Kreybig Lajos, rittersfeldi és madari
vegyészmérnök, agrokémikus, talajkutató
Madari Kreybig Lajos
Született: 1879. december 23. Nagyszeben, Szeben vármegye
Meghalt: 1956. június 21. Budapest
Temetés: 1956. június 23. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Szülei: Kreybig Károly (1832. jan. 15. Madar, Komárom vm.–1913. márc. 12. Bp.) cs. és kir. tábornok, altábornagy, De Heck Emma (†1910. ápr. 3. Szeged. Temetés: 1910. ápr. 5. Farkasrét).
Testvérei: dr. Fráter Pálné Károlyi Leona (= Kreybig Leontin, 1877. jan. 10. Szeged–1945. márc. 25. Bp.) színésznő, Bába Sándorné Kreybig Emma (= Kreybig Emília, †1922. aug. 26. Bp.); Kreybig Károly (1883. ápr. 28. Nagyszeben, Szeben vm.–1934. szept. 13. Bp.), a Pischinger Tortagyár tulajdonosa, dr. Tóth Sándorné Kreybig Adél (= Kreybig Ada, †1945. máj. 30. Bp.), sóspataki Pataky Lászlóné Kreybig Teréz (= Kreybig Riza, †1951. okt. 4. Bp.), Müller Hugóné Kreybig Irma, Kreybig Rudolf (= Kreybig Rezső, 1874. máj. 27. Beszterce, Beszterce-Naszód vm.) magyar kir. tábornok.
Kreybig Emma férje: Bába Sándor (1849. máj. 4. Szeged–1914. júl. 2. Kiskundorozsma, Csongrád vm. Temetés: 1914. júl. 3. Szeged, Belvárosi Temető) nyomdatulajdonos, a Szegedi Napló kiadója.
Kreybig Adél férje: Tóth Sándor (1854. febr. 24. Győr–1937. máj. 4. Bp.) irodalomtörténész, főgimnáziumi r. tanár, a Kemény Zsigmond és a Dugonics Társaság r. tagja.
Kreybig Teréz férje: sóspataki Pataky László (1857. dec. 24. Brád, Hunyad vm.–1912. márc. 3. Alvinc, Alsó-Fehér vm. Temetés: 1912. márc. 5. Alvinc, Református Temető) festőművész.
Felesége:
1. 1906. ápr. 30.– Strobentz Irén (= 1899-ig Györgyi Irén, 1887. szept. 8. Bp.–1957. aug. 26. Bp.); Györgyi Sándor (1858. szept. 5. Pest–1915. máj. 8. Bp.) és Hirsch Emília (1870. febr. 20. Pest–1952. jan. 3. Bp.) leánya; Strobentz Rezső (1860. jún. 22. Pest–1918. dec. 20. Bp.) nevelt leánya. Miután Györgyi Sándor elvált, Strobentz Rezső festékgyáros feleségül vette Hirsch Emíliát és örökbe fogadta a leányát. Elvált.
Strobentz Irén második férje: dr. Mócsy Aba (1881. febr. 23. Garamvezekény–1958. okt. 19. Székesfehérvár) jogász.
2. 1917. máj. 5.–1956. jún. 21.: losonczi Farkas Márta (= Losonczy Farkas Mártha, 1886. ápr. 26. Miskolc–1978. nov. 16. Bp. Temetés, hamvaszás utáni búcsúztatás: 1978. nov. 30. Farkasrét) losonczi Farkas Kálmán (1849. máj. 22. Miskolc–1921. Bp.) kir. törvényszéki bíró és szepesi Kovács Ilona (1865. aug. 1. Kisvárda, Szabolcs vm.–1926. aug. 21. Cserhátsurány) leánya.
Losonczi Farkas Márta testvérei: bellusi Baross Gáborné losonczi Farkas Lívia (1887. dec. 4. Miskolc-Mindszent–1977. máj. 29. Bp. Temetés: 1977. jún. 14. Kerepesi út), simonyi és varsányi Simonyi Libor Dénesné losonczi Farkas Erzsébet (1896. nov. 19. Eger–1996. aug. 6. Bp.), Dárday-Abriáni Sándorné losonczi Farkas Mária (1898. máj. 29. Eger–1999. Bp.) és losonczi Farkas Lea (1895. okt. 26. Eger, Heves vm.–1965. jún. 27. Bp. Temetés: 1965. júl. 3. Farkasrét).
A család a Losonczy-Farkas névváltozatot is használta. Simonyi Libor a sajtóban többször tévesen Simonyi Tibor néven szerepel.
Iskola
Bécsi katonai műszaki akadémiát végzett, tüzérhadnaggyá avatták a 7. sz. hadtest tüzér ezredéhez (1901), egy közelebbről nem ismert baleset miatt leszerelt, a Röser-féle felsőkereskedelmi iskolában éretts. (1908?), a József Műegyetemen vegyészmérnöki okl. (1912) és műszaki doktori okl. (1913. okt. 31.), a természeti adottságaink és érvényesülésük a növénytermesztésben tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1946. márc. 24.).
Az MTA tagja (l.: 1951. dec. 15.; r.: 1954. jún. 19.).
Életút
A budapesti Strobentz Testvérek Vegyészeti Festék-, Termény-, Máz- és Kencegyárának műszaki igazgatója (1910–1917); közben az I. világháborúban reaktiválták: a szerb, az orosz, majd az olasz fronton szolgált (1914–1916), többször is súlyosan megsebesült, majd 75 százalékos rokkantként szerelt le (1917). A Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek gyára fővegyésze (1917–1918). Az összeomlás után cserhátsurányi birtokán gazdálkodott és agrokémiai kísérleteket folytatott (1918–1930), a budapesti Földtani Intézet talajtani osztályvezetője (1930–1942), gazdasági főtanácsosi rangban.
A Földművelésügyi Minisztérium (FM) mezőgazdasági kísérletügyi főigazgatója (1943. jan. 1.–1944. nov. 23.) és az Állandó Központi Talajjavító Bizottság elnöke (1940. ápr. 25.–1944. nov. 23.). A Magyar Agrártudományi (MAE) Egyetem magántanára (1946–1951), c. egy. tanára (1952–1956).
Részt vett a Nemzetközi Agrogeológiai Konferencián (1924, Róma), a Nemzetköz Talajtani Társaság (International Union of Soil Sciences, IUSS) washingtoni (1927) és oxfordi kongresszusán (1935).
Tudományos pályafutásának kezdetén festék-, zsír- és olajkémiai kutatásokat folytatott, számos talámányt és szabadalmi oltalmat jegyzett. A hadseregből történt végleges leszerelése után saját birtokán kezdett el foglalkozni agrokémiai kérdésekkel, mindenekelőtt a talajerő-gazdálkodás és a növénytermesztés összefüggéseivel. A talajerőpótlás biológiai irányzatának képviselőjeként elsők között hangsúlyozta a talaj élőlényeinek a talajerő pótlásában játszott meghatározó szerepét. Nevéhez fűződik Magyarország talajtani térképezésének megszervezése és a munkálatok irányítása. Az általa feltárt adatok alapján nemzetközileg is elterjedt talajosztályozási módszert dolgozott ki, majd hozzákezdett az ország talajtájainak meghatározásához. A térképezési munka megszervezése és irányítása szükségessé tette, hogy a talajok általa fontosnak minősített tulajdonságait vizsgálati adatokkal jellemezze és ezek értékelési módját kidolgozza. Egyedülálló az a vizsgálati rendszer, amelyet ebből a célból kidolgozott, mert azokat az adatokat válogatta össze, amelyek viszonylag egyszerűen összegyűjthetők, egyúttal a legtöbbet árulnak el a talaj fizikai és kémiai jellegzetességeiről (pl.: kapilláris vízemelés, higroszkópossági értékszám, a titrálható savanyúság értékei stb.). Kiemelést érdemel, hogy a talaj tápanyagállapotának megítélésére a tápanyagtőkét kívánta felhasználni, ezért a királyvízben oldható foszfor és kálium mennyiségét határozta meg. A térképezés folyamán összegyűlt adatok feldolgozását és értékelését már akkor elkezdte, amikor a Tiszántúl felvétele befejeződött. A két lépcsőben folytatott összevonás tette lehetővé a szintézist, amelynek eredményeként elhatárolta a tájakat és ezeken belül értékelte a mezőgazdasági temelésre ható természeti tényezőket. A tájak elhatárolása és monografikus feldolgozásuk a természeti földrajzot gazdagította és megalapozta a mezőgazdasági tájgazdálkodást. Behatóan foglalkozott a trágyázás és az agrotechnika egyéb kérdéseivel is, kidolgozta az istállótrágya foszfátos erjesztésének módszerét, új eljárást vezetett be a szerves és a szervetlen trágyák együttes hasznosítására.
Emlékezet
Kreybig Lajos Nagyszebenben született régi katonai családban. Apja, Kreybig Károly cs. és kir. tábornok (altábornagy) őt is katonának szánta: elvégezte a bécsi katonai műszaki akadémiát. Balesete után azonban érdeklődése a kémia felé fordult, tudományos pályafutásának kezdetén a Strobentz testvérek festékgyárának laboratóriumában növényi olajok és zsírok tisztításával, savtalanításával és derítésével foglalkozott. (A családi hagyományt végül bátyja, Kreybig Rezső tábornok vitte tovább. Különös, de Kreybig Rezső vegyészmérnök egyik fiát is Kreybig Lajosnak hívták…) Leszerelése után felesége családi birtokát vezette, az összeomlás után azonban a birtok a trianoni határokon kívül maradt. Miután értékesítette azt Cserhátsurányban új birtokot vásárolt, ahol saját költségén talajélettani és mikrobiológiai laboratóriumot tartott fenn. Az 1920-as években itt dolgozta ki talajtérképezési módszerét és itt kezdte meg nemzetközileg is egyedülálló agrogeológiai és -kémiai munkásságát.
Kreybig Lajos Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán az MTA nevében Ligeti Lajos alelnök, a Földművelésügyi Minisztérium és a magyar agrárszakemberek nevében Matolcsi János miniszter, az MTA Agrokémiai és Talajtani Kutató Intézete nevében Di Gléria János igazgató, a mezőgazdasági tudományok doktora búcsúztatta. Kreybig Lajos sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004).
Születésének századik évfordulóján az MTA Agrártudományok Osztálya és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Kreybig Lajos-emlékülést rendezett (Budapesten, 1979. dec. 4-én). Tiszteletére a Magyar Talajtani Társaság Kreybig Lajos-díjat alapított (a 35 évesnél fiatalabb kutatóknak a talajtan és kapcsolódó területein végzett kiemelkedő munkájukért, 2017-ben, kétévente; első díjazott: Horváth Adrienn, 2018).
Írásai Madari Kreybig Lajos néven is megjelentek (megkülönböztetendő más azonos nevű szerzőktől).
Elismerés
Kossuth-díj (Magyarország talajtani térképe szerkesztésének irányításáért és a műtrágyázásban alkalmazott új módszeréért, 1950 és az 1953-ban megjelent Az agrotechnika tényezői és irányelvei c. munkájáért, 1954).
A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1953).
Főbb művei
F. m.: önálló művei, könyvfejezetei 1945 előtt: Gyakorlati mezőgazdaság- és növényélettan, különös tekintettel a növénytermelés fokozására. (Bp., Pátria, 1923)
A talaj élete, javítása és trágyázása biológiai szempontokból. (Bp., Szerző kiadása, 1928)
Krantz, H.: Az istállótrágya nemes erjesztése. Ford. és bevezetéssel ellátta. K. L. (Alföldi Magvető. I. 8. Debrecen, 1928)
Die Bedingungen der Wirtschaftlichkeit der Handelsdüngemittel. (Berlin, Papey, 1930)
Az öntözéses gazdálkodás sikerének termeléstechnikai feltételei. (Az öntözésről. Szerk. Mayer János. Bp., 1931)
A trágyaszerek jövedelmező érvényesülésének feltételei. (Bp., Pátria, 1931)
Az öntözéses termelés szervezésének és irányításának előkészítői munkálatai. (Újabb tanulmányok az öntözésről. Szerk. Sajó Elemér és Trummer Árpád. Bp., 1933)
Mezőgazdasági természeti adottságaink és érvényesülésük a növénytermesztésben. (A m. kir. Földművelésügyi Minisztérium kiadványa. Bp., 1936)
A talaj és a növény, különös tekintettel a víz- és a nitrogéngazdálkodásra. (A szántóföld okszerű művelése, kapcsolatban a talaj életével, vízgazdálkodásával és a magyar klímával. Szerk. is. Többekkel. Bp., 1938)
Talajvizsgálatok szerepe a növénytermesztésben. (Alföldi Magvető. II. 1. Debrecen, 1940)
A magyar tájak talajismereti és termeléstechnikai leírása. 1. Tiszántúl. (A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Bp., 1944)
A talajjavítások előkészítése és szervezési kérdései. (A mezőgazdaság és az átmenet a békegazdaságra. A Darányi Ignác Agrártudományos Társaság szakértekezlete. 1943. nov. 15.–1944. márc. 16. Bp., 1944).
F. m.: önálló művei, könyvfejezetei 1945 után: Mezőgazdasági természeti adottságaink és érvényesülésük a növénytermesztésben. 17 táblázattal, 70 ábrával és Magyarország átnézetes mezőgazdasági talajtájegység-térképével 1:750 000 léptékben. (A magyar mezőgazdaság új útjai. 1. A Magyar Mezőgazdasági Művelődési Társaság kiadványa. Bp., 1946)
A növénytermesztési szaktanácsadás tényezői és irányelvei a magyar mezőgazdasági tájak természeti talaj- és éghajlatadottságai és növénytermesztési adatok alapján. I–IV. köt. Berényi Dénessel és Hank Olivérrel. (Az Agrokémiai Kutató Intézet kiadványa. Bp., 1950)
A talajok hő- és vízgazdálkodása. (Bp., Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1951)
Gyakorlati trágyázástan. A talajélőlények és növények okszerű táplálásának irányelvei. Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter előszavával. (Bp., Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1951)
A nyers ásványi foszfátok biológiai feltárása és gyakorlati alkalmazása. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1952. dec. 18.; megjelent: Az MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1953. 2.)
Az agrotechnika tényezői és irányelvei. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1953; 2. bőv. kiad. 1956)
Újabb tanulmányok az istálló- és foszforsav-trágyázás tárgyköréből és gyakorlati hasznosításuk módjáról. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1955. ápr. 28.; megjelent: Az MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1956)
Trágyázástan. A Gyakorlati trágyázástan c. művének átd. kiadása. (Bp., Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1955).
F. m.: agrokémiai és talajtani írásai 1945 előtt: A „stimuláció” a növénytermelési gyakorlatban. (Természettudományi Közlöny, 1925)
Az atomtőzeg mint trágyajavító. – talajművelés gördülő korongokkal. (Köztelek, 1925)
Talajoltási kísérletek. (Természettudományi Közlöny, 1926)
Talajtan és terméshozam. (Köztelek, 1926)
Talajaink meszezéséről. (Mezőgazdaság és Kertészet, 1927)
A zöldtrágyák nitrogénhatása. (Mezőgazdasági Kutatások, 1928)
A mikroorganizmusok szerepe a talajban és a trágyázásban. – Egy schleswig-holsteini uradalom termelési és műtrágyázási adatainak kritikai ismertetése, különös tekintettel a foszforsav-forgalomra. – Növénytermelésünk jövedelmezőségének fokozásáról. (Mezőgazdasági Kutatások, 1929)
Erfahrungen über die Ermittlung des Nährstoffbedürfnisses und Impffähigkeit der Böden mit der Azotobaktermethode Niklas. (Fortschritte der Landwirtschaft, 1929)
Laboratoriumsmethoden zur Frage, in welcher Form Phosphatkunstdünger auf verschiedenen Böden verwendet werden sollen. (Zeitschrift für Pflanzenernährung, Düngung und Bodenkunde, 1931)
A talajtérképezés a tervgazdálkodás szolgálatában. (Mezőgazdasági Közlöny, 1934)
A Magyar Királyi Földtani Intézet talajfelvételi, vizsgálati és térképezési módszere. (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve. 1937. Bp., 1938)
Az aszály és a víz, különös tekintettel az öntözővíz hasznosítására. (Vízügyi Közlemények, 1938. 2.)
A Magyar Királyi Földtani Intézet talajfelvételi, vizsgálati és térképezési módszere és célja. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1938. 4-6.)
Újabb irányelvek a műtrágyák jövedelmező alkalmazásához. (Köztelek Zsebnaptár, 1938)
Az Alföld artézi vizeinek öntözési célokra való használhatóságáról. – A magnézium- és káliumtalajok előfordulása, tulajdonságaik és termelési értékeik. (A Magyar Királyi Földtani Intézet 1933–1935. évi jelentése. Bp., 1940)
Sigmond Elek emlékezete. (Földtani Közlöny, 1940. 1-3.)
A talajjavítás irányelvei. (Köztelek, 1943)
Irányelvek az okszerű kapálási és művelési mód megállapításához. (Köztelek, 1944).
F. m.: agrokémiai és talajtani írásai 1945 után: Az 1947. évi aszálykárok okai. – A talajérettség és tényezői. (Agrártudományi Szemle, 1948)
Adatok Magyarország vízviszonyainak rendezéséhez növénytermesztési szempontból. 1–2. (Vízügyi Közlemények, 1948. 2–3.)
Megjegyzések a Nyírség vízviszonyainak rendezéséhez. (Vízügyi Közlemények, 1948. 3.)
A mezőgazdasági tájbeosztás alapelvei. – Az istállótrágya foszforsavas erjesztése. (Agrokémia, 1949)
Az istállótrágya foszforsavas erjesztése. 1–3. (Agrártudomány, 1949–1950)
A tájtermesztési talajtérképezés céljai és irányelvei. – Két sertéstrágya-féleség gyakorlati trágyázási értékének megállapítása. Gáspár L.-lel. (Agrokémia, 1950)
A tiszántúli talajok tápanyagviszonyai és rendezésük irányelvei. (Agrártudomány, 1950)
A különböző műveleti növények és a talaj kölcsönhatásának vizsgálata mint a vetésforgókérdés megoldásának alapkomplexuma. Kemenesy Ernővel. – Különféle trágyaszerek talajra gyakorolt hatásának tanulmányozása tenyészedényekben. (Az Agrokémiai Kutató Intézet Évkönyve, 1950)
Az általános talajtan és Magyarország talajföldrajzának vázlata. (Földrajzi Értesítő, 1951. 1.)
A talajerő-gazdálkodás alapvető irányelvei. (Agrártudomány, 1952)
Különféle növények és növénytársítások mikroklímája és azok befolyása a felszíni talajrétegek hő- és vízgazdálkodására. Bajai Jenővel. (Az MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1952. 1.)
A talajok hő- és vízgazdálkodásának újabb, a gyakorlat részére fontosabb tudományos eredményei. (Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1952. 4.)
Die biologische Aufschliessung und praktische Anwendung von mineralischen Rohphosphaten. (Acta Agronomica, 1953)
A talajerő-gazdálkodás szervestrágyázási vonatkozásai és problémái. (Az MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1953. 3-4.)
Die Phosphorsäure Vergärung des Stalldüngers. (Acta Agronomica, 1953)
Az agrotechnika biológiai vonatkozásai. – Szemcsézett trágyaszerek. Szondy Gy.-vel. (Agrártudomány, 1954)
Effect of Various Fertilizing Materials on the Soil in Pot Experiments. (Acta Agronomica, 1954)
Különféle trágyaszerek talajra gyakorolt hatásának tanulmányozása. (Agrokémia és Talajtan, 1954)
A talaj-termőképesség kialakításának és fokozásának tényezői. (Az MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1954. 3-4.)
Magyarország talajtérképezése. (Az MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1957. 1-4.)
Adatok és irányelvek a dunántúli löszhát táj talajtermékenységének kialakítására és fokozására. (Az MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1958. 1-2.).
F. m.: egyéb tanulmányai, népszerű írásai 1914-ig: Fegyveralkotórészek kenésére alkalmas kenőszer. (Természettudományi Közlöny, 1911)
Módosított piknométer. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1911. 8.)
A rozsdaképződés megállítása a nagyiparban. 1–2. Helvey Tivadar-pályadíjjal kitüntetett dolgozat. (Vegyészeti Lapok, 1912. 3–4.)
Az elektroozmózis tüneményeinek ipari alkalmazhatóságáról. Dolgozat a m. kir. József Műegyetem elektrokémiai laboratóriumából. (Vegyészeti Lapok, 1912. 13.)
A perillaolajról. Imsertetés a Strobentz Testvérek Vegyészeti Gyára laboratóriumából. (Vegyészeti Lapok, 1912. 24.)
A víz sterilizálása folytonos üzemben. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1913)
Katalitikus olajfehérítés és oxidáció. 1–5. Egy. doktori értek. is. A Vegyészeti Lapok szakirodalmi pályázata I. díjával jutalmazott dolgozat. (Vegyészeti Lapok, 1913. 16–19. és 1913. 21)
A kékszínű ásványfestékekről. 1–2. (Vegyészeti Lapok, 1914. 5–6.).
F. m.: szabadalmai: Időzítő szerkezet shrapnelek számára (1907)
Eljárás nem repedező, könnyen megmunkálható műmárvány készítésére. (1911)
Hűtőberendezés (1914).
Irodalom
Irod.: családi és egyéb források: Nagyszebenben dr. Tóth Sándor jeles fiatal író eljegyezte Kreybig Adél kisasszonyt, Kreybig Károly tábornok leányát. (Fővárosi Lapok, 1881. máj. 8.)
Bába Sándor nyomdatulajdonos nőül vette Kreybig Emma kisasszonyt, Kreybig tábornok leányát. (Nemzet, 1887. jún. 9.)
Pataky László fiatal festőművész jegyet váltott Kreybig Riza kisasszonnyal. (Fővárosi Lapok, 1889. márc. 18.)
Szentkatolnai Bíró Lajos földbirtokos a napokban vezette oltár elé Kreybig Emmi kisasszonyt Gyulafehérvárott. (Magyar Hírlap, 1899. jan. 22.)
Rittersfeldi és madari Kreybig Lajos eljegyezte Budapesten Strobentz Irén kisasszonyt. (Budapesti Hírlap, 1905. nov. 9.)
Rittersfeldi és madari Kreybig Lajos ápr. 30-án délben tartja esküvőjét Strobentz Irénnel, Strobentz Rezső leányával. (Budapesti Hírlap, 1906. ápr. 27.)
Elhunyt rittersfeldi és madari Kreybig Károlyné szül. De Heck Emma életének 70. évében ápr. 3-án, Szegeden. (Az Újság, 1910. ápr. 5.–Budapesti Hírlap, 1910. ápr. 6.)
Rittersfeldi és madari Kreybig Károly ny. cs. és kir. altábornagy márc. hó 11-én elhunyt. (Budapesti Hírlap, 1913. márc. 13.)
Kreybig Károly gyászjelentése. (Pesti Napló, 1913. márc. 14.)
Kreybig Károly temetése. (Budapesti Hírlap, 1913. márc. 15.)
A kir. József Műegyetemen okt. 31-én avatták doktorrá Kreybig Lajos okl. vegyészmérnököt, akinek katalitikus olajfehérítés és oxidáció c. doktori értekezése befejezését mai számunkban közöljük. (Vegyészeti Lapok, 1913. 21.)
dr. Kreybig Lajos vegyészmérnököt, cs. és kir. szolgálaton kívüli viszonybeli főhadnagyot a magyar kir. honvédség szolgálaton kívüli viszonyba helyezte át. (Vegyészeti Lapok, 1917. 6.)
dr. Kreybig Lajos vegyészmérnök a Chinoin Rt. szolgálatába lépett. (Vegyészeti Lapok, 1917. 9.)
Rittersfeldi és madari Kreybig Lajos dr. cs. és kir. tüzér főhadnagy máj. hó 5-én feleségül vette losonczi Farkas Márthát. (Az Újság, 1917. máj. 9.)
Meghalt Bába Jenő, a Pischinger-tortagyár igazgatója, Bába Sándor fia. A bécsi cég magyarországi képviselete a Kreybig-család tulajdonában van. Néhai Kreybig Károly tábornok leánya Bába Sándornak, a Szegedi Napló tulajdonosának a felesége volt. (Szegedi Új Nemzedék, 1927. jún. 18.)
[ifj.] Rittersfeldi és madari Kreybig Lajos okl. vegyészmérnök, Pétfürdő és csehi Prágay Katalin, Szombathely, okt. 15-én Budapesten házasságot kötött. (Budapesti Hírlap, 1932. okt. 19.)
Elhunyt Kreybig Károly, a Pischinger-gyár tulajdonosa. (Budapesti Hírlap, 1934. szept. 16.)
Harminc primadonna között az első János Vitéz volt Károlyi Leona a budapesti Király Színház versenyén. [Károlyi Leonáról, Rittersfeldi és madari Kreybig Károly tábornok leányáról.] (Erdélyi Lapok, 1935. nov. 15.)
Kreybig Lajos magyar kir. kísérletügyi főigazgatói kinevezése. (Földmívelési Értesítő, 1943. jan. 10.)
Kreybig Lajos magántanári kinevezése. (Magyar Közlöny, 1946. márc. 24.)
Az 1950. évi Kossuth-díjasok. (Magyar Nemzet–Szabad Nép, 1950. márc. 15.)
Kossuth-díjasok beszélnek munkájukról. [Kreybig Lajos Magyarországi talajtani térképezéséről.] (Magyar Nemzet, 1950. márc. 17.)
Befejeződött az ország talajtani feltérképezése. A Kossuth-díjas Kreybig Lajos beszél a magyar agrárbiológia sikereiről. (Magyar Nemzet, 1950. márc. 26.)
Kiosztották az 1954. évi Kossuth-díjakat. (Magyar Nemzet–Szabad Nép, 1954. márc. 16.)
Meghalt Kreybig Lajos Kossuth-díjas akadémikus. (Magyar Nemzet–Népszava–Szabad Nép, 1956. jún. 22.)
Eltemették Kreybig Lajost. (Magyar Nemzet–Népszava–Szabad Nép, 1956. jún. 24.)
Elhunyt Kreybig Lajosné Losonczy-Farkas Márta. (Magyar Nemzet, 1978. nov. 28.).
Irod.: megemlékezések: Jánossy Andor: Kreybig Lajos. (Szabad Nép, 1956. jún. 23.)
Kreybig Lajos. (Szabad Föld, 1956. júl. 1.)
Kreybig Lajos. (Magyar Mezőgazdaság, 1956. júl. 16.)
Sedlmayer Kurt: Kreybig Lajos. (Magyar Tudomány, 1956. 7-12.)
Stefanovits Pál: Kreybig Lajos. (Agrokémia és Talajtan, 1956)
Stefanovits Pál: Száz éve született Kreybig Lajos, a talajtani és trágyázási tudományok kimagasló egyénisége. (Növénytermelés, 1979. 3.)
Várallyay György: K. L. szakirodalmi közleményeinek jegyzéke (Agrokémia és Talajtan, 1979)
A Kreybig Lajos-emlékülés előadásai: Soós Gábor: K. L. munkájának érvényesülése a ma mezőgazdaság-fejlesztésében. – Stefanovits Pál: K. L. életműve. – Fekete Zoltán: K. L. emberi magatartása, oktatási és társadalmi tevékenysége. – Várallyay György: K. L. talajtani munkássága. – Bacsa Imre: K. L. talajtérképezési tevékenysége. – Lőrincz József: K. L. érdemei a növénytermesztés területén. – Fórizs Józsefné: K. L. életműve a trágyázástan területén. Szegi József: Biológiai szemlélet K. L. munkásságában. (Az MTA Agrátudományok Osztálya Közleményei, 1980. 3.)
Kurucz Miklós: Kreybig Lajos. (Agrofórum, 2009. 12.).
Irod.: lexikonok, adattárak: Névjegyzéke mindazoknak akik a m. kir. József Műegyetemen 1928. évi június hó végéig oklevelet, abszolutóriumot vagy oklevélhonosítást nyertek. (Bp., 1929)
A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Magyar agrártörténeti életrajzok. I–III. köt. Szerk. Für Lajos és Pintér János. (Bp., 1987–1989)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCPF-YGG (szepesi Kovács Ilona keresztelési anyakönyve, 1865)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6WH-QT5 (Hirsch Emília születési anyakönyve, 1870)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XXQ9-PQ4 (losonczi Farkas Márta születési anyakönyve, 1886)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZHS-18M (Györgyi Irén [Strobentz Irén] születési anyakönyve, 1887)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XXQ9-TH4 (losonczi Farkas Lívia születési anyakönyve, 1887)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/179961 (Kreybig Károlyné De Heck Emma gyászjelentése, 1910)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6J3W-5Y57 (Kreybig Károlyné De Heck Emma halotti anyakönyve, 1910)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/464515 (Pataky László gyászjelentése, 1912)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/179958 (Kreybig Károly gyászjelentése, 1913)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DYK9-63J?i=300 (Strobentz Rezső halotti anyakönyve, 1918)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V15-3T4H (Kreybig Károly és Sohner Margit házassági anyakönyve, 1921)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:Q5PT-64W2 (szentkatolnai Bíró Lajosné Kreybig Emma halotti anyakönyve, 1922)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/152713 (Losonczy-Farkas Kálmánné szepesi Kovács Ilona gyászjelentése, 1926)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/179960 (Kreybig Károly gyászjelentése, 1934)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:788S-84T2 (dr. Tóth Sándor halotti anyakönyve, 1937)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:662C-K5T5 (dr. Fráter Pálné Kreybig Leontin halotti anyakönyve, 1945)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QPZT-DDWW (dr. Tóth Sándorné Kreybig Ada halotti anyakönyve, 1945)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QPC3-DL77 (Kreybig Rezsőné Kiss Paulina halotti anyakönyve, 1949)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6Z3G-ZJ5P (Pataky Lászlóné Kreybig Teréz halotti anyakönyve, 1951)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6ZC8-VNND (Strobentz Rezsőné Hirsch Emília halotti anyakönyve, 1952)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:764L-J8N2 (Kreybig Lajos halotti anyakönyve, 1956)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/179962 (Kreybig Lajos gyászjelentése, 1956)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/152714 (Losonczy-Farkas Lea gyászjelentése, 1965)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/333533 (Baross Gáborné Losonczy-Farkas Lívia gyászjelentése, 1977)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM62342
https://nntp.hu/person/person.php?personid=10570
https://nevpont.hu/palyakep/kreybig-lajos-2adcf
http://www.nevpont.hu/view/6811
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/6811
Megjegyzések
Bibliográfiákban a Kreybig Lajos szerzők művei összekeverve:
1. rittersfeldi és madari Kreybig Lajos vegyészmérnök, agrokémikus nem azonos Kreybig Lajos (1844. szept. 6. Nagylévárd, Pozsony vm.–1933. Bp.) pedagógussal, a budapesti II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola (= budai kir. főreáltanoda) r. tanárával (1870–1901); Kreybig Károly (1804. szept. 1. Malacka, Pozsony vm.–1884. dec. 19. Csíksomlyó) erdész és Rimler Katalin (1817. jún. 22. Nagylévárd) fiával. Ez a Kreybig család később Kőváryra magyarosított. Kreybig Lajos és Kőváry (Kreybig) László felesége Michura Mária, ill. Michura Teréz testvérek voltak.
Kreybig Lajos művei: Rajzoló geometria. I–IV. köt. Középiskolák I–IV. osztályas számára. (Bp., Lampel, 1899–1901 és utánnyomások).
2. rittersfeldi és madari Kreybig Lajos vegyészmérnök, agrokémikus nem azonos Kreybig Lajos (1904. jún. 18. Bp.–1993. máj. 17. Anchorage, Alaszka. Egyesült Államok) vegyészmérnökkel, a dorogi szénbányák igazgatójával, csei/csehi Prágay/Prágai Katalin (1910. Pozsony) férjével. Ő Kreybig Rudolf (= Kreybig Rezső, 1874. máj. 27. Beszterce, Beszterce-Naszód vm.) magyar kir. tábornok és nemeskéri Kiss Paula (1880. júl. 15. Bp.–1949. máj. 6. Bp.) fia (azaz Kreybig Lajos vegyészmérnök, akadémikus unokaöccse volt).
Kreybig Lajos művei: Gázvízfeldolgozás. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Bp., 1953); Gázkéntelenítés hazai feladatai és a hazai gázoknál számbajövő eljárások. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Bp., 1955); Bányatüzek előrejelzése szénmonoxid-vizsgálatok alapján. Pintér Istvánnal. 1–2. (Bányászati Lapok, 1957. 1–2.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023
