Götz Irén, D.

Született: 1889. április 3. Magyaróvár, Moson vármegye
Meghalt: 1941. december 24. Ufa, Szovejtunió

Család

A Götz család Alsó-Ausztrából, a Lajta melletti Bruckból (= Bruck an der Leitha, Lajtabruck) származott, legelső ismert ősei molnármesterek voltak.

 

Dédszülei, apai: Götz Mihály molnár iparos, Holczinger Teréz; ?, ?.

 

Nagyszülei: Götz György (1816–1898. febr. 10. Magyaróvár) molnár iparos, Kupfer Hermina; Koch Mihály, Ersch Anna.

 

Szülei: Götz Ferenc (1850. márc. 21. Magyaróvár–1938. aug. 24. Magyaróvár. Temetés: 1938. aug. 26. Magyaróvár), Magyaróvár utolsó városbírója, Koch Terézia (†1927. okt. 10. Magyaróvár, Katolikus Temető).

 

Götz Ferenc testvérei: Kottán Ferencné Götz Karolina (1852. Magyaróvár–1934. máj. 8. Magyaróvár), Götz Adél (1867. dec. 14. Magyaróvár–1960. nov. 20. Mosonmagyaróvár, Győr-Sopron m. Temetés: 1960. nov. 23. Mosonmagyaróvár, Katolikus Temető); De Antoni Gusztáv (†1934. febr. 12. Magyaróvár. Temetés: 1934. febr. 14. Magyaróvár, Katolikus Temető, szülei: De Antoni Adolf, Wagenhuber Anna) felesége és Götz Gyula (1871. febr. 10. Magyaróvár–1936. ápr 18. Mosonmagyaróvár) mérnök.

 

Testvérei: Götz Ilona (1890. márc. 30. Magyaróvár–1957. aug. 8. Mosonmagyaróvár), Götz Teréz (1891. dec. 14. Magyaróvár–1892. febr. 27. Magyaróvár) [csecsemőkorában elhunyt]), Götz Ferenc (1894. máj. 13. Magyaróvár) okleveles gazda.

 

Férje: 1912. okt. 26.– Dienes László (1889. márc. 27. Tokaj, Zemplén vm.–1953. ápr. 5. Bp.) szociológus, esztéta, a Fővárosi Könyvtár igazgatója (1946–1953); dr. Dienes Barna (1852–1923) jogász, az Alsó-szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat igazgatója és Pusztay Ilona (1860–1934) fia.

 

Dienes László testvére: Dienes Pál (1882. nov. 24. Tokaj–1952. márc. 23. Tumbridge, Wales) matematikus, egyetemi tanár.

 

Dienes Pál felesége: Dienes Valéria (= Geiger Valéria, 1879. máj. 25. Szekszárd, Tolna vm.–1978. jún. 8. Bp.) írónő, filozófus, az orkesztikának elnevezett mozdulatművészeti rendszer megalkotója.

 

Gyermeke, leánya: Dienes Klára (1915. dec. 20. Bp.–1943. szept. 12. Hol?, Kirgiz SZSZSZK, Szovjetunió), Jakócs Béláné Dienes Mária (1919. szept. 14. Bp.–2007. okt. 13. Bp.) és Dienes Irén (1923. ápr. 22. Kolozsvár–2001. dec. 1. Las Vegas, Egyesült Államok).

Iskola

A budapesti I. kerületi Koronaőr utcai községi polgári leányiskolában (1898–1902) és a mosonmagyaróvári állami polgári leányiskolában tanult (1902–1903), majd középiskolai tanulmányait az Országos Nőképző Egyesület budapesti Veres Pálné Leánygimnáziumában folytatta (1903–1907), ugyanitt éretts. (1907); gimnáziumi osztálytársa volt – többek között – Beke Margit (1890–1988) író, műfordító.

 

A budapesti tudományegyetemen kémia–fizika–matematika szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (a harmadik magyar vegyészdoktornőként, 1911), tanulmányait Marie Curie párizsi intézetében (pontosabban a rue Cuvier-ben lévő laboratóriumában) egészítette ki (1911–1913).

Életút

A magyar kir. Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás napidíjas kutatója, díjtalan segédvegyésze (1912. szept. 1.–1919. jan. 14.), ideiglenes minősítésű segédvegyésze (1919. jan. 15.–1919. szept. 1.), a Tanácsköztársaság alatt az elméleti kémia ny. r. tanára (tkp. az első kinevezett magyar női egyetemi tanár, 1919. ápr. 5-étől), a proletárdiktatúra bukása után letartóztatták (1920. márc.), Madzsar József segítségével illegálisan elhagyta az országot: Bécsben (1920), Bukarestben (1920–1921), majd Kolozsvárott élt (1922–1928).

 

A kolozsvári Ferdinánd Egyetem Gyógyszertani Intézetében Gheorghe G. Pamfil professzor adjunktusa és a biokémia előadó tanára (1923–1928). A vasgárdisták fenyegetése miatt Berlinben telepedett le (1928–1931), majd Moszkvában élt (1931-től). A moszkvai Nitrogénkutató Intézet osztályvezető tud. munkatársa (1931–1938).

 

Hamis vádak alapján letartóztatták, de rövidesen szabadon bocsátották (1938), a börtönben szerzett betegségében halt meg, halálának pontos ideje és körülményei tisztázatlanok (a források alapján a legvalószínűbb: 1941. dec. 24-e, Ufa, más adatok szerint Frunze).

Tudományos pályafutásának kezdetén Marie Curie hatására radioaktivitással, különböző anyagok rádiumtartalmának megállapításával foglalkozott, később Magyarországon az elsők között vizsgálta a takarmányok tápértékét. Jelentős eredményeket ért el a folyadékok keverésekor beálló térfogatváltozások, ill. a hidroxil-ionkoncentráció mérése terén. Tudományfilozófiai írásai is fontosak.

Emlékezet

Götz Irén volt az első magyar egyetemi tanárnő. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság nevezte ki a kémiai szakcsoportbam a budapesti tudományegyetemen. Götz Irén hetente három órában tanított elméleti kémiát: kedden délután 7-től 8-ig, ill. csütörtökön délután 5-től 7-ig. Első óramegbeszélésére 1919. ápr. 9-én szerdán került sor, az első tényleges előadását – a gázok és folyadékok elméletéről – pedig ápr. 15-én kedden tartotta meg. Más adatok (az egyetemi hirdetőtábla) szerint ápr. 8-án tartotta volna meg az első előadását, ám ugyanekkor volt (a későbbi Nobel-díjas) Hevesy György előadása az elektromos mágnességről, ezért a másnapi óramegbeszélésen alakult ki a szemeszter végleges programja. A Tanácsköztársaság sajtója több ízben is foglalkozott Götz Irénnel. Megemlítették, hogy a budapesti Veres Pálné utcai leánygimnáziumban tett jeles érettségi vizsgálatot (1907-ben), majd a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán kémiai és matematikai tanulmányokat folytatott. E szaktárgyakból szerzett tanári szakvizsgálatot és bölcsészdoktori oklevelet. A doktorátus megszerzése után állami ösztöndíjjal a párizsi egyetemen Curie asszony mellett tanult, valamint Paul Langevin elektromosságelméleti és Marcel Brillouin molekula-mozgáselméleti előadásait hallgatta. Párizsban elsősorban radiokémiával foglalkozott, majd Budapesten a földmívelési minisztérium állatélettani kutatóállomásán mezőgazdasági kémiai kísérleteket folytatott.

 

A korabeli kutatói profilt azzal lehet kiegészíteni, hogy Götz Irén a radioaktivitás kutatásába doktori értekezésének elkészítése idején kapcsolódott be. Magyarországon a század első éveiben ebesfalvi Lengyel Béla (1844–1913) végzett először radiológiai kutatásokat a budapesti II. sz. Kémiai Intézetben. Az 1910-es években az Intézetben alakult meg az első magyarországi radiológiai laboratórium Weszelszky Gyula (1872–1940), a radioaktív sugárzás gyógyhatásának kutatója vezetésével. Weszelszky Gyula adta az első kutatási témát Götz Irénnek, akinek a feladata az volt, hogy egy új méréstechnikai módszert dolgozzon ki az ún. radioaktív emanáció jelenség vizsgálatára. Dolgozata sikeres megvédése – a kor szokásának megfelelően Weszelszky Gyula ismertette doktori disszertációja eredményeit – után Giesswein Sándor magyaróvári képviselő közreműködésével Marie Curie intézetében folytathatta tovább kutatásait. (Magyaróvárról 1912. szept. 22-én írt francia nyelvű levelét a párizsi Curie Intézet levéltára ma is őrzi.) Götz Irén, a fiatalon az első világháború kezdetén elesett, Franciaországban élő kémikus Jan Kazimierz Danysz (1884–1914) társaságában a rádium bomlásakor keletkező termékek sugárzását vizsgálta, különös tekintettel az ún. indukált aktivitás béta-sugaraira. Götz Irén nemsokára súlyosan megbetegedett, haza kellett térnie, s ezzel végleg be is fejeződött tudományos kirándulása a radioaktivitás területére. Magyarországon a kis radioaktivitási kutatóműhely esélyt sem adott kutatói állásra, Götz Irén az élettani és takarmányozási kísérleti állomáson helyezkedett el, ahol mezőgazdasági minőség-ellenőrzési rutinfeladatokat végzett (a kiváló fiziológus Tangl Ferenc irányításával).

 

Götz Irén írt még néhány tudományos dolgozatot: sztalagmometriás módszerrel határozott meg hidroxilion-koncentrációt (1914), vizsgálta a vetési bükköny takarmányértékét (1916), közölt dolgozatot sertéshizlalási kísérletekről (1917). Utolsó kémiai tárgyú tudományos írása egyetemi tanári kinevezése évében, 1919-ben jelent meg (Folyadékok keverésekor beálló térfogatváltozások okairól). Ebben a publikációjában arra a kérdésre keresett választ, hogy milyen okai lehetnek annak a jelenségnek, hogy különféle folyadékok összekeverésekor a keletkező térfogat nem a két összekevert folyadék külön vett térfogatának összege, hanem ennél valamivel kisebb. Éter és benzol különböző arányú keverékeit készítette el, és ezek térfogatcsökkenéseit mérte meg, de nem tudott kémiai magyarázatot adni a jelenségre, fizikai okokat sejtett. A dolgozat valójában a Magyar Természettudományi Társulat chemiai-ásványtani szakosztályának ülésén elhangzott előadás szerkesztett változata volt.

 

Götz Irén volt a Társulat első női tagja, ill. ő volt az első nő, aki a Társulatban előadást tartott (1919. jan. 28-án), továbbá ő volt az első nő, akit a Magyar Kémiai Folyóirat (= Magyar Chemiai Folyóirat) szerkesztőbizottsági tagjává is megválasztottak (1919. márc.-tól). Götz Irén kutatói pályafutása alig egy évtizedet ölelt fel (1911-től 1913-ig radiokémiai, 1914-től 1919-ig mezőgazdasági kísérleteket végzett). Palló Gábor kiváló elemzésében kiemelte, hogy a 20. század elején feltűnt első kutatónők (mindenekelőtt a kémikusok) olyan kutatási területeken jelentkeztek amelyek tudományos újdonságok voltak. A radiokémia a vegyészet új, de rendkívül gyorsan fejlődő területe volt. A férfi kutatók által uralt tradicionális kémiai tanszékek és intézetek kevésbé érdeklődtek a tudományterület újdonságai iránt, ezért a periférikusnak tűnő szakágak megmaradhattak a perifériára szorult női tudósoknak, akik közül kiemelkedett Marie Curie, a Sorbonne első női professzora, s akinek intézetében tanulhatott Götz Irén is…

 

Götz Irén Mosonmagyaróvárott, a családjáról elnevezett Götz-majorban született. A helyi Majoroki Polgári Kör 2002-ben emlékezett meg a 125 éves Szent Ferenc-kápolnáról, majd a közlei Ujhelyi-iskola bejáratánál Götz Irén tiszteletére emléktáblát leplezett le (2002. okt. 6-án).

Elismertség

A Galilei Kör tagja (1908-tól).

 

A Természettudományi Szövetség alapító tagja, tanácsosa (1918–1919).

 

A Magyar Természettudományi Társulat (1919-ről) és a Közoktatásügyi Népbiztosság által a Magyar Természettudományi Társulat élére kinevezett direktórium tagja (1919. ápr.–1919. júl.).

Szerkesztés

A Természettudományi Közlöny és a Magyar Kémiai Folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (1919).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025