Ábrahám Dezső, danczkai

Született: 1875. július 10. Debrecen, Hajdú vármegye
Meghalt: 1973. július 25. Budapest
Temetés: 1973. augusztus 23. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)

Család

Dédszülei, anyai: ?, ?; Berényi Gábor, Matolcsy Julianna (†1884. júl. 4. Karcag, Jász-Nagykun-Szolnok vm. Temetés: 1884. júl. 6. Madarasi Sírkert).

 

Nagyszülei: Ábrahám Tivadar, Szabó Anna; Király József (†1880. jan. 3. Debrecen. Temetés: 1880. dec. 5. Debrecen, Csapó utcai Sírkert) köz- és váltóügyvéd, Debrecen város tanácsnoka, Berényi Julianna (†1903. okt. 14. Debrecen. Temetés: 1903. okt. 16. Debrecen, Kossuth Lajos utcai Temető).

 

Szülei: Ábrahám László (1843–1916. ápr. 26. Bp. Temetés: 1916. ápr. 28. Rákoskeresztúr) jogász, Debrecen város főügyésze, radistyáni Király Erzsébet (†1933. márc. 9. Bp. Temetés: 1933. márc. 11. Farkasrét).

 

Testvére: Ábrahám Ernő (1882. márc. 15. Debrecen – 1945. máj. 7. Bp.): író, műfordító, ill. Szabó Istvánné Ábrahám Irma (1873. dec. 28. Debrecen–1945. márc. 15. Bp.) és Ábrahám Erzsébet (1884. júl. 7. Debrecen).

 

Ábrahám Irma férje: Szabó István (1864. ápr. 4. Rimaszombat, Gömör vm.) állami földműves-iskolai igazgató, majd gazdasági akadémiai r. tanár és igazgató, Szabó György (†1901. febr. 1. Rimaszombat. Temetés: 1901. febr. 3. Rimaszombat) Rimaszombat polgármestere (1870–1900) és Maléter Matild (1827. máj. 4. Jolsva, Gömör vm.) fia.

 

Maléter Matild testvérei közül: Maléter Vilmos (1819. máj. 17. Jolsva–1896. máj. 7. Bp. Temetés: 1896. máj. 9. Kassa) földbirtokos, a kassai városi törvényhatósági bizottság tagja a legidősebb és Maléter Rudolf (1841. ápr. 6. Jolsva–1906. júl. 7. Pécs. Temetés: 1906. szept. 9. Jolsva) ügyvéd a legfiatalabb.

 

Maléter Rudolf fia: dr. Maléter István (1870. ápr. 17. Pécs, Baranya vm.–1933. dec. 16. Eperjes. Temetés: 1933. dec. 18. Eperjes) jogász, az eperjesi jogakadémia r. tanára.

 

Maléter István fia: Maléter Pál (1917. szept. 4. Eperjes–1958. jún. 16. Bp.) politikus, a harmadik Nagy Imre-kormány mártír-minisztere.

 

 

Felesége:

1. 1902. okt. 21.– Rickl Piroska (= Hámorszky Arthurné, 1882. szept. 23. Debrecen–1921. jún. 17. Debrecen. Temetés: 1921. jún. 19. Debrecen, Kossuth utcai Temető), Rickl Antal földbirtokos és Sesztina Piroska leánya. Elvált.

 

2. 1925. ápr. 22.–1973. júl. 25.: Rucsinszki Anna Matild (1892. febr. 21. Bp.–1974. nov. 8. Bp.) grafikus, könyvillusztrátor; Rucsinszki Lajos (1850. nov. 19. Eperjes, Sáros vm.–1942. ápr. 12. Bp. Temetés: 1942. ápr. 14. Farkasrét) polgári iskolai tanárképző főiskolai r. tanár és Klunzinger Henrietta (1854. dec. 6. Reichenburg, Steiermark, Ausztria–1896. ápr. 29. Bp. Temetés: 1896. máj. 1. Farkasrét) leánya.

Klunzinger Henrietta testvére: Klunzinger Pál (1859. Bleiburg, Karintia, Ausztria–1943. jan. 11. Bp.) építész, székesfővárosi műszaki főfelügyelő.

Iskola

A debreceni református kollégiumban éretts. (1893), a budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1899), ügyvédi vizsgát tett (1901). Jogi tanulmányait Debrecenben kezdte, ahol a helyi jogász ifjúsági egyesület elnöke is volt.

Életút

Katonai szolgálata (1901–1902) után Debrecenben (1902–1907), később Budapesten ügyvédi irodát nyitott (1907-től). Ügyvédként a Tiszavidéki Mezőgazdák Szövetkezete, a debreceni Vas- és Rézbútorgyár Rt., a debreceni Szállodások, Vendéglősök, Korcsmárosok és Kávésok Ipartársulata, a Kereskedő Ifjúság Társulata ügyésze és az Országos Magyar Irodalmi Szövetség tb. ügyésze.

 

A Függetlenségi és ’48-as Párt helyi szervezetének választmányi tagja, majd országgyűlési képviselője (Karcagi választókerület, 1906–1918; 1909-ben, a pártszakadásakor a Justh-párthoz, 1916-ban, az újabb kettéválás után szintén a radikálisabb szárnyhoz, a Károlyi-párthoz csatlakozott). Tagja volt annak a Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter vezette bizottságnak, amely Aradon 1918. nov. 12-én megkezdte tárgyalásait a magyarországi román nemzetiség képviselőivel (mindenekelőtt Maniu Gyulával). A köztársaság kikiáltása után a Károlyi-kormány igazságügyi államtitkára (1918. nov. 13.–1919. jan. 20.), a Tanácsköztársaság idején, Szegeden részt vett a Nemzeti Hadsereg szervezésében (1919. márc.-tól).

 

A második szegedi ellenforradalmi kormány miniszterelnöke és ideiglenes pénzügyminisztere (1919. júl. 12.–1919. aug. 12.); az ő kormánya nevezte ki Horthy Miklóst, az ún. nemzeti hadsereg fővezérévé. A Friedrich-, majd a Huszár-kormány belügyminisztériumi államtitkára (1919. aug. 15?–1920. márc. 15.). Budapesten folytatott ügyvédi gyakorlatot, s az újjászervezett Függetlenségi és ’48-as Párt (Kossuth Párt) egyik vezetőjeként (1919–1924) sikertelenül indult az 1920-as és az 1922-es nemzetgyűlési választásokon is (Budapest, XV. választókerület). A Magyar Szabadságpárt tagja (1929. jan.), majd hosszabb időre visszavonult a politikai élettől. A II. világháború végén, 1943-ban Bartha Alberttel megalapította a Független Magyar Polgári Pártot, amely csatlakozott a szociáldemokraták és kisgazdák szövetségéhez. Az ország német megszállása után a nyilasok túszként Sopronkőhidára hurcolták (1944 vége), ahonnan Ausztriába, majd Bajorországba került (1945. szept.-ben tért vissza).

 

A világháború után eredménytelenül próbálkozott a Kossuth Párt felélesztésével. A Független Magyar Demokrata Párt országgyűlési képviselője (Jász-Nagykun-Szolnok vm., 1947. aug. 31.–1949. márc. 21.) és a párt parlamenti képviselőcsoportjának elnöke (1948–1949; lemondott: 1949. márc. 21.). A kormányprogramban pártja vezérszónoka. Az Ügyvédi Kamara felfüggesztette tagságát (1949), majd Budapestről kitelepítették Tarcal községbe (1951). Ismét ügyvédként dolgozhatott (1958-ig).

 

A páter Faddi Othmár-féle szervezkedés során őt is kihallgatták (és figyelmeztetésben részesítették: 1954). A forradalom idején részt vett a Szabadság Párt újjáalakításában (1956. okt.), s annak a küldöttségnek is a tagja, amelyik a pártalakítást követően a Parlamentbe ment és tájékoztatta Nagy Imrét a szervezet újjáalakításáról. A forradalom bukása után, a forradalom idején tanúsított magatartása miatt figyelmeztetésben részesítették (1959). Később még kihallgatták a Matheovits Ferenc és társai „összeesküvése” ügyében (1964).

Emlékezet

Ábrahám Dezső Budapesten, a Lipótvárosban élt (V. kerület Balassi Bálint utca 9–11.) és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A függetlenségi és köztársasági gondolatot hangsúlyozó Országos Habsburgellenes Liga alapító tagja.

 

A faji megkülönböztetést elítélő, a német befolyás ellen fellépő Törzsökös Magyarok Egyesületének tagja (1938-tól) és elnöke (1941).

 

Az Angol–Magyar Társaság tagja, szervezője (1946–1947).

 

A Budapesti Sakk-kör elnöke (1946–1947).

Szerkesztés

Írásai – többek között – a Debrecen (1903, 1908, 1911), a Pesti Hírlap (1908), az Egyetemi Lapok (1909), a Magyarország (1909, 1918) és az Arad és Vidéke c. lapokban jelentek meg (1911).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023