Berzsenyi Lénárd, egyházas- és nagyberzsenyi

Született: 1805. november 6. Nemesmagasi, Vas vármegye
Meghalt: 1886. szeptember 17. Kemenesmagasi, Vas vármegye

Család

Régi nemesi családból származik: harmadfokú unokatestvérének, Berzsenyi Dániel (1776–1836) költőnek, Berzsenyi Lénárdnak és Berzsenyi-Janosits László (1903–1982) növénynemesítőnek legelső ismert közös őse: Bers’enyi Kálmán (1400 k. élt a Veszprém vm.-i Egyházasberzseny nevű községben.) Sz: Berzsenyi Gábor ügyvéd, Enderst Katalin.

Iskola

A soproni evangélikus líceumban végzett (1823), apja halála után nem folytatta jogi tanulmányait, beállt az orosz cár nevét viselő 9. Miklós Huszárezredbe (1825).

Életút

Ezredében hadnagyként (1832–1846), ún. főszázadosként szolgált (1846), részt vett a lengyel nemesi felkelés leverésében (a gyors győzelem után századkapitánnyá léptették elő: 1846–1848). A forradalom kitörésekor a morvaországi Prossnitzban szolgált, hazaindult (1848 tavasza), majd ezredével a drávai hadtest kötelékében részt vett a Jellasics elleni harcokban (az okt. 12-i győztes horpácsi csata után őrnaggyá léptették elő). Sárvárott szervezte a kiegészítésre szoruló Radetzky-huszárezredet (1848. okt.–dec.), amellyel csatlakozott Görgei Artur feldunai hadseregéhez (1848. dec.–1849. jan.), ill. átvezényelték a 8. Coburg-huszárezredhez, így Perczel Mór táborában harcolta végig a téli hadjáratot (1849. jan.–febr.; alezredessé nevezték ki: 1849. febr. 1.). Miután visszatért a feldunai hadsereghez ezredessé léptették elő (1849. máj. 14.), egyúttal a 9. huszárezred és a VII. (feldunai) hadtest lovas hadosztályának parancsnoka. A tavaszi hadjárat sikerei után Görgei a II. hadtest parancsnokának nevezte ki (1849. jún. 26-án, ezt azonban nem fogadta el!). A világosi fegyverletétel után (1849. aug. 13.) elfogták, a császári bíróság golyó általi halálra ítélte (1849. nov. 8-án; kegyelemből 18 év várbörtönre változtatták, 1849. nov. 17-én). Olmützben raboskodott (1856. júl. 15-én szabadult). Hazatérése után Somogy vármegyében telepedett le, különböző birtokokon vállalt gazdatiszti állást, valójában nem értett a gazdálkodáshoz: rövid idő után alkalmazás nélkül maradt, rokonai adományaiból élt. Visszahúzódott kemenessömjéni családi birtokára, a kiegyezés után visszakapta tiszti rangját és birtokai örökrészét, ill. a Hadügyminisztérium nyugdíjat adott neki.

A szabadságharc egyik kevéssé ismert vezetője, aki honvéd huszártisztként állt át a forradalom oldalára. Berzsenyi százada (a Gosztonyi-századdal, ill. a Sándor-huszárezred Grazból hazaszökött közvitézeivel, valamint az Ernő-gyalogezred századával) alkotta azoknak a népfelkelés által támogatott nemzetőrcsapatoknak a magvát, amelyek sikeresen vették fel a harcot Jellasics seregével. Később részt vett a tavaszi hadjárat sikereiben, de betegségére hivatkozva visszautasította Görgei Artur hadtestparancsnoki kinevezését. A szabadságharc bukása után valószínűleg ezért nem lett 14. aradi vértanú.

Az olmützi várbörtönben viszont a magyar forradalom és szabadságharc legnagyobb méretű és forrásértékű galériáját alkotta meg. Összesen 132 fogolytársát (és saját magát) örökítette meg különböző méretű és különböző technikával készült képein; az ismert másolatok száma több száz. A kezdetleges rajztudással készült, dilettáns arcképek voltaképpeni becsét nem azok esztétikai értéke, hanem az arcképcsarnok keletkezésének körülményei, a képegyüttes tematikai egysége, mindenekelőtt azonban a képek hátoldalán olvasható jegyzetek adják. Berzsenyi csupán szignóval és dátummal látta el képeit, majd felkérte modelljeit, hogy a hátlapra vezessék rá véleményüket az ábrázolás hitelességéről, s röviden foglalják össze életpályájukat, különös tekintettel az 1848–1849-es tevékenységükre, elítéltetésük okaira. A nemegyszer személyes hangvételű autográf életrajzokból a forradalom és önvédelmi háború társadalmi bázisának, politikai és katonai vezetésének kontúrjai bontakoznak ki, lényeges adatokkal egészülnek ki ismereteink, több személy esetében pedig kizárólagos forrás birtokába jutunk a képek felhasználásával. Művei közül 127 képet (és másolatot) a szombathelyi Savaria Múzeum őriz, néhány műve és személyes tárgyai, valamint levelezése Berzsenyi-Janosits László tulajdonában volt. Több mint 40 képét a celldömölki postaépület (a korábbi Berzsenyi-ház) tatarozásánál találtak, ezeket a celldömölk-alsósági általános iskola helytörténeti gyűjteményében helyezték el. Az iskola 1983-ban vette fel Berzsenyi Lénárd nevét.

Emlékezet

Kemenesmagasiban, családi birtokán hunyt el, a Kemenesmagasi Önkormányzati Temetőben lévő Berzsenyi-kriptában nyugszik (a kripta elkészülte után, utólag helyezték el holttestét, 1906-ban). Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). A Berzsenyi családról – köztük Berzsenyi-Janosits Lászlóról és Berzsenyi Lénárdról Ágh István írt személyes hangú könyvet (Dani uraságnak, 1984).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013