Lakatos Imre

Született: 1922. november 9. Debrecen
Meghalt: 1974. február 2. London

Család

Debreceni zsidó családból származott.

Szülei: Lipsitz (= Lipschitz) Márton Jakab (1892. Nyírbátor) borkereskedő, Herzfeld (= Herczfeld) Margit. Apja 1947-ben kivándorolt Ausztráliába. Lakatos Imre 1945-ben tért át a református hitre, keresztapja Karácsony Sándor pedagógiaprofesszor volt.

Felesége:

1. 1947–1948: Révész Éva, Révész Géza (1902–1977) politikus, honvéd tábornok unokahúga. Révész Éva 2. férje: Szigeti József (1921–2012) filozófus, az MTA tagja.

2. 1955– Papp Éva, Papp Endre (1896–1991) növénynemesítő, az MTA külső tagja leánya.

Iskola

Elemi és középiskoláit Debrecenben végezte, a debreceni zsidó reálgimnáziumban éretts. (1940), a debreceni Tisza István Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán (1940–1941) és a Bölcsészettudományi Karán tanult (1941–1944 és 1946), matematika–fizika–filozófia szakon végzett, végbizonyítványt (1946. jan. 26.) és doktori okl. szerzett (1948. ápr. 30.). Középiskolás korában a Középiskolai Matematikai Lapok (KÖMAL) legeredményesebb feladatmegoldói közé tartozott (a lap több megoldását és fényképét is közölte).

Gimnáziumi osztálytársa volt – többek között – Faragó Kálmán, Magosh (Morgenstern) György és Vajda Gábor, a debreceni egyetemen az ókori filozófia professzorának, Szabó Árpádnak tanítványa és a Matematikai Intézetben Varga Ottó gyakornoka. A debreceni egyetemen ismerkedett meg Marx, Engels és Lenin munkáival, idővel maga is csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, illegális marxista szemináriumokat szervezett. Az ország német megszállása után anyját, nagyanyját és nagybátyját Auschwitzba hurcolták, ő pedig hamis papírokkal Nagyváradon bujkált. A nagyváradi időszakához kapcsolódik életének legvitatottabb cselekedete: az általa vezetett illegális kommunista sejt máig tisztázatlan szerepe Izsák Éva öngyilkosságában.

A Cambridge-i Egyetemen PhD-fokozatot szerzett (1960).

Életút

Tanulmányai idején a Debreceni Egyetemi Kör alapítója és szervezője (1945), jóllehet Debrecenben fejezte be egyetemi tanulmányait és védte meg doktori értekezését, felköltözött Budapestre, az Eötvös Kollégium bentlakó, ill. ideiglenesen bejáró tagjaként részt vett Lukács György marxista szemináriumán (1945–1946). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) előadója és segédtitkára, egyúttal az MKP, ill. az MDP Központi Vezetősége (KV) politikai munkatársa (1946–1948). A moszkvai Lomonoszov Egyetem aspiránsa (elméleti fizikából, 1948–1949), hazatérése után nem foglalhatta el egyik régi állását sem, egy rövid ideig a Szabad Nép munkatársa (1949–1950).

Miután megkezdődött a pártban Izsák Éva öngyilkossága körülményeinek felülvizsgálata, letartóztatták: hat hétig az ÁVH Andrássy út 60.-ban lévő központjában tartották fogva, ahol brutálisan bántalmazták. Kistarcsára, majd Recskre internálták (1950–1953; a tábor bezárása után, súlyos betegen szabadult: 1953. szept. 3.; rehabilitálták: 1954).

Lipták Tamás matematikus révén ismerkedett meg Rényi Alfréddal, közbenjárására az MTA Matematikai Kutató Intézete könyvtárának fordító munkatársa (1954–1956). A forradalmat megelőzően jelentős szerepet játszott a Petőfi-kör ideológiai vitáiban, a szabadságharc leverése után Bécsbe (1956. nov.), majd Londonba távozott (1957. jan.). A Cambridge-i Egyetem Rockefeller-ösztöndíjas kutatója (1957–1960; ajánlólevelét Szegő Gábor írta). Doktori (PhD) tanulmányainak befejezése után a London School of Economics Filozófiai Karán Karl Popper segédtanára (assistant professor, 1960–1966), utódjaként a Logika Tanszék professzora (1966–1974) és a Tanszék vezetője (1969–1974). A Bostoni Egyetem vendégprofesszora (1969–1971). 

Lakatos Imre 1944 végén érkezett meg Nagyváradról Debrecenbe, itt, valószínűleg Révész Géza révén került kapcsolatba a Moszkvából újraszervezett kommunista párttal. A kitartó tagtoborzás állandó tevékenységei közé tartozott, sokaknak külön szemináriumot is tartott a párt szerepéről és különös jelentőségéről (később – többek között – Király István irodalomprofesszor is azt állította, hogy Lakatos Imre 1945. febr.-ban győzte meg arról, hogy lépjen be a pártba…) Agitatív szerepe és kiváló érvelési technikája igen hamar ismertté tette a nevét a legbefolyásosabb pártvezetők – elsősorban Révai József – körében. Révai 1945 ápr.-ban Debrecenben járt, valószínűleg itt találkozott Lakatossal, aki néhány hónap múlva már Budapestre költözött. Budapesten, az Eötvös Kollégiumban folytatta egyetemi tanulmányait, ahol nemsokára a párt nevelési elveinek átdolgozásával bízták meg. Már minisztériumi segédtitkár volt, amikor listákat állított össze az új rendszerhez hű, ill. ellenséges „elemekről”. A tanárokról gyakran tanulói vádak, nem ritkán feljelentések alapján szerzett információkat. Lakatos Imre sürgető szükségét érezte egy új, liberális és demokratikus oktatási rendszer kialakításának, ezért döntő szerepet játszott a felsőoktatás kommunista átszervezéséért zajló ideológiai küzdelmekben. Számos aktuálpolitikai írást és elfogult recenziót írt a Szabad Népben. Dolgozatai mindig jól szerkesztettek, filozófiai jellegűek voltak, ám nem hiányzott belőlük a türelmetlen és kérlelhetetlen agitáció és a könyörtelen bírálat.

Lakatos Imre 1945 nyarán felvételét kért az Eötvös Kollégiumba, hogy felkészüljön debreceni doktorálására. Egyes vélemények szerint azért tette meg ezt, hogy megalakítsa vagy újjászervezze a kollégium kommunista csoportját. Lakatos nem lakott a kollégiumban, csak néhány órát vett fel, s a legtöbb alkalommal, amikor az épületben tartózkodott általában hevesen vitázott valakivel. Lakatos Imre úgy vélte, hogy a felsőoktatás feladata egy új magyar értelmiség kinevelése, amely azt jelentette, hogy az oktatásnak szakítania kell a régi, konzervatív hagyományokkal és törekedni kell arra, hogy ez az új magyar értelmiség egy új (dolgozó) osztályból származzon. Lakatos Imre leginkább vitatott, az Eötvös Kollégiummal foglalkozó írásában (1947) úgy vélte, hogy az intézmény még mindig eredeti elvei szerint működik, azaz a „magyar liberális burzsoázia” számára képezi ki a tudósokat és a középiskolai tanárokat. A háború alatt – és ez elismerésre méltó – szembeszállt a fasizmussal, ám a „felszabadulás” után továbbra is ragaszkodik a passzív ellenálláshoz. A népi demokrácia beköszöntével azonban ez a magatartás élesen szemben áll a munkásosztály élcsapatával: az Eötvös Kollégiumnak fel kell adnia elitizmusát és elszigetelődését. A kollégium régi-új vezetői azonban nem akarják, hogy az Eötvös Kollégium ezt az új szerepet betöltse, ezért azt javasolja mindenekelőtt Keresztury Dezsőnek (1904–1996), hogy merjen új szellemet teremteni. Lakatos Imre írása egy fenyegetéssel zárul, ha ez nem történik meg, akkor a kollégium sorsa megpecsételődhet. Az írás rendkívül nagy felháborodát keltett: ellencikkek hosszú sora állt ki a megtámadott Keresztury Dezső mellett, aki akkor nemcsak kollégiumigazgató, de miniszter is volt. Keresztury végül is lemondott, utódja Lutter Tibor lett (a kollégium azonban lojalitása ellenére neki sem sikerült megmentenie: 1950-ben megszűnt, abban az évben, amikor Lakatos Imrét is letartóztatták…)

Lakatos Imrét 1948-ban a párt tudományos titkárhelyettesévé nevezték ki (1948 szept.-ben részt vett a Tudományos Dolgozók Világkongresszusán, Prágában). Időközben őt is „átvilágították”, s mint megbízható párttagot, doktori védése után moszkvai ösztöndíjra (= aspirantúra) javasolták. Különböző elméletek születtek arról, hogy miért rendelték haza váratlanul (valószínűleg a koncepciós perek előkészületei miatt, esetleg valaki feljelentette, 1949. ápr.-ban). Hazatérése után az Eötvös Kollégiumban lakott, és – név nélkül megjelent – ideológiai cikkein dolgozott, amikor számára is váratlanul letartóztatták (1950. ápr. 20-án). Hat hétig tartották fogva, a vádak ellene és vallomása nem ismert, sőt tárgyalás sem volt: 1950. júl.-ban átszállították a politikai foglyok kistarcsai internáló táborába (1950. szept.-ben Recskre került, összesen 3 év 5 hónapig tartott letartóztatása és börtöne).

Szabadulása után visszatért matematikai kutatásaihoz, ez azonban csak korlátozottan volt lehetséges. Rényi Alfréd (1921–1970), az MTA Matematikai Kutatóintézete igazgatója felvette az intézet könyvtárába – fordítónak. Tudóssá akarta képezni magát, Kalmár László szemináriumaihoz csatlakozott, s annak a speciálisan magyar iskolának a befolyása alá került, amely arra szakosodott, hogy a matematikát minél szélesebb körben, világosan és közérthetően magyarázza el. Agitációs tehetségét a tudománynépszerűsítésre szánta, s erre jó lehetőséget talált az intézeti könyvtárban, ahol elkezdte Pólya György népszerű matematikakönyvének fordítását. Lakatos Imre korábbi kommunista barátai közül igen sokan börtönbe kerültek, Lakatos idővel egyre közelebb került a Nagy Imre-féle reformkommunistákhoz. A későbbi mártír-miniszterelnök elmozdítása után részt vett a reformkörök összejövetelein, majd az ezekből megszervezett Petőfi Kör vitáin: az oktatáspolitikáról szóló vitaestnek Lakatos Imre volt az egyik szervezője (1956. júl.). Felszólalásában ekkor már felülvizsgálta az Eötvös Kollégiummal kapcsolatos korábbi elképzeléseit. Úgy gondolta, hogy a gondolkodó elméket a propaganda és a pártcenzúra, valamint az önálló gondolkodástól való félelem elbutítja; előadása végén kifejtette, hogy a tudósoknak kellene vezetni a pártot – és nem fordítva. A forradalom és szabadságharc idején társszerzője volt a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Bizottsága felhívásának, amely követelte a tudomány szabadságát minden területen, korlátozás és nyomásgyakorlás nélkül. A forradalom leverése után Ausztriába menekült (feleségével és annak szüleivel 1956. nov. 24-én Bécsbe érkeztek), 1957. jan. 4-étől Cambridge-ben élt.

Tudományos pályafutásának kezdetén a modern természettudományok, mindenekelőtt a fizika új jelenségeit vizsgálta. Írásaiban központi szerepet töltött be a dialektika mint a természettudományos fogalomalkotásban is érvényesülő működési rend és eljárás. Lakatos Imre azzal a különös módszertani kritikával illette a hagyományos természettudományos megközelítést, hogy annak statikusan felfogott fogalmai nem alkalmasak a folyamatosan változó valóság természetének adekvát megragadására. Szakított a klasszikus fizika világképével, amely ugyan egy állandó mozgásban lévő univerzumot rajzolt elénk, ám ezt a mozgást örök törvények igazgatták. A társadalom történetének forradalmi dialektikáját igyekezett a tudomány történetében is felismerni, pl. a fizikában megjelenő fogalmi kettősségekben (tömeg és energia; részecske és hullám stb.) A természettudományi fogalmi dialektika általános törvényszerűségeit a történeti dialektika szükségszerűsége jelentette. Életének második, nemzetközileg is alapvető jelentőségű szakasza Angliában bontakozott ki, ahol tudományfilozófiai kérdésekkel foglalkozott, a matematikai logika és tudománymetológia világhírű kutatóprofesszora, a szintetikus modernizmus irányzat megalapítója lett. Karl Popper filozófiájától mind jobban eltávolodva kidolgozta saját tudományfejlődés-elméletét, a „tudományos kutatási program” módszertanát, amelynek legfontosabb elemei a pluralizmus és a történetiség, pontosabban kifejlesztette a tudományfilozófia egy új irányzatát, a kétségbevonhatóság filozófiáját. Műveiben azt az álláspontot képviselte, hogy a matematika a legjobban úgy érthető meg, mint az elfogadás és az elutasítás kritériumaival rendelkező feltevések és próbálgatások olyan sorozata, amely mélyen beágyazódik a kor eszméi közé. A hipotézisnyalábokat tartalmazó tudományos kutatási programokra – amelyeket nem valamely összetevőjük cáfolatával értékelnek, hanem inkább arra irányuló képességük révén, hogy új megfigyeléseket jelezzenek előre – vonatkozó javaslata részévé vált az e területről szóló tudományos diskurzusnak, csakúgy, mint a racionális rekonstrukciót mint az elméletek történetének megértési módszerét célzó indítványnak. Ezzel összefüggésben a matematika tanítására új elméletet alkotott, a heurisztika Lakatos-féle modelljét, amely egy megoldandó problémából vagy valószínűsíthető sejtésből indul ki, párhuzamosan keresve a bizonyítást és az ellenpéldát az ún. torzszülöttek kizárásával, ill. kiigazításával. Nézetei, ellentmondásos egyénisége a 20. század egyik legkülönösebb filozófusává tette, ideológiai elméletei már életében nagy vitákat gerjesztettek.

Szerkesztés

A British Journal of Philosophical Sciences munkatársa.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022