Józsefet ajánlásért, személyesen csak évekkel később találkoztak. Valószínűleg Vészi Budapesten figyelt fel a fiatal nagyváradi újságíróra – egyes vélemények szerint Ágai Béla, a Magyar Ujság szerkesztője fedezte fel a Budapesti Hírlap számára az ambíciózus újdondászt. Adyval együtt érkeztek meg a fővárosba, együtt vettek ki egy hónapos szobát a Lipótvárosban (V. kerület Váci körút [Bajcsy-Zsilinszky út] 74-ben).
Az újságírás biztos megélhetést kínált a fiatal író számára, a napi aktualitások tényszerű rögzítésén túllépve alakította ki sajátos tárcanovelláit, majd a könyv közegéből átlépett a színpadra, később a film területére is. Vészi József 1905-ben – a br. Fejérváry Géza-féle darabont kormány idején – miniszteri tanácsosként elvállalta a sajtóosztály vezetését. A kormány bukása után Vészi családjával néhány évre Berlinbe költözött, ahol német lapot szerkesztett. Bíró Lajos 1906-tól 1909-ig Berlinben élt, ahonnan 1907-től már mint Az Ujság tudósítója (= berlini levelezője) jelentkezett. Berlinben kezdett el foglalkozni a sajtó jelentőségével, néhány évvel később a Modern Könyvtárban megjelentetett kis kötete az első magyarországi sajtóelméleti munka (A sajtó, 1911). Hazatérése után Az Ujságnál, majd a polgári radikálisok véleményformáló lapjánál, a Világnál helyezkedett el.
Bíró Lajos életpályája első szakaszának három fontos budapesti színtere: a Budapesti Napló, Az Ujság és a Világ gondolkodásának, világnézetének radikalizálódását is jelentette. Bíró Lajos 1914-ben mint alapító lépett be a Polgári Radikális Pártba, a párt programjának kialakításában a Világ is jelentős szerepet játszott. Nemzetiségpolitikai nézeteinek összefoglalása a Nyugatban jelent meg (Nemzeti és nemzetiségi politika, 1917). Írásában elutasította a nemzetiségi elv korlátlan érvényesítését. Úgy vélte, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségi kérdéseit csakis a demokrácia oldhatja meg. Aki Magyarországot darabokra akarná tépni, az nem megoldaná a nemzetiségi kérdést, hanem annyi új nemzetiségi kérdést teremtene, ahány darabra szaggatnák Magyarországot. Valószínűleg e munkája miatt kérte fel Jászi Oszkár, hogy vegyen részt az 1918. okt. 29-én létrejött Magyar Nemzeti Tanács munkájában (1918. nov.-ében a külügyi államtitkárságot is elvállalta). Bíró Lajos néhány hónapig mint a Világ radikális vezércikkírója, (Jászi Oszkárral együtt) a közvélemény egyik markáns megformálója, a magyar külpolitika meghatározó személyisége lett. Bíró támogatta Jászi konföderációs elképzeléseit egy „Keleti Svájc” megteremtését (Az okosság hangja, Világ, 1918. okt. 11.). Valószínűleg Bíró Lajos fogalmazta a sokak által aláírt, a dunai konföderáció megvalósítását sürgető manifesztumot (A magyar intelligenciához címmel, 1918. nov. 3-án). A wilsoni elvek alapján eszmetársnak vélt nyugati demokráciák azonban nem tekintették tárgyalópartnernek a felbomló Monarchiából kihulló, bizonytalan határok között is egyre jobban zsugorodó területű ország radikális liberális vezetőit. Mind a népszavazási elvet, mind a svájci mintájú, kantonális autonómiára épülő konföderációs tervet elutasították. Részben a kudarc miatt, részben azért, mert 1918. dec.-ben spanyolnáthában súlyosan megbetegedett, néhány hét után lemondott. Jóllehet a Tanácsköztársaság idején néhány politikailag jelentősebb posztra felkérték, fontosabb szerepet nem játszott az eseményekben. Publicisztikáival, vezércikkeivel azonban továbbra is jelen volt az egyre radikálisabbá váló hazai közéletben. Tartott attól, hogy „Párizsban gonosz mérget főznek” a már amúgy is beteg világnak, de nem tudta, hogy az új kommunista hatalom milyen mértékben kívánja felszámolni a polgári rendet. Az írói szakszervezet megalakulásakor ugyanakkor kifejtette, hogy „az íróknak nem pártirodalmat, hanem kultúrát kell csinálniuk”. Jászi Oszkár ekkor már nem volt Magyarországon (1919. máj. 1-jén hagyta el az országot, előtte egy nappal Bíró Lajostól személyesen is elköszönt). Nemsokára Bíró élete is külföldön folytatódott: a Monarchia összeomlása, a régi Magyarország végleges eltűnése után már csak rövid időre tért haza mint látogató (a magyar külpolitika tragikus jobbratolódása aztán véglegesítette távollétét)
Bíró Lajos írói és újságírói pályáját Nagyváradon kezdte. A Szabadság c. lap szerkesztőjeként Ady Endre (1877–1919) egy szerkesztőségi szobában dolgozó munkatársa, közeli barátja és munkásságának első tanúja volt. Elsőként figyelt fel a költő rendkívüli tehetségére (már 1900-ban leírta róla a „zseniális” jelzőt), feljegyzések szerint egyes ünnepségeken és nyilvános megemlékezéseken ő szavalt először Ady-verset (szintén 1900-ban). A lapnál nemsokára Ady és Nagy Endre (1877–1938) mellett megbízták a szerkesztői feladatokkal is, utóbb nagy feltűnést keltő „eredeti tárczáival” a századelő legjelentősebb publicistái közé tartozott. Nagyváradon jelent meg első novelláskötete Bálványrombolók (1901) címmel, a kötetről Ady Endre írt elismerően a Nagyváradi Naplóban. Nemsokára bemutatták első drámáját is Lányok címmel (a nagyváradi Szigligeti Színházban, 1902. nov. 27-én). Később Budapesten írott publicisztikái, politikai elemzései, ill. haditudósításai, a Károlyi-forradalom hónapjaiban írott vezércikkei nagy erővel fejezik ki a történelmi sorsfordulók zaklatott eseményeit, izgalmait. A sorsdönő évek legfontosabb írásait A kezdet és a vég (1918) címmel a Világ Kiadó adta ki.
Bíró Lajos jellegzetes műfaja az elbeszélés és a mindenekelőtt a tárca volt. A tárca nem politikai tárgyú kispróza, sajátos átmenet a publicisztika és a novella között, az újságírói feladatok irodalmi igényű kiegészítése volt. Minden napilap közölt tárcát, általában az első oldalon, a hajtás alatt, amely rendszerint a második és a harmadik oldalon is folytatódott. A tárca lehetett anekdota, beszély, humoreszk, rajz vagy útleírás (Ady pl. néhány fontosabb költeményét is itt tette közzé); Bíró Lajos azonban ebben a rovatban szinte kizárólag elbeszélést jegyzett. Munkái sajátos újságírói stílusban megírt tárcanovellák (azaz a hagyományos elbeszélésnél lényegesen rövidebb, egy-két oldalas történetek), s ezek a kis írások később – olykor kicsit átdolgozva – novellásköteteiben is megjelentek. (Tárca volt a Kunszállási emberek és a Budapestiek címadó írása is.) Az újságírás velejárója a túlzottan gyors munka, a nyelvi minimalizmus és az egyszerű fogalmazás. A szépirodalmi „igénytelenséget” ezért erős láttatással és biztos komponálással igyekezett ellensúlyozni. Kisprózáinak, novelláinak (Harminc novella, 1906; A primadonna, 1909; Marie és más asszonyok, 1910; Kunszállási emberek, 1912; Budapestiek, 1917) robbanó erejű, tömör meséit hűvös tárgyilagossággal adja elő. A hivatalnok, a dzsentri, a polgár sorsán keresztül drámai erővel vizsgálja az emberi szenvedélyeket, az asszonyi lélek problémáit, a polgári erkölcs válságát. Főhősei nem ritkán független gondolkodású nők, akik tragikus élethelyzetekben szokatlanul meglepő, váratlan döntéseket hoznak. Történetei furcsa idillek, lidérces tragédiák, groteszk bohózatok gyors ütemben elmondott cselekményekkel: előadásmódjuk szűkszavú, nagyvonalú, a konfliktusokról művészien éles pillanatfelvételeket ad. A környezet magyarázó leírása sikeresen „csapódik rá” a történetre; előkészítve a robbanást, a különös megoldást. Egyes vélemények szerint a tárcaközlés a szöveget feldaraboló technikájával tkp. Bíró Lajos „találta fel” a képekként ható szöveget, a filmszerű látásmódot. Valójában Bíró Lajos századeleji munkássága a tárca műfaj megújítását jelentette, kisprózai munkái már a kortársak számára is észrevehetően kiléptek a hagyományos mediális környezetből, és alapvető jelentőségűvé váltak későbbi forgatókönyv-írói, filmproduceri munkásságában.
Nagysikerű színdarabja, a Sárga liliom (bemutató: 1910. nov. 30.) egy kisregényére, a Szolgák országára (első megjelenés: Renaissance [folyóirat], 1910. máj. 10.) épült. A történet egy Marosvár nevű kisvárosban játszódik, amelyik Sándor főherceg fejedelmi dorbézolásairól válik hírhedtté. A főherceg édesapjának százhúszezer holdas uradalma öleli körül a várost, amely így „bele van fojtva” abba az érdekkörbe, amelyet ez az uradalom jelent. A főherceg, aki a helyi huszárezred hadnagya is, huszártiszt bajtársaival mindennap hajnalig együtt mulat a cigánnyal. Ilyenkor általában kő-kövön nem marad a városban, ám ezek a dáridók a kávésoknak a legkevésbé sem fájnak. Minden szétvert bútor, minden összetört pohár busásan megtérül, hisz a főherceg randalírozásánál csak eleganciája nagyobb. Egyik nap azonban új főorvos, a politikai ambíciókat szövő dr. Peredy Jenő érkezik a városba. A váratlanul árvaságra jutott, régi nemesi családból származó Peredy húgával, Judittal, a történet kezdetén bukkan fel Marosvárott. Peredy egy új demokrata pártot kíván alapítani. Az ízig-vérig népszónok becsületes ember, őszintén hisz abban, hogy a korrupció megszüntethető; megveti a hatalmasokat, leginkább a főherceg családját gyűlöli. (Közbevetőleg: a főherceg „fenséged” megszólítását Bíró kénytelen volt a színdarabban az első előadások után „kegyelmességedre” változtatni…) A Peredy családot Judit gyermekkori szerelme, az ügyvéd Asztalos Kálmán fogadja, és kíséri el a kávéházba, vacsorázni. Az ügyvéd abban reménykedik, hogy a váratlan viszontlátás után talán feltámadhatnak a régi érzelmek. Az ügyvéd nagyot téved. Az éjjeli zenebonára készülő huszárok – élükön a főherceggel – váratlanul visszatérnek a kávéházba. Sándor főherceg első látásra beleszeret Juditba és a maga nyers és közönséges módján megpróbál közeledni a leányhoz. A főorvos nem veszi észre, hogy Judit végzetesen megkedveli a fiatal csábítót, és megtiltja Juditnak, hogy találkozzon új „udvarlójával”. A liliom az ártatlanság, A sárga liliom egy tiltott szerelem jelképe, de a Sárga liliom a kezdősora a főherceg kedves nótájának is. (A drámát különböző címváltozattal játszották, talán nem véletlenül.) A főherceg mindenáron meg akarja szerezni a leányt, ezért aljas tervet gondol ki: az orvost az ispánné betegsége ürügyén egyik éjjel eltávolíttatja házukból. A terv azonban mégsem sikerül. A felbérelt kocsis elárulja, hogy a betegség csak hazugság, így a doktor éppen abban a percben érkezik haza, amikor a főherceg rátámad Juditra. Peredy lelövi a merénylőt, aki azonban nem hal meg. A történet végén kiderül, hogy mindenkinek érdeke, hogy ez a kínos incidens minél előbb megnyugtatóan záruljon. Az öreg főherceg beleegyezik fiának rangon aluli házasságába, megígéri, hogy ha ebből a kapcsolatból fiú születik, az is herceg (de legalábbis báró) lesz. A hercegi család továbbá – a kellő diszkréció végett – gazdagon megjutalmaz mindenkit, aki részt vett ebben a szégyenletes összeesküvésben. Peredy doktornak is bőséges javadalmakat új pártjának országgyűlési képviselőséget ígérnek. A hatalom korruptságával korteskedő, mániákusan puritán és becsületes „igazi demokrata” Peredy Jenő azonban nem hajlandó egyezkedni. A színmű valódi főszereplője, a mindenkivel és mindennel meghasonlott doktor még a bolondok házát is vállalná, hogy megmentse tisztességét – ám végül az ő lázadása is megtörik, mert „Magyarországon manapság nem érdemes mártírpályára lépni”, különösen nem egy főhercegi atyafiság révén. A mű prózai és színpadi változatának nem azonos a befejezése. A Sárga liliom végén egy cinikus kompromisszum zárja le a konfliktust, a Szolgák országában egy magányos anarchista szolgáltat igazságot. (A kétféle megoldásvéggel Bródy Sándor is élt. Klasszikus műve, A tanítónő eredeti változatában kibékíthetetlennek tartotta a főhős és falusi környezete ellentétét; mégis, a színház kérésére, a történet „happy enddel” zárult. Bródy másik műve, a Lyon Lea színpadi változata szintén eltért a mű némafilm adaptációjától…) Bíró Lajos első jelentős színpadi műve kimagasló teljesítményű, színháztörténeti alkotás, egyes vélemények szerint a polgári radikalizmus programdrámája. Kitűnően jellemzi a fékezhetetlen politikai indulatokat és naturalista eszközökkel mesterien élezi a feszültséget a romantika elavult pózaival átszőtt szerelmi társalgási dráma és a közmorált leleplező modern tragédia között. A Sárga liliom a bemutató után 150 előadást ért meg, a mai napig is gyakran műsorra tűzik a színházak, számos film- és televíziós változata is készült.
Legismertebb nagyprózai műve A Molitor-ház (1918) c. regénye a polgári forradalom első napjaiban jelent meg. A mű műfaját tekintve „detektívregény”, valójában mélylélektani ábrázolásokban gazdag családregény. A regény főszereplője, a háborúból gyógyíthatatlan idegbetegséggel visszatért Molitor Géza, egy öntudatlan idegrohamában meggyilkolja egyik távoli rokonát, a háborúban meggazdagodott Molitor Árpádot. Molitor Géza a háborút minden idegével gyűlölő polgár, aki barátaival a szeretetről értekezik, érzékeny naiv moralista, mégis a történelem ítéletvégrehajtója szerepébe kényszerül. A karakter az ember tudatalatti (negatív) fejlődésének jelképe, amely a körülmények logikája révén jut el a tragikus megoldásig. A regény elemzői gyakran rámutatnak Freud ösztönökből kiinduló társadalommagyarázatára (Freud neve is elhangzik a párbeszédekben).
A Világ volt az első magyarországi lap, amelyik „mozgófénykép” rovatot nyitott, a rovat vezetésével Korda Sándort (1893–1956) bízták meg (aki már 1911-ben, Pesti Mozi címmel, filmekkel foglalkozó folyóiratot szerkesztett). A karrierjét Bécsben újrakezdő Bíró Lajos egy rövid ideig még szervezte a polgári radikális emigránsok kapcsolatait, megélhetését azonban addigi művei újra kiadásával, ill. lefordításával biztosította. A legenda szerint itt kereste fel őt a szintén bécsi emigráns Korda egy forgatókönyv tervével. 1920-ban már forgatták is első (Mark Twain művéből készül) adaptációjukat, a Koldus és királyfit (az osztrák filmes cég, a Sascha-Filmindustrie vállalkozásában. A Prinz und Bettelknabe címmel bemutatott produkció kettős főszerepét Lubinszky Tibor (1909–1956), a később ismert színész Rajz János unokatestvére játszotta. A váratlan siker után közös döntés volt, hogy megpróbálkoznak Bíró Lajos népszerű műveinek filmrevitelével. A Serpolette c. történetéből Korda írt forgatókönyvet ugyancsak a Sascha-Filmindustrie megbízásából. A dalmát és adriai tengerparton – azaz eredeti helyszíneken – magyar szereplőkkel forgatott filmet 1922-ben mutatták be (Eine versunkene Welt címmel). A film női főszerepét „a negyedik Korda”, Korda Mária (= Farkas Antónia, 1898–1976), Korda Sándor felesége játszotta. A magyarul az Elsüllyedt világ címmel ismertté vált alkotást benevezték az I. világháború utáni első európai filmfesztiválra, a milánói Concorso Cinematografico Internazionale vetítéseire is. Bíró Lajos elnyerte a legjobb drámai forgatókönyv írójának járó első díjat. Ezután sorra érkeztek a felkérések: filmre írta A Molitor-ház c. lélektani regényét (1922), majd elkészült a Rudolf trónörökös tragédiáját megörökítő produkció (Mayerling – Tragödie im Hause Habsburg, 1924). A főszerepekre ebben a filmben is magyar művészeket kért fel: Ferenc Józsefet Fenyvessy Emil, Vetsera Máriát Korda Mária alakította.
Bíró Lajos először 1922-ben járt Amerikában, 1924-ben úgy döntött, hogy hosszabb időre – talán végleg – letelepedik Kaliforniában. Végül nyolc évig maradt, s ez alatt a nyolc év alatt 11 filmet készített Hollywoodban (közülük néhányat – A rablólovag, Sárga liliom – saját művei alapján), ill. néhány filmet Berlinben is forgatott. A Korda testvérek – Korda Sándor, Korda Zoltán és Korda Vince – 1932-ben Londonban megalapították a London Film Productiont A cég negyedik alapító tagja a dramaturg Bíró Lajos volt. A dramaturg azonban nemcsak a történet dramatizálásért felelt: Bíró találta ki a történetet vagy dolgozta át dialógusokkal a már elkészült storyboardot, ő dolgozta ki a forgatás kezdetéig a karaktereket, nem ritkán végül az egész forgatókönyvet maga írta (vagy átírta…) Szinte valamennyi Korda-filmet Bíró „találta ki”, együttműködésükből számos világhírű, filmtörténeti alkotás született. Talán a legismertebb műve, a VIII. Henrik magánélete (1933), amely szakított az addig megszokott királytörténetekkel. A film feszültségét a valóság drámája és az ironikus megközelítés adja (a magyar irodalomban korábban Bródy Sándor a Királyidillekben próbálkozott azzal, hogy egy történelmi miliőben naturalista vígjátékot játszat. A pályakezdő Bíró Lajos első drámáira és minimálprózájára nagy hatással voltak Bródy naturalista novellái). A VIII. Henrik volt az első brit film, amely felvette a versenyt a hollywoodi produkciókkal. A film Oscar-díjat hozott a főszereplő Charles Laughtonnak és Oscar-jelölést a legjobb film kategóriában Korda Sándornak. Érdekes, hogy első filmje (a Koldus és királyfi) és legnagyobb sikere is VIII. Henrik korában játszódik. A film az ún. magánéleti filmek (Private Life) sorozathoz tartozott akárcsak a Don Juan magánélete (1934) és a Rembrandt (1936). Ismét egy különleges Bródy-analógia. Bródy Sándort egész életében foglalkoztatta Rembrandt egyénisége és munkássága: elbeszéléseket és drámát is írt a németalföldi művészről. Kordát és Bírót is rendkívül foglalkoztatta Rembrandt egyénisége, pályájáról igazi drámai alkotást készítettek, talán a legigényesebb művészfilmjüket. Későbbi munkái közül kiemelkedik még a három Oscar-díjat nyert A bagdadi tolvaj (1940), Billy Wilder híres filmje, az Öt lépés Kairó felé (1943) és az Oscar Wilde elbeszélése alapján készült Az eszményi férj (1947).
Emlékezet
Bíró Lajos utolsó Magyarországon megjelent regénye A kacérság iskolája (1928) volt, ill. 1945 után még két színművét (Felszállott a páva, 1946; Kis Katalin, 1946) bemutatták hazai színpadokon. A világhírű színpadi szerző és forgatókönyvíró valójában alig tartott kapcsolatot hazájával, jóllehet a napilapok és a képes magazinok rendszeresen beszámoltak mozisikereiről filmjeit Magyarországon is telt házak előtt vetítették. 1948 őszén váratlanul halt meg Londonban, a Hampstead Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. Emlékei összefüggő rögzítésére már nem került sor, a nála lévő dokumetumok egy részét özvegye, Vészi Jolán küldte el az életmű első kutatójának, Lengyel Gézának. Közel harminc év után, 1957-ben Lengyel Géza gondozásában jelent meg egy Bíró kötet (a Szolgák országa, ami a híres novelláján kívül még más elbeszéléseket is tartalmaz). Életművéből egyetlen (kis)doktori értekezés készült: Kardos József a Szegedi Tudományegyetemen védte meg dolgozatát (Bíró Lajos magyarországi írói és újságírói tevékenységéhez címmel, 1962-ben). Nemeskürty István Bíró Lajos filmművészeti munkásságával foglalkozott (az 1970-es–1980-as években). Legújabban Széchenyi Ágnes közölt róla több értékes résztanulmányt (2015–2017-ben).
Elismertség
A nagyváradi László-király szabadkőműves páholy tagja (1904–1918).
A Vörösmarty Akadémia alapító tagja (1918. dec. 1-jétől).
Szerkesztés
A Pesti tükör c. politikai napilap szerkesztője (1913. márc. 3.–1913. okt. 1.).
Főbb művei
F. m.: Bálványrombolók. Egy cinikus ember meséi. Elbeszélések. (1–2. kiad. Nagyvárad, 1901)
Harminc novella. (Bp., Athenaeum, 1906; 2. kiad. Bp., Singer és Wolfner, 1921)
A sajtó lélektanához. (Huszadik Század, 1908 és külön: A Huszadik Század Könyvtára 31. Bp., 1908)
Huszonegy novella. (Bp., Deutsch Zsigmond könyvkiadása, 1908; 2. kiad. Bp. Singer és Wolfner, 1913)
Elbeszélések. (Magyar Könyvtár 549. Bp., Lampel, 1909)
A primadonna. Elbeszélések. (Mozgó Könyvtár 29. Bp., 1909)
A vőlegény. Egyfelvonásos. (A Hét, 1909. ápr. 11.)
Férfiak. Drámai játék 3 felvonásban. (Fővárosi színházak műsora 239–240. Bp., Lampel, 1909)
A császár és más férfiak. Elbeszélések. (Modern Könyvtár 70. Bp., 1911)
A gyökerek. Drámavázlat 3 felvonásban. (Renaissance, 1910. 9.)
Családi tűzhely. Három egyfelvonásos: Vali pályát választ. – A vőlegény. – A nagymama mesél. (A Nyugat kiadványa. Bp., 1910)
Kis drámák. (Modern Könyvtár 13. Bp., Athenaeum, 1910)
A diadalmas asszony. Regény. (Bp., Singer és Wolfner, 1910; Milliók Könyve. 2. kiad. 1916; németül: Siegerin Weib. Wien, 1913)
Marie és más asszonyok. B. L. új elbeszélései. (Bp., Singer és Wolfner, 1910; 2. kiad. 1918)
A fekete ostor és más novellák. (Modern Magyar Könyvtár 5. Bp., Singer és Wolfner, 1911)
A sajtó. (Modern Könyvtár 45. Korunk mozgatói 1. Bp., 1911)
Egy tizennyolc éves leány. Elbeszélés. (Mozgó Könyvtár 72. Bp., 1911)
Szolgák országa. Regény. (Modern Könyvtár 75–76. Bp., 1911)
A vízözön és egyéb elbeszélések. (Bp., Athenaeum, 1911; Korunk mesterei. 2. kiad. 1918; 3. kiad. 1925)
Nyári zivatar. Regény és elbeszélések. (Bp., Singer és Wolfner, 1911; Koronás regények 36. 2. kiad. 1922; 3. kiad. 1923)
A jövő országútján. Hat újságcikk. (Modern Könyvtár 183. Bp., 1912)
A rablólovag. Színjáték 3 felvonásban. (Bp., Singer és Wolfner, 1912; németül: Der Raubritter. Berlin, 1912)
Glória és más novellák. (Athenaeum Könyvtár 2. Bp., 1912)
Kunszállási emberek. Elbeszélések. (Bp., Singer és Wolfner, 1912)
A cárnő. Lengyel Menyhérttel. Színmű 3 felvonásban. (Bp., Singer és Wolfner, 1913)
A háború. Háromfelvonásos drámavázlat. (Modern Könyvtár 222–224. Bp., 1913)
Flirt und andere Novellen. (Wien–Leipzig, 1913)
Sárga liliom. Vidéki történet 3 felvonásban. (Bp., Singer és Wolfner, 1913)
Tavaszi ünnep. Dráma 3 felvonásban. (Bp., Singer és Wolfner, 1913)
A császár meghal. Elbeszélés. (Az Érdekes Ujság Dekameronja. Száz magyar író száz legjobb novellája. Aranyozott gerincű kiadói vászonkötés. A szerzők – hártyapapírral védett – fekete–fehér arcképével illusztrálva. I. köt. Bp., 1913 és hasonmás kiad. Bp., 1993)
1913. Történelmi színmű 3 felvonásban. (Bp., Singer és Wolfner, 1914; 2. kiad. Milliók Könyve. Bp., 1918)
A ciklámen és más novellák. (Bp., Singer és Wolfner, 1914)
A szentlélek lovagja. Regény. (Bp., Singer és Wolfner, 1914)
Az utolsó csók. Egy szegény ifjú története 3 felvonásban. (Bp., Singer és Wolfner, 1914)
A Serpolette. Regény. (Bp., Athenaeum, 1914; Olcsó Regény 6. 2. kiad. 1918; svéd nyelven: Stockholm, 1916; németül: Die Serpolette. Berlin, 1921; franciául: Le dernier baiser. Histoire d’un jeune homme pauvre. Paris, 1933)
A Gálszécsy család. Regény. (Legjobb Könyvek 3. Bp., 1917)
Budapestiek. Elbeszélések. (Bp., Athenaeum, 1917)
Die Stadt in Schrecken. (Ungarn. Ein Novellenbuch. Szerk. és ford. Klein, Stefan J. München–Berlin, 1917)
Nemzeti és nemzetiségi politika. (Nyugat, 1917. 13.)
Don Juan három éjszakája. Regény. (1–2. kiad. Bp., Singer és Wolfner, 1917; 3. kiad. 1920; németül: Don Juans drei Nächte. Wien–Leipzig, 1917; horvát nyelven: Zagreb, 1918; finnül: Helsinki, 1925)
Lilla. Egyfelvonásos és elbeszélések. A borítékot Pogány Móric rajzolta. (Bp., Singer és Wolfner, 1917)
A mélység lakói. Regény. (Bp., Légrády, 1917; 2–3. kiad. 1918; új lenyomat: 1920; németül: Hotel Stadt Lemberg. Wien, 1915)
Hotel Imperial. Színmű 4 felvonásban. [A málység lakói c. műve színpadi változat.] (Bp., Légrády, 1917; Legjobb Könyvek 25. 2. kiad. 1918; finn nyelven: Helsinki, 1921)
A haldokló ország. Elbeszélések, háborús élmények. [Szerbia.] (Bp., Légrády, 1918)
A Molitor-ház. Detektívregény. (Bp., Légrády, 1918; Das Haus Molitor. Berlin–Wien, 1919; 3. kiad. Bp., Singer és Wolfner, 1931)
Sárgarigó. – Fehér terraszok és más elbeszélések. (Bp., Légrády, 1918)
A kezdet és a vég. B. L. vezércikkei, 1914–1918. (A Világ Könyvkiadóvállalata kiadványa. Bp., 1918)
Francia négyes. Vígjáték 2 felvonásban. (Bp., Légrády, 1919)
A bazini zsidók. Regény. (Pegazus Bücher. Wien, 1921; németül: Die Juden von Bazin. Berlin, 1921)
A zsidók útja. Tanulmány. (Jövő [folyóirat], 1921 és külön: Pegazus Bücher. Wien, 1921)
A szerelem iskolája. Elbeszélések. (Kis magyar könyvek 6. Wien, 1922)
Álarcok. Színmű 4 felvonásban. (Pegazus Bücher. Wien, 1922)
Ámor és Psyché. Regény. (Magyar regényírók. Bp., Kultura, 1924; németül: Berlin, 1924)
Toinette vagy Dubarry grófné a huszadik században. Regény. (A regény mesterei. Bp., Pantheon, 1925; németül: Eine Dubarry von heute. Berlin, 1928)
Az élet arénája. Huszonöt elbeszélés. (A regény mesterei. 1–2. kiad. Bp., Pantheon, 1926)
Házasság. Regény. (A regény mesterei. Bp., Pantheon, 1926; németül: Masken der Ehe. Berlin, 1929)
A szerelem születése. Fiora Margit rajzaival. (Bp., Pantheon, 1927)
Hotel Imperial. B. L. A mélység lakói c. regényének filmváltozata. [Forgatókönyv.] (Milliók Könyve 158. Bp., 1927)
A kacérság iskolája. Regény. (A regény mesterei. Bp., Pantheon, 1928)
Elbeszélések. (Magyar Könyvtár 1108. Bp., Franklin, 1928)
Anno Domini 2000. B. L. előadása a Cobden Szövetség szemináriumában, 1930. okt. 21-én. (Cobden Könyvtár 50. A Cobden Szövetség kiadványai. Bp., 1930)
Patricia’s Seven Houses. School for Slavery. (London, 1941)
Gods and Kings. Six plays. (London, 1945)
Szolgák országa. Válogatott elbeszélések. Vál., szerk., az utószót írta Lengyel Géza (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1957)
A Molitor-ház. Regény. Az utószót írta Hegedűs Géza. Ill. Bozóky Mária. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970 és címlapkiadás: Bratislava, Madách Könyvkiadó, 1970)
A protektor. Elbeszélés. (Rakéta Regényújság, 1974. 22.)
Arabella. Elbeszélések. Vál., szerk. Szabó Ferenc. (Kiskönyvtár. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975)
A protektor. Elbeszélés. (Kozmosz Könyvek. Szárnyatlan madár. Vál. elbeszélések. Vál., szerk. Bessenyei György. Bp., 1976)
A protektor. B. L. elbeszélése. (Budapest [folyóirat], 1976. 1.)
Károlyi. – Két halott. – A kápolnai nap. – Foch vagy Lenin. – Polgári önérzet. – Az új korszak. – Magyar Tanácsköztársaság. – Az új út. (A büszke tettek ideje. I–II. köt. Válogatás a polgári demokratikus forradalom irodalmából. – Válogatás a Tanácsköztársaság irodalmából. Vál., szerk. József Farkas. Bp., Akadémiai Kiadó, 1978)
A rablólovag. (Magyar remekírók. Magyar drámaírók 20. század. Vál., szerk., a szöveget gondozta Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986)
Szolgák országa. Elbeszélés. (Híres Könyvek. Bp., Népszava Kiadó, 1989)
A bazini zsidók. Regény. Az utószót írta Ungvári Tamás. (Bp., Múlt és Jövő, 1999)
A bosszú. Elbeszélés. („Minden hiábavalóság…” Novellaantológia száz év zsidó prózájából. 1848–1948. Vál., szerk., az utószót írta Kőbányai János. Bp., Múlt és Jövő, 1999)
A Molitor-ház. Detektívegény. A szöveget gondozta és az utószót írta Stauder Mária. (A magyar próza klasszikusai 67. Bp., Unikornis, 1999)
Bécsi interieur. (A bécsi asszony. Magyar írók bécsi novellái és feljegyzései. Vál., szerk. Körössi P. József. Bp., Noran, 2001)
Stanci. – Halálos küzdelem. – Jeanette. Elbeszélések. (A szerelem lexikona. Magyar írók novellái a szerelemről. Vál., szerk. Körössi P. József. Bp., Noran, 2001)
Páris! Elbeszélés. (Párizs, isten hozzád! Magyar írók párizsi novellái és feljegyzései. Vál., szerk. Körössi P. József. Bp., Noran, 2004)
A vízözön és egyéb elbeszélések. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2009)
Glória és más novellák. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2009)
Toinette vagy Dubarry grófné a huszadik században. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2009)
A bazini zsidók Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2010)
A diadalmas asszony. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2010)
A Molitor-ház. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2010)
Kacérság iskolája. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2010)
Szolgák országa. Válogatott elbeszélések. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011).
F. m.: ford.: Schnitzler, Arthur: Anatol. Színmű 5 képben. Ford. (Modern Könyvtár 47–48. Bp., 1910)
Mann, Thomas: Bernstein, Henri: Utánam… Színmű 3 felvonásban. Ford. (Modern Könyvtár 56–57. Bp., 1911)
Királyi fenség. Regény. Ford. (Egyetemes Regénytár 9. Bp., Singer és Wolfner, 1912; 2. kiad. 1927)
Bernstein, Henri: Az ostrom. Színmű 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora 288–289. Bp., 1912)
Arcübasev, Mihail Petrovics: Féltékenység. Dráma. Ford. (Bp., Singer és Wolfner, 1917)
F. színművei: Férfiak. Drámai játék 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1909. máj. 21.)
Gyógyulás. Egyfelvonásos. (Modern Színpad. Nagy Endre Kabaréja. 1909. szept. 15.)
Családi tűzhely. 3 egyfelvonásos. (Magyar Színház, 1910. jan. 15.)
A sárga liliom. [Címváltozat: Sárga liliom.] Vidéki történet 3 felvonásban. (Magyar Színház, 1910. nov. 30. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1912. máj. 3.; 150. előadás: 1916. jún. 30.; Kolozsvári Nemzeti Színház, 1924. jún. 20., 1934. jún. 27. és 1941. máj. 9.; Nemzeti Színház, 1926. nov. 12.; Szabadkai Népszínház, 1954. okt. 21.; Debreceni Csokonai Színház, 1965. dec. 17.; Ódry Színpad, 1980. márc. 1.; Józsefvárosi Színház, 1980. nov. 19.; Győri Kisfaludy Színház, 1984. jún. 8.; Budapesti Kamaraszínház, 1999. ápr. 17.; Nemzeti Színház, 2004. szept. 17.; Szolnoki Szigligeti Színház, 2013. febr. 22.)
A rablólovag. Színjáték 3 felvonásban. (Magyar Színház, 1912. jan. 27. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1912. febr. 21.; Veszprémi Petőfi Színház, 1987. febr. 27.)
A cárnő. Lengyel Menyhérttel. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1912. febr. 23. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1912. szept. 24.; Kolozsvári Nemzeti Színház, 1925. nov. 3.; Veszprémi Petőfi Színház, 1981. ápr. 22.; József Attila Színház, 1981. okt. 17.)
Szent házasság. Egyfelvonásos. (Nemzeti Színház. Új Színpad, 1912. okt. 1.)
Tavaszi ünnep. Színmű 3 felvonásban. (Magyar Színház, 1913. febr. 28. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1913. márc. 11.)
Az utolsó csók. Egy szegény ifjú története 3 felvonásban. (Vígszínház, 1913. nov. 29.)
1913. Történelmi színmű 3 felvonásban. (Magyar Színház, 1913. dec. 20. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1914. jan. 1.)
Lilla. Egyfelvonásos. (Modern Színpad, 1917. febr. 16.)
Sárga rigó. Vígjáték 1 felvonásban. (Modern Színpad, 1917. dec. 18.)
Hotel Imperial. Színmű 4 felvonásban. (Magyar Színház, 1918. jan. 25. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1918. márc. 13.; 100. előadás: 1918. máj. 7.; 1928. aug. 18.; 150. előadás: 1928. szept 4.; németül: Berlin, Residenztheater, 1918. okt. 8.; Radnóti Miklós Színház, 1989. okt. 19.)
A menyasszony. Egyfelvonásos. (Intim Kabaré, 1918. márc. 18.)
Gábor és Brigitta. Egyfelvonásos. (Fedák Sárival a főszerepben, Apolló Kabaré, 1918. ápr. 23.)
Az inas meg a nagyságos úr. Vígjáték 1 felvonásban. (Budapesti Színház, 1918, aug. 8.)
Francia négyes. Vígjáték 2 felvonásban. (Belvárosi Színház, 1919. márc. 6. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1919. jún. 12.)
Politikusok. Lawrence B. Pierson álnéven. Színmű 3 felvonásban. (Belvárosi Színház, 1920. aug. 27. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1921. jan. 25.)
Álarcok. Színjáték 4 felvonásban. (Kolozsvári Nemzeti Színház, 1922. febr. 8.)
Mariska, vagy a házasságtörés iskolája. Színmű 3 felvonásban és 5 képben. (Belvárosi Színház, 1925. ápr. 17. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1925. aug. 27.)
Asszonylelkek. Színmű 4 felvonásban. (Kolozsvári Nemzeti Színház, 1927. márc. 2.)
Boszorkánytánc. [Az Asszonylelkek c. művének átd. változata.] Színjáték 3 felvonásban. (Belvárosi Színház, 1929. márc. 15.)
Felszállott a páva. (Vígszínház, 1946. jan. 18.)
Kis Katalin. (Vígszínház, 1946. máj. 31. és Pécsi Nemzeti Színház, 1947. márc. 29., Szegedi Nemzeti Színház, 1947. máj. 23.).
F. filmjei: Sárga liliom (1914)
A rablólovag (1917)
Hotel Imperial (amerikai, 1918)
Koldus és királyfi (Prinz und Bettelknabe, osztrák, 1920)
Az elsüllyedt világ – Serpolette (Eine versunkene Welt, oszták, 1922)
A Molitor-ház (forgatókönyv, Das Haus Molitor, osztrák, 1922)
A trónörökös (Mayerling – Tragödie im Hause Habsburg, osztrák, 1924)
Tiltott paradicsom (Forbidden Paradise, amerikai, 1924)
Éva titka (Eves’s Secret, amerikai, 1925)
A néma szerető (Silent Lover, amerikai, 1926)
Modern Dubarry (Eine Dubarry heute, német, 1926)
A hontalan hős (The Last Command, amerikai, 1927)
A rablólovag (Heart Thief, amerikai, 1927)
Az elsodort ember (The Way of All Flesh, amerikai, 1927)
Éjszakai őrség (forgatókönyv, Night Watch, amerikai, 1928)
Sárga liliom (Yellow Lily, amerikai, 1928)
A rémület háza (The Haunted House, amerikai, 1929)
Női szakasz (forgatókönyv, Service for Ladies, angol, 1932)
VIII. Henrik magánélete (The Private Life of Henry VIII., angol, 1933)
A vörös Pimpernel (forgatókönyv Wimperis, Arthurral, The Scarlet Pimpernel, angol, 1934)
Don Juan magánélete (forgatókönyv Lonsdale, Frederick-kel, The Private Life of Don Juan, angol, 1934)
Nagy Katalin, a cárnő (The Rise of Catherine the Great, angol, 1934)
Sanders, a folyam ura (forgatókönyv, Dell, Jeffrey-vel, Bosambo, angol, 1935)
Rembrandt (forgatókönyv, Zuckmayer, Carllal és Head, June-nal, angol, 1936)
A csodatévő férfi (forgatókönyv, Wells, Herbert George-dzsal, The Man Who Could Works Miracles, angol, 1937)
A mártírasszony (forgatókönyv Wimperis, Arthurral, Knight Without Armour, angol, 1937)
A vörös Pimpernel visszatér (forgatókönyv Wimperis, Arthurral és Brunel, Adriannal, angol, 1937)
Kémek, ellenkémek (Dark Journey, angol, 1937)
A válóperes leány/Lady X válása (The Divorce of Lady X, angol, 1938)
Riadó Indiában (The Drum, angol, 1938)
Sötét győzelem (forgatókönyv Wimperis, Arthurral, Dark Victory, amerikai, 1938)
A négy toll (forgatókönyv Wimperis, Arthurral, The Four Feathers, angol, 1939)
Hotel Imperial (amerikai, 1939)
A bagdadi tolvaj (forgatókönyv Malleson, Miles-szal, The Thief of Bagdad, angol, 1940)
Öt lépés Kairó felé (Five Graves to Cairo, amerikai, 1943)
Királyi botrány (Royal Scandal, amerikai, 1945)
Az eszményi férj (forgatókönyv, An Ideal Husband, angol, 1947).
F. tv: Francia négyes (MTV, 1983)
„Oh idők, oh erkölcsök…” Bíró Lajos írásai: Vali pályát választ. – A vőlegény. (MTV, 1984)
A rablólovag. (MTV, 1988).
F. rádió: A mélység lakói (1970)
A Molitor-ház (1973)
Poharak (1975)
A protektor (1976)
A borsvári mandátum (1977)
Orvosok (1990)
A tű (1994)
A szent házasság (1996).
Irodalom
Irod.: források, emlékezések: Vészi József, a Pester Lloyd munkatársa, tartalékos hadnagy, oltár elé vezette Keményfi Franciska kisasszonyt. (Fővárosi Lapok, 1884. febr. 4.)
Kiskorú Blau Lajos és Jenő hevesi illetőségű és ugyanottani lakosok vezetéknevük „Bíró”-ra változtattak. (Budapesti Közlöny, 1897. jan. 10.)
Kiskorú Blau Irma hevesi illetőségű és ugyanottani lakos vezetéknevének „Bíró”-ra kért átváltoztatása megengedtetett. (Budapesti Hírlap, 1900. szept. 4.)
A nagyváradi Szabadság felelős szerkesztője mától Bíró Lajos, a magyar zsurnalisztika e derék tagja. (Budapesti Napló, 1904. júl. 2.)
Bíró Lajos, a lap eddigi belmunkatársa lett a Budapesti Napló felelős szerkesztője (Magyar Nemzet, 1905. okt. 26.)
Bíró Lajos, a Budapesti Napló helyettes szerkesztője házasságra lépett Vészi Jolán kisasszonnyal, Vészi József miniszteri tanácsos leányával. (Friss Újság, 1906. márc. 20.)
Magyar írók otthonukban. Székely Aladár fényképével. (Új Idők, 1910. máj. 29.)
Balkányi Kálmán ügyvéd, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés titkára eljegyezte Vészi Editet. (Budapesti Hírlap–Az Újság, 1911. jún. 22.)
Balkányi Kálmán 1911. szept. 10-én tartja esküvőjét Vészi Edittel. (Az Újság, 1911. aug. 27.)
Ady Endre: Bíró Lajos és Pekár. (Világ, 1912. febr. 20.)
Alba Nevis: A Vera és a Márta. Bíró Lajos és Molnár Ferenc leánya. (Világ, 1914. ápr. 10.)
Megalakult az Országos Polgári Radikális Párt. (Világ, 1914. jún. 7.)
Magyar Lajos: Bíró Lajos. Zsidó fejek. (Egyenlőség, 1918. jan. 12.)
Bíró Lajost a magyar népkormány külügyi államtitkárrá nevezte ki. (Világ, 1918. nov. 22.)
Bíró Lajos felmentését kérte. (Világ, 1918. dec. 18.)
Bíró Lajos lemondott. (Magyarország, 1918. dec. 19.)
Sándor Dénes házasságot kötött Bíró Irmával, Bíró Lajos húgával. (Az Est, 1919. máj. 13.)
Bíró Lajos-e Lawrence B. Pierson? (Erdélyi Szemle, 1920. 4.)
Ki írta a Politikusokat? (Az Est, 1920. szept. 2.)
Molnár Jenő: Bíró Lajos hatalmas irodalmi tervei. (Egyenlőség, 1927. szept. 10.)
Pék Dezső: Az igazi Hollywood. Hollywood magyar írói. (Pesti Napló, 1928. márc. 4.)
Bíró Vera versei. (Magyar Hírlap, 1930. aug. 17.)
Rózsahegyi László: Az ötven éves Bíró Lajos őszinte vallomása. Elmondja küzdelmes útját budapesti bankhivatalnoki íróasztalától a hollywoodi világsikerig. (Magyar Hírlap, 1930. aug. 20.)
Róna Lajos: Arcképek Az Ujság szerkesztőségéből. Bíró Lajos. (R. L.: Harminc év az újságírói pályán. I–II. köt. Bp., 1930)
R. L.: Milyen lesz a fehér ember világa – hetven év múlva? Meghitt beszélgetés Bíró Lajossal, a Cobden Szövetségben, soron következő előadásának anyagáról. (Magyar Hírlap, 1930. okt. 19.)
Feleky Géza: Bíró Lajos. (Magyar Hírlap, 1934. márc. 25.)
Bíró Vera, Bíró Lajos író és Vészi Jolán leánya házasságot kötött Holländer Sándor budapesti ügyvéddel. (Pesti Hírlap, 1936. jan. 22.)
Elhunyt Vészi József. (Az Újság, 1940. jan. 24.–Pesti Hírlap, 1940. jan. 25.)
Elhunyt Vészi Józsefné Keményfi Ferike. (Világ, 1945. máj. 26.)
Lengyel Géza: Ady és Bíró. (Haladás, 1945. nov. 17.)
Majádi Guidó: „A kivándorló számára bizonyos idő után nincs visszatérés.” Interjú Bíró Lajossal, az angol íróval. (Szivárvány, 1947. 42.)
Sándor Dénes és Sándor Dénesné Auschwitzban eltűntek. (Hivatalos Közlöny, 1948. jan. 21.)
Bíró Lajos meghalt. (Magyar Nemzet, 1948. szept. 11.–Világ, 1948. szept. 11.)
Horváth Zoltán: Bíró Lajos. (Népszava, 1948. szept. 11.)
Benedek Marcell: Bíró Lajos. (Haladás, 1948. szept. 16.)
Hegyaljai Kiss Géza: Emléksorok Bíró Lajosról. (Magyar Nemzet, 1948. szept. 19.)
Relle Pál: Akikkel találkoztam. Bíró Lajos. (Világ, 1948. szept. 19.)
Relle Pál: Bíró Lajos három arca. (Színház és Mozi, 1948. 5.)
Supka Géza: Bíró Lajos. (Huszadik Század, 1948)
Száz év – újságcikkekben. Bíró Lajos: Az új korszak. Világ, 1919. márc. 20. Közli: Kemény István. (Magyar Sajtó, 1969. 7.)
Bíró Lajos Goethe-fordítása. (Nagyvilág, 1972. 5.)
Rónai Mihály András: Bíró Lajos Magyarországa. (Népszabadság, 1973. szept. 8.)
Elhunyt Bíró Lajosné Vészi Jolán. (Magyar Nemzet–Magyar Hírlap, 1974. szept. 22.)
Nagyváradi színikritikák A Holnap évtizedében. Ady Endre, Bíró Lajos, Dutka Ákos és Juhász Gyula írásai a színházról. Vál., szerk. Indig Ottó. (Téka. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1975)
Bíró Vera: Dunavarsány. Emlékezés. Közli Vezér Erzsébet. (Irodalomtörténet, 1979)
Elhunyt Vészi Gábor. (Magyar Nemzet, 1980. aug. 6.)
F. B.: Száz éve született Bíró Lajos. (Magyar Nemzet, 1980. aug. 22.)
Rónai Mihály András: Bíró Lajos centenáriuma. (Népszabadság, 1980. aug. 20.)
Zsadányi Oszkár: Az elfelejtett Bíró Lajos. (Új Élet, 1980. 19.)
„…erről a családról, amelynek oly sok nevezetes tagja volt.” Sárközi Mátyással beszélget Hegedűs B. András. (Beszélő, 1994. 10–12.)
Füst Milán levelei Bíró Lajoshoz. Közli Sárközi Mátyás. (Holmi, 1995. 3.)
„…nem látunk semmit” Bíró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből. Sajtó alá rend. Varga Katalin és Veres Miklós, a kísérőtanulmányt írta Borbás Andrea. Az idegennyelvű szövegeket ford. Török Dalma. (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa. Bp., 2017).
Irod.: műveiről: Ady Endre: Egy cinikus ember meséi. [B. L.: Bálványrombolók.] (Nagyváradi Napló, 1901. nov. 5.)
B. L.: Bálványrombolók. (Budapesti Hírlap, 1901. dec. 1.)
B. L.: Harminc novella. (Vasárnapi Ujság, 1906. 24.)
-ly: Két elbeszélő: B. L.: Harminc novella. – Lőrinczy György: Gereblyém alól. (Budapesti Szemle, 1906)
-us: B. L. novellái. (A Hét, 1906. máj. 27.)
Paganus: B. L.: Harminc novella. (A Munka Szemléje, 1906. 11.)
B. L.: Huszonegy novella. (Pesti Hírlap, 1908. máj. 31. és Budapesti Hírlap, 1908. jún. 7.)
Bíró Lajos novellái. (Népszava, 1908. jún. 25.)
F. P.: Huszonegy novella. B. L. könyve. (Új Idők, 1908)
Lukács György: B. L. novellái. (Huszadik Század, 1908. 2. és L. Gy. összes művei: Ifjúkori művek. Bp., Magvető Kiadó, 1977)
N. P.: Huszonegy novella. B. L. könyve. (A Hét, 1908. máj. 31.)
Schöpflin Aladár: B. L. huszonegy novellája. (Nyugat, 1908. 12-13.)
Szilágyi Géza: Erotika. [B. L. Huszonegy novella c. kötetéről.] (Az Ujság, 1908. jún. 10.)
Gerő Ödön: Férfiak. B. L. színművének bemutatója a Nemzeti Színházban. (Pesti Napló, 1909. máj. 22.)
Bán Ferenc: Sárga liliom. B. L. darabja. (Nyugat, 1910. 24.)
Fenyő Miksa: B. L. novellái. Marie és más asszonyok. (Nyugat, 1910. 9.)
Garvay Andor: B. L.: Sárga liliom. (Renaissance, 1910. 15.)
Kézdi: A sárga liliom. Vidéki történet 3 felvonásban. B. L. új színműve a Magyar Színházban. (Pesti Hírlap, 1910. dec. 1.)
P.: A sárga liliom. A sárga liliom. Vidéki történet 3 felvonásban. B. L. új színműve a Magyar Színházban. (Népszava. 1910. dec. 1.)
Szilágyi Géza: B. L. az asszonyokról. B. L.: A diadalmas asszony és B. L.: Marie és más asszonyok. (Az Ujság, 1910. jún. 10.)
Szomory Emil: Családi tűzhely. B. L. a Magyar Színházban. (Az Ujság, 1910. jan. 16.)
Szomory Emil: Sárga liliom. A Magyar Színház újdonsága. (Az Ujság, 1910. dec. 1.)
Bálint Aladár: B. L.: Kis drámák. (Nyugat, 1911. 2.)
Várady István: B. L.: A fekete ostor és más novellák. (Nyugat, 1911. 21.)
Kunszállási emberek. B. L. új könyve. (Az Ujság, 1912. okt. 13.)
A rablólovag. A Magyar Színház új bemutatója. (A Hét, 1912. jan. 28.)
-lle: A rablólovag. Bemutató a Magyar Színházban. (Világ, 1912. jan. 28.)
Kézdi: A rablólovag. A Magyar Színház újdonsága. (Pesti Hírlap, 1912. jan. 28.)
Kőrösi László: A rablólovag. Színjáték 3 felvonásban. B. L. új színműve. (Budapesti Hírlap, 1912. jan. 28.)
L. G.: A rablólovag. B. L. új színműve a Magyar Színházban. (Pesti Napló. 1912. jan. 28.)
Sze: A rablólovag. B. L. új darabja a Magyar Színházban. (Az Ujság, 1912. jan. 28.)
Boross László: B. L.–Lengyel Menyhért: A cárnő. (Nyugat, 1912. 5.)
Bródy Miksa: B. L. új darabja és népszerűsége. (Nyugat, 1912. 4.)
E. N.: Tavaszi ünnep. B. L. új darabja a Magyar Színházban. (Budapesti Hírlap, 1913. márc. 1.)
Göndör Ferenc: Tavaszi ünnep. B. L. új darabja a Magyar Színházban. (Népszava, 1913. márc. 1.)
Hegedűs Gyula: B. L.: Tavaszi ünnep. Dráma 3 felvonásban. (Pesti Napló, 1913. márc. 1.)
Hegedűs Gyula: B. L.: Tavaszi ünnep. (Nyugat, 1913. 6.)
Szász Zoltán: B. L.: Tavaszi ünnep. Dráma 3 felvonásban. (Pesti Hírlap, 1913. márc. 1.)
Sze: Tavaszi ünnep. B. L. új darabja. (Az Ujság, 1913. márc. 1.)
Az utolsó csók. A vígszínház bemutatója. (Világ, 1913. nov. 30.)
Bródy Miksa: Az utolsó csók. A Vígszínház bemutatója. (Pesti Napló, 1913. nov. 30.)
G. F.: Az utolsó csók. B. L. darabja a Vígszínházban. (Népszava, 1913. nov. 30.)
Keszler József: B. L.: Az utolsó csók. (Az Ujság, 1913. nov. 30.)
Sebestyén Károly: Az utolsó csók. B. L. színműve a Vígszínházban. (Budapesti Hírlap, 1913. nov. 30.)
Szász Zoltán: 1913. B. L. történelmi színműve. (Pesti Hírlap, 1913. dec. 21.)
A szentlélek lovagja. B. L. új regénye. (Világ, 1914. márc. 29.)
H. R.: B. L. új könyvei: A szentlélek lovagja. – A Serpolette. – Ciklámen. (Az Ujság, 1914. ápr. 19.)
Havas Géza: Bíró Lajos: 1913. (Nyugat, 1914. 1.)
Nagy Lajos: B. L.: Ciklámen. (Nyugat, 1914. 9.)
R. R.: Új magyar regények: B. L.: A Serpolette. – Szederkényi Anna: A nagy nő. (Budapesti Hírlap, 1915)
ib: B. L.: Don Juan három éjszakája. (A Hét, 1917. márc. 4.)
Pogány József: Hotel Imperial. B. L. új színműve. (Népszava, 1918. jan. 26.)
Relle Pál: Hotel Imperial. Bemutató a Magyar Színházban. (Világ, 1918. jan. 26.)
Szász Zoltán: B. L.: Hotel Imperial. Színmű 4 felvonásban. (Pesti Hírlap, 1918. jan. 26.)
Új könyvek. A Magyar Hírlap tárcája. B. L.: A Molitor ház. (Magyar Hírlap, 1918. dec. 8.)
Miklós Jenő: B. L. új regénye: A Molitor ház. (Világ, 1918. okt. 20.)
Császár Elemér: B. L.: A Molitor-ház. (Irodalomtörténet, 1919)
Francia négyes. – Négyszög. A Belvárosi Színház újdonságai. (Magyarország, 1919. márc. 7.)
H. A.: Francia négyes. B. L. kétfelvonásos vígjátékának bemutatója. (Az Ujság, 1919. márc. 7.)
Losonczy Zoltán: Francia négyes. Bemutató a Belvárosi Színházban. (Pesti Napló, 1919. márc. 7.)
Relle Pál: Francia négyes. Bemutató a Belvárosi Színházban. (Világ, 1919. márc. 7.)
Szász Zoltán: Francia négyes. B. L. vígjátéka a Belvárosi Színházban. (Pesti Hírlap, 1919. márc. 7.)
B. L.: Álarcok. Bemutató Kolozsvárott. (Ellenzék [Kolozsvár], 1922. febr. 11.)
A függöny mögött. B. L. új drámájáról. [Mariska, vagy a házasságtörés iskolája.] (Esti Kurir, 1925. ápr. 19.)
Pünkösti Andor: Mariska, vagy a házasságtörés iskolája. (Az Ujság, 1925. ápr. 18.)
Ráskai Ferenc: Mariska, vagy a házasságtörés iskolája. (Pesti Hírlap, 1925. ápr. 18.)
Relle Pál: Mariska, vagy a házasságtörés iskolája. B. L. drámájának bemutatója a Belvárosi Színházban. (Világ, 1925. ápr. 18.)
Szerb Antal Kristóf: B. L.: Mariska. (Nyugat, 1925. 8-9.)
Komlós Aladár: B. L.: Toinette, vagy Dubarry grófné a XX. században. (Nyugat, 1925. 23-24.)
Komlós Aladár: B. L.: Sárga liliom. (Nyugat, 1926. 23.)
B. L. új hollywoodi filmjei. A „First National” rövid idő alatt négy magyar tárgyú filmet készített. (Színházi Élet, 1928. 4.)
Boszorkánytánc. B. L. színjátékának bemutatója a Belvárosi Színházban. (Az Est, 1929. márc. 17. és Pesti Napló, 1929. márc. 17.)
Dixi: B. L.: Hotel Imperial. (Szegedi Szemle, 1929. 31.)
Gáspár Jenő: Boszorkánytánc. B. L. drámája a Belvárosi Színházban. (Új Nemzedék, 1929. márc. 17.)
Ignotus Pál: Boszorkánytánc. B. L. színműve a Belvárosi Színházban. (Nyugat, 1929. 7.)
Relle Pál: Boszorkánytánc. B. L. drámájának bemutatója a Belvárosi Színházban. (Magyar Hírlap, 1929. márc. 17.)
Márkus László: Fölszállott a páva… B. L. színművének bemutatója a Vígszínházban. (Kossuth Népe, 1946. jan. 20.)
Böhmné Máthé Jolán: Felszállott a páva… B. L. drámája. (Szabad Magyarország, 1946. márc. 19.)
Kis Katalin. Bemutató a Vígszínházban. (Kossuth Népe, 1946. jún. 2. és Világ, 1946. jún. 2.)
Hárs László: Kis Katalin. B. L. új drámája. (Világosság, 1946. jún. 24.)
Márkus László: „Kis Katalin” a Vígszínházban. (Színház, 1946. 21.)
Faragó Baba: „Kis Katalinnál” a színfalak mögött. (Színház, 1946. jún. 22.)
el: A „Sárga liliom” két dátuma. Budapest, 1910 – Debrecen, 1965. (Magyar Nemzet, 1965. dec. 28.)
Béládi Miklós: Olvasónapló. B. L.: A Molitor-ház. (B. M.: Értékváltozások. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986)
Nyerges András: Egy másodrangú magyar fétis. [B. L.: Felszállott a páva c. drámájáról.] (Magyar Hírlap, 1998. szept. 12.)
Kenyeres Zoltán: Elfelejtett regények a Nyugat könyvespolcán. B. L.: A Serpolette. (K. Z.: Etika és esztétizmus. Tanulmányok a Nyugat koráról. Bp., Anonymus Kiadó, 2001).
Irod.: fontosabb tanulmányok: Szilágyi Géza: Bíró Lajos. (Az Ujság, 1912. febr. 13.)
Deák Viktor: Bíró Lajos színdarabjai. (Magyar Kultúra, 1914)
Mácza János: Bíró Lajos. (M. J.: A modern magyar dráma. Ungvár, 1916)
Gellért Oszkár: Bíró Lajos, a publicista. (Nyugat, 1918. 24.)
Sereg Gyula: Bíró Lajos. (S. Gy.: A XX. századi magyar drámairodalom realistái. Debrecen, 1941)
József Farkas: A Tanácsköztársaság irodalompolitikájából. Bíró Lajos (Irodalomtörténet, 1959. 2.)
Pándi Ilona: 1919 és a magyar értelmiség. (Valóság, 1959. 2.)
Kardos József: Bíró Lajos magyarországi írói és újságírói tevékenységéhez. Egy. doktori értek. (Szeged, 1962)
Novobáczky Sándor: Bíró Lajos, mi és az antizsurnalizmus. (Magyar Sajtó, 1966)
Hajdú Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben. (Századok, 1967)
Illés Endre krétarajza: Szentlélek lovagja. Bíró Lajosról. (Magyar Hírlap, 1980. aug. 20.)
Kemény István: Hazai sajtónk történetéből. Bíró Lajos. (Magyar Sajtó, 1980. 7.)
Kosztolányi Dezső: Bíró Lajos. (K. D.: Egy ég alatt. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977)
Nemeskürty István: A forgatókönyvírás klasszikusa. Bíró Lajos emlékezete. (Filmvilág, 1980. 11.)
Varga István, Cs.: B. L. és a „Kunszállási emberek”. (Hevesi Szemle, 1980. 4.)
Faragó Éva: Vészi József és a Budapesti Napló. (Budapest [folyóirat], 1983. 6.)
Karcsai Kulcsár István: Egy filmíró útja. Bíró Lajos forgatókönyvei. (Filmkultúra, 1985. 12.)
Nemeskürty István: Bíró Lajos és a film. (Mozgó Képek, 1986. 3.)
Szász János: A derékbatört író. Bíró Lajos. (Sz. J.: A fennmaradás esélyei. Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1986)
Nemeskürty István: Írók 1918-ban. (História, 1994. 4-5.)
Sárközi Mátyás: A Bíró-hagyaték. (Kortárs, 1994. 10.)
Szőcs Máté: Párhuzamos történetek. (Múltunk, 2011. 2.)
Széchenyi Ágnes: Az elbeszéléstől a filmforgatókönyvig. Bíró Lajos 1919 utáni filmes pályája. (Médiakutató, 2013. 3.)
Széchenyi Ágnes: Magyar író a film világpiacán. Bíró Lajos. (Sz. Á.: Pályaképek. Művelődéstörténeti metszetek a 20. századból. Bp., Corvina–EKF Líceum Kiadó, 2015)
Kovács I. Gábor: Vészi Gyula professzor életrajza és életrajzi adattára. (Orvostörténeti Közlemények, 2016)
Széchenyi Ágnes: A Hungarian Author in the World of Cinema. Lajos Bíró. (Hungarian Studies Review, 2017. 1.).
Irod.: lexikonok, feldolgozások: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Színészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Németh Antal. (Bp., 1930)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Osváth Béla: A magyar dráma a század elején. (A magyar irodalom története V. köt. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. I–II. köt. (Bp., 1992)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Magyar filmesek a világban. – Hungarians in Film. Szerk. Gelencsér Gábor. (Bp., 1996)
Sárközi Mátyás: Hungaro–Brits. The Hungarian Contribution to British Civilisation. (London, 2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Személyi adattár. (Bp., 2001)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László, szerk. Balás Róbert. (Bp., 2003)
Kupán Árpád: Szabadkőművesek Nagyváradon. (Nagyvárad, 2004)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-L9HN-K9MY-G?i=971&cc=2060123&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A7YKP-L3N2 (Révész-Bíró Imre amerikai születési anyakönyve, 1889)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-X919-R4N?i=297&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQGTJ-8B7B (Bíró Lajos és Vészi Jolán házassági anyakönyve, 1906)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1D7-RTZ?i=61&cc=1452460 (Bíró Irma és Sándor Dénes házassági anyakönyve, 1919)
http://nol.hu/archivum/archiv-333551-151376 (Molnár Gál Péter: Sárga liliom.)
http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/3292/1/1962_kardos_jozsef.pdf (Kardos József: Bíró Lajos magyarországi írói és újságírói tevékenységéhez.)
http://real.mtak.hu/32843/1/1_380_Palyakepek_1_u.pdf (Széchenyi Ágnes: Pályaképek.)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM47675
https://nntp.hu/person/person.php?personid=17581
https://nevpont.hu/palyakep/biro-lajos-1415d
http://www.nevpont.hu/view/1496
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/1496
Megjegyzések
1. Német nyelvű bécsi születési anyakönyvét közli Széchenyi Ágnes (Pályaképek c. művében. Ugyanitt közli öccse Eugen Blau születési anyakönyvét is.)
2. Gulyás Pál: Magyar írók élete és művei c. lexikonsorozatában tévesen közli, hogy 1899-ben vette fel a Bíró nevet. Ebben az évben egy aradi Blau Lajos nevű lakos választotta meg a nevét Bíróra. Bíró Lajos és öccse Bíró Jenő 1897-ben vette fel ugyanezt a családnevet.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021
