I.

 

 

Cs. Szabó Lászlóról közismert, hogy a közkézen forgó lexikonok egy részében a születési adata, sőt még a neve (azaz a nemesi előneve) is tévesen szerepelt. Azt nem tudni, hogy a Magyar Irodalmi Lexikon hogyan „derítette ki” az 1905. május 9-i rétsági születési adatot – az 1905. november 11-i valós budapesti születés helyett. A téves csíkcsekefalvi prediktumról azonban vannak elképzeléseim. Kempelen Béla Magyar nemesi családok c. genealógiai lexikonfolyama 10. kötetében részletesen elemzi a csíkszentmártoni Szabó családot:

 

„A család [azaz a csíkszentmártoni Szabó család] egy másik ágának leszármazása: Károly; akinek fia ugyancsak Károly (1821–1862), akinek Fodor Juliannától; született fia Károly (meghalt 1892-ben); ezé pedig Károlyés Kálmán. Károly született 1876-ban, meghalt 1912-ben; míg Kálmán (született 1878-ban) a Nemzeti Lovarda Egylet igazgatója. Felesége nemes Haan Jozefine; akitől fiai László (született 1905-ben); és Károly (született: 1919-ben)”.

 

Ez az elemzés – amint majd látni fogjuk – Cs. Szabó László családjáról szól, sőt a család tagjai között a későbbi Cs. Szabó László is feltűnik. Kempelen Béla hamar rájött tévedésére, amit a 11. kötetben igyekezett jóvátenni:

 

„Károly és ágazata tévesen szerepel ezen címszó [azaz a csíkszentmártoni Szabó család] alatt, miután nevezettek a csíkcsekefalvi Szabó családhoz tartoznak.”

 

Sajnálatos módon tévedését újabb tévedéssel tetézte, mert vélhetően a csíkszentmártoni előnév hatására a Cs. Szabó család előnevét csíkcsekefalvira változtatta!

 

 

A Kempelen összeállításában tévesen a csíkszentmártoni Szabó család tagjai között szereplő, 1892-ben elhunyt id. Csekefalvi Szabó Károly jogász, ügyvéd volt Cs. Szabó László apai nagyapja. Az összeállításban nem szerepel Ferenczy Julianna, id. Csekefalvi Szabó Károly második felesége: ő volt Cs. Szabó László apai nagyanyja (Csekefalvi Szabó Károly első feleségét felsősófalvi Máttyus Polixénának hívták). Csekefalvi Szabó Károly és patakfalvi(y) Ferenczy Julianna házasságából született Csekefalvi Szabó Kálmán író, huszár főhadnagy, a Nimród c. vadászlap alapító szerkesztője és a Nemzeti Lovarda igazgatója, Cs. Szabó László édesapja. A házasságból azonban nemcsak még egy fiú, ifj. Csekefalvi Szabó Károly orvos, hanem még öt leány is született: Erzsébet („Perzsi”, dr. Kovács Móricné Cs. Szabó Erzsébet); Margit (szentábrahámi Jakabházy Zsigmondné Cs. Szabó Margit); Katalin („Kata”, Leichtner Gyuláné Cs. Szabó Katalin); Ilona (vitéz köpeczi Bocz Endréné Cs. Szabó Ilona) és Anna (Gálffy Kálmánné Cs. Szabó Anna). A család Cs. Szabó László ismertté válásáig következetesen a Szabó nevet használta, hivatalos iratokon azonban Csekefalvi Szabóként (vagy mint majd láthatjuk később Máthé-Szabóként) szerepeltek.

 

 

A Kempelen összeállításában nem szereplő Ferenczy Julianna, id. Csekefalvi Szabó Károly második felesége volt. A gyászjelentésekből azonban az is kiderül, hogy id. Csekefalvi Szabó Károlynak és Ferenczy Juliannának volt két mostohagyermekük (= nevelt gyermekük is): dr. Beczássy (= Beczásy) Gyula és Szobotka Rezsőné Beczássy Júlia. Ferenczy Julianna első házasságából – zágoni Beczássy Manótól [Beczássy Emmánuel] született fiú dr. Beczássy Gyula MÁV felügyelő orvos, majd Erdélyben fürdő- és bányaorvos volt. Utóbb feleségével, Oláh Lovich Arankával Baján telepedtek le, ahol igen sokat tettek a helyi gyermekvédelemért. Több száz gyermeket láttak el élelemmel, ruhával és tankönyvekkel. Maguk is örökbe fogadtak négy gyermeket, az Oláh Zoltán, Lux Katalin házaspár (vélhetően Oláh Aranka testvére) gyermekeit. A házaspár gyermekei a Beczássy Oláh (néha: Oláh Beczássy) családnevet vették fel, közülük a legismertebb Beczássy Oláh Zoltán Alpár Ignác-díjas építészmérnök. A Székelyudvarhelyen élő Szobotka Rezső, az Államépítészeti Hivatal főmérnöke és Beczássy Júlia házasságából született egyik leány Szobotka Katalin, azonos a Beczássy Judit néven alkotó írónővel, a fiú, Szobotka Imre Munkácsy-díjas festőművész lett (a harmadik testvérüket Szobotka Istvánnak, a negyediket Szobotka Arankának hívták). Beczássy Judit is Székelyudvarhelyen élt, és pályafutása kezdetén ott tanítóskodott. Már 1916-ban felköltözött a fővárosba, ahol első regényével (Mari néni, 1920) nagy feltűnést keltett. A Tóth Eszter élete és halála (1921) a magyar falu nyomorának megrendítő rajza. Ezzel az írásával Beczássy Judit megnyerte az Athenaeum regénypályázatát és kivívta Kosztolányi Dezső elismerését is. Beczássy Judit férje Balázs Sándor szintén ismert író volt, házasságukból született H. Balázs Éva történész, egyetemi tanár, a történettudományok doktora.

 

 

Ifj. Csekefalvi Szabó Károly, Cs. Szabó Kálmán testvére, Cs. Szabó László nagybátyja – a családi kapcsolati hálót tovább bonyolítva – pedig azonos dr. Máthé-Szabó Károly orvossal. A Budapesti Közlöny híradása szerint „bikafalvi Máthé Pál, bikafalvi lakos és dr. Csekefalvi Károly, orvos, erzsébetvárosi lakos között, utóbbinak örökbefogadása iránt Erzsébetvárosban, 1908. jún. 30-án kötött szerződésnek az örökbefogadás tényére vonatkozó részét jóváhagyván, az örökbefogadó bikafalvi Máthé Pál családi nevét és bikafalvi előnevét örökbefogadott fiára, dr. Csekefalvi Szabó Károlyra és törvényes utódaira átruházza.” Ifj. Csekefalvi Szabó Károly hivatalosan 1910-től bikafalvi és csekefalvi Máthé-Szabó Károlyként tevékenykedett. Az 1912-es gyászjelentésén szerepelt édesanyja, özvegy csekefalvi Szabó Károlyné Ferenczy Julianna és nevelőszülei: bikafalvi Máthé Pál és neje, Ferenczy Borbála. (Ferenczy Borbála Ferenczy Julianna testvére volt…)

 

 

Ifj. Csekefalvi Szabó Károly (= Szabó Károly) 1901-ben kötött házasságot Kuncz Vilmával, Kuncz Elek kolozsvári tanfelügyelő és Csonka Ágnes leányával. A nagy tekintélyű Kuncz tanár úr már mint özvegyember érkezett Nagyváradról Kolozsvárra, és egyedül nevelte fel három leányát és öt fiát. Valamennyi fiú egyetemet végzett, közülük talán a legismertebb Kuncz Aladár író, újságíró, szerkesztő és Kuncz Ödön jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja; további gyermekei: Kuncz Adolf körjegyző, Kuncz Andor orvos, Kuncz Lajos jogász, ill. Nietschmann Jenőné Kuncz Ágnes és Fekete Gyuláné Kuncz Ila (= Ilona). Máthé-Szabó Károly 1901-ben szerzett orvosi oklevelet, 1901-től Székelykeresztúron, 1903-tól haláláig az erdélyi Erzsébetvárosban élt és praktizált. Házasságukból három leány született: Máthé-Szabó Margit gyógyszerész, Máthé-Szabó Magda szerkesztő, emlékiratíró és Máthé-Szabó Márta. Az édesapa halála után Kuncz Vilma leányaival Kolozsvárra, Kuncz Elek házába költözött. Egyik leánya, Máthé-Szabó Magda később Jancsó Elemér kolozsvári irodalomprofesszorhoz ment feleségül. A gyermekkori jóbarát, Jancsó Elemér fontos szerepet játszott Cs. Szabó László életében. Párizsi útjai során befogadta őt szállodai szobájába (a rue Monsieur le Prince-en, amikor majdnem egy évet töltött a francia fővárosban, 1925-ben).

 

 

A Cs. Szabó leányok közül Cs. Szabó Margit, Cs. Szabó Kálmán testvére, Jakabházy Zsigmondhoz ment nőül. Jakabházy Zsigmond –orvos, gyógyszerész, az MTA tagja – volt a kolozsvári egyetemen a gyógyszerismeret első professzora: és ő volt Cs. Szabó László keresztapja. A további testvérek közül a legidősebb, a vélhetően még a Csekefalvi Szabó Károly és Máttyus Polixéna házasságából született Szabó Erzsébet dr. Kovács Móric székelyudvarhelyi ügyvéd felesége lett. Cs. Szabó Katalin Leichtner Gyulához ment nőül. Leichtner Gyula 1890-ben végzett a Markó utcai reálgimnáziumban, 1894-ben a budapesti műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet. Szabó Katalinnal Székelyudvarhelyen kötött házasságot 1907-ben. Leichtner Gyula és Cs. Szabó Katalin 1919-ig éltek Székelyudvarhelyen, az összeomlás után költöztek a fővárosba, hatvanhét éven át voltak házasok (a Logodi utca 9-ben, egy kétszobás társbérletben laktak…) Leichtner Gyula először 1932-ben ment nyugdíjba, másodszor pedig 1955-ben, ekkor már 83 éves volt. A Budapesti Műszaki Egyetem – az egyetem történetében először – 1961-ben vasoklevelet adott át kilenc idős mérnöknek, akik hatvanöt éve fejezték be tanulmányaikat. Leichtner Gyula azonban megérhette 94. életévét is: az egyetem történetében ő volt az első, akit oklevele megszerzésének hetvenedik évfordulóján rubindiplomával jutalmaztak!

 

 

Cs. Szabó Ilona köpeczi Bócz (= Boócz) Endréhez, Udvarhely vármegye számvevőtisztjéhez, székely népfelkelő hadnagyhoz ment feleségül. Bócz Endre neve 1919-ben vált országszerte ismertté. A sóvidéki (= parajdi) lázadás azzal kezdődött, hogy a deményházi vasútállomásra 1919. március 29-én egy távirat érkezett, mely szerint „a magyar állam vasúti alkalmazottjainak a román hatóságok az eskü letételét elengedték.” Ezt a táviratot azonban a vasúti munkások tévesen úgy értelmezték, hogy megszűnt a román megszállás. A távirat hírére a székely férfiak Parajdon és még néhány környékbeli kistelepülésen fegyvert fogtak, rövid tűzharc után elfoglalták a helyi postát, a vasúti állomást és a csendőrséget. A felkelők parancsnokának Köpeczi Bócz Endre tartalékos zászlóst választották meg. Az eseményeket utóbb sóvidéki lázadásnak, majd „székely forradalomnak” nevezték. A Dicsőszentmártonról és Székelyudvarhelyről átvezényelt román zászlóaljak a felkelést brutálisan leverték, valóságos vérfürdőt rendeztek a székely falvakban. Köpeczi Bócz Endrét a felkelés után kegyetlenül bántalmazták (fogait kiverték, hallását elvesztette, kezét-lábát összetörték stb.). Kalandos körülmények között mégis sikerült megszöknie, a fogságban szerzett betegsége következtében azonban 1921-ben elhunyt. A két világháború között az eseményekről a magyar sajtóban rendszeresen megemlékeztek, 1942. április 20-án Parajdon felavatták a sóvidéki felkelés vértanúinak – köztük Köpeczi Bócz Endrének – emlékművét.

 

 

II.

 

 

Cs. Szabó Kálmán, Cs. Szabó László édesapja a millennium évében érettségizett. Első írásai az Udvarhelyi Híradóban jelentek meg, egy rövid ideig a lap szerkesztését is elvállalta. Nemsokára azonban a fővárosba költözött és 1904-ig hat könyvet jelentetett meg, négy regényt: Egy ifjú gróf története (1897); Neda (1898 és 2. kiadás: 1899); Tévesztett utakon (1898); A rajongó (1899) és két elbeszéléskötetet: Nő sorsa a férfi (1904); Árnyak, alakok (1905). Cs. Szabó László visszaemlékezései szerint apja jó barátságban volt Bródy Sándorral, ő vezette be az irodalomba, majd azt is hozzátette, hogy atyja írásai Zola-, Maupassant- és Bródy-utánzatok. Apja könyvei – szintén a fia véleménye szerint – ugyanakkor a századelőn „valóságos bestsellernek” számítottak, és a kritika is kedvezően fogadta őket. A Vasárnapi Újság a tizenöt elbeszélést közlő Nő sorsa a férfi c. kötetről megállapította, hogy valamennyi novella a szerelem körül forog, egy-egy szerelmes nő áldozatává válik a férfi önzésének és „léhaságának”. A nagy gonddal elkészített, sokszor „lyrai” hangulatú írások ízléses formában vannak elmondva, párbeszédeik fordulatosak, néha szónokiasak. Különösen a hölgyközönség fogadhatja érdeklődéssel a történeteket, jóllehet a szerző néha bizonyos egyoldalúsággal mutatja be az eseményeket.

 

 

Cs. Szabó Kálmán később maga sem volt büszke „sentimentalis” bestsellerjeire, sőt fia, Cs. Szabó László szerint letagadta szerzőségét. Valószínűleg így történhetett, hisz önállóan megjelent köteteit Cs. Szabó Kálmán néven jegyezte, az 1913. december 1-jén indult Nimród „képes vadászati és verseny sportújságot” már Szabó Kálmán néven szerkesztette. A lap 1915. december 20-ig jelent meg, (Cs.) Szabó Kálmán szinte valamennyi számban írt egy kisebb elbeszélést. Cs. Szabó Kálmán az I. világháború előtt egy ideig a Royal Szállóban lakott, törzsvendéglője télen a szálloda étterme, nyáron a Vén Diófa volt, a Nimród szerkesztősége a József körút 49-ben, kiadója, a Franklin Társulat hivatala, az Egyetem utca 2. alatt működött. Cs. Szabó Kálmán kitűnő lovas és híres lószakértő is volt, vadászelbeszéléseken kívül lóverseny-tudósításokat és ügetői riportokat is közölt. Cs. Szabó Kálmánt 1924-ben kinevezték a Nemzeti Lovarda igazgatójának, a lapok szerint évről-évre meglepő ötletekkel állt elő, hogy „színt vigyen Budapest” életébe. Nevéhez fűződik a fővárosi fedett lovardai versenyek és a margitszigeti szabad téri karusszelek bevezetése, kísérletezett továbbá a western lovaglás és a rodeó különböző formáinak hazai megismertetésével. 1929-ben elsőként rendezett lovas karnevált a Nemzeti Lovardában. Igyekezett a cirkuszművészetet a lovas mutatványokhoz közelíteni: lovasai bohócruhában „voltizsáltak”, a legügyesebbek pedig egy csökönyös szamár betörésével „rodeózhattak”.

 

 

Cs. Szabó Kálmán nemsokára hivatalosan is elvált Hann Jozefintől, 1931. március 16-án újra megházasodott: második felesége Bedő Ilona színésznő, Bedő Vince és Dentelbaum Borbála leánya volt (aki természetesen nem azonos Nyírő József író feleségével, akit szintén Bedő Ilonának hívtak…). Második házasságából is született egy fia (még 1919-ben!), Cs. Szabó Károly („Kokó”), akit azonban Cs. Szabó László írásaiban sohasem említett meg. Cs. Szabó Károly 1956 végén felkereste Cs. Szabó Lászlót Londonban, aki abban segítette, hogy féltestvére családjával együtt Ausztráliába menjen tovább (ott hunyt el 2013-ban). Cs. Szabó Kálmán annál büszkébb volt második fiára. Kokó alig múlt tízéves, amikor „lovas fotó” jelent meg róla a Színházi Életben. Cs. Szabó Kálmán húsz éven át volt a Nemzeti Lovarda igazgatója (az ország német megszállása után, 1944 márciusában menesztették).

 

 

Cs. Szabó Kálmán a „felszabadulás” után ritkán szerepelt a napi hírek között. Dálnoki Veress Lajos honvéd vezérezredest Horthy Miklós kormányzó még az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlete előtt, akadályoztatása esetén helyettesévé (homo regius) nevezte ki. A nyilas puccs után a hadbíróság 15 év fegyházra ítélte, német és nyilas fogságban volt Sopronkőhidán, ahonnan azonban sikerült megszöknie. Dálnoki Veress Lajost az 1945 utáni új rendszerben először nyugdíjazták, nemsokára azonban ismét célkeresztbe került. A Honvédelmi Minisztérium újonnan megalakult Katonapolitikai Osztálya 1946 novemberében házkutatást tartott Dálnoki Veress Lajos otthonában, a vezérezredes azonban őrizetbe vétele előtt ismét megszökött. Barátaihoz, köztük Cs. Szabó Kálmánhoz, a Nemzeti Lovarda egykori igazgatójához fordult segítségért; Cs. Szabó Kálmán néhány hónapra menedéket adott az üldözöttnek. Dálnoki Veress Lajost a Népbíróság ötös külön tanácsa Lukácsy Sándor elnökletével 1947. április 26-án kötél általi halálra ítélte (az ítéletet később életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták). Dálnoki Veress Lajos társait bűnsegédi bűnrészességgel vádolták, ügyüket végül elkülönítették. A „köztársaság elleni összeesküvés” (= Magyar Közösség-per) persorozat hatodik perében, a Glück Frigyesné losonczi Bódy Piroska és társai bűnügyében Cs. Szabó Kálmán ötödrendű vádlott öthavi börtönbüntetést kapott.

 

 

III.

 

 

Cs. Szabó László anyai nagyapjáról, valamint a Hann családról jóval kevesebbet lehet tudni, jóllehet a Küküllő menti Hannok (= Haanok, Hahnok) igen ismertek voltak Erdélyben, mindenekelőtt Szeben vármegyében. Hann Péter, Medgyes település polgármestere volt, házát a Hann-család, Hann Károly felmenői a 18. századig birtokolták. Cs. Szabó László pedig úgy tudta, hogy a Nagyszebenben elhunyt híres aranyműves, Hann Sebestyén is a család egyik őse lehetett. Valójában csak annyi bizonyos, hogy Cs. Szabó László nagyapját Hann Károlynak hívták, és a székelyudvarhelyi református kollégium rendes tanáraként tevékenykedett: német és magyar nyelvet és irodalmat tanított. Hann Károly harminc évi tanári szolgálat után 1905-ben szabadságoltatta magát, majd egy évvel később nyugdíjba vonult, de egészen idős korában is tanított még, németleckéket adott. A székelyudvarhelyi iskolai értesítőben 1915-ben még szerepelt a neve mint nyugdíjban lévő rendes tanár.

 

 

Cs. Szabó László gyermekkorában sokat betegeskedett, ilyenkor édesanyja, Hann Jozefin önfeláldozóan ápolta – és az író emlékezése szerint – anyja három öccse házilag készített kis játékszínpaddal szórakoztatta. Sajnos nem tudni, hogy hívták Hann Károly feleségét, az író anyai nagyanyját, és Hann Jozefin testvéreiről is csak ez a visszaemlékezés ismert. A korabeli udvarhelyi lapokból azonban kiderül, hogy valójában édesanyjának két öccse: ifj. Hann Károly és Hann Arthur és egy húga, Hann Hermine volt. Egyelőre kideríthetetlen mi történt velük, az azonban valószínű, hogy az I. világháború végéig Székelyudvarhelyen éltek.

 

 

Cs. Szabó László édesanyját Hann Jozefin Lujzának hívták, a családban azonban csak Pepinek becézték. (A Pepi a német Joseph, Josephine nevek Sepp, Seppi becézéséből kialakult népszerű névváltozat volt). Az író Budapesten született, a keresztelő azonban már Homoródfürdőn volt. Az újszülött anyja hiányzott az ünnepségről, a szülésnél súlyos fertőzést kapott, hetekig élet és halál között lebegett, majd hosszú gyógykezelésre szorult: a kolozsvári idegklinikán, a híres Purjesz-intézetben ápolták. Hann Pepi irodalomszerető úrhölgy volt, aki kiválóan beszélt, írt és olvasott németül. Néhány század eleji német regényt is lefordított – a legenda szerint az akkor már vőlegénye, (Cs.) Szabó Kálmán ajánlotta be Gyulai Pálnak. Gyulai szívesen kiadta a minden bizonnyal kiváló tolmácsolásokat, abba azonban nem egyezett bele, hogy a szerző Hann Pepi néven szerepeljen: Hann P.-t jelölte meg alkotóként. Hann P. (egyes könyvtári címleírások szerint Hann Peppi) végül is három német kisregényt tolmácsolt. Magyarra fordította Ernst von Wildenbruch Cyprianus, a varázsló c. legendáját és Hermann Sudermann két művét a Jolán esküvője c. „beszélyét” és A homályban c. elbeszéléskötetét (a műveken nincs dátum, a könyvészeti adatok szerint 1903–1904-ben jelenhettek meg…) Hann Peppi (!) az 1890-es években ismert, mára már szinte teljesen elfeledett német szerző Sudermann első hazai fordítói közé tartozott, már 1898-ban az Ország–Világ számára magyar nyelvre ültette át néhány novelláját.

 

 

Cs. Szabó László édesanyja, Hann Pepi fordítói munkásságáról 1908-ban található az utolsó adat. A Vígszínház tervbe vette Oskar Jerschke és Arno Holz Traumulus c. négyfelvonásos színművének bemutatását. A Pesti Hírlap úgy értesült, hogy a darabot – az eredeti cím meghagyásával – Szabóné Hann Pepi már le is fordította. A Traumulust – a naturalista drámából később Karl Froelich 1936-ban erősen vitatott filmet készített a főszerepben Emil Janningsszal, az első német Oscar-díjassal – először 1905. április 26-án a berlini Lessing Színház vendégművészei adták elő Budapesten, a Magyar Színpadon. Nem tudni, hogy mi lett Hann Pepi fordításának sorsa, és az sem tudható, hogy Hann Pepi miért adta fel irodalmi ambícióit?

 

 

Cs. Szabó Kálmán épp Kolozsvárra látogatott azon a napon, amikor Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinándot, a trónörököst. A „nagy háború” idején Hann Jozefin vöröskeresztes ápolónak állt, férje, Cs. Szabó Kálmán katonaként a bukovinai fronton szolgált. Az összeomlás után egy rövid időre Budapesten egyesült a család. A fővárosban először a Sándor utcában (= Bródy Sándor utca) laktak, majd a József utca 51-be költöztek. Cs. Szabó László pedig megkezdte tanulmányait a Lónyay utcai református gimnáziumban. Hann Pepi további sorsa még feltáratlan. Valószínűleg az országegyesítéskor (más adatok szerint az író házasságkötése után) tért vissza Kolozsvárra, abban a házban élt, ahol fia, Cs. Szabó László nevelkedett. Élete utolsó éveiig tanított, akárcsak apja, német nyelvleckéket adott. A szoba falát, épp úgy mint ötven évvel korábban, Hann Károly idejében Goethe és Schiller réznyomatú, megsárgult arcképei díszítették…

 

 

IV.

 

 

Cs. Szabó László 1935. november 11-én a budapesti fasori református templomban házasságot kötött Nagy Katóval, Nagy Endre író, szerkesztő, konferanszié és Vaczó Eszter leányával. Az egyik házassági tanú Móricz Zsigmond volt. A visszaemlékezések szerint Cs. Szabó László novelláit Móricz Zsigmond fejcsóválással vissza-visszaadta, mert nem érezte valóságosnak sem a történeteket, sem a karaktereket. Útirajz-esszéi és városképei viszont annál jobban tetszettek. Móricz visszautasítása döntően befolyásolta Cs. Szabó Lászlót abban, hogy kialakítsa esszéírói stílusát. Schöpflin Aladár már egyenesen rászabottnak találta a Nyugat rövid politikai kommentárokból és jegyzetekből álló Őrjárat rovatát. Cs. Szabó László és Nagy Kató házasságából egy gyermek született (András, 1936-ban), terveztek még egyet is, de ezt a világhelyzet rosszabbodásától tartó Cs. Szabó László kívánságára elvetették. Cs. Szabó László és Nagy Kató házassága rövid ideig, mindössze négy évig tartott. Az író később megbánta, hogy elvált tőle, és magára hagyta kisfiával. Már csak azért is, mert voltak, akik úgy vélekedtek, hogy Cs. Szabó László a zsidótörvények idején mint keresztény férj oltalom nélkül hagyta volt feleségét.

 

 

Cs. Szabó László második felesége a nála kilenc évvel idősebb Gecső Sándorné Ihrig Erzsébet rádióbemondónő, Ihrig Lajos orvos, a Ferenc József Kereskedelmi Kórház igazgató főorvosa és Kienast Berta leánya volt. Ihrig Erzsébet mindössze tizennégyéves volt, amikor az ország 1910 tavaszán Mikszáth Kálmánt ünnepelte írói pályafutásának negyvenedik évfordulóján. A Deák téri iskola nevében a kisleány köszöntötte Mikszáthot otthonában, a Józsefvárosban, a nemsokára róla elnevezett Mikszáth Kálmán téren, ahol az író az utolsó éveit töltötte. Ihrig Erzsébet fiatalon férjhez ment Gecső Sándor szobrászművészhez, Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványához. Gecső Sándor Düsseldorfban és Berlinben tanult, hazatérése után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, majd néhány évig a főiskolán tanársegédként dolgozott. Elsősorban síremlékeket készített, az ő alkotása – többek között – a Farkasréti Temetőben szentkirályszabadjai Márffy Ágost miniszteri tanácsos, a Pénzügyminisztérium államtitkára és Küry Klára színésznő síremléke, valamint ő készítette el szüleinek, Gecső Ignácnak és Czink Lujzának a Kerepesi úti temetőben lévő síremlékét is. Gecső Sándor szüleinek Balatonalmádiban volt híres nyaralójuk (a Lujza-lak, amit a család Gecső Sándor édesapja, Gecső Ignác halála után eladott Ferenczy Etelka budapesti lakosnak). A Gecső család balatoni kötődése azonban továbbra is megmaradt.

 

 

Cs. Szabó László második felesége, Gecső Sándorné Ihrig Erzsébet 1930-ban került a Magyar Rádióhoz. Az asszony ekkor már valószínűleg elvált, első házasságából neki is született egy fiúgyermeke, Gecső Tamás (= Gecső Tommy). Ihrig Erzsébet megtartotta férje nevét, így lett országosan ismert bemondónő (a német nyelvű rádiós almanachokban Bözsi von Gecső néven szerepelt). Társasági hölgyként ismerte a magyar irodalom személyiségeit: Négyszemközt a könyvtárszobában címmel ő készítette el az egyik első rádióinterjú-sorozatot (többek között Herczeg Ferenccel, Móricz Zsigmonddal, Schöpflin Aladárral, utoljára, 1944 márciusában Csathó Kálmánnal beszélgetett). Az 1930-as évek végén Gecsőné gyakran töltötte a nyarakat a balatonföldvári Csesznák-villában. Az 1909-ben elhunyt Csesznák Benő altábornagy nyaralója 1904-ben épült, s évtizedeken át fontos találkozóhelyévé vált a budapesti művészeknek, íróknak. Az 1895–1899 között a Ludovika parancsnokaként szolgáló Csesznák Benőnek négy leánya volt, közülük Csesznák Ilona a villában ismerkedett meg a gyógyulása miatt hosszabb ideig Balatonföldvárott tartózkó Alpár (Schöckl) Ignác építésszel, későbbi férjével. (Egy másik leánya, dr. Csesznák Margit a második magyar nő lett, aki Magyarországon orvosi diplomát szerzett. Őt vette el feleségül Alpár Ignác húgának, Schöckl Máriának a fia, Netzasek Jenő. Netzasek Jenő dr. Apáti Jenő néven a századforduló egyik neves kardvívója, az 1908-as londoni olimpián részt vett magyar csapat tagja volt.)

 

 

Cs. Szabó László második feleségét, Gecső Sándornét valószínűleg a Csesznák-villában ismerte meg. Cs. Szabó Lászlót 1935-ben, mindössze harmincévesen nevezték ki a Magyar Rádió Irodalmi Osztálya élére. Gecsőné ekkor már országszerte ismertté vált irodalmi riportjai és divattudósításai révén. Az író 1940-ben, a kolozsvári bevonulás évében mutatta be őt édesanyjának (aki akkor már biztos, hogy Kolozsvárott élt.) Ihrig Erzsébet („Bözsi”) élete végéig kitartott Cs. Szabó László mellett. Kényszerű és váratlan emigrálása után az asszony aknazáron és szögesdróton át utánaszökött. Hosszú évekig éltek együtt, végül is Firenzében házasodtak össze.

 

 

V.

 

 

Cs. Szabó László írásait – az apai hagyományt követve – kezdetben Szabó László néven jegyezte. A Széphalomban megjelent első elbeszélései után azonban dr. Szabó László, a Pesti Napló publicistája megtámadta, és felszólította, hogy válasszon magának más nevet. Dr. Szabó László egyúttal helyesbítette Szinnyei Józsefet is, aki a Szabó Lászlók felsorolásánál igen sok hibát vétett. Ő maga kétszer is szerepel a Magyar írók élete és munkái c. lexikonfolyamban! Állítása szerint a Szinnyei által láczay Szabó Lászlóként említett szerző nem létezik, az ő műveit is dr. Szabó László írta. Valójában Láczay(i) Szabó László is létezett, jogász, szőlőbirtokos, a filoxéravész utáni tokaj-hegyaljai szőlőrekonstrukció kiemelkedő szervezője volt, több könyvet is írt a szőlőmetszés fortélyairól. Agrárpolitikai írásait és fordításait azonban a másik Szabó László jegyezte. Szabó László rendezte sajtó alá Jókai Mórnak azokat a műveit, amelyek kimaradtak a százkötetes díszkiadásból, de történeti, filozófiai és művészettörténeti cikkeket és tanulmányokat is közölt. A (Cs.) Szabó Lászlót a névazonosság miatt megtámadó dr. Szabó László valójában Szabó János László néven született, majd Szabó László néven a kolozsvári egyetem magántanáraként is működött. A népszerű publicista aztán megunta a sok Szabó Lászlóval történő hadakozást: 1932-ben hivatalosan is felvette a Tápay-Szabó László nevet (már ezen a néven írta az 1930-as években országosan ismertté váló ún. csillagos cikkeit). Leánya Tápay-Szabó Gabriella írónő Mihályfi Ernő újságíró első felesége lett.

 

 

Cs. Szabó László írásait 1930-tól következetesen Cs. Szabó László néven jegyezte, 1930-ig ilyen néven csak néha-néha bukkan fel a korabeli lapokban. Mival édesapját 1924-ben kinevezték a Nemzeti Lovarda igazgatójának, a lovas szaklapokban (pl. a Szentgyörgy c. lapban) alkalmanként felbukkan a társasági hírek rovatban a Cs. Szabó László név is. Különös azonban, hogy van még egy Cs. Szabó László „író” is. Békésen, a Petőfi Nyomda- és Lapkiadó Vállalat gondozásában 1937-ben megjelent egy Szomorú szombat c. elbeszéléskötet, amelynek szerzője szintén Cs. Szabó László volt. Évtizedekkel később, amikor kiadták az új Magyar Irodalmi Lexikont, Cs. Szabó László nemcsak azt nehezményezte, hogy téves születési adatokat és helytelen nemesi előnevet közöltek róla, hanem azt is megállapította, hogy a könyvészetben szerepel egy olyan mű is, amelyet tévesen tulajdonítanak neki. Nem tudni, hogy ki lehetett a másik Cs. Szabó László. A népi zsánerképeket közlő kis kötetet az ismeretlen névrokon Csoma Gyula bácsinak, „volt kedves tanárának” ajánlotta. Nos Csoma Gyula bácsi a békéscsabai állami polgári fiúiskola tanára volt, az értesítők alapján valóban tanult ott egy Cs. Szabó László…

 

 

Cs. Szabó László családi hálóját lezárván még annyit sikerült kideríteni a másik, Békés megyei Cs. Szabó Lászlóról, hogy valószínűleg Csonti Szabó Lászlónak hívták. Ha ez így van, akkor egy újabb érdekes kapcsolatra bukkantam. Feltehetnénk a kérdést, hogy melyik híres magyar írónak az édesanyját hívták a Békés megyében és Kecskemét környékén igen kiterjedt Csonti Szabó családból származó Cs. Szabó, azaz Csonti Szabó Erzsébetnek? Nos a megfejtés: Ottlik Géza…