Ágner Lajos
irodalomtörténész, orientalista, nyelvész
Született: 1878. február 16. Szécsény, Nógrád vármegye
Meghalt: 1949. április 30. Budapest
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1901), a berlini egyetemen mint állami ösztöndíjas kínai és japán nyelvet és irodalmat tanult (1902–1903).
Életút
A jászberényi főgimnázium h. (1902–1903), r. tanára (1903–1907), a bp.-i III. ker.-i főgimnázium r. tanára (1907–1918 és 1919– 1938); közben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) tanárügyi osztályának miniszteri osztálytanácsosa (1918-1919). C. gimnáziumi ig. (1926-tól).
Japán és Kína kultúrájával, japán és kínai nyelvészeti kérdésekkel, összehasonlító nyelvészettel fogl. Műfordítóként kortárs kínai irodalmat és Konfucius, ill. Lao-ce műveit tolmácsolta.
Emlékezet
Az 1950-es években az ELTE Kínai Tanszéke megvette hagyatékának nagy részét, részben ebből alakult ki az egyetem sinológiai könyvtára.
Főbb művei
F. m.: Vachott Sándor élete és költészete. Egy. doktori értek. (Bp., 1901)
Olasz ég alatt. Úti élmények. (Bp., 1902)
Ferenczy Teréz emlékezete. (Balassagyarmat, 1903)
Kölcsönhatások a hazai nyelvek között. (Nyelvészeti füzetek. 19. Bp., 1905)
A japánság súlya és törekvése. (Jászberény, 1905)
A kínai nevelés. (Jászberény, 1907)
A japán szókincs európai elemei. (Keleti Szemle, 1909)
ford.: Confucius: Ta-Hio. Nagy tudomány. Ford., bev., jegyz. (Jászberény, 1906)
Száz kínai vers. Ford., bev., jegyz. (Bp., 1937)
Lao- ce: Tao te King. (Bp., 1943).
Irodalom
Irod.: I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya. Nyelvtudomány. Orientalisztika. I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya. Irodalomtudomány. Orientalisztika. XIII. Szépirodalom. Műfordítás.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
