(1000 körül – 1070 körül):

pécsi püspök.

Szent Mór Diocletianus császár (uralkodott: 284–305) idején élt ókeresztény vértanú volt. Legendája szerint a császár 286-ban megbízta Maxentiust egy galliai lázadás leverésével, és csapatainak megerősítésére rendelte oda a teljes thébai légiót. A légió átkelt az Alpokon és Octodonoumnál (ma: Martigny, Svájc) Maxentius áldozatbemutatásra és hűségesküre szólította fel katonáit. A hűségesküt Maurus (a magyar hagiográfiai hagyomány szerint Mór) és társai elfogadták, az áldozatbemutatást azonban keresztény hitükre hivatkozva megtagadták. Maxentius előbb kétszeres tizedelést rendelt el, végül mind a hatezer embert kivégeztette. A kereszténység elterjedése után a katona vértanú Mór és társai tiszteletét kezdetben a dinasztiák és az arisztokrácia, majd az első millenniumtól kezdve a feudális nemesség, a püspökök és a monasztikus szerzetesrendek terjesztették. Mór jellegzetes erényei, a kötelességteljesítés és az önfeláldozó hűség a kora középkor arisztokratikus társadalomszemléletét, a kezdődő lovagvilág eszményeit is kifejezte.

Szent Mór kultuszának legfontosabb közép-európai forrása Niederaltaich bencés monostora lett. A Szent Mór-kolostort 741-ben Odiló bajor herceg alapította, az első szerzetesek a reichenaui szigeti monostorból érkeztek. A katona vértanú tisztelete Niederaltaich-ból terjedt el, az első bencés szerzetesek az első monostoraikat a Magyar és a Cseh Fejedelemségben is Mórnak szentelték. I. Szent István (uralkodott: 1000–1038) a bakonybéli monostort Szent Mór tiszteletére alapította, aki a szász uralkodóháznak – Gizella királyné nemzetségének – is családi patrónusa volt. A hagyomány szerint Mórnak a Szent Kereszt szögével ékesített lándzsáját István király III. Ottó (uralkodott: 996–1002) császártól kapta nászajándékba.

Boldog Mór valószínűleg István megkoronázása évében született. Családi körülményeiről alig tudunk valamit, az életére vonatkozó néhány adat elsősorban a Szent Imre legendából következtethető. A hagyomány szerint magyarországi családból származott, vélhetően a pogány hittel szakító szülei a gyermek neveltetését bencés szerzetesekre bízták (talán ezt árulja el a Maurus név). Mór még gyermekkorában került a Géza fejedelem által alapított, Szent Márton tiszteletére szentelt pannonhalmi monostorba. A monostort István a lázadó Koppány vezér legyőzése után – az apátsági templom felszentelése utáni, 1002. évi, Heribert C néven jegyzett alapító oklevél szerint – tovább gazdagította birtokokkal, adományokkal. Mór 1010 körül már Pannonhalmán tanult mint puer scholasticus (= iskolásfiú).

Boldog Mór legismertebb sorseseménye a Szent Imre életrajzában leírt különös történet. István király fiával, Imre herceggel egyszer Szent Márton hegyére érkezett. A testvérek körmenetben az uralkodó elé járultak, hogy köszöntsék őt, István pedig megbecsülésből fiát küldte a szerzetesek elé. A gyermek herceg pedig eltelve a Szentlélekkel, ahogy a neki megnyilatkozó isteni kegyelem az egyesek érdemeit vele tudatta, kinek-kinek egyenlőtlenül juttatta a csókokat. Egyiknek egyet, másiknak kettőt, megint másiknak ötöt, végül azonban egynek hetet adott egymás után. Imre herceg utóbb apja előtt elsorolta egyes testvérek érdemeit, hogy ki-ki mennyi idő óta tartott ki a megtartóztatás erényében? Annak, akinek meghétszerezte jutalmát, az szűzen élte életét. Boldog Mór a gyermek Imre herceg látogatásakor még fiatal puer scholasticus volt, Imre a jutalommal a korban hozzá legközelebb álló fiatal tanítványnak fejezte ki baráti szeretetét.

Boldog Mór életútjának következő adata 1036-os pécsi püspöki kinevezése. Pécsi püspöki kinevezését azonban megelőzte pannonhalmi apátsága, ami 1030 körül, Imre herceg látogatása után legalább tizenöt évvel történt. A hercegi látogatás és az apáti kinevezés közötti tevékenységéről nem maradtak fenn adatok. Mivel a neve belekerült az Imre-legendába valószínű, hogy személyes kapcsolatban volt a királyi családdal. Egyes vélemények szerint Mór egyik lelki vezetője lett Szent Imrének, más elképzelések szerint fiatal kora révén, a hercegi látogatás után akár együtt is nevelkedhetett István király legkisebb fiával, Imre herceggel. Imre halála után még évekig Mór vezette a közösséget, 1036-os püspökségi kinevezési körülményei nem ismertek. Az István által alapított pécsi egyházmegye első püspöke a francia származású Bonipert volt, aki külföldi példák alapján püspöki iskolát is alapított. Bonipert korábban a királyi kancellárián működött, püspökként ő kezdte el építeni a Szent Péter tiszteletére alapított pécsi székesegyházat. Bonipert 1036-ban még élt (†1042), nem tudni, hogy miért kellett távoznia székéből.

Boldog Mór pécsi püspökként befejezte a székesegyház építését és folytatta elődje, Bonipert azon törekvését, hogy papokat és kanonokat képezzen ki a székesegyház számára az új püspöki iskolában. Ehhez a vállalkozáshoz könyvtárra volt szükség, a megfelelő tankönyvek hiánya már Bonipertet is arra késztette, hogy azokat külföldről szerezze be. Mór püspöksége idején folytatódott a könyvek kölcsönzése, de megélénkült a kódexmásoló tevékenység is, hisz a magyarországi és külföldi kolostorok közötti könyvforgalom ekkor még aligha lehetett számottevő. Mór a Vata-lázadás után életben maradt három püspök egyikeként 1046 decemberében megkoronázta I. András (uralkodott: 1046–1060) magyar királyt, majd 1055-ben tanúként aláírta az egyik első magyar nyelvű szórványemléket, a Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapított tihanyi bencés apátság oklevelét.

Boldog Mór pécsi püspök I. András megkoronázása és a tihanyi alapítólevél aláírása közötti tíz évben lelki vezetője volt Árpád-házi Ágota leányának, Margitnak, a későbbi III. Malcolm skót király (uralkodott: 1058–1093) feleségének. Margit életének első tíz éve megegyezik ezzel a tíz évvel, a később szentté avatott és Skócia védőszentjeként is tisztelt királyné 1057-ben érkezett meg Angliába. Margit ekkor még csak tíz éves volt, mégis több nyelven írt és olvasott, könyvgyűjtői szenvedélye a pécsi püspöki iskolai kódexek olvasmányai hatására alakulhatott ki. Mór, Pécs második püspöke, angliai utazása előtt búcsúzóul egy evangéliumi történeteket ismertető kicsiny kódexet adott át tanítványának. Az ajándék lett Margit későbbi, európai hírű skóciai könyvgyűjteménye első darabja. A kódex még ma is látható az oxfordi egyetem Bodleian Könyvtárában.

Boldog Mór még mint puer scholasticus, Szent Márton apátságában személyesen találkozhatott Zoerarddal (= régi hagiográfiai hagyomány szerint Szóráddal), a Nyitra megyei Zobor hegyi bencés monostor remetéjével (aki szerzetesként az András nevet vette fel). Apátként, majd pécsi püspökként, András remetetársától, Benedektől és Fülöptől, a Zobor hegyi monostor apátjától Mór tovább gyűjtötte az adatokat a szent életű remete életrajzának összeállításához. Az általa szerkesztett Vita Sanctorum Zoerardi confessoris et Benedicti martyris című mű bevezetéséből kiderül, hogy Mórt évtizedeken át foglalkoztatta a két remete élete, részletesen beszámolt aszkézisükről, amelyben az önsanyargatás (mortificatio) került előtérbe. András holttestének csodálatos megtalálása után vezeklőövén (cilicium) a bronzlánc már belső részeit érintette. A húsát belülről bomlasztó övet bőre kívülről elrejtette! A vértanúság ez a különös fajtája pedig csak úgy derült ki, hogy az előkerült holttest lemosásakor a köldökénél megkötött fémcsomó váratlanul előbukkant.

Boldog Mór pécsi püspökre igen nagy hatást gyakorolt András és Benedek remete életformája, aszkézise. Az öregedő püspök soraiból kiérződik, hogy valójában ez az életforma lett volna eszményi számára is. Komoly szerzetesi lelkületére és eszményére utal, hogy írása néha meg-megtörik, időnként egy-egy szívből jövő felkiáltással csodálja András hallatlan önsanyargatását, amikor az szent találékonysággal kényszeríti magát imára a kimerítő munka mellett. Valószínű, hogy mindez Mórnak is fiatalkori eszménye lehetett; apáti, illetve püspöki tisztsége azonban örökké gátló teherként nehezedett rá.

Boldog Mór már mint pécsi püspök ezen különös felismerések után elkérte Fülöp apáttól a vezeklőöv egy részét, majd talán sajátos vezekléseként megkezdte a remeték legendáinak összeállítását. I. András fia, Salamon herceg (uralkodott: 1063–1074) és I. Béla fia, Géza herceg, a későbbi I. Géza magyar király (uralkodott: 1074–1077) 1064. január 20-án Győrött békét kötöttek egymással. Géza elismerte Salamon uralmát, cserébe megkapta az ország egyharmadát kitevő hercegséget, amelynek vezetésébe bevonta testvérét Lászlót, a későbbi I. Szent Lászlót (uralkodott: 1077–1095) is. A hercegek közösen ünnepelték meg a húsvétot Pécsett, sőt 1064. április 11-én Pécsett maga Géza helyezte Salamon fejére a koronát. Salamon és Géza kibékítésében Dezső győri püspökön kívül Mór pécsi püspök is jelentős részt vállalt, hisz a koronázásra Pécsett került sor, s András vértanú kínzóövét Géza herceg ezen alkalommal kérte el a püspöktől.

Boldog Mór pécsi püspök legkésőbb a hercegek kibékülésének, illetve András vezeklőövének elajándékozása évében, azaz 1064-ben kezdte el írni a legendát. A legenda – más legendáktól eltérően – Mór saját élményeiből (autopszia) indult ki, és műfaját tekintve András aszketikus erényeit hangsúlyozottan kiemelő, reflexív kitételekkel sűrített, érzelmileg rendkívül hatásos acta miraculi. A mű legfontosabb célja az önsanyargatás mögé rejtett, aszketikus ideálok szellemében fogant jámborság (mint szeretet és Isten számára hozott áldozat) bemutatása. Ez a különleges műfajú legenda egyes elemzések szerint a középkori himnusz és a történelmi ballada rokona, érdekes kombinációja. Az is elképzelhető, hogy Mór Salamon és Géza kibékülése tiszteletére, a király koronázására írta meg (vagy fejezte be) legendáját, és a vezeklőöv ajándékozása a kegyes Géza herceg „jutalma” volt a trónért folyó küzdelme lezárásáért.

†

Boldog Mór pécsi püspök 1070 körül halt meg, már nem élhette meg, hogy legendája alapján, 1083-ban Andrást és Benedeket I. László király kezdeményezésére VII. Gergely (uralkodott: 1073–1085) pápa – egy hónappal István király és Imre herceg szentté avatása előtt – a szentek sorába emelje.

Boldog Mór pécsi püspök legendája, a Vita Sanctorum Zoerardi confessoris et Benedicti martyris című munkája nemcsak a legrégebbi magyarországi legenda és az első magyar hagiográfiai alkotás, hanem az első magyar irodalmi mű is, így Mór püspök tekinthető az első magyar írónak is…